Tanácsadó

[én ide is írnék valamilyen bevezetőt]

Depresszió

Tim LaHaye: Kivezető út a depresszióból

A magyarországi jogok tulajdonosa és a kiadásért felel az Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió

1066 Budapest, Ó utca 16.

Tel.: 06-1-311-5860 / Fax.: (06-1)275-0197, 220-4324

E-mail: rendeles@evangeliumikiado.org

Depresszió, mint probléma

Bevezetés

Ennek a könyvnek a megírásához az utolsó lökést a Newsweek c. folyóirat néhány évvel ezelőtt megjelent depresszióról szóló cikke adta. Ezt olvastam ott: „Kétségkívül a depresszió a leggyakoribb lelki megbetegedés az Egyesült Államokban, szinte járványszerű méreteket ölt, és gyakran vezet öngyilkossági kísérlethez.” Ez indított arra, hogy megfigyeljem, társadalmunk milyen tehetetlenül áll ezzel a problémával szemben.

Éveken át intenzíven kutattam ezt az életölő lelki betegséget. Később depressziós betegeim növekvő száma késztetett arra, hogy legjobb tudásom szerint segítsek rajtuk. Általában nincs hajlamom a depresszióra, így saját tapasztalatok híján nehezen tudtam beleélni magam pácienseim lelki zavaraiba. 1969. október 7-én azonban életemben először súlyosan depressziós lettem. Néhány nap alatt elmúlt ugyan, de a következő két és fél év alatt még négyszer váltam kedélybeteggé. Az ok mindig ugyanaz volt. Visszatekintve elmondhatom, hogy a depresszió elmúlt, ha én is azt a terápiát alkalmaztam, amit betegeimnek ajánlottam.

Ma valóban járványszerű méreteket ölt a depresszió az Egyesült Államokban, és mivel most már saját negatív és pozitív tapasztalataim alapján is beszélhetek róla, elérkezettnek látom az időt, hogy ez a könyv megjelenjen. Remélem sokaknak segít majd, hogy ennek a lelki nyomorúságnak az igazi okát meglássák, és felismerjék a gyógyulás járható útját. Bizakodva mondhatom, nem szükséges kedélybeteggé lenni! Ha kedves olvasómra vagy barátaira nehezedik éppen ez az állapot, örülni fog, hogy van belőle kiút. Meg vagyok győződve róla, hogy az itt leirt terápia alkalmazása mellett az újabb depresszió elkerülhető.

 

1. A depresszió, mint probléma

Várószobámban egy 30-40 éves csinos, fiatalasszony ült. Mélyet sóhajtott. Marika rendezett körülmények között élt, anyagi gondok nélkül. Férje, aki egy sikeres cég egyik vezetője volt, minden szabadidejét családjának szentelte. Három iskoláskorú lányukat nevelték, mindhárom jó tanuló. Nem sokkal korábban költöztek egy új családi házba, egyszóval Marikának szinte mindene megvolt, amit csak kívánhatott. Mégsem volt boldog. Saját kocsiján, problémákkal terhelten érkezett hozzám.

Két hónapon át hetenként háromszor kezelte egy pszichiáter. Mégis, két nappal nálam tett látogatása előtt majdnem eldobta magától az életet. „Amikor gyermekeim iskolába mentek, visszabújtam az ágyba, fejemre húztam a takarót, besötétítettem a szobát.” Ez a fiatal anya súlyos depresszióban szenvedett, de az övé még távolról sem a legrosszabb kórkép, amit eddig láthattam. A legtöbb „kliensem” lehangoltságról panaszkodik. Más tanácsadó helyeken dolgozó kollégáim is sok depressziós beteggel foglalkoznak. Egy ismert pszichológus nyilatkozta nemrég: „Időnként mindannyian búskomorrá leszünk. Ez teljesen normális.” Egy orvos a depresszió diagnózisáról tartott előadásában kijelentette kollégáinak: „Bizonyos tekintetben minden embernél számolhatunk a búskomorsággal.” Az USA-ban és Németországban is már évek óta a depresszió áll első helyen a kedélybetegségek között, és a megbetegedések száma egyre nő. Több mint 44 szemináriumot tartottam az Egyesült Államok különböző részein, és ezek során 13-szor többet adtunk el a „Kedélybetegségek okai és kezelése” című kazettából, mint bármi egyébből.

Amerikában évente kb. 70. 000 ember dobja el az életét, és tudjuk, hogy a „nem befejezett” öngyilkossági kísérletek száma még ennél is sokkal több. A vizsgálatok megállapították, hogy ezeknek az öngyilkosoknak több mint a fele depresszióban szenvedett. A Nemzeti Mentálhigiénés Osztály (USA) adatai szerint évente 125 ezer kedélybeteg pácienst kezelnek kórházban, és legalább 200 ezret járó betegként. A New York Rockland kórház orvosa, dr. Nathan Kline írja, hogy ennél jóval többen szenvednek depresszióban – 4-8 millióan is lehetnek évente -, de a betegséget nem ismerik fel, és ezért nem is kezelik. Néhány kutató úgy véli, hogy ez a lelki zavar bármely más betegségnél több szenvedést okoz.

Bár a depressziósok száma csak az utóbbi évtizedekben emelkedett ilyen mértékben, ez a betegség mégsem új keletű. A történelem és az irodalom bizonyítja, hogy olyan régi, mint az emberiség maga. Már a bibliai Jób könyve 7. részében pontos leírást olvashatunk a súlyosan depressziós ember állapotáról: „Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra. Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek fel. De hosszú az este és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig. Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával, bőröm összehúzódik és meggennyed. Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél és most reménység nélkül tűnnek el. Emlékezzél meg, hogy az életem csak egy lehelet, és az én szemem nem lát többé jót. Nem lát engem szem, amely rám néz, te rám veted szemed és már nem vagyok. A felhő eltűnik és elmegy, így aki leszáll a sírba, nem jő fel többé. Nem tér vissza többé az ő hajlékába és az ő helye sem ismeri azt többé. Én sem tartóztatom hát meg az én számat, szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében” (Jób 7,3-11). Jób elvesztette családját és vagyonát, teste fekélyekkel volt tele. Ki mondhatná, hogy ilyen körülmények között másként reagált volna? A depresszió első tudományos leírása, ami ránk maradt, Hippokratésztól, a görög orvostól és filozófustól származik. Az éles elmével felosztott négyféle temperamentum között megjelenik a melankolikus is. Hippokratész tévesen azt gondolta, hogy ennek oka a páciens sűrű, fekete vére.

Krisztus után a 2. században Aretaios – aki orvos volt – írta le, hogy a depressziós ember szomorú, izgatott, fogy, nyugtalan és álmatlanságban szenved. Ha ez az állapot elhúzódik, minden apróság miatt panaszkodik, és vágyódik a halál után.

Nem sokkal később Plutarkhosz határozta meg a melankóliát: „A depressziós ember olyannak tartja magát, akit az istenek gyűlölnek és haragjukkal üldöznek. Még rosszabb sors vár rá; nem mer nehéz helyzetén könnyíteni, nehogy az istenek ellen harcoljon. Elutasítja az orvost és a vigasztaló barátot. »Hagyjátok, hogy hordozzam büntetésemet, én az istentelen, elátkozott és az istenektől gyűlölt ember.« Zsákba és piszkos rongyokba burkolva ül kint a szabadban. Időnként mezítelenül forgolódik a piszokban, és közben bevallja bűnét. Talán rosszat evett vagy ivott, talán olyan útra indult, ami az isteneknek nem tetszett. Az ünnepek nem örvendeztetik meg szívét, hanem rémülettel töltik el”.

Ha ezeket a görög és római írókat gondosan olvassuk, felfedezzük, mennyire hasonlít az általuk definiált búskomorság leírása napjaink depressziójához. Dr. Back ezt írja pl. „A depresszió diagnózisának lényeges tüneteit már az antik írásokban megtaláljuk: rossz kedélyállapot (szomorú, levert, haszontalannak érzi magát), önvádak (elátkozott és az emberek által gyűlölt), önmaga megalázása (zsákokba és piszkos rongyokba takarózik, időnként mezítelenül forog a piszokban). Halálvágy, fizikai és vegetatív szimptómák (izgalom, étvágytalanság, súlyveszteség, alvási zavarok) és az elképzelés, hogy megbocsáthatatlan bűnöket követett el. Ezeket a tipikus vonásokat látjuk a korábbi leírásokban is. Kevés olyan pszichiátriai kórképet ismerünk, amit évszázadokon át ennyire egyformán írtak le.” Az is elgondolkoztató, hogy napjaink felvilágosult emberének éppúgy szembe kell néznie ezzel a problémával, mint a régi görögöknek és rómaiaknak.

 

A depresszió – általános probléma

Abból indulhatunk ki, hogy élete során minden emberrel előfordul, hogy valamitől depresszióssá válik. Ez nem azt jelenti, hogy kétségbeesésében mindjárt öngyilkosságot kísérel meg. Az elmúlt években a hallgatóimnak, vagyis legalább százezer embernek, tettem fel ezt a kérdést: „van-e itt valaki, aki életében még soha nem volt depressziós?” Eddig még senki nem jelentkezett, akinek ez a probléma ismeretlen lett volna.

Ez természetesen nem azt jelentette, hogy mindannyian a „csüggedés mocsarában” lettek volna. (Bunyan János használja ezt a képet: „A zarándok útja” című könyvében.) Sokan bizonyára enyhébb formájú rossz közérzetre gondoltak, amit egy asszony például így nevezett meg: „időnként sírhatnékom van.” Mégis mindannyian tudatában voltak, hogy életük során voltak már boldogtalanok. Persze a szomorúságot és a pszichikus betegséget élesen meg kell különböztetni egymástól. A legenyhébb lefolyású depressziót is az élet nehézségei váltják ki.

A nyomott hangulat általános probléma, személyre való tekintet nélkül támadja meg az embereket. Kutatások bizonyítják, hogy szegények és gazdagok egyaránt áldozatául esnek. A következő fejezetekben szó lesz róla, hogy a szomorúság, boldogtalanság oka elsősorban nem az életkörülményekben, anyagi vagy társadalmi nehézségekben keresendő. Következésképpen minden ember lehet depressziós. Lehet bármilyen hivatása, sehol sincs védve tőle. Találkoztam lehangolt taxisofőrökkel és háziasszonyokkal, üzletemberekkel és tanítókkal, építőmunkásokkal és vállalkozókkal egyaránt. Sokan nem fogadják el, hogy ebben a betegségben szenvednek, mert attól félnek, hogy értelmi fogyatékosnak vagy elmebetegnek tartják őket. És bár a depressziónak vannak olyan kísérőjelenségei, amelyek a gondolkodásra is kihatnak, mégis teljesen független az intelligenciától. Sőt, magas intelligenciájú emberek hajlamosabbak a depresszióra. Szinte minden szakember, aki erről a témáról ír, megemlíti Sir Winston Churchillt, aki Anglia súlyos nehézségei közepette az emberi erőt testesítette meg, mégis újra meg újra mély depresszióba esett. Több világszerte ismert kiemelkedő képességű embert is gyötört már depresszió. Egy művészi munka vagy teremtő tett befejezése után lehangoltság vett erőt rajtuk. Sokan ismerik Edgar Allen Poe rövid történetét „Vízgödör és inga” címmel, mely zseniális teljesítménye után a szerző állítólag négy napig tartó depresszióba zuhant. Alkotó emberek, mint például Stephen Forster, tehetségüket alkoholba fullasztják; sok költő megrövidíti életét a kicsapongó nemi élettel; mások viszont eljátsszák tehetségüket fegyelmezetlen életmódjukkal. Van Gogh mély elkeseredésében még egyik fülét is levágta.

Sokféle megjelenési formája van ennek a betegségnek, a könnyű kedélybeli ingadozásoktól kezdve a súlyos elmezavarig. Nem mi irányítjuk az életünket és ennek következtében olykor mindannyian szenvedünk. Egy pszichiáter mondta, hogy az ember állandóan boldogságra éhes. Pedig legtöbbünknél a boldogság csak kivételes pillanatokra korlátozódik, és sokkal inkább belső beállítottságunktól függ, mint külső körülményeinktől. Élete során mindenkit érnek lehangoló események. Ha ekkor elhiszi az ember, hogy nyomott kedélyállapotát okozó körülményei közül kikerülhet, és hogy ezek is Isten tudtával érik, akkor ezek a körülmények már nem hatnak rá olyan negatívan.

Az emberi magatartást figyelve sokáig két kérdés foglalkoztatott. Miért van az, hogy némelyek gyakrabban depressziósak, mint mások? És mi a depresszió tulajdonképpeni oka? Később majd visszatérünk ezekre.

Nem lehet pusztán testi okokat keresni minden depresszió mögött. Aki ezt teszi, megnehezíti a gyógyulást.

Ismertem olyan embereket, akik a legvisszásabb körülmények között is örömet sugároztak, de olyanokat is, akik boldogságukat nem tudták átélni. Véleményem szerint csak akkor gyógyulhat meg az ember, ha elfogadja, hogy nem a külső adottságok, hanem az ő belső magatartása az oka szomorúságának.
 

Depresszió elleni harcok

Az élet alaptörvénye az önfenntartás, tanítja a pszichológia. Ma valakinek megsebesül a karja, a sérülés helyét más testrészeivel védi. Ha egyik lába megsérült, tudatosan vagy öntudatlanul az egészséges lábára nehezedik

Ugyanígy van lelki „testsúlyáthelyezés” is, ami megváltoztatja a viselkedést, esetleg a személyiség egész működését is. Vannak olyan tudattalan lelki működések, amelyeknek a rossz kedélyállapot megszüntetése a célja. Ennek útja egyénileg változik, mégis lassanként magatartási formák alakulnak ki, amelyek az illetőre nézve jellemzővé válnak Ezek a védekező mechanizmusok a többi emberrel való érintkezést is befolyásolhatják A külső körülményekre történő ilyen öntudatlan reagálás megjelenhet nárcizmus (túlzott önszeretet), regresszió (visszahúzódás), vagy a valóságtól való menekülés formájában. Elveszíti az ember az alkalmazkodóképességét a valósághoz. Még hallja, hogy mi történik körülötte, még sincs abban a helyzetben, hogy mozogjon, vagy beszéljen. Természetesen a depresszió súlyossági foka határozza meg a védekezés erősségét, amely belőlünk aztán könnyen abnormális magatartást vált ki. Előfordul, hogy az öngyilkosság az ember utolsó próbálkozása arra, hogy a depresszió rémítő zsarnokságából megszabaduljon.

Hogy milyen a harc formája, azt már a gyermekkorban fel lehet ismerni. Az egyik legfontosabb ok, ha a gyermek elszakad szeretete tárgyától. Például egy jóllakott, tisztába tett, megelégedett csecsemő elkezd sírni, ha a szülők kimennek a szobából. A szeretete tárgyával való érintkezés boldogságérzést teremt benne, de az elválás magánosságba, lehangoltságba viszi. Ennek a pszichikai állapotnak az elkerülése indítja sírásra. Ha az anya nem érti, bosszankodik a gyermek értelmetlennek látszó magatartása miatt, talán rákiált és így kiélezi a problémát. Két értetlen személy harcol egymással a lehangoltság ellen és konfliktusba kerülnek. A szidalomtól erősödik a gyermek magányosságérzése, az anya pedig bűntudatot érez hiányzó önkontrollja miatt, elveszíti a pozitív képet magáról, és ez további lépés a lehangoltság felé.

A másik lehetőség az, hogy a fiatal anya nem tudja elviselni gyermeke sírását, segítségére siet, szeretettel felveszi és ezzel megszünteti a szomorúság okát. Így azonban a gyermek teljesen önállótlanná válik, ami azt jelenti, hogy az anya rosszul készíti fel őt az életre. Az élet ugyanis mindenkit arra kényszerít, hogy szeretete tárgyától időről-időre elszakadjon. Az anya szükségtelenül – rabszolgai függésbe kerül gyermeke kívánságaitól. Ez idővel egyre jobban elkeseríti, és ha enged a bosszúságnak agresszív megmozdulásokra készteti. Végül nem tudja többé visszatartani ellenérzéseit. A gyermek észreveszi ezt, és lehangoltsággal reagál.

Hogyan oldjuk meg a problémát? Hasonlítsuk össze ezt a szellemi – lelki fejlődést a járni tanulás folyamatával. Megfoghatóságánál fogva látszólag jobban uraljuk testünket, mint lelkünket és szellemünket. Vegyük példának a járni tanulást. A gyermek újra meg újra elesik. Nem lényeges, hogy hányszor vagy mennyire üti meg magát, de fontos, hogy szeretettel elismerjük próbálkozásait és bátorítsuk arra, hogy elölről kezdje. Minden egészséges gyermek megtanul járni, mint ahogy a köldökzsinórról is levált egyszer. Fájdalmas, de szükséges folyamat ez. Ezért az okos szülők gyermeküket szeretettel és kisebb lépésekkel készítik fel az elszakadásra, amely elkerülhetetlen az önállósághoz.

A kora gyermekkor harca a lehangoltság ellen nem feltétlenül és nem mindenkinél lép fel.

 

Exhibicionizmus (gátlástalan őszinteség, önmutogatás)

A gyermekkorban ez a probléma dühkitörésekben, fölényeskedésben mutatkozik meg, vagy esetleg visszahúzódásban, hogy ezzel irányítsa magára a figyelmet. Később sokszor játékszenvedély alakul ki, ahol nemcsak pénzét, hanem az életét is kockára teszi az ifjú. Fiatal emberek autóval vagy motorkerékpárral száguldoznak őrült módon, meggondolatlan szexuális kapcsolatokat kezdenek, vagy drága utakra indulnak a játékkaszinókba. Ez a kényszerítő ösztönzés az élet, a jó hír vagy a vagyon kockáztatása, nagy valószínűséggel öntudatlan kihívása a sorsnak.

Az exhibicionizmus szinte minden esetben a depresszió elleni harc egyik formája. Ha egy gyermeknek az a benyomása, hogy apja és anyja már nem szereti és nem fogadja el, gyakran oda nem illő szavakat használ. Ha a szülők megértéssel és szeretettel helyreigazítják, nemcsak a későbbi önfegyelmezést, hanem a bűntudatot is leépítik, ami bizonyára felgyülemlett a gyermekben, amiért szüleit szavaival és gondolataiban megveti. (Ne gondoljuk azt, hogy a gyermek nem tudja mi a jó és mi nem.) Ha a rebellis szellemet nem tartják kordában, később jelentkezik a társadalom elleni közönséges szidalmakban és feltűnő firkálásokban az épületek falain.

Depresszió elleni védekezés kifejezése lehet a promiszkuitás, a gyakran váltogatott partnerkapcsolatok. Az az asszony, akit szeretnek, nem fog feltűnően öltözködni, hanem öntudatlanul is szerényen. A rövid és hosszú szoknyák idején gyakran megfigyeltem, hogy le lehet olvasni egy asszony magabiztosságát a szoknyája hosszúságáról. Vannak asszonyok, akik férfiruhákat viselnek valamilyen ok miatt, nem akarnak nőiesek lenni (talán mert gyermekkorukban elszakadtak szeretetük tárgyától, talán az apjuktól), ezért mindent elkövetnek, hogy nőiességüket elrejtsék. Nemcsak férfiasan öltöznek, de utánozzák a férfiak járását, átkozódásukat és egyebeket is, amit asszonyok nem szoktak tenni. Lehet, hogy az az asszony, aki kisebbrendűségi érzésekben szenved, úgy harcol a depresszió ellen, hogy férfiakkal flörtöl. Vizsgálatok kimutatták, hogy a férfiakhoz túlzottan vonzódó asszonyok nem ösztöneik alapján, hanem nagyfokú bizalmatlanságuk miatt viselkednek így. Nem lehet magatartásukat szexuális hajlammal magyarázni. Egy olyan asszony mondta nekem, aki több férfival tartott kapcsolatot hogy a szeretet utáni mérhetetlen vágy hajtja.

A férfiaknál ritkábban jelentkezik az exhibicionizmus szégyentelen magatartásban. Először, mert a divatipar kevésbé propagálja, másrészt mert egy érzelmileg éretlen férfi férfiasságát főként illetlen beszédekkel és a meghódított asszonyok számával kívánja bizonyítani. Az érett férfinak nem kell a depresszióját levezetnie, ami abból látszik, hogy a nőkkel tisztelettel bánik, és csak szeretete tárgyára, ti. a feleségére irányulnak kívánságai.

 

Ragaszkodási törekvések

A depresszió elleni öntudatlan küzdelem másik gyakori formája a túlzott ragaszkodás. Sok szülőnek erőszakkal kell kiszabadítania magát a gyermek öleléséből. Soha el nem felejtem azt a napot, amikor 5 éves fiamnak a San Diego-i óvodába kellett mennie. 3 hétig járt a Minnesota-i óvodába, és amikor átköltöztünk Kaliforniába, nem akart elmenni az új óvodába. Szeretettel karolt át, és nehéz volt erőszakkal kiszabadulnom, még nehezebb elindulnom, amikor hangosan és keservesen sírva kiáltotta: „Apa, ne menj el!”

Sok családban minden este meg lehet figyelni azt a kapaszkodásra törekvést, mielőtt a villanyt eloltják, és ez felnőttkorig megmarad, persze szubtilis (gyengéd) formában, pl. túlzott nagyvonalúságban, amelyek az anyagi lehetőségeket messzi túlhaladják. Ez öntudatlan próbálkozás arra, hogy ragaszkodásuk tárgyának a szeretetét megvásárolják. Az ember nélkülözhetetlenné is tetteti magát. Önmagukban bizonytalan férfiaknak olyan félelmetes lehet az, ha főnökük elutasítja őket, hogy inkább késő éjszakáig dolgoznak, miközben családjukat elhanyagolják. Néha megfigyelhető, hogy egy vendégszerető asszony kétségbeesetten kapaszkodik a barátaiba, eteti és itatja őket, és azt reméli, hogy így nem fogják elhagyni. Vannak asszonyok, akik egész, életükben nevelnek egy fogadott gyermeket, az anyai ösztönt erősítve így magukban. Ezt az a vágy hozza létre, hogy hasznosak legyenek. Itt a depresszió elleni harc pozitívan végződik, mert a gyermek számára jobb, ha ilyen családban nő fel, mint az árvaházban. A ragaszkodási hajlamok szüntelen beszédben – személyesen vagy telefonon – is megmutatkozhatnak. Egyik orvos barátom megjegyezte: „Némelyik ember kóros telefonálásban szenved” (telefonitisz). A felnőttek módszerei: a tehetetlenség vagy betegség – hogy magukra vonják a figyelmet. Persze ezek néma segélykiáltások.

 

Agresszió

A depresszió elleni védekezés aggasztó formája az agresszió, vagy az ellen, aki elutasította az embert, vagy még gyakrabban önmaga ellen. „Az én hibám, hogy elutasítanak, tehát nem lehetek jó, büntetést érdemlek.” Mivel más nem büntet, bünteti önmagát – megrázó eljárás.

Ezek a védekező mechanizmusok az érzések hullámzásából erednek, és a rossz hangulat mélységével arányosan befolyásolják a magatartást. A helyzetet nem a kifejezési forma átalakításával, hanem a mélyebb okok tisztázásával változtathatjuk meg. A gondolati sémák égéseket hívnak elő, ezek pedig tettekhez vezetnek. Ha tartósan le akarjuk építeni a depressziót, a gondolatvilágnál kell kezdeni. Ha ez nem változik meg, a búskomorság elleni védekezés egyre inkább megerősíti a rossz magatartást.

 

Depresszió tünetei

Napjainkban növekszik a depressziós megbetegedések száma, ezért nézzük meg e betegség tüneteit. Szinte minden olvasóm felfedezi majd ezeket barátain vagy családtagjain. Ha saját maga miatt nem is, de miattuk fel kell ismerni a kritikus jeleket, és tudni kell megadni nekik a szükséges, szerető segítséget. Szinte minden tanácsadó megkülönbözteti a depresszió 3 stádiumát: könnyű, nehéz és nagyon súlyos. Nevezzük ezeket bátortalanságnak, reménytelenségnek és kétségbeesésnek. Később majd látjuk, mi változik szellemi, lelki és testi vonalon. Itt elég arra utalnunk, hogy a legtöbb depresszió bátortalansággal kezdődik reménytelenségbe megy át és kétségbeeséshez vezet, ha a gondolati sémák ugyanazok maradnak. Ha a kétségbeesést eléri, akkor odáig juthat az ember, hogy tejesen elveszíti a valósággal való kapcsolatát, és hogy túlélhesse, orvosi kezelésre van szüksége. A depresszió kihat a testre, a lélekre és a szellemre. Míg a laikus először a fizikai tüneteket veszi észre, addig a szakember – még a testiek előtt – a gondolkodásbeli változásokat fedezi fel. Sajnos a depressziós beteg többnyire akkor megy kezelésre, ha már fizikai tünetek is mutatkoznak. Ezeket teljes egészében nem tudjuk felsorolni ebben a könyvben, csak a leggyakoribbakat tekintjük át.

  1. Alvászavar. Ez a depresszió leggyakoribb testi tünete. Bár néhány lehangolt ember sokat alszik és kimerülten ébred, többségük egyáltalán nem tud aludni vagy nagyon korán felébred. Sok orvos felhívja rá a figyelmet, hogy az álmatlanság a pácienseknél vészjelzés, amikor már depresszióra kell gondolni.
  2. Kedvetlenség. A depressziónak ez a gyakori tünete ilyen kijelentésekben tükröződik: „állandóan fáradt vagyok” vagy „még a hobbimhoz sincs kedvem”. Gyakran már a felkelésnél fáradtak és egész nap letargikusak. Talán tudnak dolgozni, de teljesítőképességük csekély, és hamar kifáradnak. Egy férfi ezt így panaszolta: „A lábaim ólomból vannak.”
  3. Étvágytalanság. Nem tudnak örülni az evésnek. Kedvetlenül kaparásznak az ételben. Minél súlyosabb a depresszió, annál kisebb az étvágy. Ma nem tesznek ellene, súlyos fogyás következhet be, ami tovább nehezíti a problémát. A depresszió első stádiumaiban még előfordul, hogy a páciens valami ehetőt keres a hűtőszekrényben, de az utolsó fázisban napokig megvan étel nélkül.
  4. A nemi ösztön csökkenése, főként asszonyoknál. Néhányan olyan súlyos depresszióba esnek, hogy menstruációjuk is megszűnik.
  5. Gondozatlan külső. Ma egy korábban divatosan öltözködő asszony elveszti külső megjelenése iránti érdeklődését, mindig depresszióra kell gondolni. A férfiaknál a borotválkozás elhanyagolása lehet íntő jel. A gondozatlan külső visszatükrözi, hogyan nézi az ember önmagát. A ruhák árulkodnak. Aki túlzottan divatosan öltözik, kisebbrendűségi érzését takarja el. A jól öltözött ember szereti magát. Aki azonban hanyagul öltözik ott, ahol kívánatos lenne a gondozott külső, az azt bizonyítja, hogy lemondott magáról.
  6. Testi panaszok. Jelentkezhetnek képzelt vagy valóságos tünetek fáradtság, gyengeség, fájdalmak, szédülés, szívdobogásérzés, légzési nehézségek, fejfájás, szorulás, gyomorégés és izzadás.

A depresszió lelki tünetet

Bár a depresszió szellemi területen kezdődik, erősen hat az érzelmekre.

  1. Az érzelmek elhidegülnek. Majdnem minden depressziós emberben megvan a hajlam, hogy visszahúzódjék másoktól, ami aztán növekvő elhidegüléshez vezet. Először a társsal illetve a gyermekekkel szemben, végül önmagával szemben válik közömbössé, és nem érdekli semmi, ami körülötte történik. Ezt a fásultságot egy hamis gondolat hívja elő, ami arra kényszeríti az embert, hogy kizárólag önmagával foglalkozzék. Ha ez nem változik meg, a depresszió halad előre. Valaki így fogalmazta ezt meg: „Szeretet vagy gyűlölet”. Szeretet nélkül ugyanis tönkremegy az élet.
  2. Szomorúság. Örömtelenség és sötét hangulatok jellemzik a depressziós ember életét. Ezek olyan mélyen gyökereznek benne, hogy még az arckifejezése is megváltozik. Hiába keressük a mosolyt. Mások vidámsága nem hat rá. Minél rosszabb az állapota, annál kevésbé van abban a helyzetben, hogy humoros megjegyzésekre reagáljon, sőt inkább bosszankodik környezete vidámsága miatt.
  3. Sírás. A depressziós gyakran akarata ellenére hajlik a sírásra, még olyanok is, akik ezt évek óta nem tették, sírásban törnek ki vagy szívesen sírnának ha tudnának. Egy asszony így számolt be erről: „Depressziómat mindig előre látom, ilyenkor ugyanis sírhatnékom támad.”
  4. Ellenséges érzések. Minden depresszió első fázisánál megjelenik az agresszió is. Először az ellen a személy ellen irányuk aki elutasította vagy megsértette; később önmaga ellen fordul, mert magát tartja hibásnak. A lehangolt ember gyakran fejezi ki így magát: „gyűlölöm magam” vagy „utálom magam”.
  5. Ingerültség. Eleven és energikus személyek gyakran ingerlik a passzív embereket. Bosszankodnak azon, hogy mások jól érzik magukat, ellenállnak, ha aktivizálni próbálják őket, sőt dührohamot kaphatnak egészen normális zajoktól, pl. a konyhai zajoktól. A megnyugtató zene „idegeikre megy”. Néha még a velük beszélgető barátokra is haragszanak, mert úgy vélik, nem érdemesek rá, hogy azok idejüket és gondolataikat rájuk pazarolják.
  6. Félelem, szorongás, gond. Az elhagyatottság és a kétségbeesés érzése leszállítja a félelem-küszöböt, és bármi okot ad az aggódásra. Az ilyen ember fél, hogy elhagyják még ha nem is mondja ki nyíltan. Menekül a múlttól, rémüldözik a jövőtől, és fél a haláltól.
  7. A reménytelenség a legtöbb depressziós emberben megtalálható. Fogolynak érzik magukat, és nem látnak kiutat. A múltjuk csak elutasítás és szenvedés volt, a jelen gyötrelmes, és a sötét jövőben pedig nem látnak megoldást. Ma nem tudjuk bennük feléleszteni a reménység szikráját, depressziójuk egyre rosszabb lesz. Tipikus náluk ez a panasz: „Teljesen kétségbeestem, nem látom a legkisebb reménysugarat sem.”
     

Depresszió visszatérő fázisai

Amíg nem voltak automata mosógépek, addig a háziasszonyok a hétfőt sötét napnak tartották. Nemcsak mert elmúlt a hétvége, amikor az egész család együtt volt, és elkezdődtek a hétköznapok; hanem azért is, mert a legtöbb családban hétfőn mostak. Ha erre a nehéz munkára gondoltak a hétfői nap máris sötét színekben tűnt fel.

Ez a példa is illusztrálja, mennyire befolyásolható az ember elméje. Hangulatok egész sorát tudja felsorakoztatni. Befolyásolhatja az időjárás, az évszakok váltakozása, politikai és társadalmi események, sőt számtalan más dolog, a színek és a zene is. Egy ismerős hölgy rossz hangulatában sötét tónusú színekkel festette ki a lakását, azon panaszkodott, hogy mindig depressziósabb. Tanácsomra meleg, élénk színűre változtatta környezetét, sárgára, fehérre és rózsaszínre.

A „Newsweek” említett cikke beszél a depresszió évszakonként visszatérő problémájáról. Ősszel és télen szenvednek a legjobban a depressziótól az arra hajlamos emberek: A szabadság visszahozhatatlanul elmúlt, a karácsony sokat ígérő, gyakran beteljesületlen reményeit pedig sivár téli napok követik. A pszichiátereket elözönlik a segélykérő telefonok. A gyermekek szakadatlan fecsegése idegtépő a munkából hazatérő apának, ezért elkezd inni. A fiatal háziasszonyt idegileg kimeríti a karácsony előtti feszültség, az ajándékvásárlás, az étrend összeállítása, és álmatlanul hánykolódik éjszakánként. Az özvegy, aki egyedid él kis lakásában, sírógörcsöket kap A napok szürkék az éjszakák hosszúak, messze van még a tavasz.

A pszichiáterek olyan jól ismerik a karácsony utáni depresszió jelenségét, hogy elnevezték „ünnepnap-depressziónak”. A magyarázat kézenfekvő. Az ünnepek kikerülhetetlenül felelevenítik a mélyen eltemetett gyermekkori és családi emlékeket, sebeket. Az ajándékok szétosztása után felébred a testvéri féltékenység: ki kapta a legtöbbet és a legjobbat. Az ünnep általában az újraértékelés ideje is, amikor a fiatalkor álmait és elvárásait összehasonlítják a felnőttkor jelenbeli realitásaival – nemegyszer fájdalmas eredményre jutva. Az Észak-Karolinai Egyetem oktatója, dr. Amur Prange szerint: „Az ünnepnapok szükségképpen csalódással végződnek.”

A legkiegyensúlyozottabb emberek is gyötrődnek néha az ünnepeket követő depressziótól. De azok számára, akik hajlamosak a depresszióra, az ünnepnapok veszélyessé, sőt végzetessé válhatnak. Igaz ugyan, hogy december és január nem az öngyilkosok hónapfa, de nem sokkal karácsony és újév után meredeken felfelé ível a grafikon. Dr. Kobert Litman, a Los Angeles-i Öngyilkosságot Megelőző intézet vezetője szerint: „a valóban súlyos depressziók és az öngyilkosságok január 2-re, 3-ra és 4-re esnek. Ez az év legrosszabb hete.” A depressziós hangulatok előretörése nemcsak az évszakok függvénye, bizonyos világpolitikai események után egy egész nép között is általánossá válhat. Az USA-ban volt ez megfigyelhető, amikor az országon kétségbeesett kiábrándultság lett úrrá a sok szükségtelen szenvedés és a hadifoglyok bebörtönzése miatt. Mennyire más volt, amikor a békeszerződés megkötése után kihirdették a foglyok szabadon bocsátását! Amikor ezek a bátor emberek örömkönnyek között visszatértek családjukhoz, az egész ország örömmámorban úszott. Néhány héten belül az egész nemzet hangulata megváltozott.

Az ilyen hangulati ingadozások a külső körülményektől függően különböző erősségűek és időtartamúak lehetnek. Az emberek fogékonyabbak a depresszióra fizikai vagy pszichikai stressz után, illetve ha fáradtak. Aki nem táplálkozik megfelelően (tehát vagy túl sokat eszik este, vagy nem helyesen étkezik), keményen dolgozik és késő éjszakáig fennmarad, az kiszolgáltatottabb helyzetben van. A házassági tanácsadáson mindig felhívom a házastársak figyelmét hogy este fél tíz után ne beszéljenek negatív dolgokról, főként ne pénzügyekről. Nehézségeink nagyobbaknak látszanak olyankor, amikor fáradtak vagyunk.

Úgy látszik senki nem kerülheti ki a rossz hangulatokat. Még a kifejezetten szangvinikus ember is lehet levert, pedig őt jókedvéért értékelik. Nőknél a havi ciklusnak tulajdonítják az érzelmi hullámzást amely leterheli őket és elszívja energiájukat. De ne felejtsük el, hogy férfiak is sokszor ki vannak téve rendszeres érzelmi ingadozásnak. A nőknél a ciklus 26-29 nap, a férfiaknál inkább 34-38. A férfiaknál nem olyan feltűnő ez, de mégis észrevehető és zavaró.

Egy amerikai újságíró, Sydney J. Harris arról számol be, hogy hangulati ingadozásai ok nélkül lépnek fel, egyszerűen csak úgy megjelennek. Amióta ezt megértette, felkészíti magát rá és nem engedi, hogy kiboruljon. Türelmesen várja míg elmúlik és így elveszi az élét. Ilyen időszakban annyira rossznak tartja a cikkeit, hogy mindig arra számit, a főszerkesztő majd a papírkosárba dobja azokat. Valójában ezek a cikkek gyakran jobbak, mint amiket jó hangulatban ír. Ezért az a véleménye, hogy a depressziós ember képtelen helyesen értékelni saját teljesítményét.

Ez a könyv szeretné megmutatni az olvasónak, hogy hangulatingadozásai és depressziós időszakai közepette miként arathat mégis győzelmet. Meggyőződésem, hogy ha felismerjük a problémát, tudatos lépéseket téve megakadályozhatjuk, hogy lelkiállapotunktól rabszolgai függésbe kerüljünk. A levertség nem mindig vezet depresszióhoz, csak hajlamossá tehet rá.

Ha rossz a hangulatunk, bosszankodunk olyan dolgokon, amelyeket normális esetben észre sem veszünk. Ingerülten reagálunk és ez végül depresszióba torkollhat. Viszont minél jobban megértjük az emberi természetet, annál inkább tudjuk kezelni jó vagy rossz oldalalt. Ez különösen akkor van így, amikor általános törvényszerűségeit magunkra alkalmazzuk, s azon fáradozunk, hogy – amint első tüneteit felfedezzük – megelőzzük a betegséget, ahelyett hogy rossz magatartást eredményező védekező mechanizmusok mögé bújnánk. Ugyanis ha teret engedünk búskomor hangulatunknak csak elmélyítjük a problémát.

William James pszichológus azt mondta egyszer: „Ma testileg kifejezünk egy érzést, megerősítjük; ha visszaszorítjuk, meggyengül”. Ez azt jelenti, hogy a búskomorság első jeleit fütyülve vagy énekelve elűzhetjük, míg levertséggel vagy pesszimista beállítottsággal meghosszabbítjuk az időtartamát. Erre gondolhatott a zsoltáros, amikor így szólt: „Szemeimet a hegyekre emelem” (121. zsoltár). Ezzel szemben a lefelé nézés, a magunk elé meredés önpusztítóvá válhat.

 

Visszatérő fázisok

Az emberek nemcsak különféle erősségű hangulati ingadozásokat élnek át személyiségük, temperamentumuk, életkörülményeik és belső beállítottságuk szerint, hanem különféle depressziós fázisokat is. Bizonyos időkben hajlamosabbak vagyunk a búskomorságra, mint máskor. Egyes emberek ezt könnyebben átvészelik, mások viszont depresszióba esnek. Ezeknek az egyéni különbözőségeknek a függvényében ciklikus időszakok alakulnak ki, melyek 10 éves periódusokra oszthatók fel. Persze nem mindenki megy keresztül ilyen időszakokon, de az az életstílusváltás és azok a stresszhelyzetek, amelyekkel ezek alatt az évtizedek alatt szembe kell néznünk, könnyen depresszióba sodorhatnak.

 

Életünk első 10 éve

A gyermek életében az első évtized általában boldog időszak, ha ép családból származik, és a magányosság, a bizonytalanság érzései helyett szülei védelmező közelségét tapasztalja. Gyermeki jelleme és az érett személyiség első vonásai ebben az időszakban formálódnak ki. Egy nevelő elgondolkoztató kijelentése szerint a személyiség fejlődésének 50 %-a 3 éves korig, 75 %-a pedig 5 éves korig alakul ki! Milyen boldog az a gyermek, akinek a szülei szeretetteljesek fegyelmezettek becsületesek és felelősségtudattal veszik őt körül, jó példát mutatva neki.

 

A második évtized

A legtöbb gyermek életében ennek az évtizednek első 3 éve szép, bár sokuk számára életüknek egy nehéz szakasza – a pubertás kor. Érzelmei és magatartása szerint hol gyermekhez, hol felnőtthöz hasonlít. Időnként úgy tűnik spontán cselekszik máskor nem ura önmagának; könnyen zavarba jön, nem tudja magát elfogadni, és hajlik arra, hogy kapcsolatát embertársaival megszakítsa.

Érzelmi ingadozásai és az ebből eredő túlfűtöttség bizonytalanná teszik és mindig hevesen reagál, ha azok akiket szeret visszautasítják. Ez általában vitatkozásban, fölényességben, barátságtalanságban, vagy kihívó magatartásban mutatkozik meg, amitől még kevésbé lesz szeretetreméltó, s ami miatt még inkább elutasítják őt. Ez azután agresszív reakciót vált ki belőle, és esetleg első depressziójának megtapasztalásához vezet.

Ebben a korban a fiataloknak szexuális fejlődésük miatt is nehézségeik vannak, mert új, komoly ösztönökkel kell harcolniuk és megállniuk a társadalom és az erkölcs önuralmat kívánó elvárásaival szemben. Ennek következtében gyakorta ébred bűntudat a fiatalban, ami depressziót hívhat elő. Vagy semmibe veszik az erkölcsi alapelveket, vagy önkielégítéshez vezető fantáziálásnak adják át magukat, ami után szégyenkeznek.

A pubertáskori depresszió további vonása, hogy a fiatal egyre inkább tudatára ébred a szüleitől és családjától való kikerülhetetlen eltávolodásnak. Már láttuk, hogy ez a gyermek első olyan lelki terhe, amivel neki kell megbirkóznia. A második évtized vége felé sok fiatal úgy oldja meg ezt a problémát, hogy érzelmileg kapcsolódik egy másik nembeli hasonló korú fiatalhoz. Ez a kötődés erősebb benne, mint az a vágy, hogy a szüleivel maradjon. Gyakran nevezik ezt szerelemnek, amin mindketten a házasságra való készséget értik, pedig többnyire csak egy érzelmi szükségletről vagy szenvedélyről van szó.

Évtizedeken át tartó, iskolai területen folytatott tevékenységem idején megfigyelhettem, hogy sok középiskolás évről évre egy elő re jelezhető rövid lefolyású depresszión ment keresztül. Az érettségi banketten a fiatalok magukon kívül vannak az örömtől, elbúcsúznak a tanároktól és a barátoktól, gátlástalanul nevetnek vagy sírnak, hisztériához hasonlóan. Utána 1-10 napon át depresszív fázisba kerülnek, amit a cél elérése utáni üresség okoz. Ha az érettségin túl nincs más, amire törekszik a fiatal, hajlik a búskomorságra, és végül apatikus lesz. Ha azonban mindjárt az érettségi után neki tetsző munkát vállal, feltehetően nem lesz lelki beteg.

 

A harmadik évtized

20 és 30 éves kor között a depresszió gyakrabban jelentkezik olyan asszonyoknál, akik a házasságkötés után otthon maradtak, és főleg a háztartással, a lakással foglalkoznak. A férfiak, akiket leköt a hivatásuk és esetleg folytatják a sportolást is, kevésbé vannak kitéve a lehangoltságnak.

Egyes fiatal asszonyok az esküvő vagy a nászút után hamarosan depresszívvé lesznek. Sok okuk van erre: az esküvői előkészületek feszültsége után a hétköznap csalódásai; vagy túlzott várakozásaik és idealista elképzeléseik a valóságban illúziónak bizonyulnak. Különösen akkor, ha nehézségek mutatkoznak a nemi életben, ami néhány asszonynak fájdalmat okoz. Persze nem tudják, hogy ez széles körű probléma és később javul a helyzet. Ha ekkor egy szép álomvilágba menekülnek a probléma elől, az megrontja a kapcsolatukat, és gyakran vezet depresszióhoz. Előfordul, hogy a házasságkötés után 4 nappal már tanácsadásra jönnek fiatal házasok. Általában rövid idő alatt megszűnnek a problémáik, ha szeretettel bánnak egymással és tekintettel vannak társukra.

Ha a fiatalasszony nem lesz az esküvő után depressziós, lehet, hogy az lesz első gyermeke születése után. A pszichológusok beszélnek szülés utáni depresszióról. Sokan szenvednek ebben, de nem feltétlenül minden gyermeknél. A depresszióra hajlamos asszony hamarabb betegszik meg, de a szangvinikus is napokig rosszkedvű lehet. Okozhatja ezt a szülés folyamán beálló erős lelki megterhelés, vagy a gyermek elválása az anyától. A depresszió tartóssá válik és rosszabbodik, ha az anya nemkívánatos betolakodónak tekinti a gyermeket. Sok asszony elmondta nekem, akik később szeretetteljes anyák voltak, hogy olyan súlyos lehangoltság lett úrrá rajtuk, hogy szinte attól féltek, bántalmazni fogják a gyermeküket. Ez a beteges állapot azonban hamar elmúlik.

Fiatal apák is enyhébb depresszióba eshetnek, ha hirtelen meg kell osztozniuk feleségük szeretetén és figyelmességén ezzel az „idegen kis lénnyel”, és ráébrednek, hogy egyszerre nagyobbak az anyagi terhek is.

Ha gyorsan egymás után jön két-három gyermek, a 30 év körüli anya depresszióba, frigiditásba eshet, és inkább a kisgyermekekhez kötődik, de nem azért mert kevésbé kívánja a férjével való kapcsolatot, hanem mert öntudatlanul fél a következő terhességtől. Hozzájárul ehhez még, hogy idegei erősen igénybe vannak véve, a sok munka és a szülések miatt testileg kimerült. Ha ebben az állapotban enged az önsajnálatnak, csakhamar depressziós lesz, elhanyagolja magát és ápolatlan külsejével kockáztatja férje elhidegülését. A férfiak arra reagálnak, amit látnak, ezért a fiatal anya legyen a legszebb asszony, akit férje napközben lát! Legyen csinos férje hazajövetelekor! Ez nemcsak a férjnek jó, hanem az asszony öntudatát is megerősíti.

A harmadik évtizedben az is oka lehet depresszió kialakulásának, hogy sor kerül az első gyermek beiskolázására. Az anya hirtelen feleslegesnek érzi magát délelőttönként, és ezért a lehangoltságra hajlik, ha nem tudja erőit más értelmes feladatra összpontosítani.

 

A negyedik évtized

A legtöbb embernek 30 és 40 év között tizenéves gyermekei vannak. Az amerikai anyák 50%-a háziasszony, a másik részük munkába jár – tehát erősen igénybe van véve. Az apát is nagyon leköti a hivatása. Mindenkinek sok a dolga a családban, és a gyermekek ingadozó hangulata a középpont. Ha a szülők ezt a fázist előkészítették, a fiataloknak szeretetet adnak és erkölcsileg fegyelmezik őket, akkor ez még boldog időszak lehet. Ha azonban engedékenyek voltak és elkényeztették a gyermeket, akkor most lázadó fiatalok állnak velük szemben, akik feltétlenül a saját életüket akarják élni, és a szülők korlátozását elutasítják. Ilyenkor a megbetegedési százalék emelkedhet.

 

Az ötödik évtized

A legtöbb pszichiáter szerint a depressziók ebben a korban szaporodnak. Dr. Mortimer Ostow, a New York-i Mt.-Sinai-Kórház neurológusa és pszichiátere ezt írja: „A depressziók és öngyilkosságok gyakorisága nő az 5. és 6. évtizedben. Lehet, hogy az első megbetegedés után egy másik depressziós hullám következik, mivel mint felnőtt volt már ebben a betegségben, vagy az esetleg rendszeresen fellépő depressziók sűrűbben jönnek és rosszabbodnak.

Véleményem szerint ennek az oka az életerő csökkenésére vezethető vissza, amely viszonylag korán áll be a felnőtt korban, de az 5. és 6. évtizedben felgyorsul és változásokat idéz elő a temperamentumban. Kevesebb az ambíció. Az agresszivitás és az új dolgok iránti érdeklődés csökkenésével egyidejűleg erősödik a régebbi dolgokhoz való ragaszkodás. Ez a változás normális. Ennek oka lehet a mirigyekben a csekélyebb hormontermelés, vagy az agyban beálló öregedési folyamat (főként a centrális és az alaprétegben).

Ebben az évtizedben a férfiak hajlamosak a legerősebben a depresszióra, még az is, akinek eddig semmi oka nem volt a lehangoltságra. Most hivatásbeli vagy szexuális problémák terhelik. Hivatás dolgában sok férfi ugyanazt érzi, amit egy depressziós betegem: „40 éves korára jusson el hivatásában a csúcsra, különben sohasem fog odajutni. Én most 45 éves vagyok, nem jutottam még el idáig, és valószínűleg már nem is fogok.” Bár ennek a betegemnek az átlagosnál súlyosabb volt az állapota, mégis szinte minden ember depresszív fázisba juthat, ha már nem érdekli a hivatása, vagy ifjúkori álmai nem teljesedtek be. Ha gondolkozása nem változik meg, ha nincsenek már új céljai képzettségét, tehetségét vagy lehetőségeit illetően, akkor egyre gyakrabban lép fel a búskomorság.

A vitalitás alábbhagyása miatt potenciája is csökkenhet, sőt most először impotenssé válhat. A férfiaknak ez súlyos próbatétel, ami depresszióhoz vezethet. Gyakran előfordul, hogy férfiak ilyenkor nők után futnak, hogy felébresszék nemi vágyukat. Ezért nevezik őket így: „a bolond negyvenesek”. Az érett személyiség az ilyen helyzetben ritkábban érintkezik a feleségével, és ráébred, hogy a szexualitás jelentősége elsősorban a szeretet kifejezése, nem pedig a férfias ÉN bizonyítására szolgál.

Az asszonyoknak is van speciális problémájuk 40 és 50 között, mindenekelőtt, ha a gyermekek elmennek a háztól. Az anyák depresszíven reagálnak leányaik esküvőjére, üresnek érzik gyermek nélkül az otthont, hozzá kell szokniuk az új helyzethez; azon kívül kimerültek az idegőrlő esküvői előkészületektől. Depressziós reagálásuk súlya és tartama attól függ, milyen terveik vannak a jövőre nézve.

Ha a legfiatalabb gyermek más városban tanul, katona, illetve házasságot köt, az anyának lelkileg át kell hangolódnia. Ha ilyenkor rászoruló emberekkel foglalkozik, képességeit értelmesen felhasználja, akkor kikerülheti a depressziós időszakot. Egyébként belső bizonytalansága esetleg agresszívebbé teszi. ha férjétől nem kapja meg a szükséges szeretetet, még az is lehet, hogy hűtlen lesz hozzá – kivéve ha szilárd erkölcsi alapokon áll. Ha nem, heves önvád gyötri, amiből aztán depresszió lesz.

 

A hatodik évtized

Megfigyeltem, hogy itt két embertípust találunk. Az egyik elfogadta, hogy élete felén túljutott, és megharcolja harcát azzal a ténnyel, hogy ereje fogy. Szívesen dolgozik, többet mint azelőtt, mert tudatára ébred, hogy már kevés ideje van. Ilyenkor általában valamilyen szabadidő foglalkozást választ, ami örömet okoz neki. Hasonló korú barátokat ismer meg, akik gazdagítják életét. Közben nagyszülő lesz és ha kapcsolata jő maradt a gyerekekkel, új értelmet adhat életének az unokákkal való foglalkozás. Még ha 49-50 év között depressziós volt is, 50-70 között teljesen megszabadulhat ettől.

A másik embertípus ebben a korban visszautasítja a kikerülhetetlent. Nem akarja meglátni, hogy már 50 fölött van, és depresszíven reagál. Valaki, aki nem akarta felismerni, hogy milyen szép lehet ez az életkor, így panaszkodott: „Nem vagyok már az, aki voltam.” Nem tudja magát elfogadni és ez egyenes út a depresszióhoz; sokan visszahúzódnak tőle, ő pedig panaszkodva menekül. Házassága, amely mindeddig egészséges volt, most nehéz fázisba jut; vagy mert a magában gyönyörködő asszony fél szépsége elvesztésétől, vagy mert a korábban erőteljes férfi nem fogadja el természetes öregedését. Szerencsére ez a depresszív periódus legtöbbször gyorsan elmúlik. Ha sikerült önmagát elfogadnia, és új, reális célokat kitűznie, helyreáll az egyensúlya.

Az asszonyoknál ebben az időben kezdődik a változás kora. A nőgyógyászok is azon a véleményen vannak, hogy ez egy eltúlzott probléma. Ha az asszony arra számit, hogy ez az időszak nagyon meg fogja viselni, úgy is lesz. Ha viszont azzal a szándékkal lép ebbe a korba, hogy legyőzi nehézségeit és panaszait, akkor minden egyszerűbbé válik. Kétségtelen, hogy a hormonműködés megváltozása érzelmi reakciókat is von maga után, de ez minden asszonynál más módon jelentkezik. Jó ha ilyenkor ki-ki beszél az orvosával, illetve elolvassa az ajánlott hasznos irodalmat. Mert nemcsak gyógyszerek szedése, hanem tudományos információk elfogadása által is javulhat a helyzete, ha félre tudja tenni téves elképzeléseit.

Az asszonyok tanulják meg mindenekelőtt, hogy a változó kor nem korlátozza nemi életüket, kívánatosak maradnak. Sőt sokaknál a klimaktérium után nagyobb a szexuális beteljesedés. Újra mondom: a biológiai eseményeknél sokkal lényegesebb az ember belső beállítottsága.

 

A hetedik évtized

Itt nő a depressziók száma, mert sokan nem tudják túltenni magukat társuk halálán vagy munkájuk feladásán. Az amerikai társadalomban sokan abbahagyják a munkát a nyugdíj elérésekor, pedig fizikai állapotuk ezt nem indokolná. Aki beül a hintaszékbe és semmit sem csinál, nemcsak depresszív fázisokba jut, hanem csakhamar növeli a halálesetek statisztikáját. Mindenki ismeri a keményen dolgozó üzletember típusát, aki életében sokra vitte, de nyugdíjazása után másfél évvel meghal testi betegség nélkül. Az ok abban keresendő, hogy már nem voltak tervei és érdekes foglalkozása. Egyes cégek nem feltétlenül nyugdíjazzák embereiket 65 évesen, hiszen még néhány évig jól dolgozhatnak az üzemben. Nemrég beszéltem egy emberrel, aki saját cégét 50 éves fennállása után több millió dollárért eladta. Délután 5-kor még az irodájában találkoztam vele, ahol most is, 75 éves korában, dolgozik. Saját volt cégének most tanácsadója – a komputerek és modern technológiák mellett is.

Lelkész nagybátyám 75 éves korában, 53 évi szolgálat után sem akarja abbahagyni a szolgálatot a 100 évvel korábban alapított evangéliumi gyülekezetben, mert az most teljesebben növekszik, mint valaha. Munkájára égetően szükség van. Ő és a hozzá hasonló emberek nem szenvednek depresszióban. A pszichikai stabilitás ilyenkor attól függ, tesz-e valamit az ember embertársai és a társadalom javáért. Senki ne menjen addig nyugdíjba, amíg alaposan át nem gondolta a dolgot. Mindenkinek szüksége van arra, hogy hasznosnak érezze magát. Ismerek egy volt tengerészkapitányt, aki azért boldog ember, mert elfogadta a korát. Most vasárnapi-iskolát és bibliakört vezet.

Az ember szinte mindenbe beleszokik, csak a semmittevésbe nem. Kétségtelenül így értendő az öreg kínai átok: „Örök tétlenség legyen részed!”

Ha nyugdíjas idődet aktív és hasznos időszaknak tervezed, tovább tudsz majd örülni. Csak nagyon kevés öreg ember „elhasznált”; a legtöbb „rozsdásodik”, mert pihen.

Ennek az évtizednek második legnagyobb nehézsége a társ elvesztése. A 65 éven felülieknek 50 %-a magányos, elvált vagy özvegy. Az emberi életnek egyik legfájdalmasabb élménye a társ halála. Ezt a tragikus eseményt sok ember nem tudja elhordozni, főként ha nem hisz Krisztusban. Ha nem fogadja el társa halálát, hanem átadja magát az önsajnálatnak, mindig gyakrabban jut depresszív fázisokba, amelyek megrövidítik az életét. Egy baráti házaspár hetvenes években ünnepelte 56. házassági évfordulóját. A férj néhány héttel később, 9 hónapi betegség után meghalt. 2 nappal később megmagyarázhatatlan módon meghalt az asszony is, miután 9 hónapon át hűségesen ápolta a férjét. Halálának mégis volt oka! Ez az idős, fáradt asszony férje elvesztése után nem akart tovább élni; az érthető nagy fájdalom meghaladta erőit. Egy napon temették őket.

 

Nyolcadik évtized

Lényegében nem különbözik a többitől. Az elvénülés lehet problémává, és az egészséges partnert depresszív reakcióba sodorhatja. Az ember már nem olyan ellenállóképes, mint korábban. Egyre több testi betegség jelentkezik, figyelgeti magát és ez – ha arra hajlamos – megerősíti depresszióját. Baráti köre is egyre szűkül, hiszen elhalnak, és az öreg ember nem tud már lépést tartania gyors ütemű társadalommal.

Aki főként magával foglalkozik ebben a korban, veszélyezteti egészségét. Gyakran magára marad. A testi erők és anyagi lehetőségek csökkenése az önsajnálat ideális táptalaja. A gyermekeknek immár saját családjuk van, az öreg tehát visszahúzódik csigaházába, kicsi lakásába, és a múltnak él.

 

Kilencedik évtized

Csodálkozhatunk rajta, hogy ez a kor nem ad több okot a depresszióra, mint a többi. Némelyek azzal magyarázzák ezt, hogy az öreg gyermeki magatartásba húzódik vissza. Én arra hajlok, hogy ekkorra a befelé forduló depresszióra hajlamos emberek már meghaltak, a túlélőknek pedig optimista a világnézetük

Néhány évvel ezelőtt 300 kérdést intéztek 80-90 éves emberekhez, hogy a közös jellemvonásokat kiszűrjék. Feltűnő egyezések csak egy ponton mutatkoztak: az optimista beállítottságban. Mind élvezték a mát, és örömmel, érdeklődve néztek a holnap elé. Úgy látszik, ez a hosszú élet titka.

 

Összefoglalás

Visszatekintve: minden életkorban megvannak a depresszió sajátos okai. Sok ember mégis szabad tőlük. Ők nem azért maradnak lelkileg egészségesek, mert nincsenek problémáik, hanem mert minden helyzetben egészséges belső beállítottsággal néznek azokkal szembe.

 

Depresszió okai

A depressziót majdnem mindig külső esemény váltja ki. Ezért segítségképpen bemutatjuk a leggyakoribb okokat, hogy fellépésükkor ne legyünk tehetetlenül kiszolgáltatva a lehangoltságnak. Szeretném ezeket jelentőségük és gyakoriságuk sorrendjében pontosan leírni.

1. Csalódás. Depressziós emberek százait vizsgáltam meg, és megállapítottam, hogy kivétel nélkül minden depresszió csalódással kezdődik, vagy olyan élménnyel, ami a pácienst elkeserítette. Ha minden normálisan megy, senki nem lesz depressziós. De az élet csalódásokat hoz magával: valami vagy valaki nem felel meg a várakozásoknak. A kiváltó faktor különböző lehet. Egy asszony depressziója pl. úgy kezdődött, hogy kedvenc rózsabokra elszáradt. Más esetben a férj bosszankodó megjegyzése okozta a betegség kitörését. Számtalan szülő depresszíven reagál, ha gyermekei rossz osztályzatokat hoznak haza.

Persze a csalódásokat leggyakrabban az embertársak okozzák, akik túlterheltségük, testi kimerültségük vagy más okok miatt ingerültek, meggondolatlanok illetve barátságtalanok. Ha valaki jobban szereti magát, mint azt, aki megsértette, bosszús lesz, kedvetlen, gyorsan lelohad a jókedve, tehát egy enyhe depresszió alakul ki nála. Ha aztán teret enged ennek a fájdalomnak, az gyötrődéssé, végül kétségbeeséssé terebélyesedhet.

Minél jobban szeretjük azt, aki elutasít, annál nagyobb a kedvetlenségünk. Mindannyian vágyódunk megbecsülés után, ennek következtében a szeretett személlyel szemben lép fel a leghevesebb depresszív reakció. Nemrég egy újság arról a családapáról írt, aki tanító volt, és akitől felesége váratlanul elvált, hogy máshoz menjen férjhez. Ez a férfi annyira elfoglalt, hogy nem vette észre, mennyire elégedetlen felesége a házasságukkal. Ezt mondta: „Majdnem egy évig tartott, amíg el tudtam fogadni a tényeket. Mielőtt a feleségem elhagyott, nem ismertem a depressziót. De hirtelen kihúzták a talajt a lábam alól. Hetekig csak azt kívántam, bárcsak meghalnék.” A magabiztos férfiak depresszióját ilyen élmény is okozhatja.

Gyermekek depresszióját szeretetük tárgya, vagyis apja, anyja is kiválthatja. Függetlenül attól, hogy van-e erre okuk vagy sem, időnként az a benyomásuk, hogy szüleik nem értenek egyet velük, vagy ami még rosszabb, azt kívánnák, hogy bár a világra se jöttek volna. Ettől a gondolattól szinte biztosan depresszívvé lesznek. A legtöbb, amit a szülők gyermekeiknek adhatnak, az a szükséges fegyelmezésen kívül a kellő pillanatban elhangzó szerető bátorítás.

A magányosság nemcsak oka, de következménye is a depressziónak. Aki szeretete tárgyát elvesztette, vagy az őt elutasította, egyedüllétében fogékony lesz a búskomorságra. Ezt a szenvedést csak egy másik ember szeretete gyógyíthatja. De aki depressziós, sajnos hajlik arra, hogy elhúzódjék az emberektől. Azok pedig többnyire kizárólag magukkal foglalkoznak, és észre sem veszik, hogy valakinek mellettük szerető törődésre lenne szüksége.

2. Az önértékelés hiánya. Szinte minden depressziós embernél megtalálható. Egyre fogy, mert búskomor, és irreális várakozásai a jövőre nézve akadályozzák önmaga elfogadását. Ez különösen a perfekcionistára érvényes, aki mindent tökleletesen szeretne elvégezni, ezért soha nem tud osztatlanul örülni teljesítményeinek. Egyik fiam kitűnően zongorázik. A 9. osztály tanulójaként egy esti Istentiszteleten először játszott nagyobb hallgatóság előtt. Lelkesen hallgattam, és persze nagyon büszke voltam rá. Utána átöleltem és ezt mondtam: „Fiam, ma este nagyszerű voltál.” – „Nem egészen – válaszolta -, egyszer félreütöttem.” Mivel 500 hang közül egyet nem talált el, előadását kudarcként élte meg. Minden az alkalmazott mértéktől függ. A depressziós ember tipikus panaszai ezek: „Nem bírom ki magam,” vagy „velem semmit sem lehet kezdeni.” Ez a vonás a temperamentumtól függ, és olyan fontos, hogy később még egy tejes fejezetet szánunk rá.

3. Hamis mértékek. Depresszió keletkezhet abból, ha valaki olyanhoz hasonlítjuk magunkat, aki jobban érvényesül. Ez elégedetlenséget szül saját eredményeinkkel kapcsolatban. Aztán ha túl sokat foglalkozunk magunkkal, az is eredményezhet levertséget. Amikor hamis mértéket használunk, saját gyengeségeinket a másik erős oldalával hasonlítjuk össze. Ez teljesen értelmetlen, mert a másik gyengeségét ilyenkor nem vesszük figyelembe. Így keletkezik az irigység és az önmagunkkal való elégedetlenség.

Különösen veszélyes a különböző vagyoni helyzetek összemérése. A 73. zsoltárban ez áll (3. v.): „Irigykedtem a kevélyekre...” Az okos ember hallgat az intésre: „Elégedjetek meg azzal, amitek van.”

4. Ambivalencia (ellentétes érzelmek együttes jelentkezése). Néhány pszichiáter, közöttük dr. Ostow, a lelki kettősséget tartja a depresszió leggyakoribb kiváltó okának. Az ambivalencia, vagy kettősség érzés olyan, mint egy csapda, amiből az ember nem tudja magát kiszabadítani, pedig elviselhetetlen a helyzete. Miközben megpróbál szabadulni, ambivalensen reagál, más szavakkal apatikus (közömbös) lesz, és sem szeretetet, sem gyűlöletet nem érez.

Ez az érzés nem csak depressziót okoz, de pl. sok válás hátterében is fellelhető. Ha pl. egy párnak nem kívánt terhesség miatt kell összeházasodnia, egyiküknek az lehet a benyomása, hogy elvesztette a szabadságát. Egy ideig ebben a kettősségben él, majd hirtelen agresszív lesz. Olyan házaspárok is rabnak érezhetik magukat, akiknek a házassága könnyebben indult. Ha gyorsan jönnek a gyerekek egymás után, ha hiányzik a jó képzettség, vagy túl nagy a felelősség, könnyen kifejlődik az ambivalens depresszió, amely mindig ellenséges érzelmeket táplál az iránt, akit okol. A házasságban persze ez a társ. A kamaszkorú fiatalok szüleikkel fordulnak szembe, ha úgy vélik, hogy szabadságukat az iskola, a tekintélyt képviselő személyek és kötelességeik miatt veszítették el. Ügyes, sikeres asszonyok, különösen, ha hosszú ideig és szívesen gyakorolták hivatásukat, de kisgyermekeik miatt otthon kell maradniuk, nemritkán úgy élik át, mintha börtönben ülnének. A háztartás, pelenkamosás és a gyerekekkel való foglalkozás nem elégíti ki intellektuális igényeiket. Az a benyomásuk, hogy szeretteik a szabadságtól fosztják meg őket. Ma erősen hangsúlyozzák az emancipációt és az asszonyok hivatásbeli sikereit, ami csak összetettebbé tesz) ezt a problémát. Megkérdeztem egy asszonytól, hogy mivel foglalkozik, mire rezignáltan válaszolt: „Ő, én csak háziasszony és csak anya vagyok.” Az ilyen beállítottság növeli a depressziók számát. Az egész élet perspektívájából nézve feltehetjük a kérdést, van-e annál jobb, mint háziasszonynak, anyának, férjnek, vagy apának lenni. A hamis értékítélet szükségszerűen depresszióhoz vezet.

5. Betegség. Minden embernek vannak gyenge pontjai. Némelyek jobban el tudják viselni a külső nyomást és a depressziót teremtő feltételeket, mint mások. De bármennyire nagy is az ellenálló képessége valakinek, a betegség, különösen ha hosszadalmas, meggyengítheti. Dr. Ostow ezt így magyarázza: „Testi okok is kiválthatják a depressziót. Egy fertőző májgyulladás tüneteinek elmúlása után még hosszabb ideig kimerültnek érzi magát az ember, fáradékony lesz és sokszor lehangolt is. A Pfeifer-féle mirigyláz is elősegíti a depresszió kifejlődését, bár kisebb mértékben. A Parkinsonkór, ami az agyban egy terület működészavara, általában lehangoltsággal jár. Orvosságok is kiválthatnak depressziókat. A régebben alkalmazott »Rausedyl« vérnyomáscsökkentő, az arra hajlamos egyénnél lehangoltságot okozhat. Tompító hatása miatt nyugtatóként hat, és alkalmazzák a szkizofrénia kezelésénél is. A nyugtatók is kiválthatnak depressziót. A kortizon és származékai tetterőssé és elevenebbé teszik az embereket. Nagy adagban és hosszabb időn át szedve azonban depresszív reakciót idézhetnek elő. Ugyanez áll – némely orvos véleménye szerint – a rendszeresen szedett fogamzásgátlókra. Ez a vélekedés ugyan nem bizonyított, de nem is vethető el.” A betegség által testileg vagy lelkileg legyengült embernek sok minden megoldhatatlannak tűnik. Valószínűleg az önsajnálat is akkor áll legközelebb hozzánk, ha megbetegszünk.

6. A test működési rendellenességei. Sok szakember a depressziók jelentős számát a test vagy a belső elválasztású mirigyek különösen a pajzsmirigy – működési zavaraira vezeti vissza. Mások vitatják ezt és állítják, hogy a depresszió egy traumatikus élmény által kiváltott helytelen reakció, és csak ritkán vezethető vissza pusztán testi (biológiai) okokra.

Néhány betegen a gyógyszeres kezelés segít, ezáltal aztán némelyek igazolva látják, hogy a test működési zavarairól van szó. Beszélnek még az agy biokémiai folyamataiban bekövetkezett működészavarról. Egy orvos barátomtól tudom, hogy ezt a területet ma nagyon intenzíven kutatják. Korai lenne végső ítéletet mondani. Mert ha a biológiai működés összefüggésbe is hozható a depresszióval, ettől még nem tudjuk, hogy a testi tünetek maguktól lépnek-e fel, vagy a hamis gondolkodásmód váltja ki azokat. A negatív vagy önromboló gondolatok zavarhatják a testi funkciókat és felboríthatják az érzékeny, kémiai és hormonális folyamatok egyensúlyát; ezért a súlyosan depresszív emberek keressék fel az orvost. Aki követi az orvos tanácsait és az ebben a könyvben ajánlott gondolkodási mintákat, azon segíteni lehet akkor is, ha depressziója pusztán testi okokra vezethető vissza.

7. Szülés utáni depresszió. Szinte minden depresszióról szóló könyv megemlíti. Még egy szangvinikus anya is lehet a pszichikai kimerültségtőt búskomorrá a szülés után. Kilenc hónapon át növekedett benne ez az új élet, és most hirtelen nincs ott többé. A fiatal anyának máról-holnapra új életformát kell megszoknia. Vigasztalni kell őt azzal, hogy a kimerült állapot ilyenkor teljesen normális és gyorsan el fog múlni. Még egy intés: aki az első gyermeknél nem lesz depressziós, a másodiknál vagy a harmadiknál megbetegedhet. Mások az álmok és a vágyak és más a valóság. Rövid idő alatt megtudja a fiatal anya, hogy a csecsemő nemcsak „aranyos, édes, és szeretnivaló”, hanem követelődző, bekakil, nehezen elégíthető ki és óbégat. Talán még szoptatni sem kívánja gyermekét, ha ez fájdalmat okoz. Depressziójában bűnösnek is érezheti magát, és így még rosszabb állapotba kerül. Az ilyen depresszió ellen a legjobb általam ismert gyógyszer a gondos, szerető, gyöngéd fért. Ha egy fiatalember önmagánál jobban szereti a feleségét, akkor pszichikai kimerültségében elhalmozza türelemmel és szeretettel. Lehet, hogy ingerült és nehéz vele bánni, de a fért soha nem felejtheti el, hogy ezt a helyzetet ő is okozta. Próbáljon meg felesége hangulatán javítani és önbizalmát erősíteni. Én azt ajánlom, hogy a fiatal apa a szülés után vegyen ki egy hét szabadságot, és töltse azt a feleségével. A szeretetnek ez a bevetése jutalmat nyer. Ha az asszonyok először elutasítóan reagálnak is, a depresszió elmúlásakor értékelik férjük magatartását. Valaki ezt mondta: „gyermekünk születése után nagyon utálatos voltam hozzá. Később azonban megláttam, milyen nagyszerűen viselkedett.”

Néha hosszan elhúzódik a depresszió. Feltételezem – amíg orvosilag meg nem cáfolják –, hogy ez az anya gondolkozásmódján is múlik. Ha hosszú idő elteltével még tart a depresszió és nem kapja vissza életkedvét, feltételezhetjük, hogy teret engedett az önsajnálatnak. Asszonyok, akik később jó anyák lettek, bevallják, hogy gyermeküket a szülés után még sokáig elutasították. Bosszantotta őket, hogy állandóan igénybe vette erejüket, idejüket, sőt még az is, hogy férjük és barátaik szeretete attól kezdve megoszlott.

Sok asszony örül, ha várandós. S élvezik, ha tisztelik őket terhességükért. De a szülés után a gyermek kerül a figyelem középpontjába. Depresszióra hajló asszonyok egyfajta érzelmi telítettséget élveznek a terhesség alatt, de a szülés után üresség támad bennük. Ezek az asszonyok rossz irányú gondolataikkal okozzák a legtöbb problémát saját maguknak.

8. Túlhajtott szellemi tevékenység. Vannak aktív, alkotó emberek, akik ötödik vagy hatodik évtizedükben sajátságos depresszív fázisba jutnak. Természetük nem hajlik búskomorságra, mégis nehezen győznek le egyes helyzeteket. Ezt a kérdést írásban még nem tárgyalták, de az utóbbi években fokozottan kutatták. fia a kolerikus eléri az 5. vagy a 6. x-et, hétköznapjai megtelnek különféle dolgok zűrzavarával, tervekkel, szakadatlan aktivitással, és nem tud már szellemileg kikapcsolódni. Koncentrálóképessége csökken, és a magabiztos embereknél ez kínzó élmény. Bosszúsan és csalódottan reagál arra, hogy nem tud már kitartóan dolgozni, és nem veszi észre, hogy idegessége és aggodalmaskodása csak súlyosbítja a problémát. Ha nem tanul meg idejével és magánügyeivel helyesen bánni, rosszabbodik az állapota.

A depresszió ezen formájának világos jele a hirtelen és alaptalan ingerültség. Egy hétvégén hazajön az apa, aki azelőtt mindig szívesen tartózkodott otthon. Találkozik gyermekeivel, akiket szeret, de egyszerre tudatára ébred a lármának és vitatkozásnak, dühös és heves lesz, berohan a hálószobába és felteszi magának a kérdést: „Ugyan mi van velem? Hiszen a gyerekek évek óta ilyenek. Mitől lettem hirtelen ilyen indulatos?”

Az okot néhány orvos hormonális vagy kémiai változásokban látja. De a kérdés megmarad: vajon az intenzív szellemi tevékenység kimeríti az agyat és a mirigyekben olyan láncreakciókat vált ki, melyek aztán felborítják a hormonális egyensúlyt? Bárhogy is van, a depressziónak ez a formája jól befolyásolható orvosságokkal. Némelyik orvos teljesítmény csökkentő gyógyszereket ír fel, hogy a hiperaktivitást visszaszorítsa, és ezzel egyidejűleg hangsúlyozza a szabadidő értékét. De a legtöbb aktív ember inkább azért szed orvosságokat, hogy megtarthassa erős munkabírását.

9. Elutasítás. Minden embernek rendkívül nagy szüksége van a szeretetre. Ha nem kapja meg, könnyen felléphet a depresszió. Ez megkezdődhet már korán, a nem kívánt gyermeknél, aki fél szülei elutasításától. Fellép fiataloknál, ha a hasonló korúak elutasítják; asszonyoknál, ha úgy érzik, hogy férjük, vagy valaki, akit csodálnak, megvonja tőlük a szeretetet. Férfiak akkor tapasztalják ezt, ha elveszítik feleségük szeretetét, vagy munkahelyüket, vagy egy barát, akiben bíztak, elárulja őket. A beteget ilyenkor tejesen leköti az elszenvedett igazságtalanság és az elutasítottságából fakadó magányosság.

10. Túlzott célkitűzések is eredményezhetnek depressziót. Az ember olyan lény, aki célokat tűz maga elé és azokat próbálja megvalósítani. Ha szem elől veszti a célt, akkor feladja a harcot. De valahányszor legfontosabb célként emel ki valamit, és azt el is éri, depresszív fázisba jut. Ezért minden embernek rövid és hosszú távra is kell terveznie, és tervei sorrendjét gyakran megvizsgálnia. A nagyon céltudatos emberek ritkán depressziósak. Egy tervük megvalósulása előtt már három újat kovácsolnak. Tanulhatunk tőlük, és ne engedjünk, hogy szellemi vákuum keletkezzen bennünk, valamint ügyeljünk, hogy mindig legyenek újabb célkitűzéseink.

Egy önmagát sajnáló asszony állandóan így panaszkodott: „semminek nem tudok örülni.” Nyilván túl sokat foglalkozott a saját személyével. A nagyszámú búskomor, problémákkal terhelt ember a bizonyíték rá, hogy mennyire hiányoznak sokakból az értékes célkitűzések.

 

Az értékes cél

Soha ne elégedjünk meg másodrangú vagy önző célokkal. Earl Nightingale több embert aktivizált, mint bármelyik kortársa. Azt tanácsolja, hogy soha ne törekedjünk gazdagságra, ha sikerre vágyunk, hanem mindenekelőtt olyan célokat tűzzünk ki, amelyek embertársainknak is hasznosak. Ő megértette ezt a bibliai elvet: „Adjatok, nektek is adatik.” Az általam ismert leggazdagabb emberek életüket önzetlenül másoknak szánták. Az ilyen cél befolyásolja az egész életvitelt, akár eladunk, akár főzünk, vagy ipari űzünk. Az igazi gazdagságnak természetesen nincs semmi köze pénzhez vagy anyagi eredményhez. Ha valaki vagyont szerez anélkül hogy embertársait segítené, nem lesz boldog.

Egy okos ingatlanügynök barátom, aki drága ingatlanokat adott el, azt mondta egyszer: „nem lehet egy házzal boldogságot is vásárolni”. Ellenben ha másokon is segített, saját házának is másként tud örülni. Ez a magánfilozófiája: „Egy ház ne státusszimbólum legyen, hanem azt fejezze ki, hogy mennyire segítesz embertársaidnak.” Egy bizonyos: a boldog embereknek határozott céljaik vannak, amelyekhez ilyen vagy olyan formában hozzátartozik mások segítése. Segítségre szorulók pedig mindig lesznek.

 

Összefoglalás

 

A depresszió nem véletlenül jön létre, mindig van oka. Még a látszólag megmagyarázhatatlan, szülés utáni depressziónál is, az újszülött gyermek a kiváltó tényező. A lehangoltság említett 10 oka általános érvényű ugyan és alapvető jelentőségű, mégsem tárja fel a betegség gyökerét. Különben sok ember miért nem lesz depresszív az említett problémák ellenére sem? Miért esnek sokan mély depresszióba, míg mások ki tudnak menekülni belőle?

 

Gyógyítható-e a depresszió?

Az ember egyszersmind szellemi lény is

Nem keresztyén orvosok, pszichiáterek és tanácsadók ma szinte mindig figyelmen kívül hagyják az ember szellemi vonatkozásait. Mivel műveltségünk teljesen elvilágiasodott és az ateista humanista materializmusra épül, az ember rendkívül fontos szellemi természete figyelmen kívül marad. Az emberi problémákat a világ emberről alkotott elképzelése alapján – miszerint az ember főbb összetevői a teste, érzelmei és értelme – nem oldhatjuk meg megnyugtató módon, ha nem ismerjük fel, hogy valamivel nem számoltunk. Az ember nagymértékben szellemi lény is, ez különbözteti meg az állatvilágtól. Ha ezt kihagyjuk a gyógyításból, akkor kevés vagy semmi eredményt nem érünk el.

Minden pszichiátriai módszer megegyezik abban, hogy a depresszív embernek külső segítségre, támaszra van szüksége. Aki tanácsadásában számol az ember szellemi mivoltával is, szintén abból indul ki, hogy külső erőre van szükség a gyógyuláshoz, mégpedig olyanra, ami az egész személyiséget érinti.

A mellékelt ábra bemutatja a személyiség négy alkotórészét. E nélkül egy ember sem teljes és nem is tud kiteljesedni. Tudatában vagyunk lelki, érzelmi és testi lényünknek, de csak kevesen ismerik fel a szellemi dimenzió jelentőségét.

Korunknak egyik legtragikusabb vívmánya az ateista humanizmus erős kulturális befolyása. Annyira elhitették velünk, hogy az ember Isten nélküli, önálló lény, hogy a legtöbb ember lelki, érzelmi vagy testi nyomorúságában alig képes arra, hogy a hitből erőt merítsen. Az Isten számára fenntartott hely üres az életükben. Ez még súlyosabbá teszi a problémájukat és nehezíti a gyógyulásukat.

Hogy illusztráljuk, mennyire megváltoztatja a szellemi terápia az ember életét, előbb ismertetnénk az embert természet másik három összetevőjét.

1. A test. Halálunkig sok pénzt költünk rá, pedig ez a legkevésbé fontos rész, mert csak akkor működik jól, ha a többi egészséges. Később látni fogjuk, hogy testünket a lélek irányítja.

2. Az érzelmek. Az emberi természetnek 3 alkotórészét ma általában elismerik. A legkevesebb megértés az érzelmeknek jut. Pedig minden ember érzékenyen reagál a szeretetre és gyűlöletre; ismerjük a „szív” fogalmát, az érzelmek központját, aminek persze semmi köze az anatómiai szívhez. A tudósok érzelmi központról beszélnek. Úgy látszik, ez a lelki kapcsolótábla elektronikusan minden szervvel együttműködik. Mielőtt a test megmozdulna, előbb itt történik valami. Ennek a központnak az állapota tehát az egész testre kihat. Ha valaki érzelmileg kiegyensúlyozott, teste normálisan működik. Ha azonban szíve, azaz érzelmi központja kilendül az egyensúlyból, az testében is jelentkezik.

Mindannyian ismerjük a „pszichoszomatikus betegség” kifejezést. Az orvosok szerint ma a testi megbetegedések 70-85 %-át érzelmi zavar okozza. Belső feszültségek által komoly betegségek keletkeznek, szívbajok, magas vérnyomás, gyomordaganatok, asztma és az izületi gyulladás néhány formája. Dr. S. I. McMillan kiváló könyvében: „Elkerülhető betegségek” számos pszichoszomatikus betegséget ír le. Ezért érezheti magát a depresszív ember testileg is betegnek, ha depressziója sokáig tart.

Az érzések nem maguktól keletkeznek, hanem gondolataink nyomán lépnek fel. Képzeljük el, hogy hirtelen arra kérnek, álljunk oda egy nagy hallgatóság elé és tartsunk beszédet. Ha ez nekünk szokatlan, mérlegelni kezdünk és félelmeink keletkeznek. Ezek az érzések változásokat okoznak testünkben. Izgatottak leszünk, talán térdeink is reszketnek, szájunk pedig kiszárad, mert a nyálmirigyek összehúzódnak. Az is lehet, hogy a hangunk cserbenhagy és csak éles vagy magas hangokat tudunk kiadni. Így a lelki feszültség, láncreakcióként, egész testünket átjárja.

Vagy egy további jól ismert példa: a gondok. Valahányszor gondolataink ki nem fizetett számlák vagy más bizonytalan külső körülmények körül forognak, aggódni kezdünk. Ha ez a belső feszültség tartós, testi zavarokat és betegségeket hozhat létre.

Látjuk tehát, hogy az érzések testi reakciókat váltanak ki. De vajon mi irányítja az érzéseket? Forduljunk most az emberi értelem felé.

3. Az emberi értetem. Az agy rendkívüli mennyiségű információt képes rögzíteni. „A világ legkomplikáltabb komputerének” nevezték el. Elképzelhetetlenül nagy az adattároló képessége. Minden azt bizonyítja, hogy a tudattalan minden gondolatot, képet, cselekedetet megőriz.

Az emberi lélek tudatos és tudattalan részből áll. Bár a tudattalant nem tudjuk kontrollálni – amint később még látni fogjuk –, de látási ingerekre közvetlenül reagál. „Mondd meg, mit gondolsz, és én megmondom, ki vagy.” Ez a mondat helytáll, mert gondolatainkból keletkeznek az érzéseink. Amivel gondolatban foglalkozunk, az érzelmileg és testileg is megmutatkozik. A gondolkozás nagymértékben befolyásolja az érzelmeket és a testet. Az öt érzékszerv a lélek kapuja. Bizonyos, hogy amit az ember a szemén és a fülén keresztül befogad, arra az érzelemvilága, és később a teste is reagálni fog.

Példaképpen említhetjük: aki pornográf írásokat olvas, azt érzelmileg felizgatja, sőt cselekvésre indíthatja, ezzel ellentétben a jó irodalom gazdagítja az érzésvilágot és pozitív tettekre indítja a testet. Sok fiatalember beismerte már, hogy filmek illetve pornográf iratok ébresztettek benne szexuális vágyakat, tehát azok nem maguktól keletkeztek, hanem visszavezethetők arra, amit látott vagy olvasott. Az erőszakos tettekre is érvényes ez. Mielőtt így cselekszik valaki, már sokkal korábban hallott brutalitásokról vagy látott erőszakoskodást és foglalkozott vele gondolatban. Felébredt benne a gyűlölet érzése és az sarkallta. Ezért mondja a Biblia: „Aki gyűlöli testvérét, embergyilkos” (1Jn 3,15). Valamennyi gyilkosságot ez az érzés előzi meg, végső oka pedig a gondolatokban keresendő.

Még látjuk majd, hogy a depresszió mint érzés, akadályozza a normális testi működéseket. Érzéseink gondolatokra vezethetők vissza, így a lehangoltság mögött is általában található egy megrögzött gondolatmenet: Ahelyett, hogy a depresszió kimenetelét vagy tüneteit (apátia, alvási zavarok, stb.) kezelnénk; vagy az érzelmek felől közelítve, pótolni igyekeznénk a szeretet tárgyait; szaktanácsot vagy pszichés hatást kiváltó gyógyszereket adnánk; a problémát egyszer s mindenkorra csak akkor oldhatjuk meg, ha változást tudunk elérni a gondolati felépítményben. Az ember gondolkodásával van a baj! De hogyan tudnánk irányítani azt, ami alapvetően irányíthatatlan?

 

A szellemi terápia

Némely embernek van elég belső ereje, hogy leépítse negatív vagy káros gondolatrendszerét, és így pozitív érzéseket ébresszen magában, amelyek aztán normális testi működést eredményeznek. De nem sok ilyen ember van. Legtöbbjüknek külső segítségre van szüksége. Aki keresztyén szellemi természetét is tagadja, lelki gyengeségének rabszolgájává lesz. Azoknak az embereknek a zöme, akik hozzám fordultak, nagyon csekély eredménnyel vagy eredmény nélkül vettek igénybe gyógyszeres vagy sokk-kezelést, illetve pszichoterápiát. Rajtuk csak a szellemi terápia segít.

Egy hivatásos bokszoló soha nem menne a ringbe bekötött szemmel vagy a hátul összekötött karokkal. Mégis, képletesen szólva, ez a helyzet napjainkban a nem hívő emberek esetében. Mivel szellemi természetének nem tulajdonít jelentőséget, vak arra a nagy erőforrásra nézve, amivel le tudná győzni a lehangoltságot, félelmet, haragot és érzelmi életének egyéb káros hatású zavarait.

Még az is bonyolítja a helyzetet, hogy szellemi életének elhanyagolása miatt nagy úr van benne, amit tulajdonképpen Istennek kellene betöltene. Pascal, a jelentős francia filozófus, ezt mondta: „Az ember szívében az Isten számára rendelt helyet csak maga Isten tudja betölteni.” Ennek az űrnek az érzete hajtja az embert szakadatlan tevékenységében, ennél fogva állandóan keresi békességét és önazonosságát. Mert sem az értelem, sem az érzelmek, sem a test vonalán nincs maradandó megelégedés és megnyugvás az ember számára.

 

Az emberi természet szellemi oldala

Nem nehéz az ember szellemi természetének bizonyítékaira rátalálni. Valamennyi élőlény közül az egyetlen, aki keresi Istent. Csak az emberben található veleszületett vallásos ösztön és lelkiismeret.

Világkörüli utamon tanulmányoztam a régi kultúrák régészeti maradványait. Csakhamar rájöttem, hogy az ember legrégebbi építményei a templomok, Istentiszteletre szolgáló helyek vagy oltárok voltak, bizonyítva az ember egyetemes szellemi éhségét. Mi okozza ezt az éhséget? Az Istentől kapott lelki-szellem) ösztön.

Még kommunista vezetők is, akik a vallást „a nép ópiumának” nevezik, kénytelenek elismerni, hogy az ember „reménytelenül vallásos”. Mint ahogyan az embernek van testi szükséglete: éhség és szomjúság; érzelmi szükséglete, mint a szeretet; értelmi szükséglete: a tudásszomj; és vannak olyan számottevő szellemi igényei is, amelyek Isten-keresésben mutatkoznak meg.

A legkeményebb ateisták egész sora bizonyította halála óráján, hogy megvan benne ez a szellemi ösztön. Hallottunk emberekről, akik soha nem imádkoztak életükben és semmit nem akartak tudni Istenről, sőt néha kifejezetten ellenségként álltak vele szemben, mégis hozzá kiáltottak, amikor szembe kellett nézniük a halállal. Gyermekkoromban egyszer egy városszerte ismert ateista – miközben építette – beleesett a kéménybe. Sok hiábavaló próbálkozás után végre kőműveseket hoztak, akik a kéményt téglánként lebontották. Másnap reggel újságunkban azt olvastuk, hogy az ember éppen megmeneküléséért imádkozott, amikor odaértek hozzá. Ez nem a gyengeség jeleként értékelendő, hanem az ember természetes szellemi ösztönének a bizonyítéka.

Aki nem tulajdonít jelentőséget szellemi természetének, az önmaga ellen dolgozik. Isten adta ezt az embernek, hogy szívét, értelmét és testét egyensúlyban tartsa és megerősítse. Aki nem ismeri ezt a hatalmas belső erőforrást, hasonlít egy olyan négyhengeres autóhoz, amely csak három hengerrel üzemel. Nem új és jobb gyertyára van tehát szüksége, hanem a negyedik henger beindítására – vagyis az ember esetében szellemi életének aktivizálására.

Az ember szellemi természetéhez tartozik az akarata, ami egyértelműen megkülönbözteti az állatvilágtól. Isten mindenkinek megadta a lehetőséget, hogy szabadon döntsön. Így van aki akarattal és tudatosan elmegy Isten mellett és elutasítja Őt, ezzel szemben más elismeri létezését és rábízza magát. Ez a döntés teljesen az ember kezében van, és bizonyosak lehetünk abban, hogy eljövendő boldogságunk ettől a döntéstől függ.

 A rajzon látható trónszék az ember szabad akaratának a lehetőségét szimbolizálja. A rajta levő „Én” az önző ÉN-t jelképezi (ego), ami az embert magabiztossá és önzővé teszi. Isten mindenkinek megadja a lehetőséget, hogy saját sorsának a kovácsa legyen és lelkének kormányosa. A trónt elfoglaló ÉN azt az embert mutatja, aki Istentől függetlenül hoz döntéseket. Az ilyen embert egyre nagyobb csalódások érik, és az életet egyszer csak értelmetlennek fogja találni. Életünk folyamán számos döntést kell hoznunk. Mindenkinek meg kell választania lakóhelyét, iskoláját, munkahelyét, hivatását és házastársát. Életünk döntésekből tevődik össze, és boldogságunk végül is attól függ, hogy helyesen hoztuk-e meg ezeket. Ha az ember Istentől függetlenül él és csak saját énje dönt, sok csalódást, zűrzavart, bűnt és félelmet fog átélni. Több száz embernek mutattam már meg ezt az ábrát, de még egyetlen 40 év feletti személy sem vitatta el az érvényességét. Nemrég Hawaiból visszarepülve egy utazási iroda alkalmazottjával beszéltem erről az ábráról. Azt mondta, neki 22 évesen mindene megvan, amiért élni érdemes. De amikor megkérdeztem, hogy nem ismeri-e életében a csalódottságot és az értelmetlenség érzését, akkor az arcát a kezébe temette és könnyekben tört ki. Ez a reakció az átlagnál ugyan hevesebb volt, mégsem mondható rendkívülinek.

A legtöbb depressziós ember nem tudja, hogy nyomorúsága arra vezethető vissza, hogy Istennek nincs helye az életében, és ezért ki van szolgáltatva egy sereg értelmi, érzelmi és testi zavarnak, sőt betegségnek is. Úgy tűnik mindegy, hogy Istent tudatosan utasítják-e el, vagy egyszerűen csak semmibe veszik. Noha olthatatlan vágy van bennük, valójában Isten után, nem ismerik az erőforrást, amelynek segítségével megküzdhetnének énközpontú döntéseik következményeiként előálló problémáikkal. Ez az Isten-űr olyan régi, mint az emberiség. A Biblia „halál”-nak nevezi. Ádám és Éva fellázadt Isten ellen. Engedetlenségük következtében kerültek a szellemi halál állapotába. Ezt az állapotot örökíti tovább minden generáció a következőnek, így minden emberben ott van ez az üresség. Korlátózott ideig ugyan lehet boldog az ember, de nem képes az maradni, amíg ezt a szellemi űrt magában hordozza. Nem tapasztal maradandó örömet, és nincs abban a helyzetben, hogy gyengeségeit legyőzze.

 A szellemi űr betöltője: Jézus Krisztus

Isten felelete minden ember belső ürességére Jézus Krisztus. Történelmileg bizonyított, hogy közel 2000 évvel ezelőtt Ő itt járt a Földön. Hogy miért jött a világra, sokaknak máig érthetetlen, pedig az életútjáról szóló egyetlen hiteles híradás választ ad erre a kérdésre. Jézus Krisztus maga mondta: „Azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek” (Jn 10,10). Ez a túláradó élet Jézus Krisztusban nemcsak betölti az ember belső ürességét, hanem ahhoz is erőt ad, hogy legyőzze a depressziót és más pszichikai problémákat. Egyik éjszaka egy lelkileg súlyosan megterhelt ember ment el Jézushoz (Jn 3,1-13). Tudni akarta, hogyan juthat személyes kapcsolatba Istennel. Jézus Krisztus ezt mondta: „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik felülről, nem láthatja meg Isten országát.” Nikodémust nyilván megzavarták az Úr Jézus szavai, mert ezt kérdezte: „Hogyan születhetik egy ember, ha vén? Vajon másodszor bemehet anyjának méhébe és születhetik-e?” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és szellemtől, nem tud bejutni Isten országába.” A szövegösszefüggés világossá teszi, hogy Nikodémusból hiányzott a személyes szellemi tapasztalat. Testi világra születése után szüksége volt szellemi születésre, hogy földi élete értelmet nyerjen, és az eljövendő életre is felkészülhessen. Ez a szellemi születés – amikor valaki Jézus Krisztust urának és megmentőjének befogadja – adja az embernek a szükséges erőt, hogy legyőzze lelki problémáit. Ez különösen érvényes a depresszióra. A közfelfogással ellentétben Jézus Krisztus nemcsak úgy magától jön be az ember életébe! Ez esetben az újjászületés szükségtelen lenne. Nem! Jézus Krisztus az ember szellemi természetén kívül áll, hiszen az ember Isten nélküli állapotban születik meg. A Szent Szellem munkája és a Biblia tanítása által kopogtat Krisztus az ember szellemi tudatának ajtaján.

 Jézus Krisztus ezt mondja: „Lásd, az ajtó előtt állok és zörgetek. Ha valaki hallja hangomat és megnyitja az ajtót, be fogok menni hozzá és vele vacsorálok és ő énvelem” (Jel 3,20). Az Úr Jézusnak ez a biztatása mutatja, hogy bárki, aki tudatára ébred belső ürességének és Isten akarata elleni lázadásának, behívhatja őt az életébe. Krisztus nem erőszakkal lép be, csak akkor jön, ha hívják. De akkor az ember szellemileg megelevenedik. Fogékony lesz Isten iránt és megerősödik az a képessége, hogy megküzdjön élete minden problémájával, így a depresszióval is.

 

Jézus Krisztus keresztjének jelentősége

A Hegyi Beszédben Jézus Krisztus két utat mutat az örökkévalóság felé – a széles utat, amely a veszedelembe visz, és a keskeny utat, amely az életre visz (Mt 7,13-14). Napjainkban a boldogtalan emberek növekvő száma láttán nyilvánvaló, hogy a nagy többség a széles, veszedelembe vivő úton van, amelynek következménye nemcsak az örök halál, hanem szellemi és testi önpusztítás, mégpedig két szempontból is: Isten nélkül éli az életét, és kénytelen az ÉN-je által hozott döntések következményeit learatni. Amikor az ember abba a korba jut, hogy már felelős önmagáért és meg tudja különböztetni a jót a gonosztól, akkor ezen a széles, veszedelembe vivő úton jár. De ha szellemi, lelki és testi nyomorúságai közben tudatára ébred belső lelki ürességének, segítséget kereshet Istennél. Életének ezen a pontján befogadhatja Krisztust személyes Urának és Megváltójának, mert Jézus Krisztus éppen azért jött a világra, hogy az ő bűneiért is meghaljon a kereszten.

Jézus Krisztus keresztje a lehető legnagyobb szeretetnek a jele, amely a világon valaha is létezett. Isten Fia itt halt meg az egész világ bűneiért. Isten és ember volt egy személyben, aki 33 éven át bűn nélkül élt. Magára vállalta az egész világ bűnét, és mint áldozat halt meg, hogy az emberek általa megmeneküljenek. Így elmondhatta: „Én vagyok az út, az igazság (a valóság) és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak általam” (Jn 14,6). Így Krisztus keresztje híd, amelyen át emberek a pusztulásba vezető széles útról az élet útjára juthatnak.

 Négy dolog amit fel kell ismernünk

Ha azt akarjuk, hogy belső üresség helyett beteljesedett életünk legyen, hogy szellemileg újjászülessünk, akkor négy dologra kell ügyelnünk:

 1. Isten elleni lázadásunk elválasztott Istentől, belső ürességet hagyott bennünk. Bűneink számát csak Isten és mi ismerjük nem az a döntő, hogy sok vagy kevés bűnünk van, hanem hogy nem lehet tartós örömünk és békességünk, amíg azok nincsenek megbocsátva.

2. A múltban elkövetett bűneink bocsánatáért Jézus Krisztus meghalt a kereszten. Isten előtt a bűn zsoldja halál (Róm 6,23). Mégsem kell bűnünkért meghalnunk, mivel Krisztus ezt már megtette!

3. Jézus Krisztus feltámadt a halálból, hogy a megtért bűnös örök életet nyerjen: „...Isten ajándéka örök élet, Jézus Krisztus, a mi Urunk által.”

Az Úr Jézus mondta: „Én élek, ti is élni fogtok” (Jn 14,19). Jézus Krisztus a keresztrefeszítése utáni harmadik napon feltámadt. Ez a keresztyén tanítás alapja. Feltámadása által nemcsak a mennyben vár ránk az örök élet, hanem már itt és most kiteljesedett életet élhetünk. Ez tesz képessé gyengeségeink legyőzésére.

4. Be kell hívnod Krisztust az életedbe, és személyesen elfogadnod Őt Uradnak és Megmentődnek. Saját akaratod elválasztott Istentől, belső ürességed egyre nőtt. Ezért mindenképpen át kell engedned Jézus Krisztusnak a döntés jogát életed fölött. Ez szerepcserét jelent: ha Krisztust teszed úrrá életed fölött, akkor ÉN-ed az Ő szolgájává lesz. Továbbra is döntened kell majd, de már nem az Úr Jézus nélkül. A gyakorlatban ez ilyen kérdéseket jelent: „Mit kell tennem?” „Uram, mit vársz tőlem?” Aki ezt az utat követi, nem lesz boldogtalan, aki viszont más úton jár, soha nem ismeri meg a tartós boldogságot.

 A legfontosabb kérdés

Befogadtad-e már Jézus Krisztust személyesen az életedbe? Erre a kérdésre legjobban a két ábra segítségével tudsz felelni.

 

Melyik mutatja mostani életedet? Tudnod kell, volt-e olyan időpont az életedben, amikor Jézus Krisztus az ajtó előtt állt és te behívtad Őt? Ha nem tudsz ilyet megnevezni vagy nem vagy biztos benne, felbátorítalak arra, hogy fogadd be most! Ha komolyan kéred, Isten megígéri, hogy az Úr Jézus bejön az életedbe. Ha nem tudod, hogyan imádkozz, akkor azt ajánlom, mondd el ezt: „Mennyei Atyám, tudom, hogy bűnös vagyok, és szükségem van Jézus Krisztusra, mint Megmentőmre és uramra. Ma átadom neked a rendelkezési jogot életem felett. Ámen.”

 

Ha imádságod őszinte, rád is vonatkozik Isten ígérete: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, megmentetik.” (Csel 2,21). Legyél biztos ebben az ígéretben. Ma újjászülettél, és bejutottál Isten családjába. Örök életed van (Jn 1,12).

 

Mit jelent, ha Jézus Krisztus irányítja az életünket?

Ha Krisztusnak szava van az életünkben, olyan pozitív erőt kapunk, melynek munkálkodása csodálattal fog eltölteni. Az előző ábra az Istennel kapcsolatban álló embert mutatja. Figyelj meg minden fogalmat, amely körülírja, mit kapsz örökségül, ha Krisztus befogad. A Bibliában azt olvassuk, hogy az Úr Jézus sok mindent megnyert nekünk. Vegyük sorra a legfontosabbakat:

 1. Bocsánat. Isten Jézus Krisztusért minden bűnödet megbocsátotta: „Ha megvalljuk bűneinket, Ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1Jn 1,9).

2. Békesség. Mivel bűneid megbocsáttattak, Isten előtt tiszta a lelkiismereted és békességed van: „Mivel megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm 5,1).

3. Erő. Új erő hatja át életedet, ha Krisztus Szelleme rendelkezik veled: „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme újjá lett minden” (2Kor 5,17).

4. Öröm. A szerencse mulandó, függ a külső körülményektől, de Istennel kapcsolatban maradva állandósul az öröm. Minél inkább Krisztus határozza meg életedet, annál hosszabb ideig tartanak azok az időszakok, amelyekben, kellemetlen külső körülmények között is örömöt élsz át (Ef 5,19).

5. Életcél. Abban a pillanatban, amikor Jézus Krisztust befogadtad, életed új értelmet nyer. Azelőtt csak magadnak éltél, mostantól az az életcélod, hogy az Úr Jézusnak szolgálj. Pál apostol ezt kérdezi az Apostolok Cselekedetei 9,6-ban: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” Ez a magatartás volt boldog életének az alapja. Krisztus így mondta: „Keressétek először Isten országát és az Ó igazságát, és minden egyéb megadatik nektek.” (Mt 6,33). Ha így teszel, azt fogod tapasztalni, hogy mindig megkapod a szükséges erőt.

6. Bizalom. Akiben az új élet fejlődhet, mert Isten Igéjének rendszeres olvasása és hallgatása által folyamatosan erőt nyer, az belsőleg megbizonyosodik arról, hogy Isten gyermeke, mert soha nem ismert bizalom ébred benne, ami egyre növekszik.

 

Ha a fent leírt imádságot őszintén mondtad el, akkor most Isten gyermekévé lettél és örömmel teli életet élhetsz. Persze ez nem szükségképpen van így, de te bármikor meríthetsz az Úr Jézusból, mint erőforrásból. Ez a könyv mindenekelőtt azt akarja megmutatni, hogyan lehet ezt az Istentől kapott erőt a lehangoltság elleni harcban bevetni.

Bár már egész fejezetet szenteltünk a depresszió okainak, a leglényegesebb kiváltó okokkal ezután foglalkozunk. Ezt nem nehéz megérteni. Ha ugyanis az ember nem fér hozzá az ebben a fejezetben említett szellemi erőforráshoz, akkor nem képes ezekkel az elsődleges okokkal megbirkózni. Most pontosabban vizsgáljuk meg ezeket és azt a terápiát, amit Isten ajánl.

 

Harag szerepe a depresszió keletkezésében

A depressziónak mindig oka van, még akkor is, ha a páciens ennek nincs tudatában. Dr. Mortimer Ostow írja „A melankólia pszichológiája” c. könyvében: „Búskomorságra hajló embereknél is van kiváltó oka a depresszív folyamatnak, ami akár egy mindennapi sértődés is lehet.”

Bár minden esetben szívesen vezetnénk vissza a búskomorságot az emberi test organikus vagy pszichológiai változásaira, de reálisnak kell lennünk és elismernünk, hogy az legtöbbször sértődésünk, csalódottságunk vagy visszautasítottságunk reakciójaként jelentkezik. A bosszúság az első lépés abban a láncreakcióban, ami a depressziót kiváltja. Nem csodálom, ha önkéntelenül megbotránkozol ezen a mondaton. Sokszor megfigyeltem, hogy a lehangolt emberek egyszerűen nem képesek felismerni, hogy tele vannak agresszióval. Néhányan vitatták ezt, én azonban nem tágítottam, hanem mindig újra utánakérdeztem, milyen volt gondolati rendszerük a depresszió kitörése előtt, és érdekes módon mindig a harag kerüli elő.

Ostow így ír tovább: „A búskomorság minden fázisában jelen van az agresszivitás (a düh), mindegy, hogy felismerhető, tudatos-e, vagy sem. A düh az ellen a személy ellen irányul, akitől tulajdonképpen szeretetet várna az ember, de az csalódást okoz. Az agresszivitás, a düh azt a vágyat is ébresztheti, hogy a másikat bosszantsa, megsértse vagy megzavarja, aszerint hogy milyen erős benne a fájdalom, amit az illető érez.” Ostow tovább is magyarázza az agresszivitás problémáját: „Egyes szülőknek rendkívül ellenséges a magatartása gyermekeivel szemben. A gyermek megmarad a szüleivel kapcsolatban gyermeki magatartásban, ennek következtében felnőttként erős depresszív tendencia, lenyomó erő ellen kell harcolnia. A szülő és a gyermek közötti nyílt ellenségeskedés embertelennek és erkölcstelennek tűnik, pedig ismerünk ilyen eseteket. Ma sok szó esik elutasított vagy félrenevelt gyermekről. Néha kicsi gyermekeket súlyos testi sérüléssel visznek kórházba – olykor a hullaházba. A vizsgálatok kimutatták, hogy szüleik töltötték ki a haragjukat rajtuk, sőt némelyiküket meg is kínozták. Időnként olvassuk az újságban, hogy egy apa vagy egy anya megölte gyermekét. Pszichoanalitikus szempontból ezeknek a betegeknek – akiknek saját gyermekükkel szemben ellenséges a beállítottságuk – gyermekkorukban heves agresszióval kellett harcolniuk a felnőttekkel szemben. Védekező mechanizmussal igyekeztek dühüket megfékezni pl. szeretetet, hűséget mutattak a gyűlölt személy iránt, sőt alá is rendelték magukat neki. Saját gyermekükkel való érintkezésükben a védekezés aztán meghiúsult, és újra fellépett náluk az agresszió.

Ha a szülők a gyermeket elutasítják, ez nagy támadás személyisége ellen. A gyermek annál jobban kapaszkodik beléjük, ami éppúgy lehet a szeretetnek, mint a gyűlöletnek a kifejezése. Érzéseinek erőssége lelki sérülést idézhet elő, ami az ismétlődések miatt egyre mélyebbé válik. Így a gyermek minden további elutasításra agresszív kapaszkodással reagál. Lehet, hogy mint felnőtt egy megbízhatatlan partnerhez kötődik majd, és addig provokálja, amíg az elhagyja őt. Mint apa és anya később saját gyermekével kapcsolatban ismétli ugyanezt: elutasítja, kínozza, ugyanúgy, ahogy gyermekkorában ezt ő maga is átélte.”

A két legerősebb emberi érzés a szeretet és a harag (gyűlölet). A szeretet gyógyít, a harag azonban káros. Ennek következtében a harag a legnegatívabb és legrombolóbb érzés, amivel az embernek meg kell birkóznia.

A harag természetes védekezés a sértés, a visszautasítás és a bántás ellen. Ezért sok depresszióra hajló ember vagy maga agresszív, vagy agresszív családból származik, ahol őt a szülők elutasították, megalázták. A harag nemcsak érzéseinkben, hanem testünkben és lelkünkben is kárt okoz. Meggyőződtem róla, hogy napjaink depresszióhulláma arra a tehetetlenségre vezethető vissza, hogy nem tudunk saját agressziónkkal bánni. A 60-as évek lázadó, dühöngő nemzedéke a 70-es évekre depresszióssá vált.

A viselkedés-lélektani irányzatot magukénak valló pszichológusok téves felfogása olyan engedékeny magatartást alakított ki a gyermekekkel szemben, amely végül egy lázadó, ellenálló, haragos és keserű generációt hozott létre. Ők voltak azok, akik agressziójukból depresszióba estek. Ezért nem szokatlan dolog, ha a lelkigondozás folyamán közli a páciens, hogy betegsége kitörése előtt valami miatt dühbe gurult. Segíthet rajta ha felismeri, hogy a depresszió nem spontán adódik, hanem agresszivitással (dühkitöréssel) kezdődik.

 

Az agresszivitás súlyos következményei

Fel sem mérhető, milyen súlyos hatásai vannak az agresszív magatartásnak lelki, testi és szellemi területen. Lelkileg mélységes elkeseredést okoz. A „Reader’s Digest”-ben nemrégen egy cikk jelent meg arról az esetről, amikor négy alkalmazott meghalt, az ötödik pedig súlyosan megsebesült. A tettes egy olyan szeretetreméltó ember volt, akit valószínűleg szívesen fogadnánk el szomszédunknak. 43 éves korában úgy látszik kiborult, és munkatársaira lőtt. A vizsgálatok kimutatták, hogy nem spontán reakcióról volt szó. Ezt az embert 18 hónappal korábban egy előléptetésnél mellőzték egy másik javára. Felesége szerint attól a naptól kezdve személyisége egyre jobban megváltozott. Egyre nagyobb teret engedett a haragnak és keserűségnek, rágódott az igazságtalan bánásmód miatt, míg végül pszichikailag úgy megzavarodott, hogy ráemelte a fegyverét öt emberre. Az áldozatok mind vezető pozíciót töltöttek be a cégnél, tehát részt vehettek a döntésben. Ma ez az ember rács mögött ül, távol szeretett családjától. Agresszivitása miatt 4 embernek kellett meghalnia, egy pedig talán egész életén át nyomorék marad.

Az agresszió számtalan testi betegséget is okozhat. Az ezekben szenvedő emberek töltik meg ma az orvosi várókat. Az ember a stressznek csak bizonyos mértékét tudja elviselni, a harag különösen sok feszültséghez vezet. A fiataloknál a test ugyan fel tudja dolgozni az agressziót, de a kor előbbre haladtával elveszítjük ezt a képességünket. A test lerobban, és életfontosságú területeken felmondja a szolgálatot: gyomordaganatok, magas vérnyomás, bélgyulladások, izületi gyulladás, szívműködési zavarok, fejfájás, vese és epekövek – számtalan más betegség keletkezhet.

A San Diego-i kórházban meglátogattam egy 72 éves lelkészt, aki előrehaladott zöld hályoggal feküdt ott. Szerette Istent, neki akart szolgálni, de mint sok keresztyén, ő sem harcolt soha a harag bűne ellen. Szobájába lépve dühös szavak áradatát zúdította rám. Elkezdte szidni az orvosokat általában, majd a kórház orvosait és nővéreit különösképpen. Arca hamarosan elszíneződött a dühtől. Megfogtam a csuklóját, megráztam és rákiáltottam: „Pál, te még megölöd magad, ha nem hagyod abba!” Nem sejthettem, hogy két napon belül meghal szívszélhűdésben, bár ez az első szívrohama volt és nem ezért küldték kórházba. Néhány hónappal a temetése után esetét példaként említettem prédikációmban. Az Istentisztelet után a gyülekezetünk szemorvosa a következőt mondta: „Múlt héten olvastam egy orvosi lapban, hogy a zöld hályog kialakulásának fő oka a felgyülemlett agresszió.” Bármilyen súlyosak is azonban a harag következményei testileg, lelkileg, mégsem hasonlíthatók ahhoz a pusztításhoz, amit szellemi területen végez. Az Efézus 4,30-32-ben ezt olvassuk: „Meg ne szomorítsátok Isten Szent Szellemét, aki által elpecsételtettetek a teljes váltság napjára. Minden keserűség, bosszúság, harag, kiabálás és káromkodás kivettessék közületek, minden gonoszsággal együtt! Sőt legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok és bocsássatok meg egymásnak, mint ahogy Isten is Krisztus által megbocsátott nektek.” Ha felteszem a kérdést: hogyan szomorítjuk meg a Szent Szellemet, bizonyára egy sereg nyilvánvaló bűnt sorolnánk fel, mint például a házasságtörést, gyilkosságot. Ezekből a versekből mégis az derül ki, hogy a Szent Szellem megszomorodásának sokkal inkább a haragos gondolat és indulat az oka.

Ha egy keresztyén megszomorítja a Szent Szellemet, képtelen szellemi erőit használni. Láttuk az előző fejezetben, hogy a Szent Szellem akkor tud munkálkodni az életünkben, ha helyet adunk neki. Így nyerünk erőt, hogy úrrá legyünk gyengeségeinken, és legyőzzük a búskomorságot. De a győzelem nem magától jön. A keresztyénnek együtt kell működnie a Szent Szellemmel, azaz a harag gondolati bűnének nem szabad teret adnia.

Több keresztyén küszködik az agresszivitással, sokkal inkább, mint bármely más bűnnel, és valószínű itt szenvednek legtöbben vereséget. Pedig ez erősen korlátozza Isten uralmát az életünkben; megszomorítja a Szent Szellemet, és szellemi életünket elsorvasztja. Pszichés betegségeink keletkezhetnek, és Isten sem tud igazán használni bennünket.

 

Isten gyógymódja

Isten nélkül az ember nem talál értelmes gyógymódot az agresszivitásra. Egyszer egy fiatalember jött a rendelőmbe, és elmondta, hogy már hatszor volt pszichiáternél. A diagnózis róla így hangzott: „Ön gyűlöli az anyját.” Gyomorgörcsei, és házasságában is nehézségei támadtak. Megkérdeztem tőle, hogy miért jött hozzám, ha már megtudta a pszichiátertől, mi a baj. Szomorúan válaszolta: „A pszichiáter rámutatott ugyan a problémára, de megoldást nem tudott adni.” Ezen nem kell csodálkoznunk, hiszen Isten ereje nélkül nincs megoldás az agresszióra.

A „Reader’s Digest” egyik cikkében tipikus tanácsot adott egy pszichiáter: a haragra hajló ember keresse meg, mi váltotta ki agresszióját, és próbálja azt a jövőben elkerülni. Aki nem akarja igénybe venni Isten erejét, általában a menekülésben keres szabadulást. Megkérdezhetnénk egy pszichiátert, mit tegyünk akkor, ha saját feleségünk, gyermekeink, hivatásunk, szomszédaink, sőt egész környezetünk váltják ki a haragot. Lehetetlen ugyanis minden zavaró körülményt kikerülni. Isten ennél jobb megoldást kínál. Gondoljuk végig a következő 5 pontot! Több száz embernek volt ez már segítségére.

1. Ismerd el, hogy a haragod bűn! Amíg mentegeted magad, nem lehet rajtad segíteni. 25 évi tanácsadói tevékenységem alatt megismertem minden ide vonatkozó magyarázkodást. Az egyik beteg így panaszkodott: „Sajnos ingerlékeny természetű vagyok”. Egy missziói társaság egykori munkatársa, akit agresszivitása miatt zártak ki, ezzel érvelt: „Szíriai származású vagyok, apám, anyám, sőt egész családom hajlik a haragra”. Volt aki ezt mondta: „Apám és anyám az agresszív magatartástól gyomordaganatot kapott, sőt testvéreim is szenvedtek miatta – hogyne lennék hát én is agresszív?” Bár ezek az emberek mind hamisan értékelték helyzetüket, mégis meg tudom érteni őket, mert 36. életévemig én is arra hivatkoztam, hogy skót, francia és ír elődeim miatt vagyok indulatos.

De ez csak menekülés, hamis út, amivel bűnös voltunkat leplezzük. Ha az ember nem nevezi bűnnek a haragját és nem hagyja abba a mentegetőzést, akkor reménytelen a helyzete. Évek során sok agresszív emberrel volt dolgom. Sokaknál azonban semmi eredményt nem értem el. Valamennyiüknél volt egy közös vonás: nem akarták elismerni, hogy hajlanak a haragra és hogy mentegetik bűnüket.

Csak ha te bűnnek nevezed haragodat, akkor tudod legyőzni. Ez az első és döntő lépés a győzelemhez.

Mint tanácsadó, mindig újra hallom: „Ha a férjem megváltozna nem lennék haragos.” – vagy: „Hiszen a feleségem ingerel fel.” Ezek az emberek még nem tanulták meg, hogy a győzelem mások magatartásától függetlenül, egyedül Krisztuson alapszik.

2. Valld be Isten előtt, hogy a haragod bűn. Isten éppúgy megbocsáthatja ezt is, mint más bűnöket: „Ha megvalljuk bűneinket, Ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1Jn 1,9). Minél előbb ismered be, hogy ez bűn, annál gyorsabban győzheted le.

3. Kérd Istent, hogy vegye el agresszív magatartásodat. Isten nemcsak hallja, amit akarata szerint kérünk, hanem meg is adja (1Jn 5,14-15). Miután a harag nem felel meg az Ő akaratának, ha kérjük, hogy vegye el agresszív magatartásunkat, biztosak lehetünk a győzelemben. Az Isten nélküli ember sok esetben rabszolgája szokásainak, a keresztyén azonban szabad. Harcolnunk kell szokásaink ellen, hiszen ha a Szent Szellemnek teret adtunk az életünkben, már nem kell szokásainktól függnünk.

4. Adj hálát Istennek irgalmáért, kegyelméért és erejéért. A kéréshez hozzátartozik az Isten irgalmáért és bocsánatáért való hála is. Megköszönhetjük neki, hogy Szelleme bennünk lakik, és hogy ereje által megváltozhat agresszív magatartásunk.

5. Valahányszor haragszol, alkalmazd a fenti négy pontban leírtakat. Ne képzeld, hogy gyermekkorod óta fennálló agresszivitásod mindjárt első alkalommal eltűnik. Számolj azzal, hogy még felléphetnek dühkitörések, de minél intenzívebben alkalmazod a fent leírtakat, annál közelebb van a győzelem. Ha tehát vétkeztél, ismerd el azt Isten előtt, kérd Őt magatartásod megváltoztatására, és bizalommal adj hálát mindenért, amit Ő tehet az életedben. Valaki néhány gyakorlás után azt mondta: „Első nap legalább ezerszer kellett bevallanom, hogy haragossá lettem, a következőn már csak 997-szer, tehát javulás mutatkozott. És most agresszivitásom szinte teljesen a múlté.” Ez a példa is mutatja, hogy a harag legyőzhető. Olyan esettel még nem találkoztam, hogy valaki egyszerre szabadult volna meg tőle. Szüntelenül vigyáznunk kell magunkra, és gyakorolnunk az új magatartást.

Néhány éve egyik előadásomon egy idősebb úr feltette a kérdést: „Hiszi Ön, hogy az az ember, aki egész életén át agresszív volt, még 70 évesen megszabadulhat?” Így feleltem: „Isten ereje által minden szokásunktól megszabadulhatunk.” Két évvel később ismét felfedeztem ezt a férfit a feleségével együtt a hallgatók között. Az előadás után ezt mondta: „Eredményről szeretnék Önnek beszámolni. Isten megszabadított a haragomtól. Kérdezze meg a feleségemet, ha nem hiszi el.” Láttam az asszony arcán, hogy Isten ereje valóban megváltoztatta az életüket. Sok száz példát mondhatnék el, amely bizonyítja, hogy a Szent Szellem ereje minden haragra hajló ember szívét be tudja tölteni, ha megnyílik előtte. Ha az agressziót felváltja a szeretet, akkor semmi ereje nincs a depressziónak rajtunk!

 

Önsajnálat és depresszió

Most érkeztünk el a depresszió legfőbb okához. Semmi nem vált ki olyan gyorsan és olyan súlyos depressziót, mint az önsajnálat. Ha a betegségnek ezt az okát állítom a beteg elé, tiltakozik: „Én nem sajnálom magam! Lehet, hogy másoknál így van, de nálam soha.” Egyikük dühösen válaszolta: „Segítséget vártam Öntől, de látom, hogy egyáltalán nem érti a problémámat.” Némelyek sértődötten távoznak, becsapva az ajtót maguk mögött.

Az igazság fáj – mint a sebészi beavatkozás. A daganatot nem lehet fájdalommentesen eltávolítani. Érzelmeink síkján is így van ez. Amint páciensünknek megmutatjuk az önsajnálat daganatát, ellenáll. De így semmi nem változik. Számolok azzal, hogy ebben a kérdésben a beteg nem ad igazat nekem. Az ő helyzetében túl nagy teher elhordozni ezt a csúnya feltételezést. Szívesebben venné, ha részvétünket fejeznénk ki, gyógyszert adnánk vagy másokat tennénk felelőssé a betegségéért.

Mindig újra megfigyeltem, hogy akik nem depressziósok, könnyen elfogadják ezt a diagnózist. A búskomorságra hajló is ritkán mond ellent, amíg egészséges, csak ha már depressziós, akkor ellenkezik. Szerencsére később mégis belátják, és megteszik a megoldáshoz vezető első lépéselvet. Egyben bizonyos vagyok: ha nem változik meg önsajnálaton alapuló gondolkozásuk, nincs remény. Minél inkább helyet adnak neki, annál mélyebben zuhannak bele a búskomorságba. A gyógyszerek szedése és az elektrosokk is csak rövid időre ad megkönnyebbülést. Ha gondolkozásmódjuk nem változik, előbb vagy utóbb megint depresszióba esnek.

Akik nem akarják nehéz helyzetüket az önsajnálatra visszavezetni, mentegetőznek. Nagyon művelt betegek így érvelnek: „Ez túl egyszerű. Minden sokkal bonyolultabb.” Mások tiltakoznak az olyan tanácsadó ellen, aki ezt a magyarázatot adja a betegségükre. Pl. egy asszony hét éve depressziós, de állhatatosan tiltakozik az ellen, hogy eljöjjön hozzám. Barátainak megmagyarázza: „csak azt mondaná nekem, hogy sajnálom magam, de én tudom, hogy ez nem igaz, az én problémám sokkal mélyebb.” Már évekkel ezelőtt meggyógyulhatott volna, ha elfogadná, hogy problémájának az önsajnálat a gyökere.

 

Egy ritka eset

Házasság és család témájú előadásokon sok ezer résztvevő előtt beszéltem az önsajnálatról. Néhányan ellenkeztek, de halomszámra kaptam leveleket, melyek alátámasztják ezt a nézetet.

Hetekkel ezelőtt egy olyan városban jártam, ahol előadást tartottam egy évvel korábban. Egy asszony a következőt mesélte el: „Tavaly annyira bosszantott, amiért az önsajnálatra mutatott rá, hogy elmentem a befejezés előtt. Egy barátnőm azonban megvette a kazettát az előadásáról és ragaszkodott hozzá, hogy meghallgassam. Megpróbáltam visszagondolni a betegségem kitörése előtti állapotomra, és felismertem az önsajnálatot. Teljesen elfogadtam ezt a tényt, és azóta megváltozott az életem.”

Nekem nem jelent örömet, ha depressziós embereket önsajnálatukra figyelmeztetek. Egyszer már úgy éreztem, nem is vagyok jó amerikai állampolgár. Az történt ugyanis, hogy amikor egy gyülekezetben tartottam előadást, a lelkész arra kért, beszéljek gyülekezete egyik nőtagjával. Amint az illető belépett, ezt gondoltam: „Ez a legsoványabb asszony, akit valaha is láttam.” Az utolsó 6 hónap folyamán 17 kg-ot fogyott és ekkor már csak 40 kg volt. Férjét, aki pilóta volt, észak-Vietnam felett lelőtték és holttá nyilvánították.

Könnyek között mondta el a történetet. Én is majdnem vele sírtam. Már négy éve nem tudta, él-e a férje vagy nem. Három kicsi fia naponta megkérdezte tőle: „Mami, hiszed még, hogy Papi él?” Most elveszítve önuralmát zokogni kezdett: „Nem bánnám, ha megtudnám, hogy meghalt, csak vége lenne ennek a szakadatlan bizonytalanságnak.” Ha valaha, itt nagy volt a kísértésem, hogy részvétet mutassak iránta. Elvből nem mutatok ugyanis részvétet depressziós emberek iránt. Mert persze fontos a megértés, beleérzés, segítség, de ezeknek az embereknek amúgy is az a bajuk, hogy túlságosan sajnálják önmagukat és ez váltja ki náluk a depressziót. Ezt lépésről lépésre kell felismerniük. Megkérdeztem az asszonyt, szereti-e a férjét, mire kijelentette: „Igen, egyedül csak ő és a fiaim fontosak nekem.” Rámutattam, hogy előző mondatából sokkal inkább az önszeretet, mint a férje iránti szeretet derült ki. „Önnek valóban fontosabb a bizonyosság, mint az a lehetőség, hogy férje még él?” Felállt: „Ó, annyira összezavarodtam, hogy már egy ép gondolatom sincsen.” Amikor aztán belső magatartása megváltozott, az élete is más lett. A külső körülmények nem változtak, férje nem került elő. De az asszony már nem önmagát sajnálta, hanem megtanult hálát adni azért, hogy még nem kapott hírt férje haláláról. Iránta érzett szeretete ez által erősödött. Amikor a gyerekek az apjuk után érdeklődtek, mindig együtt imádkoztak érte, hogy kitarthasson ott, ahol van, hogy majd ha visszajön, örülhessenek egymásnak. Ez a célkitűzés az egész családot kiemelte a mély reménytelenségből és fájdalomból. Amikor igénybe vették Isten kegyelmét, és a külső körülmények ellenére hálát adtak neki, szembe tudtak nézni a bizonytalan jövővel.

Ez a példa mutatja, milyen veszélyeket rejt magában az önsajnálat. Bár mindenki együtt érez ezzel az asszonnyal, és megérti dühét, keserűségét, mégis látnunk kell, hogy az agresszivitás és az ellenségeskedés csak önsajnálathoz vezet és aztán depresszióba torkollik.

 

A depresszió képlete

Érzelmi problémát ritkán lehet egy képletre redukálni, a depressziónál azonban ez lehetséges:

SÉRTETTSÉG vagy MEGBÁNTÁS + DÜH X ÖNSAJNÁLAT = DEPRESSZIÓ vagy VISSZAUTASÍTOTTSÁG (MELLŐZÖTTSÉG)

Ennek a képletnek az érvényessége már sokszor beigazolódott. Mobileből Atlantába repülve két üzletember ült mellettem, és egyikük, miközben írtam, beleolvasott: „Bocsásson meg kérem, tudna nekem valamilyen magyarázatot adni a tartós lehangoltságra? A feleségem egészen az ezüstlakodalmunkig nem ismerte a depressziót, de 8 évvel ezelőtt, legkisebb gyermekünk születése után súlyos búskomorság lett úrrá rajta. Egy vagyont költöttünk már szakorvosokra és elektroterápiára, de a helyzet egyre rosszabb, sőt lassan már én is búskomor leszek.” Megkérdeztem tőle: „Akart a felesége 8 évvel ezelőtt gyermeket?” „Nem – egész terhessége alatt haragudott és soha nem bocsátott meg nekem.” Ennél az asszonynál a depresszió képlete a következő:NEM KÍVÁNT TERHESSÉG + HARAG + ÖNSAJNÁLAT = DEPRESSZIÓ.

Hogy a depressziója nem múlt el, hanem súlyosbodott, azt bizonyítja, hogy nem hormonális zavar, hanem önsajnálat volt az oka. A férj depressziójának a képlete pedig:DEPRESSZÍV ASSZONY + BOSSZÚSÁG + ÖNSAJNÁLAT = DEPRESSZIÓ.

Feleségemmel egy előadásról repültünk haza San Diegoba. A csinos stewardess figyelte, ahogyan a könyv kéziratán dolgozom. Végül győzött kíváncsisága és megkérdezte: „Ön nagyon gyorsan ír. Mi lesz ez?” Megmondtam neki a témát: „A depresszió és legyőzése”. „Gyorsan írja végig, hogy mielőbb elolvashassam.” „Hogyan? Ön 22 évesen depressziós?” – csodálkoztam. Bosszúsága azonnal előtört: „Repülőtársaságunk semmiről sem gondoskodik. Nincs elég személyzetünk, kevés az élelem, utasainkat nem tudjuk megfelelően kiszolgálni.” Megmagyaráztam neki a képletet: Bosszúság + önsajnálat = depresszió. Mire ő így felelt: „Ó, majd ha a tengerparton fekszem és hallgatom a tenger morajlását, rendbe jövök. Ez jót tesz lestrapált idegeimnek.” Kénytelen voltam rámutatni, hogy keserűsége csakhamar túlzúgja majd a tenger morajlását, ha nem szűnik meg önmagát sajnálni. „De épp ezt nem tudom hogyan kell” – bökte ki. Én pedig beszéltem neki Jézus Krisztusról, aki hamis gondolkodásmódunkat meg tudja változtatni.

Az önsajnálat és a belőle származó depresszió nincs bizonyos embercsoportokra korlátozva: diplomások és kevésbé iskolázottak is beleesnek. Ismerek egy kiváló tudóst, már világhírű, de búskomor. Doktorátusa után a fiatalember nagy tehetségként indult, híres lett és ragyogó jövőt jósoltak neki. De házassága nem volt jó, és lassanként ellenséges érzelmek fejlődtek ki benne feleségével szemben, amelyek aztán önsajnálathoz vezettek. Egy idő után már nem érdekelte semmi. Évek múlva jött hozzám tanácsadásra. Ez a tehetséges ember csak néhány cikket írt, egy könyvet sem fejezett be, eljátszotta élete alkotó lehetőségeit. Természetesen a feleségét hibáztatta. Végül el kellett ismernie, hogy nem a felesége volt az oka ennek. Olyan sok időt töltött önmaga sajnálatával, hogy nem maradt ereje az alkotó munkára.

Még egy tipikus példa. Egy asszony jött a rendelőmbe és így sóhajtott: „Nyolc hónapja mentem férjhez, és érzelmileg teljesen elhidegültünk.” Ez a csinos fiatalasszony egy jóképű, csinos emberhez ment férjhez. Nagyon szerelmesek voltak egymásba és örömmel készültek az esküvőjükre. Néhány hónap múlva viszont az asszony depressziós lett, olyannyira, hogy a férje sem érdekelte már. Az előzmény: mostohaanyja 14 éves korában azt fogta rá, hogy szexuális kapcsolatai vannak. Két idősebb testvére házasság előtt laza erkölcsi életet élt és sok szégyent hozott a családra. A hamis vád miatt ő elhatározta, hogy »érintetlenül megy férjhez«. De amikor jövendőbelijével eljegyezték egymást és a házasság napját is kitűzték, engedett a fiú kérésének, és esküvőjük előtt néhányszor együtt aludtak. A fehér menyasszonyi ruha juttatta eszébe, hogy már nem érintetlenül köt házasságot. Minél többet gondolt erre, annál bosszúsabb lett. Nem önmagát, hanem kizárólag a férjét hibáztatta. Az önigazolás normális védekezési forma, hiszen könnyebb a másikat okolni, mint a közös bűnt vállalni. Ellenséges magatartásából csakhamar önsajnálat ébredt, végül depressziós lett. Az orvos által felírt gyógyszerek csak rövid ideig hatottak. Bocsánatot kellett volna kérnie Istentől és a férjének is megbocsátani, csak így lehetett remény a gyógyulásra. Végre megtette, és így nemcsak búskomorságától szabadult meg, hanem újra tudta szeretni a férjét. Házasságuk ezután mély kapcsolattá fejlődött.

 

Nem a körülményeid megváltozására van szükséged

A legtöbb ember szilárdan meg van győződve arról, hogy depressziója véget ér, ha megváltoznak a körülményei. De ez a változás csak rövid ideig tart. Ha a gondolkozásmódja nem változik, újra megjelenik a depresszió. Egy asszony, aki a negyedik házasságában él, megvallotta nekem, hogy valójában az első volt az igazi. Mivel mind a négy férje mellett depressziós lett, végül belátta, hogy vele van a probléma.

 

Az önsajnálat bűn

Az önsajnálat a mentegetőzés és önigazolás álarca mögé tejtőzik, amit ha leveszünk, ott marad csupaszon és megmutatkozik a gondolati bűn. Úgy látszik, sokan nem éreznek lelkiismeret furdalást emiatt, bár a házasságtöréstől és paráznaságtól visszariadnának.

Az önsajnálat nem fogadja el azt a bibliai alapelvet, hogy: „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van” (Róm 8,28). Nem az áll itt, hogy minden jó, hanem hogy jóra munkálnak a dolgok. Ez nagy különbség. Isten mindent jóra fordíthat az életünkben, és szeretné, ha nehéz problémáink közepette tőle kérnénk vezetést. Kikerülhetetlenül kegyelmet kell kérnie annak, aki felismerte, hogy önsajnálata bűn. Minél inkább növekszik a hitben, minél intenzívebben tanulmányozza az Igét és engedi, hogy a Szent Szellem munkálkodjon benne, annál hamarabb szabadul.

Befogadtad Jézus Krisztust? Isten gyermeke vagy? Ha Isten családjába tartozol, van mennyei Atyád, aki nemcsak gazdagon ellát, hanem életed apró részletei iránt is érdeklődik. Az Úr Jézus szava szerint Ő az az Isten, aki még hajunk szálait is megszámlálta, aki számon tartja a verebeket is, aki a mezők liliomait alkotta: „...ha Isten a mezőnek füvét, amely ma van és holnap kemencébe vettetik, így ruházza, mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek” (Mt 6,30). Mi keresztyének ne veszítsük szem elől, hogy Isten érdeklődik életünk minden részlete iránt, és győzelmet akar adni nehézségeink fölött.

 

A kísértések nem haladják túl erőnket

Minden embert érnek kísértések. Valamilyen ok miatt mégis rögzült a keresztyénekben az az elképzelés, hogy nekik mint hívőknek nem kell szenvedniük. Ez egyszerűen nem igaz. Dr. Henry Brandt keresztyén pszichológus kiváló könyvet írt: „A keresztyéneknek is vannak problémáik”

Isten nem ígérte – írja –, hogy megőriz a nehézségektől, hanem hogy mellettünk áll azok közepette. Pál apostol így fejezi ki: „Az én Istenem betölti minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil 4,19). D. L. Moody ezt a verset Isten üres, beváltandó csekkjének nevezte, mert ez által természetfeletti módon gondoskodik minden emberi szükségletről. A kísértések nem haladják meg erőinket, ha sokszor úgy is tűnik. Az 1Korintus 10,13 így magyarázza ezt: „Csak emberi kísértés esett rajtatok. De hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek, sőt a kísértéssel együtt a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.” Minden keresztyén ki van téve próbáknak, de teljes bizonyossága lehet afelől, hogy az nem haladja meg erejét. Isten ismeri korlátainkat. Ken Poure evangélista így fejezi ezt ki: „A garancia az, hogy a kísértés először a mennyei Atya előtt megy el.” Ő ügyel rá, hogy ne roppanjunk össze a nehézségek alatt. A legtöbb keresztyén azonban nem elégszik meg a kegyelemmel, ha a próbák tüzes kemencéjébe vetik, hanem azonnali szabadulást akar vagy olyan utat, amely kikerüli a szenvedést.

Senki nem élvezi a próbákat, mégis a Jakab 1,2-3 ezt mondja: „Teljes örömnek tartsátok, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek megpróbáltatása kitartást szerez!” Így fejlődünk lelkileg és szellemileg érett személyiségekké.

Csak a tűz edzi az embert is, mint az acélt. Életünk próbái szükségesek, hogy megerősödjünk. Lehet, hogy egyáltalán nem kívánságaink szerint valók, de Isten ismeri lelki alkatunkat, és terve van a jövőnkre nézve. Pontosan tudja mire van szükségünk. Ezért tekinthetjük a próbákat „teljes örömnek”.

Az egyik depresszív beteg állandóan a férjét hibáztatta. Bármit is tett a férfi, neki nem tetszett. Félve önsajnálattal így kiáltott fel: „Miért is nem mentem hozzá ahhoz a kedves és barátságos férfihez, aki az utca végén lakik és most K. asszony férje. Ő figyelmes, udvarias, és megértő a feleségéhez.” Ismertem a panaszkodó asszony férjét, tudtam, hogy mindenkivel szemben morgó, barátságtalan, de most valami bátorítót kellett mondanom: „Isten kegyelme Önnek is elég.” Megmagyaráztam neki, hogy a kegyelem annál nagyobb, minél nehezebb a probléma. „Az utcabeli asszonynak nincsenek különösebb nehézségei, így nem is várhat túl sok segítséget Istentől. Ön azonban olyan óriási problémákkal áll szemben, hogy sokkal több segítséget kaphat a legyőzésükhöz.” Bosszúsan válaszolt: „Egy barátságos férfi fontosabb lenne nekem, mint a kegyelem.”

Tipikus ez a reakció, de őszinte. A legtöbb ember szívesen kikerülné élete próbáit, mintsem hogy a kegyelemre hagyatkozva bátran kiállja azokat.

Legyen mindannyiunk vigasza, hogy nehézségeink elmennek az Atya előtt. Ez azt jelenti, hogy még mielőtt mi szembe találnánk magunkat a problémával, Ő már eldöntötte, hogy el tudjuk-e azt hordozni vagy sem, és kezeskedik arról, hogy „a kísértéssel együtt a kimenekedést is megadja.” Aki nehéz helyzetbe jut, annak világosan döntenie kell. Vagy dühvel, keserűséggel reagál, és átadja magát az önsajnálatnak, ami aztán búskomorsághoz vezet, vagy pedig feltekint Istenre, mennyei Atyjára, és hálát ad neki hittel az Ö erejéért és kegyelméért. Ez az Istenre való ráhagyatkozás megerősíti a próba kiállására. A két lehetőség valamelyike mellett kell tehát dönteni, de abban mindenki biztos lehet, hogy ha az önsajnálatnak adja át magát, kikerülhetetlenül depresszióssá válik.

 

Krízishelyzetek – próbák és stressz

Döntően hat az egészségre, hogyan állunk meg a krízisekben és a próbák során. Dr. Tom Hames a washingtoni egyetem pszichiátria professzora miután ezzel a problémával több mint 25 éven át intenzíven foglalkozott, felállított egy listát arról, mennyi stressz keletkezik 43 féle krízishelyzetben. Senki nem tud úgy élni, hogy a felsorolt kritikus események mindegyikét elkerülje (és remélhetően mindegyiket átélnie sem kell).

 Sorrend    A krízis                                     Pontszám

1.               Házastárs halála                          100

2.               Válás                                                 73

3.               Elszakadás a házastárstól           65

4.               Börtön, fogság                                63

5.              Közeli hozzátartozó halála             63

6.             Sebesülés vagy betegség             53

7.             Házasság                                         50

8.              Felmondás                                      47

 9.            Kibékülés a házastárssal             45

10.           Nyugdíjazás                                     45

11.          Családtag megbetegedése           44

12.          Terhesség                                         44

13.          Szexuális problémák                      39

14.          Szaporulat a családban                 39

15.          Üzleti változás                                   39

16.          Megváltozott pénzügyi helyzet        38

17.          Közeli barát halála                           37

18           Munkahely változtatás                     36

19.         Házassági viták gyakoribbá
               vagy ritkábbá válása                        35

20.        3 millió forint feletti kölcsön             31

21         Kölcsön befizetés esedékessége 30

22.        Új hivatásbeli feladatok                   29

23.        Gyermek elköltözése                       29

24.       Nehézségek rokonokkal                  29

25.        Rendkívüli teljesítmény                   28

26.      Házastárs hivatásának kezdete
             vagy vége                                            26

27.        Iskolakezdés vagy befejezés         26

28.        Megváltozott életfeltételek               25

29.        Megváltozott szokások                    24

30.       Nehézségek a főnökkel                   23

31.       Munkaidő vagy munkafeltételek
            változása                                             20

32.       Elköltözés                                           20

33.       Iskolaváltás                                        20

34.     Szabadidő eltöltésének másként
            alakulása                                            19

35.     Új feladatok a gyülekezetben           19

36.     Más társadalmi kapcsolatok           18

37.    1 millió forint alatti kölcsön               17

38.     Megváltozott alvási szokások          16

39.     Családi találkozások sűrűbbé
          vagy ritkábbá válása                          15

40.     Étkezési szokások
          megváltozása                                     15

41.     Szabadság                                         13

42.      Karácsony                                         12

43.       Kisebb törvényszegések               11

 Dr. Holmes ezután felállított egy skálát, amelyhól leolvasható, hogy a megbetegedés rizikója 2 éven belül magas, hogyha bizonyos pontszámot elértünk.

 Betegségrizikó

                                Összes pontszám

Csekély                 150-200

Közepes                225-300

Magas                   325-375

 

Eszerint nagy a valószínűsége a testi megbetegedésnek, ha valaki viszonylag rövid idő alatt 300-nál több pontot ér el. Aki pl. elveszti házastársát és magányosságából kimenekülve második házasságot köt, annak 250 pontja van. Ha második feleségével együtt házat vásárol, amin több mint 4 millió forint kölcsön van (31 pont). Ha második házasságában szexuális nehézségek támadnak (39 pont). Ha megváltoztatja munkahelyét (36 pont) és feleségével új ismerősök körébe jut (18 pont). Ha az utcai közlekedésben elkövet valami csekély hibát (11 pont), ha második feleségével vitái vannak (35 pont) akkor már csak a karácsonyi ünnepek hiányoznak (12 pont), vagy a szabadság (13 pont), hogy túllépje a stresszpontszám azon határát, amely betegséghez vezethet.

Reális dolog-e, ha ezt a betegséget az említett krízisekre vagy a megváltozott életstílusra vezetjük vissza? Ha közelebbről megnézzük, inkább a belső beállítottság a felelős, nem pedig a próbák és a krízisek. Bizonyára ismerünk embereket, akik lelkileg egészségesek maradtak, bár hasonló dolgokon mentek keresztül, és másokat is, akiket már egyetlen krízis is kétségbeesésbe és depresszióba döntött. Beláthatjuk tehát ismét, hogy a krízisekkel szembeni beállítottság fontosabb, mint maguk a krízisek.

Titkárnőm érdekes megfigyelést tett ezzel a stressz-skálával kapcsolatban. Egy diára felírta ezt a 43 élethelyzetet és így szólt: „Egy közös vonásuk van: a változás.” Ugye igazat adunk neki? Legtöbben öntudatlanul is elutasítjuk a változásokat, de ugyan melyikünk tudja azokat teljesen kikerülni? Az élet halálosan unalmassá válna, ha időről-időre nem változna valami benne. De nem maga a változás okozza a problémát, hiszen akinek a belső beállítottsága helyes, az minden változást jól tud kezelni. Aki azonban, még ha nem is kimondva, de szidja és fájlalja ezeket a szükséges változásokat, az nehéz helyzetbe kerül. Sok embernek olyan rossz a lelki beállítódása, hogy már akkor is depresszióssá válik, ha csak rágondol egy előtte álló változásra.

A depresszióra hajló embernek az a fő baja, hogy gondolatmenete túlságosan önmagára összpontosult. Életében mindent az Én szempontjából ítél meg. Így aztán a legkisebb sértés vagy nehézség miatt is lehangolttá válhat. Csak ha bűnnek ismeri el az önsajnálatot és szembefordul vele, akkor nyer tartós győzelmet ezek fölött a csalárd szokások fölött, amelyek szellemileg, lelkileg és testileg is tönkreteszik.

A következő táblázat a depresszió három formájára vonatkozóan mutatja meg a belső beállítottság fontosságát. Ha figyelemmel kíséri ezeket, meglátja, hogyan keletkezik a hamis gondolkodásmód az emberben.

 sites/default/files/fajlok/depr_0.pdf
 

Melléklet: 

Önsajnálat legyőzése

Az önsajnálat nemcsak bűn, hanem rossz szokás is. Minél inkább enged neki az ember, annál könnyebben csúszik bele ebbe a gondolkodási sablonba, ha kellemetlenséggel találkozik. Hétköznapi életünkben többnyire a szokásaink vezetnek minket. Minél gyakrabban követünk egy magatartásformát, annál jobban húsunkba, vérünkbe ivódó szokássá lesz, a „kondicionált magatartás” egy formájává, amint ezt a pszichológusok nevezik. Mindig újra tudatára kell ébrednünk, hogy nem kell szokásaink rabságában megmaradnunk, még ha a legtöbb ember így is gondolja. Tudományosan bizonyított, hogy át lehet ezeken törni. Egy kutató arra az eredményre jutott, hogy mindaz, amit 39 napon át rendszeresen teszünk, szokásunkká válik, vagy fordítva, ha 39 napon át nem követünk egy magatartást, az megszűnik. Lehet, hogy ez érvényes a kocogásra, a dohányzásra, a kávéivásra, de komolyan kételkedem abban, hogy ez az állítás érvényes lenne az önsajnálatra is. Lehet ugyanis, hogy 39 napon át nem lesz alkalmunk az önsajnálatra. De ez csak azt a tényt húzza alá, hogy gondolkozásunk tartós megváltoztatása át tudja törni a gondolati megszokást. Sok depresszióra hajló embernek adtam tanácsot önsajnálata legyőzésére, aki kész volt azt követni, jelentős javulást tapasztalt. De akik ragaszkodtak a „kellemes önsajnálathoz”, azokon nem segített. (Bár meglepően hangzik, az önsajnálat sokaknak kellemes tevékenység, még ha a nyomában keletkező lehangoltság nem is az.)

1. Ismerd fed, hogy önmagad sajnálata bűn: „Tegyetek mindent morgás és zúgolódás nélkül” (Fil 2,14). Az első lépés, ami az önsajnálat rabságából megszabadít, hogy bűnnek ismerjük fel. Ez bizonyára a legnehezebb is, mert emberileg nézve nagyon könnyű önsajnálatunkat igazolni. De az önmagunk iránti szánalom és mások vádolása – sértés, visszautasítás vagy tragikus események miatt súlyos gondolati bűn, ami tönkretesz. Ha az önsajnálatot nem nevezzük egyszerűen bűnnek, akkor soha nem fogunk megszabadulni tőle! Ha igazoljuk, hasonlítunk az alkoholistához, aki ittas állapotát tagadja. Nem lehet egy begyökerezett szokástól megszabadulni, ha valaki nem kész annak a bevallására, hogy az rossz, és függ tőle.

Ne próbáljuk önsajnálatunkat soha mentegetni! Emberileg nézve ez lenne az egyszerűbb. Talán szüleink nem fogadtak el, vagy valaki visszaélt a bizalmunkkal. Lehetséges, hogy előbbre jutási lehetőségek nélküli állást vállaltál, vagy önző, együttérzésre képtelen, figyelmetlen házastársad van. Talán testi korlátozottságod miatt legkedvesebb embereidtől elszakítva kell élned. Ha pusztán emberileg nézzük, számos más probléma is oka lehet az önsajnálatnak, de egyben biztos lehetsz: minden önsajnálat depresszióhoz vezet.

Ezen kívül a hitetlenség bűne, amiből önsajnálatod kinőtt, akadályozni fog abban, hogy igénybe vedd Isten erejét. Isten gyermekeként is éppoly erőtlen leszel, mint a nem keresztyének, ha önsajnálattal korlátozod vagy megszomorítod a Szent Szellemet. Minél előbb nevezed bűnnek az önsajnálatot, annál gyorsabban teszed meg az első lépést a gyógyulás felé.

2. Valld meg bűnként az önsajnálatot: „Ha megvalljuk bűneinket, Ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűnünket és megtisztít minket minden hamisságtól (igazságtalanságtól)” (1Jn 1,9).

Mennyei Atyánk irgalmas Isten, aki mindig kész megbocsátani, ha a bűnt az Ő Fia, Jézus Krisztus nevében vétkünknek ismerjük be. Ez a szó, „beismerni” azt jelenti, „Istennek igazat adni”. „Vétkeztem, az önsajnálatnak teret engedtem.”

Minél előbb ismered be önsajnálatodat, mint bűnt, annál hamarabb teszed meg a második lépést, hogy ettől az önromboló szokástól megszabadulj.

3. Kérj Istentől győzelmet az önsajnálat fölött: „Abban van a bizodalmunk Őiránta, hogyha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket. És ha tudjuk, hogy meghallgat minket, tudjuk azt is, hogy mienk az, amit kértünk tőle” (1Jn 5,15). Isten már kimondta ítéletét az önsajnálat fölött, így biztosak lehetünk abban, hogy kérésünkre győzelmet ad. Gondold meg, hogy a keresztyénnek vannak olyan erőforrásai, amelyek a nem keresztyének előtt el vannak zárva. Ezért hangsúlyozom: „A keresztyén embernek nem kell zsarnok szokásai rabszolgájaként élnie.”

Sok évvel ezelőtt dr. Henry Brandt ezt mondta San Diegoban egy sereg lelkigondozó előtt: „Az önsajnálkozók magatartásukat csak addig tudják a körülményekkel magyarázni, amíg keresztyénné nem lesznek. Utána már nem érvényes a mentegetőzés.”

Ha valaki Jézus Krisztust befogadja az életébe, új, belső erőt nyer, amely győzelemre segíti minden régi szokása fölött (2Kor 5,17). Az emberi önfegyelmezést tiszteletben tartva mégis azt kell mondanunk, hogy a legtöbb keresztyénből hiányzik az a jellemszilárdság, mellyel elutasíthatná az önsajnálatot. Pedig Jézus Krisztus természetfeletti erőt ad az óember feletti győzelemhez. Pál apostol szava mindegyikünkre érvényes: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil 4,13).

4. Minden helyzetben adj hálát Istennek! 1Tessz 5,18 írja: „Adjatok hálát mindenért, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztusban tinektek.” Ettől a lépéstől függ a győzelem. Ha nem vagy hálás minden helyzetben Isten segítségéért, és nem vagy engedelmes parancsai iránt, akkor az önsajnálat visszajön és depressziódnak új táptalaja lesz. Fel kell ismernünk, hogy mindenért hálát adni két okból is fontos: egyrészt, hogy szellemi keresztyének legyünk, másrészt – s ezt még egy későbbi fejezetben látni fogjuk –, mert ez által lelkünkben gyógyító erők szabadulnak fel, Nem mindig vagyunk képesek rá, hogy Istennek hálát adjunk magáért a helyzetért, de fontos, hogy hálát adjunk ebben a helyzetben is!

 

Nem minden imádság segít

Furcsán hangzik talán, hogy a depressziós emberek nagy százaléka gyakran imádkozik. Nemkívánatos magatartásuk – a megszokott önsajnálat és állandó elégedetlenség – miatt még legjobb barátjuktól is elidegenednek. Csak panaszkodnak, és ez a legszorosabb barátságot is megterheli. Végül úgy néz ki, hogy már csak Isten érti meg őket. A súlyosan depressziós, elkeseredett ember természetesen hajlik arra a gondolatra, hogy Isten sem törődik már vele.

Talán azon is csodálkozni fogunk, hogy nem minden imádság jó imádság. Sok imádságnak nevezett kérés káros, mert Isten akaratának nem felel meg. A legtöbb depressziós ember igényli, hogy haragját kifejezze és önsajnálatát szavakba öntse. Ez nemcsak lelkileg, hanem szellemileg is súlyos következményekkel jár.

Egy ilyen imádságra példa Mózes imája, aki az Ószövetség egyik legjelentősebb alakja. Mózes egyszerűen megelégelte az izraeliták állandó morgását. Nemtetszését Isten ellen fordította, és így szólt: „Miért tettél szolgáddal ilyen rosszat? Miért nem vagy jóindulattal hozzám, miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját? Vajon bennem fogant-e meg ez az egész nép, és én szültem-e, hogy ezt mondod nekem: Ahogy a dajka viszi a csecsemőt, úgy vidd az öledben arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáiknak? Honnan vegyek húst, hogy adjak ennek az egész népnek? Hiszen így siránkoznak előttem: Adj nekünk húst, hadd együnk. Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem. Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg, légy ennyi jóindulattal hozzám! Ne kelljen látnom nyomorúságomat” (4Móz 11,11-15).

Az imádság haraggal kezdődik, önsajnálatba megy át, végül súlyos depresszióba torkollik: Mózes a halálát kéri. Annyira tele volt bosszúsággal a nép panaszai miatt, hogy nem vette figyelembe Isten természetfölötti gondoskodását. Ilyen imádság után bárki depresszióssá válna.

Egy lelkész barátom az imádság kérdésével kapcsolatban beszélt egy felmérésről, amit tanulmányi ideje alatt végzett. A felmérésben olyan emberek vettek részt, akik búskomorságban szenvedtek, de közel álltak a keresztyén hithez. Az embereket 3 csoportra osztotta: az 1. csoportot egyénileg és csoportosan is gondozták közös imádkozással, a 2. csoportot helyes imádkozásra tanították, a 3. csoport tagjai pedig egyenként imádkoztak otthon. Néhány hét múlva a gondozottaknak csaknem 50%-a jobban lett. 85%-a javult azoknak, akik hetenként, irányítás alatt közösen imádkoztak, viszont azoknál, akik vezetés nélkül imádkoztak nem állt be javulás, sőt némelyek rosszabbul lettek. Kiderült, hogy ezek közül többen még imádságukban is magukat sajnálták. Így természetesen rosszabbodott a depressziójuk.

 

Imádság hálaadással

Ahhoz, hogy eredményesen imádkozhassunk, nem szabad megfeledkeznünk a hálaadásról. A Biblia így ír: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem könyörgésetekben hálaadással vigyétek kéréseiteket Isten elé, és az Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, megőrzi a ti szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban” (Fil 4,6-7).

A helyes imádságnak pozitív hatása van, de mindig hozzá tartozik a hála. Ha valóban hisszük, hogy Isten válaszol az imádságra és tehet valamit értünk, még azelőtt köszönjük ezt meg neki, hogy látnánk, mit cselekszik. Az ilyen imádságnak gyógyító hatása van. A hála nélküli imádság káros lehet, esetleg búskomorrá tesz. Aki imádság után depresszívebb, mint előtte, vizsgálja meg, nem hiányzott-e a hálaadása.

Néhány évvel ezelőtt fontos leckét tanultam meg. Vendégségben voltunk barátainknál, és amikor hazafelé indultunk, észrevettem, hogy vadonatúj kocsim megsérült. Valaki nekitolatott a parkolóban, és a sárhányó csúnyán behorpadt. Egy pillanatra meghűlt bennem a vér, még a gyomrom is összerándult, és meglehetősen csúnya gondolatok futottak át az agyamon. De aztán ezt mondtam: „Áldott az Úr”. Bár nem tudtam, hogy történt, Istennek engedni akartam, tehát hittel hálát adtam; a következmény pedig az volt, hogy emiatt a baleset miatt soha nem támadt bennem, később sem, rossz érzés. Ha nem adtam volna hálát, bizonyára másként történt volna. Itt lett világossá előttem, hogy hálát adhatunk akkor is, ha nem értjük az adott eseményt, vagy nem örülünk neki. Az ember képes befolyásolni érzelmeit egy váratlan szituációban, mert vagy szitkozódik, vagy hálát ad.

5. Adj minél több helyet a Szent Szellemnek. „Ha ti, akik gonoszok vagytok, tudtok fiaitoknak jó ajándékot adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik tőle kérik” (Lk 11,13).

Aki felismerte és beismerte bűnét, annak az Úr megbocsátón, s elvette az önsajnálatát. Most már egyre több helyet adhatsz az életedben a Szent Szellemnek. Sokszor kérdezik tőlem: „Hányszor kell betelnem a Szent Szellemmel?” Erre így válaszolok: „Valahányszor tudatára ébredsz annak, hogy belsőleg üres vagy” (Ef 5,18).

6. Ha ismét önsajnálatba esel, menj újra végig ezeken a pontokon! A pedagógusok hangsúlyozzák, hogy az ismétlés segít a tanulásban. Tapasztalatom szerint ez igen lényeges lépés, ha egy szokás fölött uralkodni akarunk. Nem reális azt várnunk, hogy önsajnálkozó gondolatmenetünk azonnal eltűnik. Ezt a gyakorlatot sokszor kell alkalmazni, hogy végleges győzelemre jussunk. De minél hamarabb szállunk szembe önsajnálatunkkal, annál gyorsabban és hosszabb ideig tudunk uralkodni fölötte.

Ne gondold, hogy semmit nem kell tenned azért, hogy önsajnálatod felett győzelemre juss. Sok búskomor ember szeretné – még ha be is látta depressziója okát –, ha Isten egyszerűen elvenné hamis gondolkozásmódját, anélkül hogy ő bármilyen erőfeszítést tenne. Sokszor átéltem, hogy némelyek bosszankodnak, amiért Isten nem csodaképpen vette el önsajnálatukat. Pedig Isten nem tesz semmit, amit a Biblia szerint tőlünk vár, hanem arra int, hogy engedjünk a Szent Szellemnek, aki képessé tesz mindarra, ami a mi dolgunk.

Győzhetsz az önsajnálat fölött és így a depresszió fölött, ha keresztyén vagy, de csak ha használod azt a szellemi erőt, amit egyedül a Szent Szellem adhat.

 

Orvos, segíts magadon!

A bevezetésben mondtam, hogy 1969. október 7-én lettem először depressziós. Azóta még három ízben volt alkalmam saját magamon kipróbálni, miként győzhető le az önsajnálat.

Gyülekezetünk nőtt, így 49 hold földterületet vásároltunk San Diego közepén, hogy ott gyülekezeti termünket, gimnáziumunkat, kollégiumunkat és intézetünket felépíthessük. Kifizettünk 500000 dollárt egy telekért, amiből 16 holdat építhettünk volna be. A telek ideális helyen volt egy templom számára. Három éven át, éjjel nappal ezzel foglalkoztam gondolatban, sőt sokszor álmaimban is. Hónapokon keresztül tárgyaltam a szomszéd telkek tulajdonosaival, míg már 15 telkünk volt, amelyeken keresztül saját földünket megközelíthettük. Mégis úgy látszott, hogy a környezetvédők és a helyi politika befolyásos személyiségei egységfrontot alkottak tervünkkel szemben. Két évig harcoltunk a városvezetőséggel. Dollárok ezreit fizettük ki ügyvédeknek, és még egyszer annyiba került volna, ha a baráti körünkbe tartozó jogászok nem ingyen álltak volna rendelkezésünkre. Legkevésbé sem kételkedtem abban, hogy terveinket végül jóváhagyják. Naivitásomban nem is gondoltam arra, hogy a városatyáknak nagyobb üzlet templom helyett 200 adófizetőnek házat építeni. Ezért olyan voltam, mint akit fejbe vertek, amikor megtudtam a szavazás eredményét: építési kérelmünket elutasították.

Az emberek nyüzsögtek körülöttem, de én alig tudtam mozdulni – lebénultam. Aztán minden erőmet összeszedve, feltűnés nélkül eltűntem. Végre egyedül voltam és a telekre hajtottam. Nem mertem arra a helyre menni, ahol feleségemmel térden állva könyörögtünk és a telket az Úrnak ajánlottuk, hanem máshol – ahonnan gyönyörű kilátás nyílt – ültem le a földre, hogy gondolkozzam. Elképzelhető, mire gondoltam először. Be kell vallanom, nem kellemes dolgokra. „Miért, Uram? Miért engedted ezt megtörténni? Mit csináltam rosszul? Hiszen imádkoztam ezért a telekért, végigjártam és a Te nevedben vettem birtokba, mint ahogy mások is tették. Miért engedted megtörténni? Ábrahámnak sikerült és néhány lelkész barátomnak is, nekem miért nem?”

Nagyon sok kérdésem volt és minél inkább panaszkodtam, annál rosszabbul éreztem magam. Két óra múlva már olyan rosszul voltam, hogy elhatároztam, hazamegyek. Felmentem a dombra, amit el akartunk hordatni. Ott várt a feleségem, és szeretett volna megvigasztalni. A kocsijához mentem, meg akartam köszönni, hogy idejött, de nem volt hangom. Bárhogy igyekeztem, nem tudtam megszólalni. Végül beültem az autómba, és elindultam.

Két napig életem legsúlyosabb depresszióját szenvedtem át. Végre rájöttem, hogy megszomorítottam a Szent Szellemet és Istentelen emberként viselkedtem. Erre gondoltam: „Jól nézel ki, egész fejezetet írtál arról, hogyan gyógyítható a depresszió, igehirdető vagy, aki inti a keresztyéneket, hogy ne legyenek búskomorrá – és most te magad vagy az. Miért nem éled meg, amit prédikálsz?” Miután önsajnálkozásomat, kétségeimet, szidalmaimat és Isten iránti bizalmatlanságomat bűnnek ismertem el, elkezdtem hálát adni. Megköszöntem Istennek hatalmát, vezetését, hogy ez az Ő ügye, nem az enyém – még ha nem is tudom, mit fog most tenni.

Ezen a napon izgalmas dolog történt. A depresszió alábbhagyott, hangulatom jobb lett és mély öröm töltötte be szívemet. A következő hónapokban új telket kerestem, kedvező lehetőségek után kutattam, de még nem volt pontos elképzelésem Isten terve felől. A csodálatraméltó mégis az volt, hogy amíg Istennek hálát adtam azért, hogy Ő akkor is tudja, mit tesz, ha én azt nem értem – nem csüggedtem el!

A kővetkező két hétben minden elképzelhető utat végigjártam, hogy megkapjam az építési engedélyt. Semmi nem sikerült. Végül megpróbáltam a földet eladni. Ez sem volt könnyű, mert annak ismeretében, hogy a templom nem kapta meg az engedélyt a telek 4%-ának a beépítésére, mindenki félt, hogy ő sem kap nagystílű építkezésre engedélyt.

Ebben az időben még háromszor kellett megküzdenem a depresszióval. Mindig az önsajnálat volt az első lépés a vereség felé. Ó, nagyon tudtam magam igazolni – nem hitből tettem meg az első lépéseket? Hát nincs-e szükségünk új templomra? Három délelőtti Istentiszteletünkön az utolsó helyig minden hely foglalt volt, és parkolóhelyünk sem volt elegendő. Sok ember már emiatt elmaradt, én meg ha csak erre gondoltam, depresszívvé váltam. Valahányszor észrevettem ezt és a leírt gyakorlatot alkalmaztam, megkönnyebbültem. Természetes optimizmusom visszatért, és újra tudtam örülni a világ legnagyszerűbb hivatásának: hogy az evangélium hirdetője vagyok.

1970 nyarán az Úr kiemelt az utolsó, ebből a problémából származó depresszióból. Akkor feltétel nélkül mindent átadtam neki, és elhatároztam, hogy magamtól a továbbiakban semmihez nem kezdek. Hamarosan ezután, az Úr a családdal és házassággal foglalkozó előadások tartását helyezte a szívemre. Ebben a szolgálatban az USA több mint 38 városában voltam, és hétvégi előadásainkon sok ezer család kapott segítséget. Őszintén szólva, túlságosan el voltam foglalva lelkigondozással, utazásokkal, előadásokkal és ennek a könyvnek az írásával, vagyis nem volt időm az önsajnálatra. Ebből következően nem is lettem depressziós.

Isten mindig hű. MI is történt azóta, hogy hitben hálát tudtam adni neki, ahelyett hogy hitetlenséggel terheltem volna magam. 1973 február 27-én 30 holdnyi területen vettünk egy nagyon szép, volt katolikus iskolát és templomot, 28 melléképülettel, többek között hálótermekkel, konyhával, sportpályával, úszómedencével és egy 700 személyes előadóteremmel. Tapasztalt mérnökeink véleménye szerint ezt 3-5 millió dollárért sem tudtuk volna megépíteni, és mit fizettünk mindezért? 1325000 Dollárt, pontosan azt az összeget, amit előzőleg vásárolt telkünk a parkolóhely költségeivel együtt egyetlen épület megépítése nélkül elnyelt volna.

Ma két gyülekezeti házunk van, az egyik San Diego-ban, a másik 30 km-rel távolabb El Cajon-ban. Amikor keresztül mentem ezen a szép telken és végignéztem, mi mindent vehettünk azonnal birtokba, elöntött a hála. Szinte szédültem arra a gondolatra, hogyan kaptuk meg mindezt. Nyilvánvalóan hitetlenség, bűn és időpocsékolás volt, hogy 1969-ben és 70-ben kedélybeteg lettem. Isten tudja mit tesz az életünkkel. Boldog az a keresztyén, aki tud bízni és hálát adni akkor is, amikor minden sötétnek látszik. Ez a depresszió nélküli élet kulcsa.

 

Depresszió és az emberi agy

A világon a legcsodálatraméltóbb szerkezet az emberi agy. Mégsem használjuk ki igazán kitűnő lehetőségeit. Tudósok szerint az átlagember sohasem használ fel 10%-nál többet értelmi képességeiből.

Dr. Gerhard Dirks, akinek több szabadalma van az IBM komputerekre, mint bárki másnak a világon, ezt mondta: „A legtöbb ötletet a komputerhez az emberi agy tanulmányozása közben szereztem.” Másvalaki így vélekedik: „Ha a tudósok egy, az emberi agynak mindenben megfelelő komputert tudnának építeni, annak olyan nagynak kellene lennie, mint az Empire State Building”, ami New York egyik leghatalmasabb felhőkarcolója.

 

A tudatos én és a tudattalan

Az emberi agy működésének egyik megnyilvánulása a tudat és a tudattalan. Jelentős ismereteink vannak arról, ami a tudatban történik, a tudattalanról viszont jóval kevesebbet tudunk.

Az utolsó évek pontos vizsgálatai sok csodálatos felismeréshez vezettek, például hogy semmit nem felejtünk el abból, amit látunk, érzünk, hallunk, tapintunk vagy ízlelünk. Természetesen minden azon múlik, hogy a kellő pillanatban emlékezzünk rá! De abban biztosak lehetünk, hogy tudattalan emlékeink képezik mostani ellenállásaink, érzéseink, reakcióink hátterét. Arra is rájöttek, hogy az ember megnyilvánulásait sokszor erősebben befolyásolja a tudattalan, mint a tudatos rész. Hadd világítsam ezt meg. Ha 15 kg túlsúlyod van, és tudatos éned így óv: „Ne edd meg ezt a pralinét, mert még kövérebb leszel!” – hogy végül megeszed-e, az a tudattalanból eredő késztetéstől függ. Ha ezt mondod: „De én édesszájú vagyok, természettől kövér vagyok, egyszerűen nem tudok ellenállni”, akkor megeszed a pralinét. Vonatkoztassuk ezt most az önsajnálatra. Ha egy barátod elutasít, megsért, bizonyára ezt fogod mondani (főként ha ezt a könyvet olvastad): „Csak nem fogom most sajnálni magam”. De ha a tudattalanod megszokásból így válaszol: „Mindenki úgy bánik veled mint a szeméttel” vagy: „Senkiben nem lehet bízni”, vagy: „Hogy tehette ezt velem, azok után, hogy olyan jó voltam hozzá,” akkor sajnálni fogod magad, és ez egész biztosan depresszióhoz vezet. Az agykutatás további fontos felfedezése, hogy miként hat egymásra az ember tudattalanja és a fantáziája. Véleményem szerint a képzelőerő az emberi agy egyik legjelentősebb tevékenysége. Erős akaratú embernél is a képzeletében keletkezett negatív kép töri meg végül az akaratot.

Egyik barátomnak, aki alkoholista volt, de már 6 éve nem iszik, egy forró nyári napon hirtelen ez a gondolata támadt: „Egy pohár jéghideg sör jól esne most”. Bizonyára ezt mondta magának: „Ne tedd, alkoholista vagy”. De mivel a képzeletében szinte plasztikusan maga előtt látta a sört, bebeszélte magának, hogy ezt a problémát már 6 éve legyőzte. Két órába sem telt, bement egy bárba, ivott egy pohárral, aztán még eggyel. Elképzelhetjük mi lett az eredmény. Valahányszor az akarat és a képzelőerő konfliktusba kerül, a fantázia ereje győz. Ezért, ha fantáziánk megerősíti az önsajnálatot, az abszolút káros.

Már beszéltünk arról, hogy miként befolyásolja cselekedeteinket az akaratunk, érzéseink és értelmünk. Az akarattól függ, hogy mit gondolunk, ez aktivizálja érzéseinket, végül mindez meghatározza a magatartást. Így jön létre ez a láncreakció: akarat + gondolat + érzés = cselekedet.

Bár akaratunk dönti el mi újat fogadunk be gondolataink közé, magatartásunkat a régivel szemben mégsem tudja meghatározni, sem teljesen kontroll alatt tartani bensőnket, legkevésbé a tudattalant. Ezt ugyanis akarattal közvetlenül nem, csak a képzelőerő segítségével lehet Irányítani. A képzelet képes
arra – hogy akár tudatosan, akár öntudatlanul – a bensőnk fölött uralkodjék.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 KÉPZELETÜNK NEGATÍV HASZNÁLATA

Képzeletünket vagy kreatív vagy destruktív hatással vethetjük be. Sajnos, a legtöbben az utóbbi módon, mert magukat haszontalan, ügyetlen, félénk embernek tartják, akit mások elutasítanak. Ha önképedet ez az elképzelés határozza meg, ez korlátozza elvárásaidat. Ha túl sokat foglalkozol korábbi rossz tapasztalataiddal, jövődet illetően is csak negatív elvárásaid lesznek. Sokkal jobb építően vetni be fantáziánkat, és arra irányítani képzeletünket, ami előre visz. Így a hamis önképet, ami eddig gúzsba kötött, a hátad mögött hagyhatod.

 

A tudattalan erőteljes befolyása

Ami a fantáziánkat foglalkoztatja, annak döntő befolyása van cselekedeteinkre! A Biblia ezt így írja le: „Mert olyan ő, mint aki számolgat magában...” (Péld 23,7). Az önmagunkról alkotott képünk határozza meg közérzetünket, ez pedig magatartásunkat. Tudattalanunk könyörtelenül dolgozik annak a megvalósításán, amit elképzelünk. Vigyáznunk kellene tehát arra, mi foglalkoztatja képzeletünket, hogy azt építő módon használhassuk fel.

Kövér embereken végzett vizsgálatok kimutatták, hogyan lehet a képzelőerőt hasznosan befektetni. A túlsúllyal küszködők étvágya annál inkább nő, minél tovább tart a diéta. Ha édességet látnak, képtelenek ellenállni a kísértésnek, noha tudják, mit jelent ez nekik. Az utóbbi években találtak rá a bűnösre: ez a képzelőerő! Ha túlsúlyos emberek kedvenc ételeikre gondolnak úgy, hogy a nyál is összefut a szájukban, akkor tudattalan vágyaik könyörtelenül arra késztetik őket, hogy a tettek mezejére lépjenek. Még ha nem is éhesek, hatalmas erő indítja őket újbóli evésre. Ezt a problémát nem lehet akaraterővel megoldani, viszont komoly eredményeket értek el akkor, amikor a kövérek sovány vonzó embereknek képzelték el magukat. Így könnyebben tartották be a diétát, mert tudattalan késztetéseik is arra törekedtek, hogy olyanok legyenek amilyennek elképzelték magukat. Túlsúlyukkal küszködő depressziós embereknek nemegyszer ajánlottam ezt, és sokan értek el vele eredményt. A kövér embert jókedvűnek képzelik, pedig nevetés közben is szenved belsőleg. Láttam is a módszer működését egyik este egy fagylaltozóban, amikor belépett az az asszony aki még néhány hónappal korábban 20 kg-mal többet nyomott. Most elutasította a csokoládékrémet és egy adag földiepret kért. „Amióta megtanultam, hogy sovány asszonynak képzeljem el magam mondta –, már nem nehéz a lemondás.” Visszagondoltam arra a napra, amikor rendelőmben elmondta, hogy 20 éven keresztül hiába próbált fogyni. Mióta felfedezte ezt a hatékony lehetőséget, képzelőerejének bevetését, azóta sikerült fogynia. A Biblia ezt tanítja: „Lerontván magaslatokat és mindent, ami Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Kor 10,5).

 

A teremtő fantázia és a depresszió

 

Jó néhányan, akiknél a gyógyszeres kezelés nem hozott kielégítő eredményt, ennek az ellenkezőjét tapasztalhatták meg, amikor Istentől kértek építő elképzeléseket és érzéseket. Ezt mutatja az alábbi ábra. Ezek az építő gondolatok: „Isten szeret engem! Mindenre van erőm Krisztusban! Hálásan elfogadom önmagam és hiszek!” Ezek a pozitív gondolatok lassan bevésődve megváltoztatják az embert.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 KÉPZELETÜNK POZITÍV HASZNÁLATA

Egy faiskola tulajdonosa, középkorú magányos ember, azért jött tanácsadásra, mert a felesége elhagyta. „Nem bírta ki hosszú, depresszív időszakaimat – mondta a férfi nyíltan: Mindent megpróbáltam, de eddig még semmi sem segített.” Nála a jól ismert séma valósult meg: perfekcionista apja elutasította, kritizálta, ezért teljesen alkalmatlannak érezte magát, félénk lett és igazi képességeit nem tudta kifejleszteni.

Önmagáról alkotott negatív képét az önsajnálat és a kritika formálta. Bátorítottam, hogy bízzék Istenben, hogy új képet nyerjen önmagáról. Közös imádságunknál kiderült, hogy azelőtt soha nem adott hálát Istennek jó tulajdonságaiért, sem adományaiért. Beismerte hálátlanságát. De még az imádság befejezése előtt újabb három dolog jutott eszébe, amiért hálás lehetett, és miközben kiment, arcán mosoly villant fel. Saját kijelentése szerint 5 éve szabad a depressziótól. Felesége mesélte egy barátjuknak később, hogy miért tért vissza a férjéhez: „Többé nem az a morgó, pesszimista, kritikus, akivel 23 évig együtt éltem, jelenléte most örömet jelent.”

 

A teremtő fantázia és a Szent Szellem

A Szent Szellem ismerte az emberi agy funkcióit, amikor megíratta a Bibliát, ezért nem arra ösztönöz, hogy romboló vagy nem kívánatos dolgokra gondoljunk. Arra vezet rá, hogy építő és Isteni elképzeléseket tápláljunk magunkban.

A Biblia a hivőnek nem azt mondja, amit az analitikus pszichológus, aki betegét arra akarja rábírni, hogy öntse szavakba csalódásait vagy emlékezzék gyermekkori élményeire. A Biblia ezt tanácsolja: „Felejtsd el ami mögötted van és törekedj arra ami előtted van, hogy elérjed felülről való elhívatásod jutalmát Jézus Krisztusban” (Fil 3,13).

Nem kell saját tehetetlenségünkön, tényleges vagy képzelt csődjeinken rágódni. A Biblia azt mondja: „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban volt” (Fil 2,5). Ha barátod megsért vagy elutasít, kövesd a Példabeszédek 24,19-et: „Ne gerjedj haragra a gonosztevők ellen, ne irigykedjél az Istentelenekre”.

A Róma 12,2 megérteti, milyen fontos képzeletvilágunktól távol tartani a káros és rossz gondolatokat, és ehelyett olyasmin gondolkozni, ami jó, hasznos és építő: „Változzatok el gondolkozásotok megújulása által”. Amilyen a gondolkozásunk, olyan a magatartásunk. Csak a megváltozott gondolkozás eredményez új magatartást! Másként kifejezve: természetes, sokszor destruktív gondolatadat váltsd fel Isten Igéjének bölcsességével!

A Róma 8,6 is illusztrálja ezt az alapelvet: „Mert a test gondolata halál, a Szellem gondolata pedig élet és békesség.” A szellemi gondolkozású ember olyan dolgokat képzel el, amik Istennek tetszenek. Így kerül abba a helyzetbe, hogy fantáziája révén egészséges érzelmi élete legyen.

 

A fantázia ereje

Ne becsüljük alá a fantázia befolyását értelmünkre. A fantázia nemcsak indítékokat ad, hanem a mirigyek működését is serkenti. Gondoljunk pl. arra, mi történik, ha egy kívánatos, piros almát képzelünk magunk elé. Már a puszta rágondolás is megindítja a nyálmirigyek működését, annyira, hogy a nyál összefut a szádban. Ha sokáig gondolsz rá, szinte megízleled az almát.

Gondoltál-e valaha arra, hogy ugyanilyen módon lehet a depressziót is felkelteni. A búskomorságról tartott egyik előadásom után egy lelkész felesége vitt ki a repülőtérre; nyilvánvaló volt, hogy nagyon foglalkoztatta a téma. Olyan kérdést tett fel, ami sok asszonyt érdekelhetett. „De hát nem teljesen normális dolog az, ha a nőknek a havi ciklus alatt rossz a kedvük?” Így válaszoltam: „Ez azon múlik, hogy várják-e a depresszió jelentkezését.” Ha egy asszony hónapról-hónapra várja ezt a rossz kedélyt, nem fog csalódni. Nem a női testben végbemenő pszichológiai változásokat akarjuk lebecsülni, hiszen a modern tudomány felhívta a figyelmet arra, hogy a megváltozott hormonhelyzet ideges állapotot és energiacsökkenést okozhat. De ezeket a tüneteket a képzelőerő segítségével fel lehet erősíteni, és súlyosbítani.

A lelkész felesége nevetett és nyíltan bevallotta: „Magamon figyeltem meg, hogy nem hat rám olyan erősen a havi ciklus, ha valami miatt izgatott vagyok, és a gondolataim azzal foglalkoznak.” Egy pszichiáter sem fogalmazhatott volna pontosabban. Ha egy asszony megtanulta az anyjától, hogy minden hónapban 3-4 napig testi és lelki rosszulléttel kell számolnia, ezt érezni is fogja, amíg gondolkozása meg nem változik. Ha azonban azt tanulta, hogy a havi vérzés élete nagyszerű Isteni tervével függ össze; hogy szimbóluma az anyaságnak, amiért hálásnak kell lennie, akkor aligha lesz bánatos emiatt. A képzelőerő határozza meg a klimaktérium lefolyását is. Sok asszony abból indul ki, hogy a menstruáció megszűnésekor nagyon rosszul lesz, és akkor várakozásaiban nem is a fog csalódni. De ismerek asszonyokat, akik elhatározták, hogy életüknek ezt a szakaszát teljesen normális fázisnak tekintik és nem hagyják magukat befolyásolni. Ők jól vészelték át a klimaktériumot.

A hormonoknál fontosabb a belső beállítottság, mert ez befolyásolja a mirigyek működését. A fantáziaképek hatnak az életünkre, éspedig a tudattalantól a tudatos énen keresztül egészen a mirigyek működéséig.

 

Hat dolog, ami befolyásolja a tudattalant

1. A fantázia. Mint már bemutattuk, lehet negatívan beállítani, vagy pozitívan Isten dicsőségére használni. Az ember feladata, hogy céltudatosan irányítsa.

2. Célkitűzés. A legtöbb depressziós kényszerűen maga körül kering. De az sem elég, hogy az ember jó képet alkosson önmagáról. Hasznos célokat kell maga elé tűznie, hogy megtapasztalja Isten megváltoztató erejét az életében. Itt azonban egy dilemmába ütközünk: a legtöbb ember kevéssel is beéri. A hivő ellenben mindig nagy dolgokkal számolhat. Miért is ne? Hiszen ő a hatalmas Isten gyermeke, akinek az Atya ereje mindig rendelkezésére áll. A keresztyénség nagy tanítója, Pál apostol, erre vonatkozóan lényeges igazságot közöl velünk: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő dicsőségének gazdagsága szerint a Krisztus Jézusban” (Fil 4,19).

Lelki kétség és reménytelenség

Nem véletlen az sem, hogy a korunk jellemzője a lelki kétség és depresszió mellett a reménytelenség. A fiatal nemzedék ijesztő mértékben depressziós, és többnyire már sem hazájában, sem a társadalomban, sem a kultúrában, sem az emberiségben nem bízik. A Biblia arra mutat rá, hogy az ember tönkremegy reménység nélkül. Egyetlen ember sem tud remény és cél nélkül élni. Az emberi értelem ugyanis célirányosan gondolkodik, ezért kell, hogy legyen valami, amire törekednie érdemes. Ha képzeletébe nem állít be hasznos célokat, amelyek erőbevetést igényelnek, akkor lassan megszokja, hogy önromboló és pesszimista elképzelések fejlődnek ki benne, és minden ösztönzést elveszítve depressziós lesz.

Írd le céljaidat!

Ha előveszünk egy nemrég megjelent statisztikát, megtudhatjuk, hogy a sikeres üzletemberek 95%-a feljegyzi céljait, elképzeléseit. A célok így kézzelfoghatóbbá válnak, jobban ösztönzik az embert ezek véghezvitelében, és a tudattalan szférára is erősebb nyomást gyakorolnak. Ha leírtuk céljainkat, szokjuk meg, hogy azokat 60 napon át naponta átolvassuk.

3. Szellemi alapelvek. A zsoltáríró mondta: „Szívembe rejtettem beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsolt 119,11). A negatív gondolkozásmód kiküszöbölésére olyan bibliai alapelveket véssünk eszünkbe, amelyek reménységet adnak. E könyv olvasása közben megállapíthatta valaki, hogy alapvető bibliai tanításokkal nem számol, és ezért belső örömét elvesztette. Jézus Krisztus azt mondja: „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek” (Jn 13,17). A boldogság tehát következik abból, hogy:

a. ismerjük Isten irányelveit életünkre nézve és

b. megvalósítjuk azokat.

Mint igehirdető, hallgatóimat sokszor biztattam arra, hogy tegyenek jegyzetlapokat Bibliájukba, és írják föl mindazt, ami Isten Igéjének olvasása közben különösen megragadta őket. Isten Igéjében ugyanis számos gyakorlati tanácsot találunk életünkre nézve, és ha az Igét hűségesen hirdetik, olyan alapelveket fedezhetünk fel, amelyek szükségeinkre vonatkoznak. Minél többet fogadunk magunkba ezekből, annál inkább átformálódik tudattalanunk, és lesznek olyan szokásaink, amelyek a boldog élethez vezetnek.

4. Emlékezet. Az emberi szellem sohasem felejt. Még ha valaminek nem is vagyunk tudatában, befolyásolhat bennünket. Egy asszony elmondta, hogy mindig rosszkedvű lesz, ha a templomban egy bizonyos korált énekelnek. Volt már úgy is, hogy sírva kellett kimennie. Később megtudta egy rokonától, hogy anyja temetésén ezt az éneket énekelték. Mint kisleány, nagyon szenvedett a veszteség miatt, és később öntudatlanul is reagált erre az énekre, ha tudatosan nem is emlékezett rá. Gyakran nem ismerjük fel, hogy néhány élmény milyen erősen befolyásolja magatartásunkat. Járjunk azért Szellem szerint, és amennyire lehetséges vigyázzunk, milyen emlékképeket engedünk beépülni emlékezetünkbe. Ha gondolataink bűnös dolgokkal foglalkoznak, ez belénk vésődik és kedvet kapunk a bűnre. Így van ez a depresszióval is. Aki intenzíven foglalkozik csalódásokkal, visszautasítással, hajlani fog a depresszióra.

Ahányszor ilyesmi jut eszünkbe váljon szokásunkká elfelejteni, ami „mögöttünk van”. Ne cövekeljünk le a múlt kellemetlen élményeinél, mert csak még mélyebben bevésődnek. Számolva Isten erejével és áldásával tekintsünk a jövőbe, és merjünk hittel szembenézni a nehézségekkel! Így leépíthetjük az önsajnálat romboló gondolatmeneteit, melyek öntudatlanul is beteggé tesznek.

5. Szokások. Köztudott, hogy szokásaink meghatározzák életünket. Ha ismételten teszünk valamit, azt egyre könnyebb újra megtenni. Ezért fontos, hogy építő szokásaink legyenek. Minél inkább Isten áldására gondolunk, annál könnyebb lesz életigenlő magatartást kialakítanunk. Persze az is igaz, hogy a Róma 12,2-ben Pál apostol arról a titokról beszél, hogy gondolkozásunk megváltozása megújít. Ha Isten alapelvei szerint megújul az értelmünk, helyes szokásokat veszünk fel, és a megváltozott életmód, amit Isten minden hivőnek ígér, elérhetővé válik.

6. Isten Szellemének különleges feladata, hogy mindarra emlékeztessen, amit az Úr Jézus mondott. Ezért fontos Isten Igéjét rendszeresen olvasni és bevésni, hogy vissza tudjunk emlékezni Isten szavaira. Isten Szelleme tudatára ébreszt annak, amit hallottunk, olvastunk, tanulmányoztunk és bevéstünk emlékezetünkbe. Ezek a dolgok alakítják át gondolkozásunkat. A bibliai kijelentések kincstárából, szükség szerint, gazdagon meríthetünk. Ezen túlmenően, bibliai igék tanulásával leépíthetjük káros emlékeinket, és felválthatjuk azokat Isten reménykeltő ígéreteivel. Így készek leszünk Isten útját elfogadni, és bátran nézhetünk szembe a jövővel. Isten Szelleme betölthet és gazdaggá tehet, és ez előbb-utóbb a körülöttünk élők számára is láthatóvá válik. Isten megáldja azokat, akik neki engednek. Az ismeret azonban mindig megelőzi az engedelmességet. Az 1. zsoltár így ír erről: „Boldog ember az, akinek az Úr törvényében van gyönyörűsége... olyan mint a folyóvíz mellé ültetett fa, gyümölcsöt hoz a maga idejében, levele nem hervad el és minden, amit cselekszik jól sikerül.” Ha szeretnél úgy élni mint a víz mellé ültetett fa (persze átvitt értelemben), akkor élj napról napra az élet vizéből, Isten Igéjéből
 

Melléklet: 

Depresszió és az énről alkotott kép

„Ahogyan az ember önmagára néz, döntő befolyással van Istennel való kapcsolatára, sőt a családra, barátaira, jövőjére és sok más fontos életterületre is” (Bill Gothard).

Minden depressziós betegemnek nehézségei voltak önmaga elfogadásával. Majdnem mindenki másnak látja magát, mint amilyen. Van olyan időszak, amikor a legbátrabb és a legöntudatosabb ember is elutasítja önmagát. Sokan visszanyerik belső egyensúlyukat, de senki sem tökéletesen védett az elutasítás ellen.

Az utóbbi években az „énkép pszichológia” kutatásai új, sokaknak segítséget nyújtó elveket dolgoztak ki. Dr. Maxwell Maltz szerint a pszichológiának ez az ága évszázadunk legfontosabb felfedezése. Abból az elképzelésből indul ki, hogy mindegyikünket meghatároz az a kép, amelyet önmagunkról alkotunk.

Az „énkép pszichológia” két ismert kijelentése illusztrálja alapfeltételezésünket: „Olyan vagy, amilyennek hiszed magad”, és: „mások rólunk alkotott véleménye közel sem olyan fontos, mint amit mi magunkról gondolunk”. A gondolatok érzéseket érlelnek, ezek pedig tettekhez vezetnek. Tehát önmagunkról alkotott képünk befolyásolja cselekedeteinket, pozitív és negatív értelemben egyaránt.

Aki tudatában van értékeinek, ki fogja használni képességeit, de aki bizonytalan önmagában, az nem. Így érthető meg, hogy miért mond csődöt sok nagyon tehetséges ember az átlagos képességűekkel szemben, akiknek viszont sikereik vannak.

Az ember magáról nem egyetlen esemény vagy élmény által alkot képet, hanem élettapasztalatait összegezve. Sok minden hat rá öntudatlanul, győzelmek, vereség, csalódottság, megaláztatások és sikerek, vagyis mindaz, amit átélt. Hogy milyen hatással lesznek ezek énképünk kialakulására, az nagyrészt velünk született lelki alkatunktól, temperamentumunktól függ.

Temperamentumunk, azaz vérmérsékletünk, érzelmi életünk jellegzetes sajátossága, olyan tulajdonságunk, melyet génjeinkben örököltünk szüleinktől. Személyiségünk kifejlődésének egyik legfontosabb faktora (alkotóeleme) a temperamentum. Később majd meglátjuk, hogy mind gyengeségeink, mind erősségeink beletartoznak. Bárhogyan is legyen, élményeink befolyásolják. Aki természete szerint gondtalan optimista, vagy nagyon öntudatos, azt pesszimistává tehetik a túlságosan kritikus szülők, akik mindig kifogásolnak valamit, és hangsúlyozzák a gyermek tehetetlenségét és ügyetlenségét. Vagy fordítva, ha úgy születik valaki a világra mint pesszimista, különcködő, hajlik a bizonytalanságra és nem tud dönteni – okos szülők kisegíthetik ebből a destruktív, elbátortalanító alapmagatartásból, ha a gyermeknek különösen első éveiben sok szeretetet adnak és bátorítják.

Akárhogy alakul ki a kép önmagunkról, meghatározza életünket: „Az ember az, akinek tartja magát.” Ha csúnyának és ügyetlennek tartja magát, akkor az is. Eredeti természetünk nem is annyira játszik szerepet, mert ennek a bennünk kialakult képnek sokkal nagyobb a hatása tetteinkre és képességeinkre.

Ismerek egy fiatalasszonyt, aki ha belép valahová, mindig magára vonja az emberek figyelmét. Nemrégen munkatársaimnak említettem ezt, akik mind azon a véleményen voltak, hogy az asszony nem szép, de valami mégis rátereli a figyelmet. Közelebbről megismerve észrevettem, hogy igen nagy önbecsülés van benne. Mindegy hova megy, mindig nagyon jól néz ki, nem túlzottan divatosan, de nagyon csinosan öltözködik. Gondosan választja ki ruháit, és öntudat sugárzik belőle, amint ez tipikus egy tettrekész keresztyénnél. Nem gőgös vagy büszke, de a kapott ajándékait a legjobban használja fel. Sok barátnője csinosabb, őket mégsem tisztelik ennyire. Miért? Mert az énképük nem olyan pozitív. Érdekes, hogy ez az asszony nem a családban nyerte önbizalmát, ugyanis ott hite miatt elutasították. Csak a Krisztusban való személyes hitének köszönhette, ami dinamikus, vonzó asszonnyá tette.

Betegeim közül a két legszebb asszony súlyosan depressziós. Megdöbbenve jöttem rá, hogy egyik sem tudja magát elfogadni. Amint rájuk néztem – a legtöbb asszony megirigyelhette volna csinos arcukat –, arra kellett gondolnom, hogy pusztán a külső semmit sem jelent. Az a fontos, hogy milyen kinézésének hiszi magát az ember. Egyik csodálatosan szép asszony sem tartotta magát vonzónak. Mit használt hát, hogy valóban szépek voltak?

A fiatalabb frigid volt, a másik férfibolond, mégis mindkettőnek ugyanaz volt a problémája. Az egyiket megszállta az a téves elképzelés, hogy rosszul néz ki, annyira, hogy azt sem tudta elviselni, ha megnézték őt a férfiak. A másik, férfiak egész sorával tartott kapcsolatot, hogy végre megnyerje a vágyva várt igazolást szépségéről. Ma mindketten egészséges keresztyének, ami átütően bizonyítja, hogy egyedül Jézus Krisztus teheti biztos alapra az életünket. Ennél a két nőnél az első lépés az volt, hogy felismerték, Isten megbocsátott nekik és elfogadta őket. Ez segített aztán saját magukat is elfogadni.

 

A nagy tévedés

A legtöbb ember hibát követ el, amikor engedi, hogy az önmagáról alkotott képét mások véleménye befolyásolja. Ennek ellenkezője a helyes magatartás: ahogyan önmagát látja az ember, az határozza meg mások véleményét. Sokszor igazolva láttam ezt a repülőterek csomagszállításánál. A hordár udvariasan és előzékenyen beszélt az egyik utassal, míg a másikkal meglehetősen udvariatlanul, anélkül hogy egyikőjük is egy szót szólt volna. Ebből a különböző bánásmódból következtetek arra, hogy azok iránt, akikből öntudat sugárzik, más emberek is tisztelettel viseltetnek. Ezt vendéglőkben is megfigyelhetjük abban, ahogy a pincér az asztalhoz lép. Amint valaki végre belátja, hogy magatartása által ő maga formálja a róla alkotott képet, meg fogja érteni, mennyire fontos önmagát elfogadnia, hiszen ez határozza meg, hogy öntudatos vagy bizonytalan lesz-e a magatartása. Akinek nincs önbizalma, ahhoz mások sem lesznek bizalommal. Itt három okot említek meg, ami miatt nem szabad, hogy befolyásoljon mások beállítottsága:

  1. Úgy fogadd el magad, ahogyan Isten lát, nem ahogyan a többiek.
  2. Mások magatartásából nem mindig tudjuk kiolvasni, mit gondolnak rólunk, mert lehetséges, hogy éppen akkor valami másra gondolnak, esetleg egy másnak szánt indulat csapódik le rajtunk.
  3. Hogy mit gondolnak rólunk mások, az általában saját elgondolásunkat tükrözi (saját énképünk reflexiója). Ha kisebbrendűnek érezzük magunkat, valamilyen formában ez kifejezésre jut, és valóban kisebbrendűnek fognak tartani.

Önmagunk elfogadásának 4 szempontja

Az ifjúság problémáival foglalkozó intézet, amit Bill Gothard vezet, bizonyára több embernek segített – hogy Isten erejével és segítségével megtanulja önmagát elfogadni –, mint bármilyen más tréning program. Gothard rendkívüli eredményeit nemcsak szemináriuma résztvevőinek számán mérhetjük, hanem azon a több ezer emberen is, akik valóban megváltoztak, miután az általa tanított bibliai tanácsokat alkalmazták. A legtöbben szellemileg, értelmileg és pszichikailag is sokoldalú, alapos képzést kaptak. Mivel azonban legtöbbjükre erőteljesen hatott az ateista – humanista filozófia, hiányzott belőlük a szellemi ismeret és erő. Ha felismered az ember szellemi természetét és alkalmazod a Gothard által tanított bibliai elveket, képessé válsz önmagad elfogadására, és arra, hogy érett személyiséggé fejlődj.

Bill Gothard szemináriumain négy szempontot említ, ugyanis a legtöbb ember ezek alapján utasítja el önmagát: a külső, a képességek, a család és a körülmények.

1. A külső. Megfigyeltem, hogy szinte mindenki elégedetten a külsejével. 12 hollywood-i sztárnak tették fel a kérdést: „Ha arcán valamit változtathatna, mi lenne az?” Mindegyikük legalább 4-12 féle dolgot említett. Hihetetlennek hangzik, hogy ezek a milliók által szépnek tartott emberek nem fogadták el önmagukat. Újra találkozunk azzal a ténnyel, hogy nem az a fontos, mik vagyunk, hanem hogy minek tartjuk magunkat.

Ha nem szeretjük, ahogy kinézünk, ez súlyos szellemi probléma. Isten a teremtőnk és mi a külsőnk miatt szemrehányásokat teszünk neki. Ez az öntudattan (vagy néha tudatos) harag Istennel szemben megakadályozhatja, hogy érett keresztyénné legyünk. Évek során rengeteg olyan emberrel találkoztam, akiknek nem volt üdvbizonyosságuk. Majdnem minden esetben kiderült, hogy azért bizonytalanok, mert külsejüket nem fogadták el. Véleményük szerint vagy túl nagyok, vagy túl kicsik, vagy túl kövérek, vagy túl soványak voltak. A János 1. levele naponkénti olvasása mellett (30 napon át), azt kívántam tőlük, nézzék magukat a tükörben, és adjanak hálát Istennek, hogy ilyennek teremtette őket. A külsejük miatti haragot félretéve lett csak szabaddá az út önmaguk elfogadásához.

2. Képességek. A tehetséges emberek igen csekély számától eltekintve, a legtöbb ember elégedetten a képességeivel, főként ha másokkal hasonlítja össze magát. Hiszen mindig versenyben vagyunk másokkal, akár egy sportpályán akár egy tanteremben vagy bárhol máshol. Rövid időn belül találunk valakit, aki jobb nálunk, és ez is lehet az első lépés a depresszió felé. Amikor összehasonlítjuk képességeinket másokéival, többnyire nem vagyunk tárgyilagosak. Vegyük például a sportot: Ha valaki sok gólt lő, még nem jelenti azt, hogy kifejlett személyiség. Sok érett ember nem tud egy labdát sem berúgni a kapuba, de nagyszerű családapa, tanító, sőt ember. Az az igazán jó, ha képességeinket Isten ajándékaiként fogadjuk, és úgy élünk velük, hogy neki szolgálunk és Őt dicsőítjük (Jel 4,11). Kitejesedést, boldogságot leginkább abban találunk, ha elfogadva önmagunkat Isten akarata szerint élünk.

Újra meg újra megfigyeltem, hogy leginkább az tesz elégedetté, ha képességeinket gyermekeink nevelésénél vetjük be. Az első parancsolat, amit Isten az embernek adott úgy szól, hogy sokasodjék és töltse be a földet. Érdemes betölteni ezt a parancsolatot. Mindenesetre tekintetbe kell vennünk, hogy Isten itt nem csupán biológiai sokasodásra gondol, hanem a parancsolatot átfogóan érti; vigyük közel gyermekeinkhez Isten igazságalt, úgy, hogy már fiatalon felelős keresztyének legyenek, és saját gyermekeiknek is továbbadhassák az Isteni életelveket.

25 éve foglalkozom emberekkel, és ennek során arra a következtetésre jutottam, hogy a hivatásbeli siker nem tartós alap önmagunk elfogadására. Sokan szívesen lemondanának a munkájukkal megszerzett pénzről, ha fiatal éveikben elhanyagolt gyermekeik életét, bukásait helyrehozhatnák. Másrészt ismerek sok száz boldog és megelégedett keresztyént, akik nagyon gazdagnak érzik magukat, mivel büszkén és elégedetten tekinthetnek gyermekeikre.

Mégse gondoljuk, hogy csak nagyszülőként érhetjük el ezt az elégedettséget. Szellemi szülőkként is eljuthatunk ide. Aki egészen odaadja magát Krisztus szolgálatára és hitéről másoknak is bizonyságot tesz, annak általában nincs problémája önmaga elfogadásával. A hasznos tevékenység önbecsülésünk kiváló gyógymódja. Hogy sok tizenéves nem tudja elfogadni magát, annak sokszor az az oka, hogy még nem tud eredményeket felmutatni.

3. Család. Aki szüleit szégyelli, annak nehezére esik magát elfogadni. Ma sok fiatal gyűlöli apját, anyját, ezáltal Isten ítélete alá esnek, és viselniük kell ennek az indulatnak a súlyos következményeit. Igaz, sok szülő szinte embertelenül bánik gyermekeivel. Mint lelkész, elképesztő helyzeteket ismertem meg. Nemrégen alig tudtam uralkodni magamon, amikor láttam, milyen kegyetlenül bánt egy fiatal anya kb. másfél éves kisfiával. A repülőtér pénztáránál ez a kb. 25 éves asszony tele aggodalommal amiatt, hogy lekésheti a repülőt, rátámadt a jegykezelőre. Kisfia ijedten kapaszkodott bele, mert érezte anyja félelmét; az anya először a kofferjával tolta félre, majd dühösen ellökte. A fiacska sírva esett a földre. Azután már csak a síró gyereket láttam, aki magánkívül próbált anyjával lépést tartani.

Nem kell pszichiáternek lennünk ahhoz, hogy megmondjuk, milyen lesz ez a gyermek tizenéves korában, ha továbbra is így kezelik. Bizonyára fellázad és másoknál keres igazolást személyére. Mivel állandóan elutasítják, most még kapaszkodik, később azonban ezt a törekvését veszélyes keserűség váltja fel; vagy úgy, hogy minden nőt elutasít és a homoszexualitás bűnébe esik, vagy úgy, hogy feleségével és leányaival ő is embertelenül fog bánni.

Semmi nem hat olyan rombolóan az emberre, mint a keserűség, különösen ha szüleink ellen irányul. Tapasztalataim alapján arra a meggyőződésre jutottam, hogy ha nem sikerül ettől a keserűségtől megszabadulni, ez szétrombolja az összes normális szeretet-kapcsolatot. Csak aki ezt az indulatát bűnnek ismeri el (7. fejezet), az talál szabadulásra. A Biblia ezt így tanítja: „Állj el a haragtól, hagyd el heveskedésedet, ne bosszankodjál, csak rosszra vinne” (Zsolt 37,8).

 

Veszélyes kötődés

A szülőkkel szembeni haragnak szellemi területen még további rossz következményei is vannak. Sok év óta figyelem, hogy azok a fiatalok, akik szüleiket gyűlölik, felnőttként ugyanolyanok lesznek, mint a szüleik, vagy hasonló partnert választanak. A tudósok ezt a sajátságos jelenséget a belső képzeletvilágunkat megvalósító tudattalannal magyarázzák. Alkoholisták leányai pl. hajlanak arra, hogy alkoholistához menjenek feleségül. Ez könnyen érthető. A kisleány ezerszer is látta iszákos apját és fogadkozott: „Soha nem mennék hozzá ilyen emberhez”. De tudat alatti ösztönzése kikerülhetetlenül odajuttatja, hogy az apja iránt érzett utálatot és gyűlöletet átvetítse másokra. Ugyanez történik azzal a fiatalemberrel, akivel kegyetlen, agresszív apja rosszul bánt. Még ha mindig mondja is, hogy ő soha nem lesz ilyen, mégis olyanná válik. Az a kisfiú ott a repülőtéren, akit anyja olyan helytelenül kezelt, mint felnőtt valószínűleg olyan asszonyt fog feleségül venni, aki anyjához hasonlít. Magában ugyan ezt mondja: „Soha nem veszek el olyan asszonyt, mint ő”, mégis ezt teszi majd.

 

Egészséges kötődés

Mindezeket a súlyos fejleményeket elkerülhetjük, ha felismerjük, milyen fontos inkább olyan dolgokra gondolni és azokkal foglalkozni, amelyek Istennek tetszenek. Nem tudunk mindent kontrollálni, ami eszünkbe jut, de a nyakas, ismétlődő gondolatokat ellenőrizhetjük, mert többek között ezek származnak a tudattalanból. Ezek érzelmeket ébresztenek, majd tettek lesznek belőlük. Tehát ne romboló, hanem építő dolgokkal foglalkozz. Ha a fiatalasszony nem alkoholista apjával foglalkozik gondolatban, hanem egy egészséges fiatalemberrel, aki Isten akarata szerint él, akkor ilyen társat fog választani. Ismerek egy fiatalasszonyt, akinek alkoholista apja van, és egy hivő fiatalembert elutasított másvalaki kedvéért, akiről kiderült, hogy alkoholista. Miért? Gondolatai egy másik belső képre összpontosultak.

4. A környezet. Környezetünknek döntő hatása van arra, elfogadjuk-e önmagunkat. Ha valaki szégyelli otthonát, családját, és rosszul érzi ott magát, akkor a szégyenérzet, és az elutasító beállítottság erősen befolyásolni fogja önmagáról alkotott képét. A belső hozzáállás fontosabb, mint a valóságos események. Ismerek egy történetet egy fiatal leányról, aki szégyellte az anyját, a kezein lévő égési sebek miatt. Amint az apja észrevette, hogy a lány nem szeret anyjával a nyilvánosság előtt mutatkozni, elmondta neki, hogyan keletkeztek a sebek. Csecsemőkorában a leány beleesett a nyitott kandalló tüzébe, ahonnan anyja mentette ki. Közben torzultak el a kezei. A leány nagyon elszégyellte magát, hogy önzésével ilyen szomorúságot okozott. Megragadta anyja kezeit, megcsókolta és könnyek között mondta: „Anyám, szeretlek, meg tudod-e bocsátani nekem, hogy így bántam veled? Nem tudom eléggé megköszönni szeretetedet és jóságodat.” Ettől kezdve büszke volt anyjára. A kezek ugyan csúnyák maradtak, de a leány belső magatartása megváltozott.

Sok fiatalnak azért van negatív képe önmagáról, mert tévesen azt képzeli, hogy a kevésbé jólszituált környezet másodrangú embereket formál. Egy gettó lakói jól példázzák ezt. Megtanulták kisebbrendűnek tartani magukat, mivel ebből a környezetből származnak. Gettók mindig voltak. Csak ma a népesség növekedése miatt sokkal nagyobbak, jobban feltűnnek, és az utóbbi időben a nyilvánosság is felfigyelt rájuk. Középiskolás koromban olyan negyedben laktam, amit mai felfogás szerint gettónak nevezhetnénk. De ez nem zavart, mert senki nem mondta, hogy borzalmasnak kellene éreznem. Pozitív beállítottságú voltam, és szerettem ezt a környéket.

A történelemkönyvek újra meg újra olyan férfiakról szólnak, akik szegényes környezetben nőttek fel, ennek ellenére kimagasló személyiségekké lettek, vagy analfabétából mintaszerű pedagógussá váltak. Nemrégen megállapították, hogy a legtöbb sikeres személyiség kellemetlen és rossz környezetből származott. Fontos, hogy az ember igent mondjon származására, legalábbis köszönje meg, hogy abban a környezetben nőtt fel és ott értékes tapasztalatokat szerezhetett.

Összefoglalva hangsúlyozni szeretném, hogy ezt a 4 szempontot befolyásolhatjuk a helyes szellemi magatartással. Aki valóban hiszi, hogy Isten szereti és terve van az életével, amint ezt a Biblia tanítja, az hálásan el tudja fogadni külsejét, képességeit, családját és környezetét. Ha Istenben és az Ő szavában hiszel, nem lesz nehéz önmagadat elfogadnod, de ha valamelyik területtel nem vagy kibékülve, szenvedni fogsz önmagad gyűlöletének káros következményeitől. Természetesen más szempontjai is vannak a magunk elfogadásának, de a fent említettek a legfontosabbak.

 

Az öngyűlölet tragikus következményei

Az öngyűlölet az élet minden területére kihat, ezért valamennyi következményét nehéz lenne felsorolni. Nyolc fontos dolgot említsünk most csak meg:

1. Depresszió. Ha külsőnket, képességeinket, családunkat, vagy környezetünket elutasítjuk, agresszívvé válunk. Ez könnyen önsajnálatba torkollik, ami viszont kikerülhetetlenül depresszióhoz vezet. Ha alapvető körülményeinket nem tudjuk Isten kezéből úgy elfogadni, hogy Ő azok által is formálja az életünket, búskomorságunk az évek folyamán mélyülni fog. Más körülmények vagy életfeltételek egy időre javulást hozhatnak, de ha nem építjük le az önsajnálat gondolatkörét, a depresszió rabjaivá leszünk.

2. Hiányzó Istenfélelem. Csak annak lehet Istennel élő, személyes kapcsolata, aki elfogadja önmagát. Ha szemrehányást teszünk Neki és nem rendeljük készségesen alá magunkat, akkor nem bízunk benne, és keresztyén életünk nem lesz sem boldog sem gyümölcsöző. Csak ha mindezekért hittel hálát adunk, akkor lesz szabaddá az út az Istennel való élő kapcsolathoz. Ez a depressziómentes élet előfeltétele.

A legtöbb ember nyíltan bírálja önmagát. De a keresztyéneknek tudniuk kellene, hogy ez nem helyes. Bill Gothard arra emlékeztet, hogy bármilyen tökéletlenek vagyunk is, Isten nem tesz minket félre, hanem átalakít, és céljaira felkészít. Ahelyett, hogy elutasítjuk, szolgáltassuk ki magunkat Istennek, és hittel fogadjuk el, hogy használni fogja az életünket. Ez a szellemi látás olyan magatartást alakít ki bennünk, amely tevékeny emberekké formál.

3. Lázadás. Mindegy, hogyan keletkezik az öngyűlölet, de az biztos, hogy Isten és embertársak elleni lázadást fog szítani, legyen az a szülő, a főnök, a társ, vagy egy elöljáró.

Lázadó társadalomban élünk, mely egy lázadó emberiség része. Nem csoda, hogy ennek a társadalomnak a legtöbb tagja nem boldog. Pedig olyan kényelemben és bőségben élünk, amilyet 25 évvel ezelőtt elképzelni sem tudtunk. Népünk mégis elkeseredett, agresszív és nagyrészt boldogtalan. Különösen olyan emberekre érvényes ez, akik nem tudják magukat elfogadni, és hajlamosak arra, hogy mindent lekicsinylően kezeljenek környezetükben.

4. Magányosság. Aki magát nem tudja elfogadni, annak a más emberekkel való érintkezésben sincs öröme. Nagy érzékenységgel figyeli, hogyan ítélik meg külsejét, képességeit, családját, vagy származását. Ezért inkább elzárkózik, hogy kikerülje a konfliktusokat és a belőlük fakadó rossz érzéseket. Közben egyre inkább saját szükségletei, érzései és gondolatai körül forog. Egyre szerencsétlenebb lesz.

5. Anyagiasság. Ha valaki nem szereti önmagát, túl erősen törekszik az anyagiakra. Túl nagy jelentőséget tulajdonít a ruházatnak, a vagyonnak, de ez mégsem boldogítja. Fiatalembereket nehéz arról meggyőzni, hogy az anyagi javak megszerzése nem hoz boldogságot. Legalább 15 milliomost tudnék megnevezni, akiket a pénz nemhogy boldoggá nem tett, de maradék boldogságukat is szétrombolta.

Jézus Krisztus ezt mondta: „Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát, akkor ezek a dolgok is megadatnak nektek” (Mt 6,33). Ismerek olyan milliomosokat is, akik nagyon boldogok, de nem a pénz miatt, hanem mert Istent szolgálják.

6. Kritika és csőd szindróma (kudarc). Gyakran halljuk: „Ismerd meg magad!” A magát elutasító ember számára ez veszélyes, mert neki ezt jelenti: „Ismerd meg negatív vonásaidat!” Olyan múltra tekint vissza, ahol csőd, elutasítás, barátságtalan magatartás és sértettség terhelte. Így erre az eredményre jut: „Nálam semmi nem megy simán, semmi sem sikerül, bizonyára kudarcra vagyok ítélve”. Mivel a tudattalan minden belső képét igyekszik megvalósítani, csődbe jut a különböző próbálkozásokkal, mert eleve sikertelenségre számít.

7. Túlzott utánzás. Aki magát elutasítja, nemcsak másokhoz hasonlítja magát, hanem utánozni is akarja őket, ami káros. Dr. Maxwell Maliz ezt a tanácsot adja: „Naponta gondolj arra, hogy soha nem leszel boldog, ha egy másik ember akarsz lenni. Isten téged egyetlenszerűnek teremtett, ne tékozold el ezt az adományt.”

8. Isten csak korlátozottan rendelkezhet az ilyen ember életével. Önmagunk hiányos elfogadásának szomorú következménye, hogy nem engedjük Istennek, hogy használjon minket, pedig neki minden emberrel terve van. Legboldogabbak akkor vagyunk, ha eszerint élünk, és nagyon boldogtalanok, ha az Ő terve ellen fellázadunk. Aki magát nem fogadja el, az nemcsak vele született adományait tékozolja el, hanem azt is megakadályozza, hogy Isten az Ő csodálatos erejét neki ajándékozza.

A hitben való élet a legszebb élet! A legtöbb ember nem ismeri meg, mert ahelyett, hogy hinne az Úr Jézus szavának: „Azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek” (Jn 10,10), elutasítja önmagát, és hitetlenségével megbénítja Isten erejét. A bővölködő életet ezek az emberek csak akkor ismerik meg, ha hitben meg tudják ragadni, hogy Isten éppen őket tudja és akarja megáldani.

 

Miért hajlik a legtöbb ember az öngyűlöletre?

Egyféle lelkületet, amely ennyire elterjedt, közös okra kellene visszavezetni. Gondoljuk végig a következő lehetőségeket:

1. Kis emberek a nagy világban. Mindannyian így kezdjük: kis emberek vagyunk, akik semmire nem képesek. Akár egy kicsi fiúról legyen szó, aki apjának segíteni akar az autójavításban, és szorong, hogy az ő ügyes apja – vele ellentétben – mindent meg tud csinálni; vagy egy kisleányról, akinek ügyes, tapasztalt anyja tud süteményt sütni, míg a gyerek csak nézi, és nem találja fel magát a konyhában, – mindegyiknek ugyanaz a problémája. Teljesíteni szeretnének, de türelmetlenek kivárni az idejét, és közben gyakorolni és tapasztalatokat gyűjteni.

2. Más gyermekek gúnyolódásai. Mindenkit csúfoltak már gyermekkorában, de vannak, akik ezáltal hozzászoktak, hogy mindig önmagukat hibáztassák.

3. Saját hibáinkat felnagyítva láttuk. Azok, akik mindig mindent tökéletesen akarnak elvégezni, könnyen megcsodálnak másokat pedig könnyen előfordulhat, hogy azoknak sokkal kevesebb jó adottságuk van, mint nekik. Mindig tudatában vannak bűneiknek, úgy, ahogy Dávid az Ószövetségben. Így a perfekcionista, aki túlzottan törekszik a tökéletességre, szintén csak a saját hibáit látja, és hajlamos azokon rágódni.

4. Kritikus szülők, rokonok, tanítók és barátok. Az állandó kritika mindig káros. Mindenkinek szüksége van dicséretre, főként azoktól, akiket legjobban szeret. Sajnos az önmagukat elutasító szülők rendkívül kritikusan nézik gyermekeiket, ügyetlenségeikre és hibáikra állandóan felhívják a figyelmet, hogy ezzel igazolják saját fontosságukat. A gyermek ezt visszautasításnak veszi. Ha szülei elutasítják, nehezen fogadja el magát.

 

Önmagunk igazi elfogadásának ismertetőjelei

Az érett ember nem tökéletes, de megtanulta magát úgy elfogadni amilyen, tehát erősségeivel és gyengeségeivel együtt. Megpróbálja gyengeségeit legyőzni. Ez meg fog mutatkozni magatartásában, anélkül azonban, hogy tudatára ébredne. A szellemi növekedés folyamatában lelkileg érlelődik. Élő példájává válik Jézus Krisztus két legfontosabb parancsolatának: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erőddel és értelmeddel, és a te felebarátodat, mint magadat” (Lk 10,27). Önmagunk elfogadásának ezekhez az ismertetőjeleihez még legalább hetet sorolhatunk fel.

1. Szereti Istent és szolgál neki. Az ilyen ember teljesen Istentől függ, neki engedelmeskedik. Identitását (önazonosságát) illetően nem zavarodik össze, és nem hajszol sikereket, hogy bizonyítson. Az a törekvése, hogy Istennel kapcsolata legyen és neki szolgáljon, erősebb annál a mozgatórugónál, hogy saját érdekeit kövesse.

2. Szeret és elfogad más embereket. Tud másokat szeretni és eredményeinek örülni. A Biblia mondja, hogy örüljünk az örülőkkel és sírjunk a sírókkal. Az érett ember képes erre, míg az önző legfeljebb sírni képes a sírókkal. Tudsz-e őszintén örülni, ha a szomszédod egy sorsoláson megnyeri a főnyereményt? Az egoista, éretlen ember morog: „Nekem soha nincs szerencsém”. Ha a szomszéd felesége meghal, nem nehéz sírni, anélkül, hogy magunknak is ugyanezt kívánnánk. A valóban érett személyiség szeret másokat, úgy fogadja el őket, amint vannak, és sikereiknek is örül.

3. Elfogadja és szereti önmagát. Ettől ne félj! Vannak keresztyének, akik tévesen úgy tartják, hogy ez bűn, de Jézus Krisztus nem ezt mondta: „Ne szeresd magadat”, hanem „Szeresd felebarátodat, mint magadat”! Fontos, hogy önmagunkat helyesen szeressük. Bizonyos módon mindenki szereti magát, ha gondolatban elutasítja is ezt. De nagyon gyakran jobban szereti magát, mint Istent és a felebarátot. Az Úr Jézus teret ad önmagunk szeretetének, amíg ez a harmadik helyen áll. Megfigyelhetjük ezt például abból, ahogy a ránk illetve a külsőnkre mondott bókokra reagálunk. Az érett ember szívesen tudomásul veszi a dicséretet, de aki magát elutasítja, az ideges lesz, zavarba jön, és ezt még meg is tetézi azzal, hogy gyorsan valami ostobát vagy nem helyénvalót mond.

4. Felelősséget vállal. Megbízható, és cselekedeteiért teljes felelősséget vállal. Ez különösen akkor mutatkozik meg, amikor valami rosszul sikerül. Aki magát elfogadja, nem másokat hibáztat, mert tudja, hogy magabiztossága nem egyetlen élménytőt függ, hanem ahelyett hogy bűnbakot keresne, inkább tanul a hibákból. Ez a fajta érettség a jó vezető ismérve.

5. Kifejezésre juttatja érzéseit. Helyzetének megfelelően nevethet vagy sírhat; képes érzelmileg reagálni környezetére. Öröme nem emberektől vagy körülményektől függ, hanem belőle sugárzik. Az Efézus 5,18-21 szerint a Szent Szellemmel betöltött ember szívében énekel, hálás és soha nem lesz búskomorrá.

6. Rugalmas marad. Megváltoztatja terveit, ha ez szükséges. Nem akarja akaratát keresztülvinni anélkül, hogy közben tekintettel ne lenne másokra. Sokan kerültek lelkileg is nehéz helyzetbe, mert szembefordultak azokkal a külső körülményekkel, melyeken nem tudtak változtatni. Az érett ember feszültségmentesen áll hozzá a dolgokhoz, és visszás körülmények jelentkezésekor kreatív (alkotó) módon próbál megoldást találni.

7. Engedi, hogy kritizálják. Nem érzi veszélyforrásnak, ha valaki kijavítja, jobb utat vagy módszert ajánl neki, hanem értékeli mások véleményét, sőt alkalmasint szívesen ki is próbálja, amit hallott.

 

Hogyan lesz jobb véleményünk önmagunkról?

Mivel a pozitív énkép nagyon fontos a depresszió legyőzéséhez, foglalkozzunk ezzel részletesebben.

1. Keresd Istennel a személyes kapcsolatot. Nemcsak belső ürességedet kell betöltened azáltal, hogy személyes kapcsolatba léptél Istennel az Ő Fia Jézus Krisztus által, hanem az is fontos, hogy önmagadat elfogadd. Ha Jézus Krisztust valóban befogadtad az életedbe, élő kapcsolatod lett Istennel. Isten a Biblia 1. fejezetétől kezdve más-más néven jelentette ki magát Ádámnak, hóénak, Ábrahámnak és másoknak. (A név szó szerint a lényét jelenti.) Ha tehát az Ószövetségben új néven mutatkozik be, ezzel Isten a lényének újabb oldalát mutatja meg. Minél többet tudunk meg Istenről, annál jobban ismerjük és szeretjük Őt. Így lesz egyre könnyebb Őrá bíznunk magunkat.

Az egyetlen út, amely által Istent megismerhetjük, ha hallgatjuk és olvassuk az Igét, és gondolkodunk arról, amit Ő a Bibliában önmagáról mond. Aki Isten nélkül él, abban sok bajt okoz az öngyűlölet. Az ilyen ember csak akkor lesz képes önmagát elfogadni, ha megismeri Istent úgy, amint Ő a Bibliában kijelentette magát. Ezt mondja a Kolossé 3,16-17: „A Krisztus beszéde lakozzék tibennetek gazdagon: tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicsérő énekekkel, szellemi énekekkel, örömmel énekelvén Istennek a szívetekben. És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében cselekedjetek, hálát adva az Istennek és Atyának Őáltala.” Ha gazdagon lakik bennünk Isten Igéje, békességben tudunk élni Istennel, önmagunkkal és felebarátunkkal egyaránt.

2. Fogadd el magad Isten teremtményeként. A Bibliából tudjuk, hogy amit Isten teremtett, az csodálatos. Neki terve van az életünkkel, de ahhoz hogy ez megvalósulhasson, el kell fogadnunk önmagunkat. Ha vezetést, erőt és az Ő akaratának megismerését kérjük, kapcsolatba jutunk a Mindenható Istennel. Mint keresztyének, tanuljuk meg elfogadni önmagunkat! Adjunk hálát először is azért, hogy az Ő isteni családjába tartozunk.

Hogy mennyire fontos ez a lépés, azt megvilágítja annak a fiatal nőnek a példája is, akivel egyik előadásom után beszélgettünk. 22 éves volt, kopott kordnadrágot viselt, és meglehetősen hosszú, elhanyagolt haj keretezte az arcát. Elmondta, hogy nem tud leszokni arról, hogy egy bizonyos helyen állandóan vakarja a fejét, és így meg fog kopaszodni. Félretolta a haját és megmutatta. Aztán folytatta azzal, hogy apja elküldte a város legjobb bőrgyógyászához, de az nem talált semmi testi bajt. Mikor megkérdeztem, elfogadta-e önmagát, lehajtotta a fejét és bevallotta, hogy nem szereti a külsejét. Nyugtatókat is szedett már, néhányszor pszichiáter is kezelte, de nem állt be javulás. Két dolgot ajánlottam neki: Nézze meg magát a tükörben és adjon hálát Istennek a külsejéért (ugyanis nem volt csúnya, csak annak tartotta magát). Továbbá menjen el fodrászhoz, és csináltasson olyan frizurát, ami a kopasz helyet eltakarja.

Nem egészen 6 hét múlva értesített, hogy nőnek a hajszálak a kopasz helyen. Ez a fiatal nő teljesen belelovalta magát abba, hogy csúnya, úgyhogy öntudatlanul is pusztítani kezdte azt, ami vonzó volt rajta, és ugyanezért öltözködött előnytelenül.

A külsőről gyakran leolvashatjuk, hogy egy ember mennyire fogadja el önmagát. Ha úgy érzi, hogy slampos, gondozatlan, és letört, ezt a ruháján keresztül juttatja kifejezésre. Ezzel szemben alá elfogadja önmagát, az hivatásának, környezetének és anyagi erejének megfelelően öltözködik. Feltételezem, hogy a hanyag öltözködés, amit a középiskolások és egyetemisták előnyben részesítenek, csak önmaguk elutasítását erősíti bennük. Amit ők a fennálló rend elleni lázadásnak neveznek, az gyakran csak saját magukkal való elégedetlenségük kifejezése. Persze minden általánosítás veszélyes. Néhányan szívesebben öltözködnek sportosan, mert ez kényelmesebb; ne felejtsük el azonban, hogy a legjobb mégis mindig az alkalomnak megfelelően öltözködni. Az ízlés a korral változik. Az ember érik, és ez is gyakran önmaga elfogadásának az eredménye.

3. Tanuljuk meg kezelni a bűntudat érzését. Megfigyelhetjük, hogy akik nem tudják magukat elfogadni, minden bátorságukat elvesztik, ha csak egy apró dolgot is rosszul tesznek. Ez a reakció sokszor nincs összhangban az elkövetett hibával. Pedig mindenkivel előfordul néha, hogy csalódást okoz önmagának, környezetének és Istennek. Sajnos a modern pszichológia mindent elkövetett, hogy a bűntudatot elvitassa; a vallást teszi érte felelőssé, ahelyett hogy tényleges segítséget nyújtana.

Néhány évvel ezelőtt egy orvos barátom kezeit gégegyulladással. Kihasználta, hogy nem tudok beszélni, és meglehetősen csípősen közölte velem, hogy véleménye szerint a papok okozták a legtöbb kárt az embereknek. Ő mint asszisztens dolgozott egy pszichiátriai kórházban és megállapította, hogy a betegek 95%-a vallásos eredetű bűntudat miatt van ott. Suttogva mondtam: „Óriási tévedés! Az ember azért érzi magát bűnösnek, mert van bűne.” A Biblia azt tanítja, amit a modern pszichológia nem akar igazságként elfogadni: hogy az ember nem lelkiismeret nélküli lény, hogy büntetlenül vétkezhetne, és a lelkiismerete vagy vádolja, vagy mentegeti (Róm 2,15).

A lelkiismeret fontos szerepet játszik lelki egészségünk megőrzésében, és önmagunk elfogadásában. Ne azt várd, hogy egy pszichiáter a lelkiismeret-furdalásodat elaltassa, hanem nézz szembe bűneiddel és fogadd el Isten bocsánatát. Ezért mondatja el Isten számunka a jó hírt: „Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy megmentse a bűnösöket” (1Tim 1,15).

Az Újszövetség fő mondanivalója az az örömhír, hogy az ember Istentől bocsánatot és szabadulást kaphat! De azzal kell kezdenie, hogy beismeri a bűnét, mert: „Mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Róm 3,23). Aki beismerte bűnét, annak el kell fogadnia, hogy Isten a Fiát tette bűnné a Golgota keresztjén, és fel kell ismernie, hogy: „Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1Jn 1,7). Ebből a versből megtudjuk, hogy Isten kész mindig újra megtisztítani bűneinktől.

Aki bocsánatot kapott, adjon hálát Istennek, hogy felszabadult a lelkiismeret-furdalás terhe alól, és hogy Istennek tetsző életet élhet. A tiszta lelkiismeret – ami olyan fontos önmagunk helyes elfogadásához – nem emberi teljesítmény, hanem Isten ajándéka.

Főként a perfekcionista, túlzott tökéletességre törekvő emberek harcolnak keményen a lelkiismeretükkel, amely irgalmatlanul vádolja őket, mert nem teljesítettek a maguktól megkívánt mértékben. Nekik meg kell tanulniuk, hogy ha a tökéletes Isten megbocsátja bűneiket, ők is megbocsáthatnak maguknak és embertársaiknak, azoknak, akik egész életükben „szűkölködtek az Isten dicsősége nélkül”.

4. Dicsérd Istent és adj hálát az eredményekért. Nem jó sokáig gondolkozni negatív dolgokon, mert ezáltal elégedetlenség és önsajnálat keletkezik, amely végül depresszióhoz vezet. Ehelyett szabad hálát adni Istennek az Ő áldásaiért. Ezt különös segítségnek találtam házassági tanácsadásokon olyan esetekben, amikor az egyik félnek saját bevallása szerint, nem volt már szeretet a szívében a másik iránt. Biztattam az illetőt, hogy írjon fel 10 dolgot, amit értékel a házastársában. Napról napra adjon hálát azért Istennek, közben pedig álljon ellen a sötét gondolatok kísértésének. Csodálatosan meg tud újulni a szeretet még ott is, ahol meg voltak győződve arról, hogy soha többé nem lennének képesek ilyen érzésre.

Nemrég egy nagyon szép, de bizonytalan és frigid asszony jött tanácsért. Tele volt belső feszültségekkel. Hamar észrevettem, hogy ez az asszony már a házasságkötéskor sem tudta önmagát elfogadni a dinamikus, perfekcionista férje mellett. Minden este, amikor a férfi hazajött a munkából, megvetést tanúsított a felesége iránt. Semmi sem volt jó, amit az asszony tett, és mint a legtöbb férfinak, neki sem volt halvány fogalma sem az asszony rendkívüli érzékenységéről, hogy az szinte olvasni tud a gondolataiban. Az, hogy nem tudott férje kedvére tenni és annak a fájdalmas tudata, hogy elutasították, megerősítette öngyűlöletében az asszonyt. Minél inkább elutasította magát, annál kevésbé igyekezett férjének tetszeni. Így kialakult az ördögi kör.

Férje csodálkozott, amikor megmagyaráztam neki, hogy felesége állapota az ő kezében van. Nagyon kértem, hogy naponta kétszer adjon hálát Istennek felesége 10 pozitív tulajdonságáért. Mégpedig reggelente, és amikor hazamegy. Nem sokkal később hírül adta, hogy az asszony gyengédebb lett és jobban megbecsüli őt, ami annak a jele, hogy egyre inkább elfogadja magát. Nemrégen megkérdeztem a férfit, megvan-e a lista a fejében. Mosolyogva válaszolta: „nemcsak kívülről tudom, de olyan új dolgokat veszek észre a feleségemen, amikért naponta még külön hálát adhatok.”

A köszönetből új hála fakad. Ha valaki felépítette magában a hála gondolatrendszerét – hálát ad az Úrnak önmagáért, szeretteiért, családjáért, hivatásáért, stb. –, nem esik már nehezére a hálaadás. A hálás emberek nem lesznek depressziósak!

5. Örülj a jövőnek. Nem is igazán az a fontos, milyen lesz ez a jövő, hanem hogy milyen beállítottsággal tekintünk előre. Sok szakember hangsúlyozza, hogy várakozásaink befolyásolják jövőnket. A keresztyénnek nincs oka rá, hogy féljen a jövőtől. Az Úr Jézus ismételten intette tanítványait: „Örüljetek... menjetek el... és ímé én veletek vagyok minden napon a világ végéig.” Mivel Ő most és mindig velünk van, nincs okunk a félelemre. Boldog az a keresztyén, aki minden nap azzal a várakozással indul el, hogy számolhat Isten áldásával és gondviselésével. Egy gyűlés alkalmával ketten voltunk elszállásolva egy szobában. Szobatársam komoly keresztyén ember, akit jól ismernek öröméről és szent életéről. 6 óra 10-kor csörgött a vekker. Odakint barátságtalan és hideg volt az idő, a napot sem lehetett látni. Barátom leállította a vekkert és hangosan felkiáltott: „Jó reggelt világ! Köszönöm Úr Jézus ezt az új, kegyelemből kapott napot!” Véleményem szerint megértette, amit a zsoltáríró mondott: „Ez a nap, amit az Úr rendelt, örvendezzünk és vigadjunk ezen” (Zsolt 118,24). Aki naponta így néz szembe az élettel, annak valószínűleg nem lesz gondja a depresszióval.

Depresszió és temperamentum

Az emberi magatartást sokféleképpen próbálták magyarázni. Az antik világban a fő hangsúlyt az öröklött jellemvonásokra tették. Freud és tanítványai a gyermekkori élményeket tették felelőssé az ember magatartásért. Mindkét tényező befolyásol minket, de a legerősebben öröklött temperamentumunk.

A gének útján örököljük szüleinktől és nagyszüleinktől különböző tulajdonságainkat, beleszámítva hajunk és szemünk színét, testalkatunkat, tehetségünket és természetesen temperamentumunkat. Ez utóbbi befolyásolja legerősebben spontán magatartásunkat. A modern pszichológia viselkedés-lélektani ága a tanult magatartást tartja meghatározónak. Én nem értek ezzel egyet. Négy gyermekünk ugyanabban a környezetben nevelődött, ugyanúgy tanultak, de olyan különbözőek, mint a nappal és az éjszaka. Ennek oka öröklött természetükben lehet. A fiúk ruhásszekrénye jó példa erre: az egyik oldal rendes és takaros, a másik úgy néz ki, mintha vihar söpört volna végig rajta. Leányaink ugyanilyen különbözőek. Az egyik előszeretettel viselt divatjamúlt ruhákat, és ma is kényelmesen, lazán öltözködik. A másik leány még nem volt 3 éves, amikor már kifejezett jó érzékkel válogatott össze elegáns, egymáshoz illő ruhadarabokat. Számtalan más különbség is volt köztük, mielőtt még befolyásolhattuk volna őket.

Ma első unokánk 9 hónapos. Mielőtt mászni tudott volna, már felfedeztem benne erős akaratát, durcásságát, ami szüleiben is megvan. Az ok kézenfekvő: örökölt néhány vonást, amelyek magatartását befolyásolják.

 

A temperamentum

Temperamentumunkat később a nevelés, az iskola, az élettapasztalatok, a környezet és úgy emberi, mint lelki célok befolyásolják. Hippokratész 2400 évvel ezelőtt gondolta ki a temperamentumok máig legjobb elméletét. Négy alapkategória van: a szangvinikus, az erősen kifelé forduló üzletember típus, – a kolerikus, kifelé forduló erős akaratú vezér típus, a melankolikus, befelé forduló perfekcionista (a tökéletességre törekvő), és a flegmatikus, rendkívül befelé forduló, passzív ember. Ezt az elméletet tanítják még ma is, az eredetihez nagyon hasonló formában. Talán azt fontos hozzátennünk, hogy egy ember sem tartozik kizárólag egy kategóriába, hanem kettőből, háromból is egyesít magában vonásokat. Világos, hiszen testileg is hasonlítunk mindkét szülőhöz.

A legtöbb emberben egyféle temperamentum az uralkodó, amit más vonások is kiegészítenek. Nem szokatlan, ha valaki 80%-ban szangvinikus és 20%-ban flegmatikus – vagy 70%-ban kolerikus és 30%-ban melankolikus. Számtalan különféle lehetőség van. Az egyik férfi, akit kezeltem, 60 %-ban szangvinikus, 20%-ban melankolikus és 20%-ban flegmatikus volt.

Az emberi temperamentum analízise a legmegdöbbentőbb, amivel valaha foglalkoztam. Persze megkísért, hogy ezen a helyen részletes beszámolót adjak, de ez helyszűke miatt lehetetlen. Csak annyiban foglalkozunk vele, amennyiben a depresszió problémáját érinti.

 

A szangvinikus temperamentum és a búskomorság

A szangvinikus temperamentumú ember szívélyes, barátságos, társas személyiség, aki másokat mágnesként vonz. Jó szónok, gondtalan optimista, a társaság középpontja. Nagyvonalú és együtt érző környezetével szemben, megérzi mások hangulatát és érzelmeit, de van néhány gyenge pontja is. Gyenge akaratú, érzései nem stabilak, robbanékony, nyughatatlan és egoista. Fiatalságában sikerekkel biztatják, de ezeknek a várakozásoknak ritkán felel meg. A fárasztó, pepecselő munkával sok nehézsége van, hiányzik belőle a belső nyugalom. Bátorsága mögött gyakran bizonytalanság és félelem rejtőzik. A szangvinikusok jó üzletemberek, szónokok, színészek és néha vezető személyiségek is. A szangvinikus ember ritkán letört, ha társaságban van. Annyira figyel másokra, hogy ha csak rájuk tekint, már megváltozik a hangulata és mosolyog. A búskomorság szinte mindig csak magányában tör rá. Kellemes vonása az a képessége, hogy élvezi a jelen pillanatot. Nem néz vissza a múlt örömtelen tapasztalataira és nem okoz gondot neki az ismeretlen jövő sem.

A legjobb példa erre egy kedves szangvinikus barátom. Utazás közben munkámról beszélgettünk. Őszintén mondta: „Tudod, nekem nem sok dolgom volt a búskomorsággal, bizonyára, mert Isten olyan jó volt hozzám. Nem is tudok visszaemlékezni igazi problémákra, vagy nehézségekre.” Csodálkoztam ezeken a szavain, mert jól ismertem őt.

Közel 40 évesen fejezte be a középiskolát, mert elmenekült otthonról és tengerész lett. Közben megházasodott, 2 gyermeke született, aztán az egyik meghalt egy nagyon ritka betegségben. Felesége ezt nem tudta elviselni, néhány boldogtalan év után elvált tőle és újra férjhez ment. Barátom hat éve egyedül él. Csak egy szangvinikus beszélhetett így az életéről: „Sohasem voltak valódi problémáim.”

Mennyivel kevesebb lenne a depressziós, ha minden ember tartozzon bármelyik temperamentumhoz – így gondolkozna! Sok fegyelmezetlen szangvinikus 30 vagy 40 éves korában búskomorrá lesz. Gyenge akaratuk és hiányzó önuralmuk miatt meglehetősen keveset produkálnak, emiatt bosszankodnak és csalódottak. Ebben a korban kövérségre hajlamosak, mert nem képesek a nyalánkságoknak ellenállni. Ez is befolyásolja önbecsülésüket, és erősíti bennük a depresszióra való hajlamot. Még ha általában felvidulnak is mások társaságában, depressziójuk erősödik. Pán Péterrel – aki soha nem kíván felnőni – szokás összefüggésbe hozni ezt az alkatot. Bár szeretik és vonzónak találják őket, nem lehet megbízni bennük, mert gyenge jelleműek. Ha ezek a kedves, gyerekes szangvinikus emberek tudatára ébrednek saját felszínességüknek, akkor növekszik bizonytalanságuk. Védekeznek és érzékenyen reagálnak, ha nem veszik őket eléggé figyelembe vagy kritikát kapnak. Gondolataik a körül forognak, hogy ugyan mit gondolhatnak felőlük mások.

Ezután nemegyszer önsajnálatba merülnek, és depresszívvé lesznek. Néha szemrehányást tesznek, hogy túl elnézőek voltak velük gyermekkorukban és ezért nem tanultak önfegyelmet. Nagyon nehezükre esik magukban keresni a hibát, azt beismerni és arra törekedni, hogy a Szent Szellem betöltse őket. Pedig erre nagy szükségük volna azért, hogy jellemük megszilárduljon. Ha problémájukat nem reálisan mérik fel és nem tanulnak meg Szellem szerint járni, egy ideig ingadoznak a depresszív és vidám hangulatok között, míg végül beállnak arra, hogy az élet dolgait komolytalanul vegyék; ebből adódóan pedig adottságaiknál sokkal gyengébben telesítenek.

A Szent Szellemmel megtelt szangvinikus azonban más. Isten Szelleme nemcsak azt láttatja meg vele, hogy gondolatai az önsajnálat körül forognak, ami bűn, hanem olyan tevékenységeket tár elé, amelyek megkönnyítik önmaga elfogadását. Amikor egy szangvinikus embert betölt a Szent Szellem, mint Péter apostolt, hatékony és eredményes ember lesz, akit a búskomorság már nem vehet le a lábáról.

 

A kolerikus és a búskomorság

A kolerikus temperamentum aktív, gyakorlatias emberekre jellemző. Van erős akaratuk, született vezér alkatúak és nagyon optimisták. Tele vannak tervekkel, célokkal és ezeket általában következetesen el is érik. Ha sokra is viszik az életben, természetük szerint komoly gyengéik is vannak. A kolerikus fölényes, heves, könnyen felindul, és hajlamos keménységre, irgalmatlanságra. Senki nem tud olyan élesen szarkasztikus és keserűen csipkelődő lenni mint a kolerikus. Jól tud felügyelni dolgokra, harcolni egy ügyért és parancsokat osztogatni; jó politikus és szervező, de precíz, odafigyelést igénylő munkára nem alkalmas.

A kolerikus ritkán depressziós, mivel aktív és céltudatos, és mindig tíz különféle terve van egyszerre. Ha az egyik nem sikerül, csalódottsága rövid ideig tart, és gyorsan egy másik feladat felé fordul. A kolerikus boldog, ha el van foglalva, így kevés ideje marad a depresszióra. Leginkább az frusztrálja (bénítja, keseríti), hogy kevés a nap 24 órája, valamennyi terve véghezviteléhez.

Elutasítás és sértés – amelyek más temperamentumú embereknél gyakran kiváltják a depressziót – a kolerikust nem hozzák zavarba. Vastag a bőre, természete szerint öntudatos és független, ritkán vágyik más ember társaságára. Ahelyett hogy önmagát sajnálná, máris új ötletei vannak. A különböző temperamentumok közül érzelmileg ő a legkevésbé fejlett. Ezért kevés érzelmi ingadozáson megy át. Bár hirtelen lesz ingerült, önmagát kevéssé sajnálja, inkább másokon éli ki dühét. Mivel nem szokta megérezni, mit gondolnak róla, a mások vélekedése által okozott depresszióra nem hajlamos. Ha a kolerikusnak valaha harca van a búskomorsággal, ez csalódások sorozata után vagy nyugdíjazásakor történik. 30-40 éves korában gyakran beteges túlaktivitás fejlődik ki benne, egyik ötlete kergeti a másikat. Ezt a depresszió okaként is említettük már. A keresztyén kolerikusnak meg kell tanulnia Istenben megpihenni és Őrá bízni az életét. Gőgje és keménysége miatt gyakran nem gyümölcsöző az élete, mivel mindent maga akar tenni a Szent Szellem nélkül. Ha sikeresen veti be magát a hit vonalán, büszkesége akadályozza a szellemi látásban, és emberi indítékait ritkán ismeri fel.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet felülhalad, az ő gondolatait is megváltoztathatja, és arra fogja késztetni, hogy először az Úrra tekintsen, csak azután a feladatra. Meg kell tanulnia, hogy Isten terve nem tőle függ, hanem ellenkezőleg, neki kell függnie Istentől. A Bibliában ez áll: „Nem erővel és nem hatalommal, hanem az én Szellememmel, ezt mondja a Seregek Ura” (Zak 4,6). Pál apostol a legjobb példa az olyan Szent Szellemmel megtelt kolerikusra, akit Isten már használhatott. Ő megtanulta ezt a leckét, mert ki tudta mondani: „Amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12,10).

Az a kolerikus keresztyén, aki ezt még nem tanulta meg, depresszívvé lehet, ha csekély szellemi eredménye láttán – bár túlerőlteti magát – csalódottá lesz. Ahelyett, hogy magát okolná önfejű, nem szellemi magatartása miatt, belemerül az önsajnálatba, és visszahúzódik gyülekezete feladataitól. „Nem értem, annak, hogy átadtam az életemet, nem a kemény munka a bizonyítéka?” – panaszkodik. Boldog az a kolerikus, aki mint Jakab, elmondhatja: „Ha az Úr akarja és élünk, ezt vagy azt fogjuk tenni” (Jak 4,15). Ha a Szent Szellem által felismeri Isten akaratát az életére nézve, nemcsak nyugodtabbá válik, de többet is tud tenni. Aki egyszer megértette, hogy szellemi áldásainak a Szent Szellemben való élet a titka, az állhatatos lesz.

A másik terület, ahol a kolerikus hajlik a depresszióra, a nyugdíjba vonulás. Ha elérve a nyugdíjkorhatárt kilép a hivatalából, két lehetősége marad: vagy egy másik tevékenység felé fordul, vagy búskomorrá lesz.

Egy egykori vállalati igazgató 60 évesen nyugdíjba ment. 6 hónap múlva depressziós lett és felkereste lelkigondozóját, aki látta, hogy mert ezt az embert nem foglalkoztatják, az önsajnálat bűnébe esett. „Odavan az életem, a produktív szakasznak vége, nincs már semmi hasznom” – panaszolta. Gyülekezete élő volt, és sürgősen szükségük volt valakire, aki a pénzügyeiket lebonyolítja. Ezt a feladatot vállalta el – keresztyén szolgálatként – az egykori igazgató, és ma boldogan végzi. Hogy a Szent Szellem képes a kolerikus ember természetét megváltoztatni, világosan látható Pál apostol életében. A tarzusi Saul tipikusan kolerikus volt, mielőtt megtért. De utána nyomon követhetjük, hogy a Szent Szellem vezetése alatt legyőzhetetlennek vélt akarata hogyan alakult át. Klasszikus példa erre viselkedése a fogságban és más nehéz, nyomasztó helyzetekben, melyek mind arról tanúskodnak, hogy az Úr uralma kiteljesedhetett benne. Pál a híres, hideg római börtönben a legcsekélyebb önsajnálatnak sem adta át magát, hanem kihasználta a lehetőséget, hogy az őt őrző római katonáknak továbbadja a hitét. Olyan sokan hitre jutottak általa, hogy ezt írhatta a gyülekezetnek: „Köszöntenek titeket mind a szentek, különösen a császár házából valók” (Fil 4,22). Sőt mi több, ebből a börtönből számos levelet írt, köztük a Filippibelieknek az „öröm levelét”, amelyben ezt mondja: „Megtanultam, hogy abban amiben vagyok, megelégedett legyek” (Fil 4,11). A Szellemmel megtelt kolerikus soha nem depressziós.

 

A melankolikus és a búskomorság

A melankolikus a leggazdagabb temperamentum. Nemcsak rendkívül tehetséges és fejlett az esztétikai érzéke, hanem az érzelmi skála minden árnyalatát is képes átélni. Érzelmileg sérülékeny típus, hajlik a búskomorságra. A világ jó néhány zsenije volt melankolikus, akik kétségbeesésükben apatikussá és terméketlenné válva tékozolták el adottságaikat. Ez annyira nyilvánvaló, hogy az antik világban a melankólia és a depresszió ugyanazt jelentette.

A melankolikus temperamentumú emberek általában a legtehetségesebbek. A melankolikus a természete szerint nagyon érzékeny, művészetek iránt fogékony, perfekcionista, hajlik az analizálásra és önfeláldozó. Rendszerint visszafogott, ritkán állítja magát középpontba, de nagyon hűséges barát. Mégis, gyakran szeszélyes, kritikus, pesszimista és önmaga körül forog. A legtöbb nagy művész, zeneszerző, filozófus, feltaláló és tudós melankolikus típus.

Bár mindenki magának árt a gondolataival, senki sem reagál érzékenyebben, mint a melankolikus. Teremtőképességéhez tartozik az is, hogy a dolgokat rendkívül plasztikusan és elevenen tudja elképzelni. Mivel a melankolikus természete szerint szeszélyes, hangulatait spontán dolognak tartja. Ezek, mint már láttuk, közvetlenül a gondolati szerkezetből indulnak ki. Ha a melankolikus őrizkedik a gondolati bűnöktől, amilyen a harag, a bosszankodás, az önvád és az önsajnálat, nem fog áldozatul esni depressziós hajlamának.

Egy, a fiaimmal kapcsolatos eset teszi világossá, milyen erős hatással vannak gondolataink a hangulatunkra. Egyik vasárnap este – mint az megannyi szerető szülőnél hasonlóképpen történik – emlékeztettük gyermekeinket, hogy másnap, iskola lévén, korán kell felkelniük. Egyhangúlag törtek ki: „Muszáj holnap iskolába mennünk?” Atyai türelemmel hordoztam el morgásukat és ágyba küldtem őket. Persze hétfőn reggel rossz hangulatban ébredtek. Sajnáltam azt a tanárt, akinek ezután bajlódnia kellett velük.

A következő héten ugyanazok a fiúk este ugyanabban az ágyban feküdtek. Amikor betakartam őket, ezúttal arra emlékeztettem őket, hogy másnap azért kell korán felkelniük, mert kirándulni megyünk. Elképzelhetitek azt az örömujjongást. Másnap reggel mindketten frissen ugrottak ki az ágyból, és izgatottan várták a kirándulást. Egyetlen héten belül micsoda hangulatváltozás! Szemük ragyogott, anyagcseréjük is jobban működött, és az egész világ örvendetesnek látszott, mert belső beállítottságuk pozitív volt.

Ha a melankolikus felismeri, milyen erősen befolyásolja hangulatait a tudatalatti, az Úr segítségét fogja kérni, hogy gondolatainak pozitív irányt adjon, Nehéz volna megmondani, hogy a melankolikus életének mely fázisában lesz leghamarabb kedélybeteg. Általában már gyermekkorában megmutatkozik kedvetlensége. Ha Isten nem változtatja ezt meg benne, valószínűleg egész életén végigkísérik a borongós hangulatok. Mivel túl érzékeny és énközpontú, sok mindent hamisan értelmez, és néha eluralkodik rajta az az elképzelés, hogy őt nem szeretik vagy kinevetik.

Egyszer a feleségemmel és egy keresztyén kollégium vezetőjével vendéglőben ebédeltünk. Hirtelen asztalunkhoz lépett egy sötét arcú fiatalember és így szólt: „Bocsánat, hogy megkérdezem, de nem rajtam nevettek az imént?” Először megnémultunk a megdöbbenéstől, aztán ezt mondtam neki: „Fiatalember, most látom életemben először.” Bocsánatot kért és elment. Végiggondolva a dolgot rájöttünk, hogy valóban nevettünk, sőt abba az irányba is néztünk ahol ő ült. Így lehetett a fiatalembernek az a benyomása, hogy kinevettük őt.

 

Melankolikus perfekcionisták

Sok melankolikus azért lesz búskomor, mert perfekcionista (tökéletességre törő), vagyis csak a tökéletes elég jó neki. Sok embernek jót tenne, ha perfekcionista irányultságú lenne, de az igazi perfekcionista épp ez által szerencsétlen. Először is általa felállított, tökéletes mércével méri magát, és kétségbeesik, ha nem tudja teljesíteni. Meg sem fordul a fejében, hogy ez a mérték túl magas, és senki sem tud eszerint élni. Ő ezt tartja reálisnak.

A perfekcionista nagyon lelkiismeretes, megbízhatónak és pontosnak tartja magát. Ennek a mércének még a saját barátai sem felelnek meg, ami egy okkal több, hogy búskomor legyen. Szigorú és nem tűri, hogy a legkisebb mértékben eltérjenek az ő mércéjétől. A perfekcionizmusra hajló melankolikus szívből szeretheti gyermekeit, ám miattuk is lehet depressziós. A gyermekek nem ragaszkodnak a szabályokhoz és mitsem lehet náluk előre látni. Saját elképzeléseiket követik. Kevéssé alkalmazkodó melankolikus szülők nehezen fogadják ezt el és esetleg depresszívvé lesznek.

A melankolikus anya ambivalensen (ellentétes érzelmekkel) viselkedhet gyermekeivel, azaz egyszerre néz rájuk szeretettel, valamint haraggal és keserűséggel. Minden anyát felbosszant az a gondatlan és szemtelen gyerek, aki nedves tornacipőben fut végig a konyhán, de egy melankolikus temperamentumút különösen. Talán leány korában le sem tudott feküdni addig, míg a cipőket a helyükre nem tette és a fürdőszobát ki nem takarította. A gyermekek ezt a rendet azonnal feje tetejére állítják, amit a tökéletes rendre törekvő perfekcionisták nehezen viselnek el. Bosszankodnak azon, mily kevéssé rendesek a többiek, és sajnálják magukat, mivel csak nekik vannak magas igényeik. Az ilyen gondolkozásmód mindig depresszióba visz.

Nem akarunk igazságtalanok lenni a melankolikusokkal szemben, hiszen önmagukat ugyanolyan kritikusan nézik, mint másokat. Ezért gyermekségüktől fogva hamis képük van magukról. A más temperamentumúakkal szemben, ők idős korukra sem tanulják meg, hogy igent mondjanak önmagukra. Így depressziós fázisaik egyre sűrűbben jelentkeznek. Ha gyermekkorukban hangot adhatlak kritikájuknak, felnőtt korukban is hajlamosak erre. A negatívumok minden alkalommal sötétebbek lesznek.

A kritikus emberek soha nem boldogok! Láttam egy példát erre. Mielőtt beszálltunk a repülőbe, hirtelen panaszkodni kezdett az ellenőr, hogy ennek a repülőtársaságnak az utasai „hanyagok, rendetlenek és hálátlanok.” Egy ideig tűrtem, aztán nagyon barátságosan rámosolyogtam – (egy mosoly kíséretében mindent megmondhat az ember) –, és így szóltam: „Ön nagyon boldogtalan lehet.” Zavartan nézett rám és így felelt: „Miért mondja ezt?” „Mivel olyan kritikus. Aki mindenben hibát talál, az soha nem boldog.” Miután csomagomat átvizsgálta, rám nézett: „Nagyon köszönöm, erre szükségem volt.” Csodálkoztam, amikor a következő utashoz ezekkel a szavakkal fordult oda: „Jó napot, hogy van? Kedves, hogy velünk repül.” Nem tudom meddig segít rajta ez az élmény de arról meg vagyok győződve, hogy rajta áll, boldog-e vagy boldogtalan, attól függően, ahogyan az emberekről gondolkodik és velük beszél.

A melankolikusok nemcsak hajlíthatatlan perfekcionisták és lelkiismeretes emberek, de nagyon alacsony a félelem és feszültségküszöbük is. Nyugati életstílusunk inkább árt nekik. Miután túlzott aktivitásra hajló „kolerikus” társadalomban élünk, itt nem lesznek boldogok, amint ezt dr. Paul Tournier kifejti „Betegség és életproblémák” c. könyvében. Nyilvánvaló, hogy a mi Krisztus evangéliumától legerősebben befolyásolt kultúránk többnyire kolerikus embereket formál. Jellemző ez a teuton, északi fajra, ahol a kolerikus temperamentum az uralkodó. Ilyen alkatú emberek Skandináviában, Németországban, részben Franciaországban, Írországban és Angliában élnek, tehát azokban az országokban, ahonnan a legtöbb amerikai telepes származik. Nehezen lehetne bizonyítani, de mégis úgy látszik, hogy a legbátrabb, legügyesebb és legkolerikusabb európaiak végül Amerikában telepedtek le. Ennek következtében utódaik is jórészt kolerikus, aktivitásra törekvő emberek, és talán ez az oka, hogy társadalmunk iparosodó, céltudatos és törekszik a gyorsaságra. A melankolikusnak ez az atmoszféra nem a legmegfelelőbb, hiszen őt nem érdekli a mennyiség, inkább a minőség és a tökéletesség. Gyakran halljuk a melankolikus üzletember panaszait: „Egyszerűen nincs időm arra, hogy gondosan dolgozzam.”

Ez talán megmagyarázhatná, miért van olyan sok hippi, akik kivonulnak a társadalomból. Elutasítják gyilkos tempóját, mint idealisták látják tökéletlenségét, és egy passzívabb kultúrára vágynak. Talán ez az oka, hogy némelyek olyan társadalmi rendszer mellé állnak, amely passzivitásra kárhoztatja az embereket, ellentétben a szabad piaccal, ami véleményük szerint mindenkit aktivitásba hajszol. Újra meg újra megfigyeltem, hogy azok a fiatalok, akik a társadalom perifériájára kerültek, nagyon érzékenyek, tehetségesek és idealisták, de inkább visszavonulnak, minthogy komolyan törekedjenek a társadalom megváltoztatására. Dr. Tournier írja, hogy néhány hindu és keleti kultúra többre értékeli a misztikus vagy passzív embert. Így lett Mahatma Ghandi nemzeti hőssé és böjtölése a passzív ellenállás szimbólumává. Ezzel ellentétben a nyugati világ a dinamikus és teljesítmény centrikus kolerikust dicsőíti. Bármi legyen is az ok, mai életünk őrült tempója megerősíti a melankolikus hajlamát a depresszióra.

 

Hajlam önfeláldozásra és az élet megnehezítésére?

E kétféle irányultság a melankolikus jellemző ismertetőjele. Ha nem ügyel, valószínűleg áldozatává lesz ezeknek a hajlamainak. Általában a legnehezebb és legmegerőltetőbb munkahelyet választja. Ha úgy látszik, másoknak több sikerük van, vagy híresebbek lesznek, akkor sajnálja magát, hogy az ő útja mindig hegynek fölfelé vezet. Nem látja reálisan, hogy ő maga választott olyan utat, amely megköveteli az önfeláldozást. Mivel a melankolikusnak mindig van kifogása, ez megerősíti negatív gondolatait és végül kétségbe ejti. Ezért segíthet rajta az 1Tesszalonika 5,18: „Adjatok hálát minden helyzetben, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok”. Istennek ezt a tanácsát követve és állhatatosan alkalmazva, a melankolikus sem válik depresszióssá.

 

A melankolikus teremtő ereje

A melankolikusnak rendkívüli képzelőereje van. Ha – helyesen felismerte, hogy érzéseit azok a képek határozzák meg, amelyeket önmagáról és környezetéről alakít ki magában, akkor a gyógyulás útjára lépett, és további depressziós fázisokat kerülhet el. Azért fenyegeti az a veszély, hogy búskomorrá lesz, mert teremtő fantáziáját mindig romboló módon veti be: negatív dolgokat gondol, sajnálja, tehetetlennek és kétségbeesettnek érzi magát. Ha olyasmin gondolkodna, ami Istennek tetszik, az javítaná a hangulatát, kiegyensúlyozottabbá tenné és segítene, hogy elkerülje a depressziót.

 

A flegmatikus és a búskomorság

A flegmatikus az a „jófej fickó”, akit nem lehet kiborítani. Természete szerint nyugodt, jó kedélyű, szeretetreméltó, alkalmas a közös munkára, konzervatív, megbízható, humoros ember, praktikusan gondolkodó. Meglehetősen befelé forduló, nem könnyű felismerni sem a gyengeségeit sem az erős oldalait. Ami leginkább feltűnik nála, az az, hogy nem kezdeményez, hajlik a makacsságra, szűkmarkúságra és határozatlanságra. Az életet a külső szemlélő helyzetéből nézi és minden vállalkozástól visszariad. Jó diplomata, természete szerint a békességet keresi. Közülük sokan lesznek tanítók, orvosok, tudósok, színészek, vagy könyvkiadással foglalkoznak. Ha másoktól elég indíttatást kapnak, vezetővé fejlődhetnek.

Általánosan azt mondhatjuk, hogy a flegmatikus ritkán lesz depressziós. Humora bizonyítja, hogy pozitív a beállítottsága az élettel szemben, és nem ismeri a hangulatingadozást. Lehet, hogy soha senki nem látta indulatosnak; csendben mentegeti azt, aki megbántotta, megsértette vagy visszautasította. A kellemetlen körülményekhez alkalmazkodik, ami a többi temperamentumnál elképzelhetetlen.

Ha a flegmatikus mégis depresszióssá válik, ennek hiányzó agresszivitása az oka. Praktikusan gondolkozik, és az adott helyzetben elképzelései is vannak, de passzivitása miatt vagy a kritikától félve megtartja azokat magának. Ha nyomás alá kerül családja vagy valamilyen csoport részéről, a sajátjánál rosszabb elgondolást valósít meg. Így válik bosszússá, és ha még önsajnálat is járul ehhez, búskomorrá. Ez az állapota azonban rövid ideig tart, és hamarosan akad valaki, aki felvidítja.

Élete bizonyos fázisában a flegmatikus kifejezetten hajlamos a depresszióra. 40 vagy 50 éves korában rájön, hogy más temperamentumúak hivatásban, szellemiekben és minden más területen túlhaladták. Mialatt ő csak szemlélte az életet, életrevalóbb barátai megragadták a jó alkalmakat. Biztonságra való törekvése visszatartja a merész kalandoktól, viszont életét így unalmasnak látja, sajnálja magát és depresszívvé lesz.

Ahelyett, hogy félelmét vagy lustaságát okolná, a társadalmat teszi felelőssé, az életet és a szerencsét hibáztatja. Pedig Jézus Krisztustól idejében megtanulhatná, hogy Istenért tegyen nagy dolgokat, hiszen Ő mondta: „Legyen neked a te hited szerint” (Mt 9,29).

 

A flegmatikus házassági problémái és búskomorsága

A flegmatikus többnyire jó házastárs. Általában könnyű vele érintkezni és bár meglehetősen önző, a vitákban rendszerint engedékeny, mert nem szereti a zűrzavart. De ha valami akarata ellenében történik, elkeseredik, és az önsajnálat búskomorrá teheti. Egyetlen tartós segítsége – mint a többi temperamentumnak is – ha a Szent Szellem vezetése alatt él és megtanulja: „Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében” (Ef 5,21). Tanuljon meg lemondani a jogairól Isten és a házastársa előtt, és keresse a másik boldogságát. Ha valaki azért köt házasságot, hogy kapjon valamit, csalódni fog. De ha a másikat akarja boldoggá tenni, ő maga is az lesz. Pál mondta: „Amit vet az ember, azt aratja is” (Gal 6,7). Nem találkoztam még emberrel, aki ne lett volna boldog, ha kezdettőt fogva házastársa boldogságán fáradozott.

Csodálatos hatása van annak, ha valaki igazodik házastársához és alárendeli magát neki. Társa ekkor barátságosan fog reagálni, tárgyilagosabb lesz, és nem vitázik csak azért, hogy fölénybe kerüljön. A másik „eleven szenet gyújt a fejére” ezzel, mert ha társa bizonyos helyzetben mégis keresztülviszi akaratát, később vádolni fogja önmagát és a legközelebb már nem lesz olyan követelőző. Mégis a központi kérdés az, hogy aki enged, szívesen teszi-e ezt, vagy közben sajnálja önmagát. Ez dönti el, hogy az engedékeny magatartás búskomorságot szül-e vagy sem.

 

Ellentétek vonzzák egymást

Na házassági és családi szemináriumaimon néhány példát említek arra, hogy az ellentétek vonzzák egymást, gyakran harsogóan nevetnek az illusztrációimon. De ez a vidámság csak rövid ideig tart, mert aztán a résztvevők rádöbbennek a szomorú valóságra. Egyiknek a gyengesége kikerülhetetlenül összeütközik a másik erősségével, hacsak nem tanulnak meg egymás szokásaihoz és sajátosságaihoz alkalmazkodni.

A jegyesség idején a másik ragyogó pozitív tulajdonságai vonzóan hatnak, de később teljesen háttérbe szorulnak kellemetlen gyengeségei mellett. Ezzel nem számoltak. Talán észrevették, hogy társuk erősségei ott voltak, ahol a saját gyengeségeik, és éppen ez vonzotta őket. Kellemetlenül érintette őket a felfedezés, hogy mondjuk a férj gyengeségeinek köze van a feleség erősségeihez, és fordítva. Éppen itt van a probléma! Olyan könnyű lekicsinylően és megvetően nézni a másik gyengeségeire, ha azon a ponton mi erősek vagyunk.

 

A flegmatikusok nem mindig kolerikusokkal házasodnak

Veszélyes az általánosítás, de sokszor megfigyeltem, hogy azonos temperamentumúak ritkán házasodnak össze. A 428 párból, akiknek házasságkötésekor szolgáltam, tudásom szerint egy sem volt azonos temperamentumú. A flegmatikusok többnyire kolerikusokkal házasodnak, bár az ilyen kapcsolat okozhat bőven búskomorságot. Ha az asszony kolerikus, a flegmatikus férj depresszívvé lehet. „Nem bírom ki, hogy ez az asszony engem mindig nyomás alatt tart.” A házasságkötéskor mutatkozó aktív vezetőkészség és praktikus gondolkozás később uralkodássá válhat. Másrészt a kolerikus asszony megállapítja, hogy az ő kedves, barátságos, türelmes barátjából „gyenge, vonzónak sem mondható, unalmas” férj lett. A flegmatikus férj ritkán harcol energikus feleségével, sőt búskomor lesz, mert mint férfi nem tud helytállni, és csendben sajnálja magát.

Ha flegmatikus asszony kolerikussal házasodott, gyakran érik támadások – amiért persze sajnálja magát –, mivel férjének semmi nem tetszik, amit csinál: „Túl lassú, nem kezdeményez és nem serkent semmire.” A férj szabad folyást enged bosszúságának, ezzel pedig szétrombolja azt a kedves képet, amely róla élt feleségében. Ha az asszony több ilyen kitörés után levertté válik, nemkívánatos tulajdonságainak listájára még a depresszió is felkerül.

Igen, a flegmatikusok lehetnek búskomorrá. Talán tovább állnak ellene a depressziónak, mint a többi temperamentum, de ha nem törekszenek arra, hogy szellemi erőforrásokat vegyenek igénybe, mégis áldozatul esnek.

 

Hogyan győzhetjük le temperamentumunk negatívumait?

Istennek erre nézve csodálatos terve van. Az Efézus 5,18-ban beszél a Szent Szellemmel való folyamatos betöltekezésről. Ennek következménye, hogy az emberi lélek:

  • Istennek énekel szívében (5,19),
  • hálát ad (5,20),
  • és kész engedelmeskedni (5,21).

 

Aki tehát enged a Szent Szellemnek, az Ő munkájának, az nem lesz lehangolt, és nem fenyegeti a depresszió.

 

Minden depressziót önsajnálat vált ki?

Szinte minden előadásomon akadnak, akik szomorú arccal kérdezik: „Hát nincs kivétel? Néhány depresszió talán szervi eredetű”. Túlontúl megszoktuk, hogy helyzetünkért másokat vagy testi állapotunkat okoljuk, mert visszariadunk attól, hogy cselekedeteinkért felelősséget vállaljunk. Már rámutattunk, hogy sok orvos a mirigyeket, kémiai folyamatokat és egyéb faktorokat említ a depresszió okaként, mások viszont gondolati mechanizmusokra, belső beállítottságra helyezik a hangsúlyt. Bizonyos, hogy sok testi nehézség kihat a hangulatunkra, de helyes magatartással még ennek az ingadozásait is legyőzhetjük.

Annak a keresztyén embernek a belső magatartása egyenletes, aki a Szent Szellem uralma alatt éli életének nagy részét. Életkörülményeinket nem tarthatjuk a kezünkben, de a Szent Szellem ereje által bensőnk felett uralkodhatunk. Egy olyan emberről készítettünk diagrammot, aki egymás után háromszor került rossz lelkiállapotba. Ha krízishelyzetbe kerül az ember, depresszió jön létre a szellemi élet mélypontján. Lehet, hogy elhanyagolta szellemi életét, beteg volt vagy nyomott kedélyű, vétkezett, esetleg hormonális változás történt a szervezetében. Az első két fázisnál nem történt semmi, ami kiváltotta volna a depressziót, de a harmadiknál a helytelen gondolkodásmód társulva egy előre nem látott körülménnyel, végül előidézte a depressziót, amint az várható volt.

Ha a keresztyén a Szent Szellem vezetése alatt él, mindig megtalálhatja azt a helyes magatartást, amely képessé teszi rá, hogy hálát adjon a kedvezőtlen körülmények ellenére is. Isten megígérte, hogy a bajok nem haladják túl az erőnket, ha helyes beállítottsággal nézünk velük szembe.

 

Milyen a helyes magatartás?

Több tényező tartozik hozzá. Gondold végig, vajon megvannak-e életedben a következők:

  1. Teljes átadás Isten akaratára és útjára nézve! (Róm 6,11-13; 12,1-2).
  2. Isten alapvető igazságainak ismerete (Róm 12,2). Nem ismerhetjük valamennyit, de az Ige naponkénti, figyelmes olvasása szüntelenül emlékeztethet minket.
  3. Hit (Róm 14,34 és Zsid 11,6). Hit nélkül nem lehet Isten erejét igénybe venni. Ha hited gyenge, ne várj csodára, hogy megerősödjék, hanem tedd meg az alábbi gyakorlati lépéseket – és meg fogsz erősödni.
  • Hallgasd Isten Igéjét és olvasd figyelmesen! (Róm 13,10)
  • Kérj több hitet! (1Kor 12,31)
  • Élj a Szent Szellem uralma alatt! (Gal 5,22-23)
  • Szerezz hitbeli tapasztalatokat! (Róm 1,17) Ha az első lépéseket bizalommal megteszed, a többi már könnyebb lesz.
Melléklet: 

Depresszió és okkultizmus

Feleségem természete szerint nem hajlik depresszióra, nagyon vidám és eleven asszony. Egyik este azonban, mikor hazaértem a munkából, egy letargiába süppedt, meglehetősen szomorú asszonyt találtam otthon. Az étel még nem volt készen, mintha semmi sem érdekelte volna. Mélyeket sóhajtott. Néhány percig figyeltem, majd megkérdeztem: „Kedvesem, ma este olyan más vagy. Mi történt?” Rám nézett és ezt mondta: „Nem tudom. Valami miatt olyan letörtnek érzem magam”. „Mit csináltál ma délután?” – érdeklődtem. „Fél négykor hazahoztam a gyerekeket, azóta olvasok, és közben rámnehezedett ez a rossz hangulat.” Megnéztem a könyvet. Az okkultizmusról, sátánkultuszról és megszállottságról szólt.

Akkor ismertem fel, hogy foglalkoznunk kell az okkultizmusról írt könyvek pszichikai hatásaival. A könyvet, amit a feleségem olvasott, egy keresztyén írta, aki vissza akart tartani másokat attól, hogy ezzel a területtel foglalkozzanak. Átlapoztam és láttam, hogy a szerző az okkultizmussal és a sötétség birodalmával kapcsolatos személyes tapasztalatairól ír. A keresztyéneknek keveset kell tudniuk a Sátánról és az okkultizmusról, a vele való foglalkozás bűn, és nagy károkat okoz. Nagy ívben ki kell kerülni mindazt, ami ide tartozik.

 

Az okkultizmus divat

Az Isten elleni első lázadás óta a Sátán ismételten megpróbálja az emberiséget tönkretenni. A primitív kultúrák odafordulnak a fekete mágiához, varázsláshoz és az okkultizmus más formáihoz, de minden esetben az ember rovására. Misszionáriusok hátborzongató történetekben mondják el, hogy a démonokkal való kapcsolat depressziót és számos emberi szenvedést idéz elő. Engem sokszor kérdeznek meg az okkult dolgok felől. Gazdag tapasztalataim alapján az a meggyőződésem, hogy nem minden depresszió származik megszállottságból vagy démoni kötöttségből, de bárminemű kapcsolat démonokkal vagy gonosz szellemekkel búskomorsághoz vezet. Megtudhatjuk a jósoktól – akik nagyobb városokban ouija-lécekkel, asztaltáncoltatással, kávézacc- vagy tenyérjóslással foglalkoznak –, hogy a jóslásokat követő néhány nap múlva szinte kivétel nélkül mély levertségbe esnek.

Az okkultizmus divatba jött, aminek egyik negatív hatása az, hogy az emberek magatartásukért a szellemidézést és a szellemekben való hitet teszik felelőssé. Az agresszív ember az ördögre hárítja át a bűnét, hogy az juttatta ebbe az állapotba.

Néha a depresszió következtében foglalkoznak az emberek démonokkal. Az önsajnálat hosszú fázisai után menekülnek azok elől a gondolatok elől, amelyek olyan mély kétségbeesésbe juttatták őket. Némelyek alkoholhoz és tablettákhoz fordulnak, mások médiumokhoz, jósokhoz és szellemidézőkhöz. Ismerünk súlyosan depressziós embereket, akik gyászukban médiumokhoz mennek, hogy a szeretett személy hangját még egyszer hallhassák. De ez által csak rosszabbodik a helyzet. Ezek a „gyógymódok” átmenetileg könnyebbséget adhatnak, de valójában súlyosbítják a depressziót.

A Campus Life amerikai folyóirat cikket közölt a 18 éves elsőéves egyetemista, Roberta Blankenshipről, aki leírta boszorkányként szerzett tapasztalatait. A kérdésre, mi a közös azokban, akik mágiával foglalkoznak, ezt a választ adta: „Először mind nagyon elégedetlenek az élettel, érzelem-központúak, és otthon hiányzik nekik valami”. Önmagáról így nyilatkozott: „Depresszióim szinte elviselhetetlenek voltak. Egyre gyakoribbá váltak, végül a varázslás sem használt már. Az életem tönkrement, nem változott otthon semmi, még mindig gyűlöltük egymást, nem voltak igazi barátaim, sőt öngyilkosságot kíséreltem meg.”

Ha pontos ismereteink lennének, napjaink öngyilkossági kísérleteinek nagy részét feltehetően az ördöghit kontójára írhatnánk. Aki búskomorságra hajlik, annak az a téves elképzelése támad, hogy a varázslás vagy okkult dolgok segítenek rajta, végül mégis azt kell megállapítania, hogy sokkal rosszabb állapotba került. Végső kétségbeesésében jut oda, hogy az egyetlen kiút az öngyilkosság. Hal Lindsey írja a „Sátán harcol ezért a világért” c. könyvében: „Miután Sátán saját céljaira felhasználta Júdást, önvádjaival bírta rá önmaga elpusztítására (Mt 27,5-10).” A megszállott fiú tűzbe, vízbe rohant, hogy elpusztítsa magát, mert a démon kényszerítette erre.

 

Szabadulás démoni eredetű depresszióból?

Megszabadulhatunk a Sátán hatalmi területéről. De ez mindig csak Isten feltételei és nem a Sátánéi szerint történhet. Ha dolgod volt okkultizmussal vagy szellemhittel vagy más módon léptél kapcsolatba Sátánnal, azonnal meg kell szakítanod vele minden kapcsolatot, és odafordulnod Krisztushoz. Ha még nem vagy hivő ember, fogadd be Krisztust mint életed Urát és megmentőjét, majd kérd, hogy a Szent Szellem töltsön be. A fent említett cikkben írja le ez az egyetemista leány, Roberta, a szabadulását: „Megtaláltam Jézus Krisztust. Ő kivezetett a sötétségből. Nagy megdöbbenésemre a Biblia adott megoldást problémáimra. Átadtam Krisztusnak az életemet és azután valóban változás következett be! Megmagyarázhatatlan szeretet töltött be azok iránt, akiket azelőtt gyűlöltem. Minthogy már nem sajnáltam magam, kiléphettem szűk világomból és segíthettem másokon. Krisztusban olyan barátra találtam, akiben teljesen megbízhattam, és aki valóban törődött velem. Magányosságomnak és szomorúságomnak vége lett, megnyíltam előtte. Felfedeztem, hogy Jézus Krisztus meggyógyított, nem testileg, hanem lelkileg. Beteg érzéseimet gyógyította meg.” Ezt a szabadulást akarja az Úr Jézus ma is adni mindenkinek. Az egyetlen tartós megoldás az az öröm, ami a Szent Szellemmel betelt életben van (Ef 5,18-21).

Aki megvizsgálta magát, minden tudatos bűnét bevallotta és életét feltétel nélkül kiszolgáltatta Istennek, engedje, hogy a Szent Szellem betöltse, és számoljon azzal, hogy indulatai megváltoznak. A gyógyulás meggyorsítására legjobb, ha hosszú szakaszokat olvas Isten Igéjéből. Olvassa el többször is a Filippibeliekhez írt levelet. Búskomorságra hajló emberek százainak ajánlottam, hogy 30-60 napon át reggelenként olvassák el ezt a levelet. Az itt található igazságok megváltoztatják az élettel szembeni beállítottságot.

 

Teljes megszállottság

26 éve hirdetem az evangéliumot és ez idő alatt gyakran kértek, hogy Sátánról, démonokról, az okkultizmusról beszéljek. Néhány barátom úgy vélte ritkán foglalkozom ilyen témákkal. Általában nem is teszem, mert véleményem szerint káros, ha keresztyének túl sokat törődnek az ördöggel. Azok az ismerőseim, akik újra meg újra mágiával, ördöghittel és démonokkal foglalkoznak, szerintem levert és beteg emberek. Ha tudnák, hogyan működik az emberi agy, megértenék ennek az okát. Ha valaki állandóan az ördöggel és annak tetteivel foglalkozik, természetesen búskomorrá válik, hiszen minden elképzelés befolyásolja érzelmeinket. Ha valaki azonban Jézus Krisztusra és azokra az áldásokra gondol, melyeket életében megtapasztalt, akkor derűs lesz. A Biblia erre int: „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban volt” (Fil 2,5). És „Nézzetek fel Jézusra, a hitnek elkezdőjére és bevégzőjére” (Zsid 12,2). Ha Őrá nézünk, bizakodó lesz a hangulatunk. Tanácsolom a szellemi higiéniát, azaz, hogy Krisztusra gondoljunk, ne az ördögre. Mert amivel gondolatban foglalkozunk, az uralja szellemünket. A hivő ember ügyeljen rá, hogy gondolatait egyedül Jézus Krisztus uralja, és hogy Szent Szellemmel legyen betelesedve.

Ne engedjük, hogy összezavarjon és elbátortalanítson ez a gondolat: „Az ördög legyőz engem!” Inkább gondoljunk arra, hogy: „Isten minden szükségemet betölti” – így lelkileg, szellemileg érlelődni fogunk. Isten mondta: „Aki bennetek van, nagyobb annál, mint, aki a világban van” (1Jn 4,4). Ha engeded magadban az Úr Jézust uralkodni, akkor mindig legyőzöd az ördögöt.

 

A szellemi fegyverzet

Álljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek” (Jak 4,7). Az efézusí levél 6. része világosan megmondja, hogyan álljunk ellen: bemutatja Isten fegyverzetét. Ügyeljünk mindenekelőtt arra, hogy a fegyverzet egyes darabjai elsősorban védelmül szolgálnak, meghátrálásnál hasznavehetetlenek: „Ezért ragadd meg Isten teljes fegyverzetét, hogy ellenállhass ama gonosz napon és mindent elvégezvén megállhass...” (Ef 6,13-18). A keresztyén ember Isten Igéje által megkapja a fegyverzet minden részét szellemi harcához. Ezért nagyon fontos, hogy Isten Igéjét – éppúgy, mint a testi táplálékot naponta, szellemi táplálékként magunkhoz vegyük. A rosszul táplált keresztyén, aki szellemét Tv-vel, mozival, pornográfiával és anyagi kívánságokkal táplálja, nem tud harcolni az ördöggel szemben. Lehet, hogy közben foglalkozik az ellenség módszereivel, terveivel – és mégis vereséget szenved. Ezzel ellentétben az a keresztyén aki naponként Bibliát olvas és használja a fegyverzetet – annak a győzelemnek az alapján, amit Jézus Krisztus vitt véghez –, bátran győz a Sátán felett. Ha a keresztyén vétkezik vagy eltalálja a Sátán nyila, nem szabad kikerülnie az ellenséget, sem meghátrálnia előtte, de tudnia kell, hogy csakhamar leveretik, ha Isten Igéjének szellemi fegyverzetét nem veszi igénybe.

Aki hajlik a búskomorságra, vagy észreveszi, hogy okkult könyvek olvasása depresszívvé teszi, fogadja el ezt a tanácsot: ha legközelebb kísértés éri, ne olvasson sem cikkeket, sem könyvet az ördögről illetve okkult dolgokról, hanem inkább olvassa a filippi és efézusi leveleket, János 1. levelét és a Hegyi Beszédet. Hangulata ettől jobb, ő maga pedig kiegyensúlyozottabb lesz.

Depresszió és a zene

A zene befolyásolja az emberi érzékeket, jobban mint gondolnánk, megelevenítő, felvidító illetve nyomasztó hatása miatt. Néha bosszant is. Hangulatokat kelt, sokszor tartósan.

Ha a zenének az emberekre gyakorolt hatását szeretnénk felismerni, figyeljük meg egy parádé folyamán saját magunkat. Hangulatunk, a különböző melódiák hatására, amiket a zenekar játszik, változik. A test lendületbe jön a zene ritmusára, legyen az népi, vagy katonazene, avagy lendületes melódia.

Mielőtt a modern kommunikációs rendszerek lehetővé tették, hogy a zene minden elgondolható fajtájának kitegyük magunkat, a kultúra előnyben részesített egy bizonyos fajta zenét. Mindenekelőtt nyugaton voltak meg a legfejlettebb zenei formák. Egyetlen kultúrában sem fejlődött a zene ilyen mesteri szintre, mint itt, a különböző vallások és kultúrák befolyása nyomán.

Vidám zenét szinte csak a nyugati társadalmakban találhatunk, főként azért, mert a legközelebbi múltban a keresztyénség és a zsidóság minden más vallásnál jobban befolyásolta a zenét. A pogányság, a világ más országaiban inkább a panaszos énekeket és a recitativót (énekbeszédet) ismerte. Az ilyen zene főként moll-tónusban szólal meg.

Az Ószövetségben, ha valaki Istennel való kapcsolatában nagy örömet élt át, énekre fakadt. Az Újszövetség szintén arról tudósít, hogy az első jele annak, ha valakiben a Szent Szellem lakozást vesz, hogy dicsérő ének jön az ajkára (Ef 5,18-20). Ezért a legjelentősebb zeneműveket a keresztyénség hozta létre, hogy a különféle zenei formákkal is Istent dicsérjék. A zenét Isten áldásul adta, hogy az ember ezáltal is kifejezhesse érzéseit.

Az egyik előző fejezetben rámutattunk, hogy az érzelmeket a gondolatok határozzák meg. A zene kivétel ez alól a szabály alól, mivel úgy, mint a gyógyszerek és a drogok, bizonyos mértékig kikerülik az értelmet, és az érzelmeket befolyásolják. Egy családban ezért épp olyan fontos a közösen hallgatott zene tudatos kiválasztása, mint a gyógyszerhasználat ellenőrzése.

 

A zene befolyásolja a hangulatot

Korunkban, mondhatnánk a depresszió korában, a zene önmagában is depresszióra hangol, vagy ha a komponista depressziós volt, művei is ezt a hangulatot tükrözik. Sokszor mindkét esetről szó van. Némelyek az ördögöt vádolják a zenének ezért a rossz használatáért és ezzel az embereket félelembe kergetik. Én inkább annak a ténynek a természetes következményét látom ebben, hogy Jézus Krisztust kihagyják az életükből. Ha sok ismert sláger szövegét megfigyeljük, aránytalanul sok panaszt találunk bennük. A rossz hangulat és kedvetlenség a modern zene ismertetőjele. Erre van legkevésbé szüksége a búskomor embernek. De sajátságos módon komor hangulatában éppen az ilyen zenét választja ki.

A nyugat egykor vidám zenéjének minősége gyorsan romlik, és egyre jobban hasonlít azokhoz a nyomasztó dallamokhoz, amiket Indiában, Afrikában és Kínában hallottam. Ez azért van, mert a tömeget informáló média ateisták kezében van. Hacsak a komponista nincs betelve Szent Szellemmel, könnyen sötét, pesszimista és negatív zenét fog írni, amelynek a ritmusa és melódiája károsan hat. Ma újra vidám zenére lenne szükségünk.

Egyszer a Los Angelesi temetőből kijövet hirtelen csodálkozva ébredtem rá, hogy énekelek. Egyik tanítóm temetésén vettem részt, aki nagyon jó barátom volt, és akinek sok szellemi áldást köszönhetek. A kedves ember temetése után tulajdonképpen szomorúnak kellett volna lennem. Elgondolkozva ezen, felismertem, hogy hangulatom csak folytatta az Istentisztelet végén énekelt Halleluját, a győztes éneket, ami a keresztyének halál feletti győzelmét hirdette. Ez űzte el a gyászt, és örömre indított.

Bizonyított tény, hogy a zene befolyásolhatja hangulatunkat. Már Saul király idejében is így volt ez, hiszen Dávidot, a zsoltárost hívták, hogy játsszon hárfán, mikor „a gonosz szellem Saulra szállt”. A hárfa gyönyörű hangja – mivel egy olyan szellemi ember szólaltatta meg, mint Dávid –, Saul lelkiállapotára gyógyítólag hatott (1Sám 16,23).

 

Zene a családban

Sok zenét kellene hallgatni minden családban, de nem akármilyet. A jó, felemelő háttérzene enyhíti a bosszúságot és a kellemetlen zajokat. Gyermekeknél is, felnőtteknél is felvidíthatja a kedélyeket. Vasárnap reggelenként nyilván minden keresztyén családban sok bosszúság és konfliktus akad, ha csak úgy gyorsan lenyelik a reggelit, sietve intéznek el dolgokat, és végül rossz hangulatban indulnak az Istentiszteletre. Okos szülők, akik ismerik a vasárnap reggelnek ezt a kapkodását, a zene lecsendesítő hatására számítanak, amikor korálokat hallgatnak a rádióban vagy kazettáról. Aki az „Erős vár a mi Istenünk” dallamára ébred, nagy valószínűséggel nem fog a reggeli alatt morgolódni.

Valaki megfigyelte a zene befolyását a családi életre, és azt a javaslatot tette, hogy reggel elevenítő zenét, délután vidámat és este nyugodt zenét hallgassanak.

A fiatalok szinte kivétel nélkül előtérbe helyezik a kemény rockot vagy a gyászos dalokat, amelyek általában nem használnak érzelmi fejlődésüknek. Meg vagyok róla győződve, hogy a keresztyén család ellenállhat ennek úgy, hogy építő alternatívát ajánl. Csak így ébreszthet érdeklődést a jó zene iránt.

Aki hajlik a búskomorságra, annak azt tanácsolom, hogy gondosan válassza meg a hallgatott zenét. Legyen az vidám, hogy emelje a hangulatát! Ne a saját állapotának megfelelő zenét válasszon, hanem olyat, ami jobb kedvre deríti!

Egy börtöncella a legkevésbé látszik alkalmasnak a dicsőítésre. Pál apostol és kísérője, Silás azonban – amikor bebörtönözték őket az evangélium hirdetése miatt, és mert kiűzték a démont egy fiatal lányból – ezt az alkalmat is felhasználták arra, hogy énekléssel kergessék el sötét gondolataikat. Nemcsak börtönbe vetették, de meg is ostorozták őket, kezüket és lábukat pedig kalodába szorították. Nem panaszkodtak Istennek és nem volt bennük önsajnálat, hanem elkezdtek hálaadó éneket énekelni. Ennek eredményeképpen találkozhattak az első európaiak Jézus Krisztussal. Ugyanakkor saját hangulatuk is felderült és stabilizálódott.

A Biblia tanítja, hogy abból, aki bűntől szabadon és Istennel összhangban él, természetesen fakad a vidám hálaének. Aki Isten nélkül él, az előnyben részesíti a komor hangulatú zenét, és ilyen énekeket is énekel. A Példabeszédek 29,6 ezt írja: „Az igaz ember énekel és vigad”. A Biblia elejétől a végéig arról tanúskodik, hogy az Istennel való kapcsolat és az Ő csodálatos útai és művei az embert énekelni tanítják: „Dicsérjétek az Urat, mert nagy dolgokat cselekedett, legyen ez tudtára az egész világnak” (Ézs 12,5). „Ujjongjatok egek, mert az Úr végbevitte. Ujjongjatok földnek mélységei, ujjongva énekeljetek hegyek, az erdőkben minden fa, mert megváltotta az Úr Jákóbot és Izráelben megdicsőíti magát” (Ézs 44,23).

Izráel nagy énekese így kiált fel: „Vígan énekelj az Úrnak te egész föld. Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel, menjetek eléje vigassággal. Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten, Ó alkotott minket és nem magunk, az Ó népe és az Ő legelőjének juhai vagyunk. Menjetek be az Ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel, adjunk hálákat neki, áldjátok az Ő nevét. Mert jó az Úr, örökkévaló az Ó kegyelme és nemzedékről-nemzedékre való az Ó hűsége” (Zsolt 100).

Lelkileg gyógyító hatása van a vidám, eleven zenének, ehhez hasonlóan a hálás gondolatok és szavak is gyógyítanak, és elkergetik a búskomorságot. Ahogy a depresszió depressziót táplál, úgy hoz létre az öröm örömet. A zene hozzásegít a helyes magatartáshoz és a búskomorság elkerüléséhez.

Boldogtalan többség

„Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyugtalankodol énbennem? Bízzál Istenben” (Zsolt 42,6). Előbb-utóbb minden ember lehet depressziós. Talán nem olyan súlyos a depressziója, hogy pszichiátriára kellene őt vinni, vagy öngyilkosságot kísérelt volna meg. Mégsem kerülheti ki senki a búskomorságot.

A legtöbb embernél eltűnik ez a fázis és csak akkor jelenik meg ismét, amikor a külső körülmények elérik a mélypontot, a szellemi erő kimerül és gondolatmenete negatívvá válik. Általában bizonyos idő után elmúlik a rossz kedély, ha szellemi életét újra jó irányba fordítja, mint ahogy leírtuk ezt, és elkezd magáról, a problémákról, vagy a problémákat kiváltó emberekről másként gondolkodni. Ahhoz, hogy a depressziót legyőzzük, nem kell a nehézségeknek feltétlenül eltűnniük, sokkal inkább nekünk keli magunkat belsőleg másképpen beállítanunk – hogy elhordozhassuk azokat.

Remélhető, hogy a beteg ebben a fázisban nem hoz fontos döntéseket, amelyek a helyzetét rosszabbítják – esetleg elfutott otthonról, talán elvált, vagy elhagyta az iskolát, vagy felmondott. Többnyire veszélyes búskomorság idején nagyobb döntéseket hozni. Sok embernél életre szóló magatartás a búskomorság. Korán megtanultak haragudni, önmagukat sajnálni, és felépítettek egy szilárd és hibás gondolatsort, amit meg kellene változtatni. Az ilyen embernek azzal lehetne bátorságot adni, hogy bár a depresszió nagy fájdalmat okoz, mégis van remény.

A következetes Biblia-tanulmányozás azt is megmutatja, hogy Isten egyik-másik követőjének nagyon sok harca volt a búskomorsággal. Ha igaz a közmondás, hogy ketten mindent könnyebben viselnek, akkor a depresszív embernek tetszeni fognak ezek a fejezetek.

 

A türelmes Jób

Az antik világ egyik legnagyobb férfija Jób pátriárka. Némelyek szerint Ábrahám idejében élt, tehát 400 évvel Mózes előtt, más történészek szerint az egyiptomi piramisok építése táján.

Az első években Isten mérték felett megáldotta Jóbot. Volt 7 fia, 3 leánya, 7000 juha, 3000 tevéje, 1000 ökre, 500 szamara, és nagy cselédsége. „Ez az ember nagyobb volt Kelet minden fiánál”. Természetes, hogy Jóbnak akkor nem kellett búskomorsággal harcolnia, hiszen minden simán ment. De egyszerre megváltozott a helyzet. Állatait ellopták vagy megölték, vihar rombolta szét legidősebb fiának a házát, és minden gyermeke meghalt. Mindennek tetejébe pedig egész testét fekélyek borítottak, a talpától a fejbúbjáig.

Jób ugyan nem ismerte fel, hogy Isten tette őt próbára, hűségét újra bebizonyítandó, de mindemellett, a szörnyű események ellenére sem vétkezett, akkor sem, amikor felesége felszólította: „Átkozd meg az Istent és halj meg!” (2,9) A borzalmas eseményekre pozitívan reagált, pedig ezek az átlagembert kétségbeesésbe döntötték volna, így az a híre kelt, hogy ő a világon a legtürelmesebb ember.

De mindenkinek vannak gyengeségei, még Jóbnak is. Türelme elfogyott, amikor három legjobb barátja meglátogatta, és olyan bűnöket akartak bevallatni vele, amik állítólag kiváltották a szerencsétlenségek sorát. Jób némán ült néhány napon át a földön, aztán megszólalt. Szavaiból kiderül búskomorsága, Helyet adott a haragnak és az önsajnálatnak. A 3. és 7. fejezet figyelmes olvasása bizonyítja ezt. Néhány gondolatát idézzük: 3. fejezet 1. verse: „Megnyitotta Jób a száját és megátkozta születése napját.”

3,3: „Vesszen el az a nap, amelyen születtem.”

3,4: „Az a nap legyen sötétséggé, ne törődjön vele Isten a magasságban és ne ragyogjon fel benne egy fénysugár.”

3,6: „Az az éjszaka: sűrű sötétség fogja be azt, ne soroztassék az esztendő napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.”

3,10: „Miért nem zárta be az én anyám méhének ajtait és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.”

3,11: „Miért nem haltam meg, mihelyt megszülettem.”

Ha kőből van a szívünk, csak akkor nem értjük meg Jób reakcióját, de ez mégsem menti fel őt. Ez a jelentős ember önmagát sajnálta és önző magatartása miatt depressziós lett. Amikor bevallotta bűnét (7,20) és bizonyította, hogy borzalmas sorsa ellenére megmaradt a hitben, bocsánatot nyert Istentől és felderült. Ekkor bizonyságot tett barátainak is Isten hűségéről. A 9-41. fejezetben felismerjük, hogy előbb javul a kedélye és nő a hite, mint hogy helyzete javult volna. Erre Isten megáldotta Jóbot, kétszer annyit adva neki, mint amije azelőtt volt (42,10). Jób nemcsak gazdagságát kapta vissza, hanem újra 7 fiút és 3 leányt, továbbá még 140 évet egészségben, hogy dédunokáit is megérte.

Jóbtól megtanulhatjuk, hogy nehéz külső körülmények között is örülhetünk, és hogyha ez nem sikerülne is, bocsánatot nyerhetünk. Isten mindig hűséges a gyermekeihez, Ó tudja, mit hordozhatunk el. Ő mindig kész megbocsátani, és újat kezdetni velünk.

Depressziója multával Isten aztán egészen különleges módon használta fel Jóbot.

 

Minden idők legjelentősebb hadvezére

Ha megfigyeljük, mit ért el Mózes személyes életében és milyen befolyása volt az emberiségre, akkor minden idők legnagyobb hadvezérének kell őt neveznünk. Nemcsak három millió elégedetlen zsidót hozott ki Egyiptomból, hanem további 40 éven át kísérte őket a pusztában. Rajta keresztül adta Isten a legigényesebb törvényt és legmagasabb erkölcsi irányvonalat a világnak.

Említettük már Mózes önsajnálatát, amikor imádságában, a 4Mózes 11,10-15-ben azt kéri: „Inkább ölj meg engem, ha kegyelmet találtam a szemeid előtt...” Milyen jó volt, hogy Isten nem hallgatta meg ezt a kérést, de hogy Mózes egyáltalán kimondta, azt bizonyítja, hogy roppant módon sajnálta önmagát. Ha pontosan megnézzük az életét, akkor látjuk, miként harcolt többször is az agresszióval és a haraggal. Ez a két bűn együtt gyakran vezet depresszióhoz. Isten megbocsátotta Mózes önsajnálatát és ebből következő depresszióját, olyannyira, hogy további 38 éven át lehetett még az Ő eszköze. Ez mutatja, hogy nem kilátástalan dolog a búskomorságból való szabadulás. Isten használhatja a depresszióra hajló embert, ha hamis elgondolásait megbánja, és a jövőben az Úrban bízik. Ez különösen akkor érvényes, ha a bibliai életszabályokat jól bevési a szívébe, úgy, hogy újabb búskomorsága esetén sem követ el súlyos hibát, és nem szenved hajótörést annyira, hogy a depressziója után Isten ne használhatná többé.

Egy másik kiemelkedően tehetséges férfiú – makedóniai, görög király, aki Mózes után 1200 évvel élt – története éppen fordítottja Mózesének. Nagy Sándor 33 éves korára az egész nyugati világot meghódította. Utána viszont depressziós lett, mert már nem volt mit elfoglalnia. Ebben a súlyos állapotban az alkoholhoz menekült, és szó szerint halálra itta magát.

A Bibliában leírt erkölcsi értékek és bibliai igazságok – ha jól elraktározzuk – megőriznek minket az ilyen tragikus végtől.

 

A próféták atyja

Mózes után bizonyára Illés volt az Ószövetség legjelentősebb személyisége. Csodálatos módon betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel; imádságára 3 éven át nem esett az eső, és tűz szállt alá az égből. Megölt 450 Baál prófétát, akik hamis tanokat hirdettek Isten felöl, prófétaiskolát alapított, amely Isten kezében hathatós eszköznek bizonyult, hogy Izráelt és Júdát egy időre távol tartsa a pogányságtól és a bálványimádástól.

Bár Illés fontos embere volt Istennek, ő is áldozatul esett a depressziónak. Egyszer kétségbeesésében azt kérte Istentől, hogy vegye el az életét (1Kir 19,4).

Illés depressziójára fantasztikus mentségek találhatók: a karmeli Baál prófétákkal történt nyilvános harca; Izráel fiai miatti csüggedése, mivel sokan Baált imádták; a veszélyes Jezabel királyné hajtóvadászata ellene. Ezek a mentségek azonban csak intellektuális képzetei a valódi oknak. Illés depressziójának közvetlen kiváltó oka az önsajnálat, ami gondolataiból világosan kiderül: „Nagy búsulásom van az Úrért, Izráel Istenéért, mert elhagyták a Te szövetségedet az Izráel fiai, a Te oltáraidat lerombolták, és prófétáidat fegyverrel ölték meg. Csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek” (1Kir 19,10).

Pedig rajta kívül még 7000 izraeli ragaszkodott Istenhez! Illés mégis azt gondolta, hogy egyedül ő maradt hűséges. Az önsajnálat megvakít. Nagyobbnak mutatja a nehézségeket, mint amilyenek valójában.

Ki ne ismerne ilyen gondolatokat. „Senkinek sincs ilyen kellemetlen munkája”, „Csak én nem tudok énekelni”, „Apu és anyu mindig engem szúrnak ki, soha nem a többieket.” Az ilyen hamis gondolatok végül búskomorságba visznek, amely addig tart, amíg meg nem változnak ez irányú gondolataink.

Illés megbánta a bűnét. Az úr fölötte tartotta a kezét. Túlélte Jezábelt és annak Istentelen férjét, Akhábot is.

 

Az elégedetlen próféta

Ha egy ember jelentősége leolvasható lenne azoknak a számából, akik prédikációja által hitre jutottak, akkor Jónás lenne minden idők legnagyobb prédikátora. Úgy vélik, hogy több mint egymillió ninivei tért meg igehirdetésére.

Pedig nem lelkesedett azért, hogy Isten ennyi ember üdvösségére használta őt. Sajátságos módon búskomorrá lett, sőt így imádkozott: „És most ó, Uram, vedd el az én lelkemet, mert jobb meghalnom, mint élnem” (Jón 4,3).

A hitetlen pszichológus tanácsadó érthető módon valami mély lelki problémát keresne Jónásnál, amire búskomorságát visszavezesse, sőt van aki a sok prédikálás után bekövetkező lelki kimerültséggel magyarázná állapotát. De az Igében ezt olvassuk: „Jónás nagyon haragudott és bosszankodott”, mégpedig Istenre, mert megbocsátotta a ninivebeliek bűneit és megkímélte őket. Ő gyűlölte ennek a városnak alakosait. Emberileg meg is lehetett ezt érteni, mivel az izraelitákat éveken át kegyetlenül üldözték az asszírok. Jónás feltehetően nagyon boldog volt, hogy Isten most végre kiirtja őket, ezért nem akart Ninivébe menni és ott prédikálni. Amikor Isten megbocsátott nekik, Jónást mérhetetlen düh fogta el. Ez önsajnálatba, végül súlyos depresszióba csapott át, végül kérte Istent, hogy engedje meghalni. Példa ez arra, hogyan lehet egy örvendetes esemény deprimáló hatású. Jónás nem értette a fejleményeket. Önsajnálata nem engedte örülni, gyötrő magányba vonult vissza, elégedetlen volt, és panaszkodott Isten előtt.

Az Újszövetség felszólítása: „Adjatok hálát mindenért” (1Tesz 5,18), még nem volt meg. Mégis nyilvánvaló, hogy Jónás nem vált volna búskomorrá, ha hálás lett volna Istennek a ninivei ébredésért.

 

A könnyek prófétája

Voltak a történelemben férfiak, akiknek legnagyobb szolgálata népükért a gyászban és sírásban mutatkozott meg. Jeremiás ilyen időben élt. Oka volt a sírásra, mert Izráel, egykor Isten áldott népe, elszakadt Istentől és 135 ével korábban fogságba hurcolták. Csak az Ezékiás király és Ézsaiás próféta idejében támadt ébredés mentette meg Júdát. Ehhez a déli törzshöz menekültek a hűséges izraeliták. Annak ellenére, hogy Isten hatalmasan cselekedett ezzel a kicsi néppel, az utódok mégis elfeledkeztek atyáik Istenéről. Ehhez a néphez küldte Isten Jeremiást, a könnyek prófétáját. Könnyek között intette a népet, hogy a babiloniaiak el fogják pusztítani városukat, őket pedig elfogják, ha nem tartanak bűnbánatot és nem térnek vissza Istenhez. De a nép nem hallgatta meg Jeremiás őszinte hívását, sőt irgalmatlanul ellene fordult. Többször bebörtönözték, egyszer kezét és lábát kalodába zárták. Többnyire a Szent Szellem vezetésére hallgatott, de egyszer mégis – mint imádságából megtudjuk – úrrá lett rajta a depresszió. A 15. fejezetben mutatkozik meg mély önsajnálata: „Jaj nekem anyám, hogy megszültél, mert versengés férfiává és az egész föld ellen perlekedő férfiúvá szültél engem” (Jer 15,10).

Végül az Urat vádolja: „Nem ültem a nevetgélők gyülekezetében, a Te kezed alatt meghajolva egyedül ültem, mert bosszúsággal töltöttél el engem. Miért lett végtelenné fájdalmam és gyógyíthatatlanná a sebem? Olyanná lettél nékem, mint a bizonytalan vizű csalóka patak” (17-18. v.). Az Úr így szólt Jeremiáshoz: „...harcolni fognak ugyan ellened, de nem győzhetnek le téged, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged, ezt mondja az Úr, megszabadítalak téged a gonoszok kezéből” (20-21. vers).

Úgy látszik, Isten megérti szolgái önsajnálatát, amikor az élet terhei túl nehézzé válnak, de ez nem szabadítja meg őket a depressziótól, amely természetesen adódik ebből a magatartásból. Jeremiás elfogadta Isten ígéretét: „Veled vagyok, hogy megsegítselek...” és még sok éven át szolgált Istennek. Külső körülményei tovább nehezedtek ugyan, de ő az Úrra nézett, és így elkerülte a depressziót.

Mindannyian tanulhatunk abból a leckéből, amit Jeremiás kapott. Rövid imádságban fejezi ezt ki: „Ha szavaidat hallattad, én befogadtam azokat, Igéd örömömre vált és szívem vigasságára” (15,16). Isten búskomor gyermeke felvidul, ha az Úrra néz, és Igéjéből táplálkozik.

Egy 85 éves optimista

„Adjatok hálát mindenért, mert ez az Isten akarata a Krisztus által tihozzátok” (1Tesz 5,18). Ritkán találkozunk igazi optimistával, hát még akkor, ha 85 éves. Mózes és Józsué idejében élt egy ilyen ember: Káleb. Másokra is átragadó hite klasszikus példájává teszi az itt tárgyalt igazságoknak. Tudtommal semmi negatívumot nem ír róla az Ige. Elég oka lett volna önsajnálatra, mégsem tette, még legmagasabb korában sem. Az Istenbe vetett erős hit mellett jellemző volt rá a rendkívül pozitív magatartás, amit érdemes elfogadni. Ha mindenki így élne, évtizedünket optimistának neveznénk, nem depressziósnak.

 

Példás jellem

A Bibliában több száz jelentős ember nagy tetteiről olvasunk. De aki magasan fölöttük állt, az Istennek kevésbé ismert embere: Káleb. Noha a zsidókhoz írt levél a 11. részében nem hallunk róla, mégis mindenkinek engednie kellene, hogy ez az optimista beállítottságú ember magával ragadja.

A Szentírás először akkor említi, amikor Izráel népe súlyos próba alatt volt. Az Úr kihozta őket Egyiptomból, beszélt hozzájuk a Sínai hegyen és eljuttatta őket az ígéret földjének déli határáig. Ifogy népét megbátorítsa, Isten azt parancsolta Mózesnek, hogy a 12 törzsből válasszon ki egy-egy kémet, akik átkutatják Kánaán földjét (4Móz 13,2).

 

A kegyes kém

Káleb 40 éves volt, törzsének egyik vezetője, amikor kiválasztották őt is a föld kikémlelésére. Az volt a megbízatása, hogy megismerje az ellenség erejét, a városok és erősségek helyzetét és a föld milyenségét. Jó munkát végzett. Nemcsak hírt hozott barátjával Józsuéval együtt, hanem gyümölcsöket is arról a földről, köztük olyan óriási szőlőfürtöket, hogy egyet két férfinak kellett cipelnie egy rúdon. Amikor megérkeztek, nagy embertömeg zsúfolódott köréjük. Káleb csodálkozott, hogy tízen rossz hírrel jöttek. Bár a föld termékeny volt, tej és méz folyt benne, azokra erősebb benyomást tett az ellenség ereje és létszáma.

Sajátságos, hogy a hitetlenség felnagyítja a problémákat és a segítséget egészen kicsinek láttatja. A 10 hitetlen kém így foglalta össze híradását az ország óriásairól: „Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb az nálunk... olyanok voltunk a magunk szemében mint a sáskák, és az ő szemükben is olyanok voltunk” (4Móz 13,32-34).

Hogy milyen gyengítő a hitetlenség, azt ez a negatív híradás is mutatja. Saját képességüket lealacsonyítják, az ellenség fölényét pedig túlértékelik, miközben teljesen elfeledkeznek Isten hatalmáról és gondoskodásáról. Így csak negatív és nem reális eredményhez jutnak. Ezzel erősen korlátozzák Isten hatalmát a nép fölött, és kockára teszik a többiek életét.

Káleb felugrott és lecsendesítette a nép morgását Mózes ellen, így szólva: „Hadd menjünk fel elfoglalni a földet, bizonyosan legyőzzük azt... ha az Úr jót akar nekünk, bevisz minket arra a földre és ideadja nekünk azt a tejjel, mézzel folyó földet” (4Móz 14,8).

Sajnos Izráel a többség negatív híradásának hitt, nem Káleb és Józsué hivő bizonyságának. Ezért nem vehették birtokba örökségüket, sőt még 40 éven át a pusztában kellett maradniuk. Az akkor élő felnőttek közül csak Káleb és Józsué léphetett be 39 év múlva az ígéret földjére. A többiek hitetlenségük miatt meghaltak a pusztában.

 

Negyvenöt évvel később

Mikor végre eljött az ideje, hogy Izráel birtokba vehette Kánaán földjét, már a nép nagy vezetője, Mózes is halott volt. Utóda Józsué vezette be az új generációt az Istentől megígért földre. A közhiedelemmel ellentétben nem volt könnyű a népet az „óriásoktól” megszabadítani. Hat kemény harcos évbe telt, amíg a 12 törzs biztonságba került és saját településüket kialakíthatták. Józsué vezetése alatt Káleb aktív harcos volt még ezekben a nehéz években is.

A harcok végén, a pusztai vándorlást túlélő két ember egymás mellett haladt. Káleb emlékeztette régi barátját, Józsuét arra az ígéretre, amit Mózes 45 évvel korábban adott neki: „Valóban ez a föld, amit talpad érintett, a te és gyermekeid öröksége lesz minden időkre, mert rendíthetetlenül ragaszkodtál az Úrhoz, az én Istenemhez. És íme lásd az Úr ígérete szerint életben tartott ez alatt a 45 év alatt, míg Izráel a pusztában vándorolt, így most 85 éves vagyok. Még ma is olyan erős vagyok, mint azon a napon, amikor Mózes elküldött, hogy harcoljak és ki- és bejárjak népem között. Add meg hát nekem ezt a hegységet, amiről az Úr beszélt azon a napon, mert Te magad is hallottad, hogy ott Anák fiai vannak, nagy és erős városok. Talán velem lesz az Úr, hogy elűzzem őket, amint az Úr mondta” (Józs 14,9-12). Káleb tudta, mikor ezt kérte, hogy a föld minden túlélő óriása ebbe a hegységbe menekült, de ez nem aggasztotta ezt a 85 éves embert. Bár ellenségei megerősített állásokban voltak, és a hegységet védelmül választották, ő mégis ezt mondta: „Add nekem ezt a hegyet.” Ő tudta, hogy Istennel legyőzi őket és így is történt. A Biblia nem ad hírt arról, hogy milyen idős volt Káleb amikor meghalt, de elgondolhatjuk, hogy sok évet élt az ő hegységében. Valószínűleg kiirtott magának egy helyet, ahonnan csodálatos kilátása nyílt a síkságra.

 

Káleb magatartásának a kulcsa

Ha valaki valaha is igazolhatta volna önsajnálatát, az Káleb volt. 39 éven át szenvedett a pusztában, mert mások vétkeztek. Lehetett volna örökre békétlen ember, egész idő alatt arra gondolva: „Bárcsak ez a hitetlen nép Józsuéra és rám hallgatott volna, letelepedhettünk volna azon a földön, amikor még erőm teljességében voltam.” Ahányszor homokvihar tombolt a pusztában, felelőssé tehette volna a hitetleneket.

Mégis érdekes, nincs feljegyezve róla egyetlen önsajnálkozó vagy elégedetlen szó sem. Gyermekeket nevelt fel az Úr szolgálatára. Éveken át egy célt tartott szem előtt, hogy lesz egy háza abban a csodálatos hegységben, amit 40 évesen látott. Nem tudta, hogy fog ez megtörténni, de teljes bizalma volt Istenében, hogy Ő beváltja ígéretét. És bár 45 évig várnia kellett, végül nemcsak azt tapasztalta meg, hogy hű az Isten, hanem azt is, hogy túláradóan megáldotta őt!

Nagyságának Igazi titkát az ragyogtatja fel, amit Isten róla mondott: „Káleb az én szolgám, akiben más szellem volt és változhatatlanul ragaszkodott hozzám” (4Móz 14,24). Itt az Ige a Szent Szellemre utal, minden engedelmes és bizakodó hívó ember ismertetőjelére.

Legyünk biztosak benne: amint Káleb megőriztetett a depresszióktól, ez számunkra Is lehetséges. Ha megtanuljuk lelki-szellemi próbáinkban az első leckét: „Adjatok hálát mindenért”, akkor egészen mindegy megváltoznak-e életkörülményeink vagy nem, és ha számolunk Isten szabadításával, a depresszió soha többé nem fog legyőzni bennünket!

Hogyan segíthetünk búskomor barátainknak?

A depressziósoknak segítségre van szükségük. Ingadozó magatartásuk ellenére rá vannak utalva arra, hogy környezetük közbelépjen, még ha ez nehéz is sokszor. Némelyek dühösek vagy ingerültek lesznek, elutasítják barátaikat éppen akkor, amikor a legsürgősebben szükségük lenne rájuk. Sokan szótlanul visszahúzódnak, mintha egyedül akarnának lenni. Ilyenkor a segítség fontosabb, mint valaha. A család sokszor nem veszi észre és bosszúsan reagál a rosszkedélyű ember magatartására. Ennek következtében barátságtalan és helytelenítő szavakat kell hallgatnia, amikor megértésre és együtt érző szeretetre lenne szüksége, és kedélyállapota csak rosszabbodik. Még ha visszavonul is, valójában fél az egyedülléttől. Ne várd, hogy valamilyen formában segítséget fog kérni, ennek ellenére segíts! A Biblia mondja, hogy a szeretet barátságos magatartásban is megmutatkozik. Ha valakit szeretsz, akkor annak barátja leszel, ügyelsz rá, nemcsak amikor erős, hanem akkor is, amikor nagyon gyenge. Néhány javaslat arra nézve, hogyan segíthetünk egy depressziós emberen. A Szent Szellem ezeket a pontokat aztán a helyzetnek megfelelően kiegészíti. A felsorolás nem teljes.

1. Legyél elérhető! Ha csak emberileg nézzük is, a jelenlétünk a legfontosabb, amikor szüksége van ránk. Mindegy milyen elutasítóan viselkedik a beteg, rá van utalva, hogy kijöjjön egy önmagát romboló érzésvilágból, beállítottságból és tettekből. Nem kell beszélni, sem analizálni, sem tanácsokat adni! Ha mély kétségbeesése idején egyszerűen csak ott vagy ez szavak nélkül is mutatja szeretetedet, és enyhíti a depressziót kiváltó elutasítottság érzését.

2. Ne legyél részvéttel! Barátod a kétségbeesés völgyébe jutott, mert önsajnálatnak adott helyet. Ne abban segíts, hogy igazold őt, de ne is ítéld el. Olyasvalakire van szüksége, aki megérti őt, és nem utasítja el.

3. Segítsd új reménységhez! A depressziós embernek nincs reménysége, kétségbeesett, céljait elvesztette, magatartása negatív, nem is számol pozitív megoldással. Jó ideje már csak a csődre és a reménytelenségre gondol, és a dolgok sokszor sötétebbnek látszanak számára, mint amilyenek a valóságban. Így a legkisebb reménysugár is gyógyítóan hat rá.

Tanácsadásomon az első alkalommal csupán reménysugarat adhattam betegemnek. Ha már várhat arra, hogy valaki majd talál megoldást az ő nehéz helyzetére, akkor állapota valószínűleg a következő találkozásig javulni fog.

Egy asszony annyira meg volt győződve reménytelen helyzetéről, hogy ugyanolyan leverten ment el, mint ahogy jött. Meglepett, hogy a következő találkozásra sokkal jobb állapotban érkezett, és bár nem volt reménysége, mégis szilárd meggyőződésem által bátorságot kapott, hogy Krisztus a válasz az életére, és reménykedhet. Először az én reménységem adott neki bátorságot, aztán az segített, hogy elképzelte, mit adhat neki az Úr, végül Isten Igéje alapján ő maga is reményt merített.

4. Bátoríts, de ne vitatkozz vele! Ha barátodnak azt a reménységet közvetíted, amit Krisztus adhat, ne kudarcközpontúságára és negatív gondolataira összpontosíts, és ne mondj neki túl sok pozitívumot, mert elutasíthatja! Legyél hát türelmes és megértő.

5. Indítsd más gondolatokra! A depresszió ismertetőjele, hogy önmaga körül forog, csak magával van elfoglalva. Ha lehet, irányítsd barátod gondolatait más emberek felé. Egy depressziós betegem mesélte, hogy egy taxisofőr segített rajta úgy, hogy ő hallgatta meg annak a panaszát. „Így – vallotta be – már csupán míg hallgattam őt jobban lettem, hiszen neki nehezebb volt, mint nekem”.

6. Gondoskodj arról, hogy mozogjon! A testi mozgásban van valami gyógyító hatás, mert gyorsítja a vérkeringést, emeli a pulzust és aktivizálja a mirigyeket. Gyakran egy-egy feszített tempójú prédikáció-sorozat után egy jó futás éppúgy segített rajtam, mint az alvás, sőt néha jobban. A lelki túlfeszítettség minden erőnket elveszi, de a testi mozgás salakmentesít.

7. Segíts abban, hogy lassan újra megfelelhessen kötelességeinek! Minden embernek vannak feladatai, amiket előbb-utóbb teljesítenie kell. Ne egyszerre terheld le mindennel, hiszen lehet, hogy a felelősség súlyos terhe váltotta ki depresszióját.

8. Ne legyél feltűnően jókedvű a jelenlétében. Példabeszédek 25,20 írja: „Mint aki ecetet kever lúggal, olyan az, aki rosszkedvű ember előtt dalol.” A depressziós embert irritálja a hangos és vidám embertárs. Amikor San-Diego város tanácsa elutasította az építési engedélyt új templomunkra, kézzelfoghatóan éltem ezt át dolgozószobámban. Egyik kedves barátom, akit misszionáriusként támogattunk, hallott erről a rossz hírről és fel akart vidítani. Segíteni akart, mégis meggondolatlan volt. Széles mosollyal veregette a vállamat és ezt mondta: „Áldott legyen az Úr!” Furcsán hangzik, de indulatosan reagáltam. Nemcsak hiányos beleélő képessége miatt bosszankodtam, hanem vidám arca is ingerültté tett. Az a tény, hogy neki igaza volt, nekem pedig nem, egy cseppet sem segített. Nem részvétre, hanem megértésre lett volna szükségem! Tőle egyiket sem kaptam meg. Meg kellene próbálni a depressziós embert barátságosan, türelmesen, megértően és óvatosan felvidítani.

9. Add neki Isten Igéjét! Semmi sem segít annyira a búskomor emberen, mint ha Isten ígéreteit hallja. Búskomorsága miatt Istennel szemben fenntartásai vannak, és így lelki problémái egyetlen megoldását kerüli ki. Ha barátod megengedi, hogy a Bibliából felolvass, tedd Dávid zsoltáraiból, hiszen ő is volt búskomor és tudta, hogyan győzze le depresszióját. Adj barátodnak egy jó evangéliumi könyvet, amit személyesen ajánlasz neki.

10. Imádkozz vele hálaadással. Még a búskomor emberek is ritkán utasítják eI az imádságot. Utolsó reménységüket látják benne, de vigyázz, beszélhetsz Istennel barátodról és annak nehézségeiről, ám semmit ne mondj ellene. Az imádságban derül ki legjobban, hogy megértetted-e az ő problémáját. Ne ítéld el haragja és önsajnálata miatt. Bízd rá a Szent Szellemre, hogy meggyőzze őt erről, és adj hálát azért, amit Isten barátodért tett és ezután fog tenni. Már azáltal is javulhat az állapota, hogy megértő hálaimádságot hall.

11. Szánj rá időt! A Biblia szerint a szeretet első jele a türelem, a kitartás. Ha szeretsz valakit bizonyítsd ezt azzal, hogy sokat vagy vele együtt, amikor búskomor. Ez megint azt a bizonyosságot adja neki, hogy valóban szeretik őt.

 

Segítség a gyászolóknak

Természetes, hogy egy szeretett ember halála elszomorít. Ez Jézus Krisztus elkötelezett követőinél is így van. Éppen egyiküktől hallottam a következő mondatot: „Tulajdonképpen nem lehet felkészülni a halálra”. És bár bizonyára így van ez, a keresztyének mégsem úgy szomorkodnak, mint akiknek nincs reménységük.

Az 1Tessz 4,13-18-at egy fiatal gyülekezetnek írták, hogy a szeretett emberek halála felett érzett szomorúságukat elűzze. Ez a vigasztalás azon az ígéreten alapszik, hogy hivő hozzátartozóinkat viszont fogjuk látni. A Biblia egyik legdrágább igazsága ez. Mivel az Úr Jézus visszajön, mindazok akik bíznak benne, egy napon újra találkozni fognak. Aki gondolatait erre irányítja, kevésbé fog szenvedni. Az elszakadás fájdalma nem tűnik el azonnal, de lassan mégis csökken. A nem keresztyén gyászolót nehezen lehet vigasztalni, mivel ő „Krisztus nélkül és reménység nélkül van ezen a világon”. Néha az ilyen ember kétségbeesésében Istenhez kiált és megmenekül. Bármilyen nyomorúságot él át, szüksége van egy megértő barát közelségére, mert az ilyen pillanatokban a legrosszabb az egyedüllét. Ezt szinte minden ember tudja. Így érthető, hogy a rokonok és a barátok azonnal segítségére sietnek annak, aki házastársát, apját, anyját, vagy gyermekét elvesztette. Ha segíteni akarunk a gyászolón, Isten ígéreteiről beszéljünk neki. A nagy fájdalomban a belső üresség nem szokatlan dolog. Ha mellettünk van egy barát, aki Isten ígéreteit és hűségét tudatosítja bennünk, ez hallatlan erőt ad. Szeretetre, szeretetre és újra szeretetre van szükség ahhoz, hogy ilyenkor is barátként viselkedhessünk.

Hogyan őrizhetjük meg gyermekeinket a depressziótól?

A szülők nagyon megdöbbennek, ha gyermekeikben már egészen fiatal korban depresszív hajlam jelentkezik. Az ilyen gyermek rendszerint visszavonul, természetellenesen nyugodt és elkülönül. Nincs kedve más gyermekekkel játszani, elbújik, és közben azt reméli, hogy valaki felfigyel az ő nyomorúságára. A szülők csak a legvégső esetben gondolnak depresszióra. Addig pedig csalódottságukkal és bosszúságukkal csak még nehezebbé teszik a dolgot. Ha a depresszív gyermek nem húzódik félre, akkor az a törekvése, hogy bosszúságát felhalmozza, míg végül annyira eltérő lesz a magatartása, hogy „problémás gyermekké” válik. Talán több mindent tönkretesz, hogy felfigyeljenek rá, vagy verekszik a többi gyermekkel, és így előbb-utóbb ő lesz a „fekete bárány”. A szülőknek az ilyen magatartást segélykiáltásként kellene felfogniuk. A gyermek vágyódik szeretetükre, és támaszt keres. De ha a szülők bosszankodnak magatartásán, csak az elutasítottság érzését erősítik meg benne. Önértékelése fogy, dühe nő, és újabb nemkívánatos magatartást vesz fel.

A statisztika kimutatja, hogy az ilyen belső magatartás öngyilkossághoz is vezethet. Hiszen a gyermekek sokszor fantáziavilágban élnek és a Tv-ben sok erőszakoskodást látnak. Nem éttik meg, hogy a halál valami végleges. Időnként önpusztító módon akarnak a szülőkön bosszút állni, ugyanakkor mégis remélik, hogy visszatérnek az életbe. Így dobja el az életét sok depresszív gyermek. Ez korunk egyik tragédiája. Ha öngyilkossági kísérlete nem is sikerül, szinte biztos, hogy egy önmagát mindig elutasító magatartás és negatív gondolkodásmód alakul ki benne. Kudarcai egy életre megpecsételhetik a gyermeket lelkileg és szellemileg is.

Egy örökbe fogadott fiú gondokat okozott nevelőszüleinek, s mivel furcsán viselkedett, eljöttek tanácsadásra. A fiú az iskolában butának, ügyetlennek látszott, pedig intelligenciahányadosa igen magas volt (145 feletti). Jártas volt a természettudományokban, és elektronikai ismeretei vetekedtek egy mérnökével. A szülők, élve azzal a szellemi erőforrással, amit az Istenben való hitből merítettek, elhalmozták a fiút szeretetükkel, bizalommal és elismeréssel. Így depresszív hajlamai fölé tudták őt emelni. Aki gyermekeket kapott ajándékba, szívlelje meg a következő 16 tanácsot:

1. Szeretet. A gyermekkori depresszió fő oka a szeretethiány. Ha a gyermek nem kap elegendő szeretetet a szüleitől, agresszív lesz és sajnáltatja magát. Isten úgy teremtette a gyermeket, hogy ösztönösen keresi a szülők vonzódását. Lelki szükséglete a szeretet, mint ahogy testének a táplálék. Szerintem ma sok felnőtt azért betegszik meg mindig újra depresszióban, mert csecsemőkorában nem szoptatták.

A humanista felfogás, amely Istentől függetlenül képzeli el az életet, azt is tervbe vette, hogy a fiatal anyákat az anyatejjel egyenlő értékű tápszer használatára buzdítsa. Arra azonban nem gondoltak, hogy egy üveg nem pótolja az anyai szeretetet. Zsidó orvosok egy csoportja New Yorkban klinikát nyitott árva zsidó gyermekek részére. Minden higiénikus intézkedést megtettek, hogy a csecsemőket védjék a fertőzések ellen, sőt még baktériumölő lámpákat is felszereltek, amelyek a levegőt tisztították. A gondozónőknek etetéskor friss, fertőtlenített köpenyeket és gumikesztyűket kellett hordaniuk. Elborzadva állapították meg, hogy a halandóság ezen a klinikán háromszor akkora volt, mint egy hasonló kórházban Mexikóban. Mi hiányzott hát itt? A kórházi beszámoló hihetetlennek tűnt. A mexikói kórháznak nem volt elég személyzete, nem voltak szakképzett betegápolói, és a New Yorkiak véleménye szerint sem higiénikus nem volt, sem a modern orvostudomány követelményeinek nem felelt meg. Etetéskor azonban minden kis csecsemő a gondozó karjában pihent, míg New Yorkban ezt nem tették. A gyermek lelke számára épp olyan fontos a gyengédség és a kimutatott szeretet, mint a teste számára az anyatej. Szilárdan meg vagyok győződve arról, hogy a Teremtő adta ezt a létfontosságú kapcsolatot!

Minden gyermek, a legkolerikusabb is, vágyódik a szeretetre. Ha ebben a korban megkapja, valószínűleg normálisan fog fejlődni, és ő maga is ki tudja majd mutatni a gyengédséget. A lelkileg rosszul táplált gyermek vagy érzéketlen lesz, vagy kierőszakolja a szeretetet.

Amikor első gyermekünk iskola előtt állt, árva gyermekeket fogadtunk be. Sohasem fogom elfelejteni a sötétbőrű négyéves Karolt, aki egy évig lakott nálunk. Anyja cserbenhagyta, apja ismeretlen volt. Mire hozzánk jutott már nyolc családban megfordult. Soha nem láttam még ilyen gyermeket, aki olyan gyakran igényelte, hogy csókolgassák. Valahányszor Lindát, a leányunkat megcsókoltuk, ő még többet kívánt. Isten emberfeletti szeretetére volt szükségem, hogy megadjam ennek a gyermeknek azt a szeretetet, amire vágyott.

2. Elfogadás. Szükségünk van arra, hogy a hozzánk legközelebb állók elfogadjanak. Némelyik gyermek fél, hogy ők nem igazán testi leszármazottai szüleiknek, hátha elcserélték őket a kórházban. Külsőnket, képességeinket és szokásainkat is el kell fogadnunk. Ha a gyermek tudja, hogy szülei akarták és várták, akkor boldognak lehet őt mondani. Tanácsadásomon sok gyermek ezzel a szomorú mondattal kezdi: „Szüleim tulajdonképpen nem akartak engem, én tévedésből jöttem a világra”. Ezen a belső falon nagyon nehéz átjutni.

Ha a szülők a gyermek gyengeségeire nem negatívan reagálnak, ez az érettség jele. A legtöbb konfliktus azért keletkezik, mert a szülők tulajdonképpen a gyermekben megmutatkozó saját gyengeségeikkel harcolnak. Ezeket önmagukban elutasítják, így a gyermekben sem tudják elviselni.

Nem indulhatunk ki abból, hogy a gyermek megérti, hogy az elutasítás nem neki szól, hanem azoknak a vonásoknak, amelyek szüleit saját gyengeségeikre emlékeztetik. A gyermek a szülő magatartását teljes elutasításnak értelmezi.

Az érett szülő felismeri gyermekében saját lelki, testi, és szellemi vonásait. Ha megtanultál önmagadra igent mondani, gyermekedet is el tudod fogadni. Ha pedig a gyermek tudja, hogy elfogadod őt, akkor már segíthetsz neki abban, hogy gyengeségeit legyőzze.

3. Kerültük a bosszúságot otthon! A destruktív (pusztító) harag minden formája káros a gyermekre, aki természete szerint mindent magára vonatkoztat. S így azt tartja, hogy ő az oka a szülő dühének. Bizonytalan és érzékeny gyermek lesz, negatív magatartása erősödik, ez pedig a szülőket egyre jobban bosszantja. Különösen a fiatal szülők nagyon türelmetlenek, és ez szigorú szavakban, büntetésben mutatkozik meg, aminek hatására a gyermek még kevésbé fogja elfogadni magát: ez az önsajnálat és a depresszió táptalaja.

4. Nyíltan mutasd ki szeretetedet! Szükséges, hogy a gyermekek védettségben és szeretetben tudják magukat. Válásnál kénytelenek a jobban szeretett szülőt választani. Ha az apa és az anya kiabálnak egymással, a gyermekek érzései összekavarodnak, gátlások keletkeznek bennük, amik akadályozni fogják őket abban, hogy később szeretetből adják magukat egy másik embernek. Ha a szülők elválnak, a gyermekben erős fenntartások ébredhetnek azzal a szülővel szemben, akinél lakik, másik szülőjéről pedig fantáziálni fog, és róla sem lesznek reális elképzelései. Viszont szeretetben és elrejtettségben tudja magát, ha azt látja, hogy szülei szeretik egymást.

Saját gyermekkoromra visszagondolva, én egy gazdasági válság idején nőttem fel. Apám 10. életévem előtt meghalt és 28 éves anyám 3 kicsi gyermekkel maradt egyedül: ötéves húgommal, 7 hetes öcsémmel és velem. Nekem nem kellett bizonytalanságokkal harcolnom, soha nem éltem át, hogy engem nem szeretnek. Apám szeretetteljes ember volt és bár korán elvesztettük, fel tudtam fogni, hogy meghalt és nincs többé velünk. A probléma a válásnál egészen más. Anyám szeretete és nagy bizalma Istenben megtanított optimista módon számolni azzal, hogy mindig lehet megoldást találni, bármilyen problémák jelentkezzenek is. Minden gyermeknek joga lenne az ilyen szeretetre és bizalomra. Gyakran emlékszem szüleimre, de leginkább az jut eszembe, ahogy apám bejött a konyhába, anyámat a karjaiba zárta, és gyöngéden megölelte. Ezt látva szívemben mindig ott volt az elrejtettség érzése. Napjaink gyermekeiben sok neurózis elkerülhető lenne, ha ilyen kézzelfoghatóan élhetnék át szüleik egymás iránti szeretetét.

5. Szabályok, amelyekhez a gyermek alkalmazkodni tud. Egy ingadozó hídon könnyebb átmenni, ha van korlát. Minden gyermeknek szüksége van magatartását szabályozó korlátokra. Ezeket a szülőknek egyszerűen, világosan és szeretetben kell megadni. Az életkorral ezek változnak ugyan, de számolni lehet azzal, hogy a gyermek először kipróbálja, meddig mehet el. Lehetnek tilalmak, amiken a gyermek bosszankodik, gyötri a szüleit, kényszeríti őket a feloldásra, de ha eléri, amit akart, csökkenni fog benne a szülei iránti tisztelet.

6. Segítő fegyelmezés. Ha a szülők túl elnézők, a gyermekek fegyelmezetlenek lesznek. A Biblia világosan tanítja, hogy fegyelmezés nélkül kikerülhetetlenül félrenevelik a gyermeket. „A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság, de a fenyítés vesszeje messze elűzi tőle azt” (Péld 22,15). A pedagógusok állítják, hogy leghatékonyabban úgy lehet tanulni, ha abban az érzelmek is szerepet kapnak. Egy komoly verés a vesszővel, vagy más szeretetből fakadó fegyelmezés mély benyomást tesz a gyermekre. Pillanatnyilag talán elutasítva tudja magát, mégis észre kell vennie, hogy bizonyos dolgokat nem tehet meg. Ha nem igazítják útba, sok értékes leckét nem tanul meg. A fegyelmezés feloldja a belső feszültséget. Egy gyermek komoly bűntudatot érezhet, ha rosszat tett, és ha fáj is neki a büntetés, könnyebb lesz a szíve. Hogy a gyermekek sokszor már röviddel a büntetés után jókedvűek, annak ez az oka.

Tulajdonképpen elleneztem, hogy György a családunkba jöjjön. Mi szülők még nem voltunk 30 évesek és egy tizenéves nehéz diónak tűnt. De a szociális munkás kijelentette, hogyha Györgyöt nem fogadjuk be, akkor nevelőintézetbe kerül. Szülei vitatkoztak, anyjának ígérték, a fiú azonban feltétlenül az apjánál akart maradni. Addig valahogy kijöttünk Györggyel amíg megkapta, amit akart, de amint neki is, mint saját gyermekeinknek, feladatokat adtunk, romlani kezdett, majd napról napra rosszabbodott a helyzet. Bátran rombolt szét tárgyakat, nem akart engedelmeskedni, szidalmazott minket. Feleségem egy vasárnap délután kérte, hogy mossa el az edényt, ő ellenkezett, szemtelenkedett és ugyancsak megsértette a feleségemet.

Apám mellett fájdalmasan tanultam meg, hogy aki férfinak nevezhető, nem engedi, hogy feleségével rosszul bánjanak és megsértsék, ha azok a saját gyermekei is. A konyhába mentem, és figyelmeztettem Györgyöt, hogy kérjen bocsánatot. Ő vonakodott. Mondtam, hogy választhat, vagy egy alapos verés, vagy a bocsánatkérés. Ő így válaszolt: „Ezt nem mered megtenni!” Elfogadtam a kihívást, bevittem a hálószobába és kézzelfogható leckét kapott.

15 perc múlva György megjelent a konyhában, barátságosan beszélgetett velünk és vidám volt, sőt segített nekem a törölgetésben. Ez a verés megmutathatta neki, hogy mi valóban szeretjük, és a lelkiismeretét is felébresztette helytelen viselkedése miatt. Az élet újra elviselhető volt a család számára.

Ha általában más is az emberek véleménye, a helyesen alkalmazott testi büntetés nem káros a gyermekre. Sőt az ellenkező hatást váltja ki. A megbüntetett gyermek így tudja meg, hogy szülei szeretik. Az a gyermek, aki bűntudata miatt dacos és irányíthatatlan, megfelelő testi büntetés után figyelmes, engedelmes és szeretetteljes lesz. De az a gyermek, akit nem utasítanak rendre, nehezen érzi magát elfogadottnak.

Meg kell említenünk, hogy a nevelésre jogosultaknak egyet kell érteniük a magatartási szabályok dolgában, másként a gyermek kijátssza az egyiket a másik ellen, így a család kettészakad és ez minden fegyelmet aláás. Soha nem szabad a gyermek előtt megtárgyalni a véleménykülönbségeket. De ha a szülők közös alapot találtak, akkor azt alaposan beszéljék meg a gyermekkel is, akkor is ha az egyik szülő nincs ott. Láttam teljesen normális gyermekeket kis szörnyetegekké válni tizenéves korukra, mert anyjuk tudtukra adta, hogy az apa követelményeit figyelmen kívül hagyja, ha az elment a munkába. Épp ilyen káros hatású és éretlen dolog, ha az apa úgy próbálja gyermekeit maga felé fordítani, hogy kevésbé szigorú, mint az anya. Az ilyen szeretet rövid életű, és csak zűrzavart és lázadást okoz.

7. A következetesség nagyon fontos. A fegyelmezésben a legfontosabb következetesnek lenni. Ez nem csak az egyes gyermekekre vonatkozik, hanem arra is, hogy a gyermekeket egyformán kezeljük. Ha megígéred a verést, akkor tedd is meg késedelem nélkül.

8. Legyél igazságos – egy gyermek sem tökéletes! A legtöbb fiatal szeret beszélni élményeiről. Az apa és anya állítsák be magukat erre. A gyermek boldogabb, ha érzéseit elmondhatja a család előtt. Gyakoroltassuk a gyermekkel a logikus érvelést, megokolást, hogy ne csak érzései alapján reagáljon.

9. Beszélj korán Isten szeretetéről. A keresztyén szülők által nevelt gyermek boldog lehet, mert a szülők szeretete mellett Isten szeretetét is megismerheti. Legjobb ha a gyermekkel első éveiben közlik ezt. „Isten szeretet”. Ezt az éneket minden héten lelkesen éneklik már a vasárnapi iskolában is, mert ez bizonyság nekik. Sok gyermeknél a hiányzó szülői szeretetet pótolja, és ellensúlyozza ez a tudat. Ez teszi lehetővé, hogy a gyermek normális beállítottsággal induljon el az életben.

10. Vezesd gyermekedet fiatal éveiben Krisztushoz! Minden embernek el kell fogadnia Krisztust személyes Megváltójának, és ez minél előbb történik, annál több lelki-szellemi károkat okozó veszély kerülhető el. Lelkileg érlelődik így a gyermek, és bizalommal nézhet a bizonytalan jövőbe.

11. Védd gyermekedet a negatív gondolkozástól! A gondolkodásmód már fiatal korban kifejlődik. Ügyelj gondosan arra, nem látsz-e gyermekedben negatív gondolatokat vagy állandó elégedetlenséget. Erősítsd benne azt a tudatot, hogy Krisztus által mindenre van ereje. Tudasd vele, hogy ami ma lehetetlen, holnap lehetséges lehet. Az élet iránti pozitív magatartás nem magától alakul ki, hanem a szülők állandó, türelmes nevelése folytán.

A szüntelen kritika és elutasítás káros a gyermekre. Nemrégiben tanúja voltam egy beszélgetésnek: az apa megmagyarázta a fiának – másodikos lehetett –, hogyan kell kivenni az újságot az automatából. A gyermek örömmel hozta, ugrott egyet és nyilván várta a dicséretet. De mosolya csakhamar eltűnt és félelemnek adott helyet, mert apja ott mindenki előtt ostobának nevezte. A fiú az előző napi újságot hozta. Az apa nem tudta, hogy a nyilvánosság előtti megalázó kritika nem kimondottan a felelősségérzet fejlődését segíti elő.

12. Az akadékoskodás betegség. A zsémbeskedés káros, mert a nyíltan kimondott kritikának nemcsak a beszélőre van negatív hatása, hanem minden hallgatóra is. A mindig akadékoskodó gyermek hajlik a búskomorságra. Tiltsd meg gyermekednek, hogy állandóan kritizáljon.

Egyik 15 éves gyermekünk gyakran kifogásolt különböző dolgokat. Semmi nem tetszett neki. Végül elhatároztuk, hogy föllépünk ez ellen. Az 1Tesszalonika 5,18-ban megmutattuk neki, hogy kritikája nem Isten akarata szerint való. Első szava ez volt: „De...” Félbeszakítottam. „Semmi de, mától kezdve megtiltjuk neked, hogy ebben a házban akadékoskodj. Mi boldog család vagyunk és rád is szükségünk van ahhoz, hogy ez így is maradjon.” Három hét múlva pozitív fejlődést láttunk. Ma ennek a fiúnak egészen más a magatartása.

13. Mutasd meg gyermekednek, hogy az önsajnálat káros! Természetes, hogy a gyermek önsajnálatba menekül, mert nem tud lépést tartani a felnőttekkel. Még a harmadik gyermek is hajlik az önsajnálatra, ha az idősebb testvérekkel verseng. Ha a gyermeknek újra meg újra kedvesen elmondjuk, hogyan lehet visszaszorítani ezt a rossz hajlamot, akkor megőrizzük őt olyan gondolatmenetektől, amelyeken később már sokkal nehezebb volna változtatnia.

14. Hála. Minden keresztyénnek tudnia kellene, hogy a hála feloldja a sötét hangulatot és akadályozza a depressziót. Ha a gyermek megtanulja, hogy először Istennek, aztán szüleinek legyen hálás, akkor a legjobb úton vagyunk a búskomorságtól mentes, szabad élet felé. Mondjuk meg nekik már korán, hogy legyenek hálásak az ételért, a szeretetért, az egészségért, a tanítókért és a barátokért és hogy tető van a fejük felett. A gyermekek bámulatraméltó képességgel tudnak szellemi igazságokat felfogni és könnyebben megértik, mint a felnőttek, hogy Istennek terve van a sok visszás körülmény közepette is. Tedd gyakorlattá gyermekeid életében ezt a mondatot: „Adjatok hálát mindenért” (1Tesz 5,18). „Akkor öreg korában sem távozik el attól” (Péld 22,6).

15. Törődj gyermeked fejlődésével. A legtöbb szülő hajlik arra, hogy olyannak lássa gyermekét amilyen, és nem olyannak, amilyennek lennie kell majd. Emlékszem, egyszer ránéztem a fiaimra és azt kérdeztem, vajon lesz-e belőlük valaha valami. Ma büszke vagyok erre a két fiatalemberre. Fedezd fel gyermekedben a rejtett tehetségeket, s ne csak a mostani állapotukat lásd, ezt a kis egoista, fegyelmezetlen, maszatos kölyköt. Legyél szeretetteljes és türelmes, mert a gyermek még nem tud különbséget tenni szülei kritikája és a saját magatartása között. Boldog az a gyermek, akinek szülei felismerik, hogy Isten kegyelme által egy napon kiegyensúlyozott és boldog felnőtté válik.

16. Járj elől jó példával! Minden gyermek a szülei példáján tanul a legtöbbet. Ha látja, hogy negatívan gondolkozol, sajnálod és nem fogadod el saját magadat, ugyanígy tesz majd ő is. A búskomorságot legyőző magatartás azonban gyermekeinkben is jó szokásokat fog kialakítani.

A szakemberek szerint bizonyos családokban gyakori a depresszió. Két okot mondhatunk erre: öröklés a temperamentumban és tanulás a család példájából. Gyermeked adottságait nem tudod meghatározni, de nevelése a te kezedben van. Feltételezem, a depresszió azért válik gyakorivá egy családban, mert a szülők utánozzák szüleik rossz példáját. Régóta megfigyeltem, hogy depressziós gyerekek, akiknek szülei búskomorságra hajlanak, éppen úgy beszélnek és gondolkoznak, mint ők.

Olykor megdöbbentő, mennyire mély a hasonlóság. Minden apa és anya kérdezze meg magától: Ha gyermekem felnőttként úgy fog gondolkozni és beszélni, mint én, boldog és kiegyensúlyozott lesz-e, vagy magatartása a depressziót segíti elő?

Tíz lépés a depresszió feletti győzelemhez

Senki sem szereti a búskomor állapotot, bár mindenki átéli élete folyamán valamikor. Ki milyen mértékben ad helyet az önsajnálatnak, azzal arányosan van az egyik embernek több baja vele, és kevesebb a másiknak. A depresszió nem testi, kémiai reakciókból keletkezik, sem nem más emberek vagy stresszhelyzetek magyarázzák, hanem a mi beállítottságunk függvénye.

Szeretném ezzel a könyvvel mindenekelőtt azt bebizonyítani, hogy a depresszió ezekben az esetekben elkerülhető. Ez a fejezet 10 lépésben mutatja meg, mi módon. Több százan, akik kipróbálták már ezt az utat, bizonyítják, hogy célhoz vezet.

Eljött például a rendelőmbe egy 24 éves nő, akit az utolsó négy évben 30-szor kezeltek elektrosokkal. Semmit nem javult, sőt még rosszabbul lett, mert emlékezőképessége is romlani kezdett. Depressziója miatt életének legalább két évét szanatóriumokban töltötte.

Ránézve erre a fiatal nőre, azt kellett gondolnom, hogy a súlyos depresszió tipikus esete. Már a temperamentumánál fogva is – főként melankolikus volt –, inkább a dolgok sötét oldalát látta, érzékeny volt és túl sokat foglalkozott önmagával. A jövőre nézve minden reménységét elvesztette. Nehéz családi körülmények közül jött, nem kívánt gyermek volt.

Az első lépést azzal tette gyógyulása felé, hogy Jézus Krisztust Urának és Megmentőjének fogadta el. Tőle kapta azt a bizonyosságot, hogy szereti, és hogy megbocsátott neki. Mindig erre vágyódott. Ő tette lehetővé számára, hogy legyőzze haragos és önsajnálkozó gondolatait. Az Úr segítségével meg tudott bocsátani szüleinek, és így eltűnt az a keserűség, ami éveken át megbénította.

Megtérése után három hónappal a pszichiáter által elrendelt gyógyszereket elhagyta, mert pszichikailag stabilabb volt, mint valaha. Tanácsomra újra felkereste az orvost, bűnösnek érezve magát abban, hogy a kezelést nem szabályosan fejezte be. Az orvos nagyon boldog volt látva a változást, és rögtön arra következtetett, hogy az ő gyógyszerei és pszichoterápiája eredményezte a változást. Amikor a nő elmondta, hogy keresztyén lett és Jézus Krisztus alapjaiban megújította az életét, az orvos rátámadt. Biztosította volt betegét arról, hogy ez nem fog nála sokáig tartani, hiszen a keresztyénség csak mankó, és néhány héten belül sokkal rosszabb állapotba kerülve jön majd vissza hozzá. A nő azt is bevallotta, hogy nem szed már gyógyszert, és jobban alszik, mint valaha. Az orvos szidta a hitét és a butaságát.

Jó, hogy rögtön utána hozzám jött. Szüksége volt rá, hogy a Biblia alapján megerősödjék az orvos szavaival szemben. Újból végignéztük azokat a lépéseket, melyek segítségével legyőzte a depressziót. Lassan visszakapta a bizalmát és örömét. Most már ezt a túláradó életet akarta élni, amit az Úr minden gyermekének megígért. Ha mankó lenne a keresztyénsége, akkor ez nagyon jó mankó, hiszen körülbelül egy éve már szabad a depressziótól, jóllehet családi körülményei rosszabbodtak.

1. Fogadd el Jézus Krisztust megmentődnek! Szellemi képességei és akarata birtokában sincs az ember abban a helyzetben, hogy Isten segítsége nélkül kikerülje a depressziókat. A modern pszichológia egyik veszélyes tévedése az a feltételezés, hogy az ember nem szorul Istenre, ha szabadulni akar a depresszióból. Jézus Krisztus ezt mondta: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Jn 15,5). Ez vonatkozik a depresszióra is. Ha egyszer s mindenkorra meg akarsz szabadulni tőle, be kell fogadnod az Úr Jézust az életedbe. Ha ez megtörtént (a 6. fejezetben szóltunk róla), akkor rendelkezel azokkal az Isteni erőforrásokkal, amelyek a következő 9 lépést lehetővé teszik. Ha nem vagy biztos benne, hogy megtetted az első lépést, azt tanácsolom, hogy fordulj hozzá most imádságban. Igaz Isten ígérete: „Aki az Úr nevét segítségül hívja megmentetik” (Róm 10,13).

2. Életedet a Szent Szellem vezesse. Az Úr Jézust befogadni és Szent Szellem által vezérelt életet élni két különböző dolog. Persze csak az első teszi lehetővé a másodikat. Az önző élet mindig depresszióhoz vezet. De ha a saját életed fölötti uralmat naponta átadod Krisztusnak, legyőzheted az önsajnálatot, az önkíméletet, a saját személyed körüli forgást és az önzés rendkívül sokféle formáját is.

 

Ki rendelkezik az ember életével?

Könnyen rájöhetsz arra, hogy valóban alárendelted-e magad Krisztusnak! Kérdezd meg magadtól, hogy ki rendelkezik most az életeddel? A képen megrajzolt trónuson csak egy uralkodó ülhet, vagy te, vagy Jézus Krisztus. A trónon az ÉN van annál a keresztyénnél, aki saját elképzelései szerint él. Itt nem Krisztusé az utolsó szó. Sajnos sokan, akik a kormányrudat saját kezükben tartják, olyan szegényesen élnek, hogy nem csak hogy nem gyümölcsöző az életük, de példájukkal inkább taszítanak. Nem látható bennük Krisztus megváltoztató ereje, mert saját terveik és önző céljaik hazuggá teszik Krisztusban való új életüket. Némelyek imádkoznak, de csak saját egoista céljaikért, hogy Isten áldást adjon rá, ám ez nem óvja meg őket az ürességtől és a lelki nyomorúságtól.

Akinek az életét Jézus Krisztus uralja, az mindig győz a búskomorság fölött. A Szent Szellem által Jézus Krisztus ül a trónon és irányítja az ember gondolatait, érzéseit és tetteit.

Az életben számtalan nagy és kicsi döntést kell hoznunk: „Hol lakjam? Melyik hivatást válasszam? Ki legyen a házastársam?” Ezekben a kérdésekben vagy az egyén, vagy Jézus Krisztus dönt. Aki az Úr Jézusban való hitben és odaadásban él, az mindennek az eldöntését Őreá hagyja. A Biblia azt mondja: „Minden utadon gondolj rá, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Péld 3,6).

 

Testi keresztyén, akinek az életében nem Jézus Krisztus az Úr.

 

Az a keresztyén, aki nem érdeklődik Isten akarata iránt, önző módon él és mindenben maga dönt; míg az a keresztyén, aki Krisztusban él, hagyja, hogy Ő határozza meg lépéseit, átadja magát neki imádságban és megkérdezi: „Uram, hogyan viselkedjem ebben a helyzetben? Elfoglaljam ezt az állást? Elfogadhatom-e feleségem, férjem, gyermekem, főnököm, vagy szomszédom tanácsát?”

Az önző élet szegényes. A Krisztus uralma alatti élet viszont dinamikus. Krisztus nélkül rendetlenség, zűrzavar van, az Én egyik krízisből a másikba esik. Krisztus uralma alatt ellenben az életünk békességben, bizodalomban telik, és sok nehéz helyzetbe nem kerülünk bele (mert Isten vezet), viszont bizalommal megyünk a kikerülhetetlen krízisek felé. Aki hisz, az bízik az Úrban, hogy Ő minden szükségét túláradóan betölti.

Egy nap hazafelé jövet egy ismerőssel találkoztunk, aki egyetemi hallgató. Elmondta, hogy Krisztus neki személyesen milyen sokat jelent és hogy egész élete felett rendelkezhet. Hetek óta nem láttam az Istentiszteleten, ezért megkérdeztem, hová jár mostanában? Ő így válaszolt: „Az utóbbi időben nem megyek sehová.” „És mit csinálsz vasárnap reggelenként, Péter?” Becsületesen válaszolt: „Kialszom magam”. „Azt gondoltam át akartad adni Jézus Krisztusnak az életed feletti rendelkezési jogot”. Kedvetlenül válaszolt: „Nem kell nekem gyülekezetbe mennem ahhoz, hogy jó keresztyén legyek.” „Nem” – válaszoltam. „De mit mondana Jézus Krisztus neked 9,30-kor, ha Ő rendelkezne veled?” – Most a fiú gondolatai világosan az önsajnálat talajáról szóltak: „A vasárnap az egyetlen nap, amikor kialhatom magam, egész héten át sokat tanulok, talán megérdemlek egy napot a kikapcsolódásra, hogy azt tehessem, amihez kedvem van”. Amikor rámutattam, hogy válaszában az Én szócska négyszer fordult elő[1]. Jézus Krisztus neve ezzel szemben egyáltalán nem, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy soha nem kérdezte, mi az Úr Jézus akarata a vasárnap eltöltésével kapcsolatban.

A Zsidók 10,25 ezt írja: „El ne hagyjuk a magunk gyülekezetét mint szokásuk némelyeknek, hanem intsük egymást, annyival inkább, mivel az a nap elközelget.

Ha döntened kell valami felől, kérdezd meg imádságban: „Uram, mit tegyek?” Általában ilyenkor hirtelen eszedbe jut egy bibliai igazság vagy egy bibliavers, amely megvilágítja a helyzetedet. Ha eszerint cselekszel, rátalálsz a helyes útra, ha nem, akkor eltévedsz. Soha ne kérdezd „Mit akarok én?” Az igazi szellemi érettség azon mérhető, hogyan foglalkozunk Isten Igéjével és mennyire élünk a Szent Szellem vezetése szerint. Itt lesz világossá, megegyezik-e Krisztus akarata az én akaratommal. A búskomorságra hajló ember vizsgálja meg, hogy gondolatmenete az Úr Jézus vezetése alatt áll-e. Ha Ő az Úr, Ő nem tűri meg az önsajnálatot, és így a vezetése alatt álló élet szabad a depressziótól.

 

A Szent Szellemmel betelt élet hatása

Bár minden hivő szeretné látni az ilyen élet gyümölcseit, mégis kevesen tesznek érte igazi erőfeszítéseket. Soha nem találkoztam még olyan emberrel, aki tudatosan a saját szerencsétlenségére tört volna, mégis a legtöbben egoista módon élve, végtelen sok szenvedést okoznak maguknak.

Az Efézus 5,18-21 fontos üzenet a keresztyén számára. Naponta elméjébe kellene vésnie és elgondolkoznia rajta. Először, azt parancsolja, hogy legyünk betelve Szent Szellemmel, azután ennek a kihatásait írja le:

A 19. vers: énekre fakad a szív,

20. vers: hálás alapmagatartás,

21. vers: készség önmaga alárendelésére.

 

Nem szomorú ember az, aki szívében énekel, hálás, és kész magát alárendelni. És egyáltalán nem vidám az, akiből hiányoznak ezek a tulajdonságok. De nem kíván-e mindenki boldog lenni? Sajnos a legtöbben a saját erejükből akarják megtalálni boldogságukat, ám ez lehetetlen. Csak ha teljesen átadja magát valaki Krisztusnak, akkor lehet boldog.

3. Bocsáss meg azoknak, akik vétettek ellened. Nem élhetünk a Szent Szellem szerint, ha nem vagyunk készek adósainknak megbocsátani (Mt 6,12). Búskomorságra hajló emberek meg tudnak nevezni olyanokat, akik a múltban őket elutasították vagy megsértették. Nem lesz végső győzelem a depresszió felett, sem szellemi érlelődés, ha ennek a személynek nem bocsát meg. Az Úr Jézus mondta: „Ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket a ti mennyei Atyátok is megbocsát nektek, de ha ti meg nem bocsátotok, a ti Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket” (Mt 6,14-15).

A keresztyén engesztelhetetlensége károsan hat szellemi, lelki és testi életére. Bizonyára te is ismersz olyanokat, akiket megkeserít a magukban hordozott bosszúvágy sértettség, harag. De vizsgáljuk meg a magunk életét is. Ritkán tudatosítjuk, hogy az őrlő keserűség szétrombolja Istennel és embertársainkkal való kapcsolatunkat.

Az engesztelhetetlenség soha nem korlátozódik egyetlen emberre. Mint a rák terjed gondolatainkban, míg a szeretet és más pozitív érzések kihalnak. Belsőleg gyenge lesz az ilyen ember és minden szenvedélynek is tehetetlen kiszolgáltatottjává válhat. A keserűség az évek során szétterjed benne, megerősödik, míg már apróságokon is dühbe gurul. Megtapasztaltam, hogy egy gyűlölt emberrel szembeni keserűség és engesztelhetetlenség azt is lehetetlenné teszi, hogy a szeretett emberhez szeretettel viszonyuljunk.

Ha valóban szabaddá akarsz lenni a depressziódtól, kérdezd meg önmagadtól: „Talán valakinek nem bocsátottam meg?” Ha így van, ismerd be ezt Isten előtt, és kérd, hogy szabadítson meg ettől a tehertől. Ha az illető személy is tud haragodról, keserűségedről, kérj bocsánatot, lehetőleg személyesen vagy levélben. Nehéz lépés ez, de szükséges ahhoz, hogy újra helyreálljon a lelki egyensúlyod.

Egyszer egy keresztyén házaspár jött házassági tanácsadásra és kérdésemre néhány felszínes problémát említettek. Nem láttam mélyreható nehézségeket. Úgy látszott, a férjben rejlett a baj gyökere. Meg is tudtam tőle, hogy évekkel korábban egy üzletfelében súlyosan csalódott, és ezt a bántást soha nem felejtette el, csak táplálta keserű gondolatait. Engesztelhetetlen gondolkozása megmérgezte saját feleségével való kapcsolatát is. Ez a keserűség volt az oka, hogy soha nem lehetett érett és használható hivő ember. Végül felismerte problémáját, találkozott azzal az emberrel és bocsánatot kért tőle. Csodálkozva látta, hogy amaz másfél évvel korábban megtért és ő is bűnnek ismerte fel ezt az esetet. Ma jó barátok és a házassági viták is megszűntek. Azáltal, hogy eltűnt a keserűség az életéből, szellemileg és lelkileg is fejlődött, olyannyira, hogy üzletfelei is észrevették ezt a változást.

Keserűségünknek képzelt okai is lehetnek. Egy súlyosan depressziós fiatal nő jött hozzám, mert valaki udvarolt volna neki, de ő képtelen volt helyesen reagálni. Arra a gondolatra jutott, hogy beállítottsága a másik nemmel szemben nem normális, hidegen és közönyösen tekintett a házasságra, ezért jött végül tanácsért. Megtudtam, hogy anyja elvált volt, aki minden áldozatot meghozott érte. Azután – amikor a leány 12 éves volt – egy nagyon kedves, meggyőződéses keresztyénhez feleségül ment. A férfi adoptálta és legjobb belátása szerint kívánta nevelni. De ezt a lányt még 19 éves korában is emésztette a szerető és hűséges anyja ellen érzett haragja. Anyja, aki őrlődött az első házassága miatt, nagylányán akarta a múltját – túlzott féltéssel – jóvátenni. (Egyedül nevelő szülő megtapasztalhatja, hogy Isten pótolhatja a gyermeknek apját, illetve anyját.) A leányt egy okoskodó egyetemi hallgató pszichológia könyvvel a kezében figyelmeztette, hogy túlságosan függ az anyjától. Ettől kezdve csak még jobban nőtt a harag benne, és ez mások felé is befolyásolta normális érzéseit. Csak amikor Isten előtt bűnként megvallotta hálátlanságát, és bocsánatot kért anyjától, akkor lett újra szellemileg, lelkileg is jobban.

Van igazság ebben a mondásban: „Aki nem bocsát meg, az meghal.” Az emberi szív úgy van teremtve, hogy egy másik személlyel szemben érzett hosszas keserűség vagy gyűlölet végül tönkreteszi.

4. Naponta újuljon meg a gondolkozásod. Mint már láttuk, csak akkor változik meg életünk tartósan, ha Isten Igéje megváltoztatja gondolatainkat. Ebben az engedetlen világban lehetetlen segítséget kapni. Mind testünknek mind lelkünknek naponta táplálékot kell nyújtanunk. Minden bölcsesség Istentől és a Bibliából adatik. Csak ha ezt tanulmányozzuk és elgondolkozunk Isten bölcsességén, azt bevéssük gondolatainkba, akkor leszünk érett keresztyénné, aki hitben megalapozottan képes legyőzni depresszív hajlamait.

5. Imádságban is próbáld ki az építő gondolkozás erejét naponta! Láttuk már milyen fontos naponta pozitív célokat tartani szem előtt.

Szeretnénk ezt most 10 pontban összefoglalni:

a. Fogadd el, hogy Isten teremtménye vagy, adj hálát érte, hogy így teremtett. Köszönd meg és bízzál benne, hogy át fog formálni neki tetsző emberré.

b. Fogadd el Isten bocsánatát a bűneidre! A meglátott bűnt valld meg. Valahányszor gondolatban átvizsgálod magad, meg fogod látni múltad hibáit és bűneit. Ha megvallottad bűneidet, köszönd meg Istennek a bocsánatot. Ma ezt elfogadtad, akkor már nem a bűn szakadt rongyaiban kell járnod, hanem az igazságosság ruháját öltötted fel, amit az Úr Jézus adott neked. „Aki győz, az fehér ruhába öltözik és annak nevét nem fogom kitörölni az élet könyvéből, és az ő nevét megvallom Atyám és az Ő angyalai előtt” (Jel 3,5).

c. Adj hálát a gyakorlatban Isten jelenlétéért életedben és gondolj arra, amit Pál apostol mondott: „Mindenre van erőm abban, aki engem megerősít” (Fil 4,13).

d. Gondolj mindig újra arra, hogy Isten megváltoztatja életedet. Állj ellene a kísértésnek, hogy korábbi csődjeidet szemléld. Ehelyett növekedj a hitben, amint ezt Isten is akarja. Egy asszony, három kisgyermek anyja, aki egy nagyon kicsi lakásban lakott, ennek a nehézségnek a kapcsán tanult több önuralmat. Eleinte rosszkedvű, türelmetlen anyának látta magát, aki gyakran elvesztette az önuralmát, amikor gyermekei különböző igényeiknek adtak hangot. Amíg így látta magát, így is viselkedett, de amikor naponta belegondolt milyen embert akar belőle Krisztus formálni, lassan megtanult türelmesebb és kedvesebb lenni. Közben egyre türelmesebbé vált, pozitív képe is egyre erősödött önmagáról. Most már nem esett nehezére az önuralom és türelem gyakorlása. A Biblia azt mondja: „Az az indulat legyen bennetek, ami volt a Krisztus Jézusban” (Fil 2,5). Gondolj arra, hogy Krisztus gondolkozását tükrözöd. Hogyan kezelné Ő a gyermekeket ilyen körülmények között? Vagy hogyan reagálna egy dühös főnökre, vagy követelőző szülőkre? Képzeld el, mit tenne Krisztus a te helyedben, és észreveszed majd, hogy lassan úgy fogsz cselekedni, ahogy Ő.

e. Hittel állítsd szemed elé legfontosabb céljaidat és írd fel magadnak. Ezáltal aktivizálod tudattalanodat, hogy mindenre emlékezz, amit a dolgok megvalósításáért tenned kell. Imádkozz hittel ezért, és vedd igénybe Isten erejét, amely lehetővé teszi a lehetetlent.

f. Gondolatvilágodat építő módon formáld! Hivő ember életében nincs helye negatív gondolatoknak. Mivel Isten erejével kapcsolatba kerültünk, nem gondolhatunk másra, mint reményteljes jövőre. Kerüld a morgó, panaszkodó és kritizáló embereket, és ne utánozd őket!

 

Egy nagy cég személyzeti vezetője magyarázta el nekem, hogy miért alkalmaztak egy bizonyos embert és nem egy másikat. Ismertem mindkettőt és csodálkoztam a választásán, mert szerintem az elutasított volt a jobb munkaerő. Ő így válaszolt: „Vezető managert sohasem veszek fel, anélkül, hogy a feleségével ne beszéltem volna. És bár én is ismerem a barátom kimagasló képességeit, de ismerem a felesége állandó elégedetlenségét is. Úgy láttam, hogy káros, gátló hatással lenne férje munkájára. Azért választottam a másikat, mert úgy véltem, hogy kettőjük minőségi különbsége a feleség pozitív beállítottsága folytán kiegyenlítődik.”

A destruktív gondolkozás: pesszimizmus, zsörtölődés, kritika és pletyka nemcsak káros, hanem ragadós is. Az ilyen rossz gondolatok megerősödnek, ha kimondjuk őket. Ezért én mindig pozitív dolgokról igyekszem gondolkodni és beszélni. A Biblia világos intése így hangzik: „Továbbá testvéreim gondolkozzatok mindazon ami igaz, becsületes, igazságos, tiszta, szeretetreméltó és jóhírű...” (Fil 4,8).

 

g. Számoljunk azzal, hogy Isten túláradó életet készített nekünk és átfogó terve van a te életeddel is, ám ez mégsem egy merev séma! Isten jó, kedves és tökéletes akarata mutatkozik meg benne. A Róma 12,1-ben így szól: „Intelek titeket testvéreim az Isten irgalmára, hogy szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek tetsző áldozatként, ez legyen a ti okos Istentiszteletetek.”

 

Emberi szükségletek                                                                                                                                                 Emberi kivánságok

„Istenem be fogja tölteni minden szükségeteket” (Fil 4,19)                                                    "hogy a ti örömötök teljes legyen" (Jn 16,24)

Isten teljessége

messze túlhaladja, amit kérünk vagy elgondolunk (Ef 3,20)

 

„Adassék meg nektek a ti hitetek szerint” (Mt 8,13)

 

A Filippi 4,19-ben olvassuk: „Istenem be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagságából dicsőségesen Krisztus Jézusban.” Isten szeretné jó kívánságainkat betölteni, amelyek az Ő dicsőítésére szolgálnak. Olvassuk a János 16,24-ben az ígéretet: „Mindeddig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben, kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen”. Efézus 3,20-ban Pál azt írja: „Isten mindent megcselekedhet feljebb, mint ahogy kérjük vagy elgondoljuk...”

A legtöbb keresztyén csak a baloldalon „él” és csak a szükségletei kielégítését kéri Istentől. Miért kérjük azt, amit Ő már megígért? Évekkel ezelőtt olvastam a János 16,24-ben, hogy Isten szívesen boldoggá tesz engem, meg akarja adni, amire szükségem van és betölti kívánságaimat, ha azok megfelelnek az életemről alkotott tervének. Nemrégen fedeztem fel, hogy Isten olyan apa, aki szívesen ad gyermekeinek. Jézus Krisztus összehasonlította a mennyei Atyát a földivel: „Ha azért gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérik tőle” (Mt 7,11).

Családunk egyik csodaszép karácsonyi ünnepén hirtelen megértettem, milyen irgalmas és rendkívül boldogító apának lenni. Ha gyermekeinknek ajándékokat adunk, gyakran többet, mint amennyit ők kívántak, az mindig nagy örömet jelent nekünk. A legtöbb szülő így érez. Nem azért kapnak ajándékot a gyermekek, mert megérdemelték – hiszen ma sokkal többjük van, mint ami megilleti őket –, hanem mert szeretjük őket. Ha nálunk embereknél így van ez, mennyivel inkább Istennél. Ő sokkal többet szeretne adni, mint amennyit kérünk vagy elgondolunk. Ne korlátozzuk. Istent hitetlenséggel, hanem számoljunk azzal, hogy Ő csodákat is tehet. Gondoljunk arra, hogy hitünk szerint cselekszik. Kérjünk Istentőt több hitet, így számolhatunk az életünkben természetfeletti és bőségesen gazdag munkálkodásával.

h. Keressük először Isten országát! Máté 6,33 világosan kimondja, hogy a keresztyén életben nincs helye kapzsiságnak és önzésnek. Még ha munkahelyén pénzért dolgozik is az ember, nem ez a legfőbb célja, hanem Isten országa és igazságossága foglalja el az első helyet. Ha Isten országának és igazságának ellene mondanak anyagi kéréseink, ez rossz hatással lesz ránk. Hiába sikerül jólétet biztosítanunk, ha Isten akarata ellen cselekszünk, nem sok örömünk lesz benne. Gondoljuk meg milyen fontos az Isten iránti engedelmesség! Gondoljunk az első parancsolatra: „Szeresd az Istent a te Uradat, teljes szívedből, teljes lelkedből és egész elmédből.” Az igazi szeretet Isten iránt abban mutatkozik meg, hogy valóban szolgálunk-e neki. Ha első célunk a létfenntartás, e világ javai, ebben nemcsak kapzsiságunk mutatkozik meg, hanem az is, hogy hiányzik belőlünk az Isten iránti szeretet. Adjuk szívünkben az Őt megillető első helyet Istennek, juttassuk ezt kifejezésre a dolgokkal szembeni magatartásunkkal, és Isten meg fog áldani mindazzal, amire szükségünk van, úgy, hogy ez túlhaladja majd kéréseinket és elképzeléseinket.

i. Bocsásd a másokért való szolgálatodat Isten rendelkezésére! A másokért való szolgálat adja nekünk a legmegelégítőbb tapasztalatokat. A depressziós emberek hajlamosak rá, hogy túl sokat foglalkozzanak önmagukkal, és ezzel rengeteg időt pocsékolnak el. Aki Istennek szolgál, miközben másoknak segít, az kénytelen másokra gondolni. Meg vagyok győződve arról, hogy Isten úgy alkotta meg az emberi lelket, hogy csak akkor van önmagával békessége, ha másokon is segít. Ennek a szolgálatnak nemcsak örökkévaló jutalma lesz, de ebben az életben is mélységes megelégedettséget ad.

 

Egy nagyon lehangolt asszony arra a gondolatra jutott, hogy gyermekei beiskolázása óta senkinek sem segített igazán. Fiatalabb éveiben ugyan tanította vasárnapi iskolában, de három gyermeke születése után a családjának volt rá szüksége. Ha napközben nem volt dolga, kezdetben jólesett lepihennie, de aztán erőt vett rajta a depresszió. Beszélgetésünk során felismerte, hogy Isten fel akarja arra használni őt, hogy a szomszédokkal megismertesse Krisztust. Szerdánként elkezdett bibliaórát tartani ezeknek az asszonyoknak. Néhány hét múlva aktív és társaságkedvelő asszonnyá alakult át. Az egyik összejövetel alkalmával röviden beszéltem vele és mosolyogva kérdeztem: „Mi van mostanában a depressziójával?” Feleletét sohasem fogom elfelejteni. Hangosan felnevetett és azt mondta: „A búskomorságra már nincs időm”. Néhány szomszédja Krisztushoz talált, két családban a házastársak kibékültek, ő maga újra értelmét látta az életének, és új öntudatra ébredt.

A Biblia mondja: „Adjatok, nektek is adatik, jó mértéket, színig teltet, megrázottat adnak a ti öletekbe, mert amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek” (Lk 6,38). Ezt az ígéretet is ott találjuk: „Aki megtalálja az ő életét elveszti azt, és aki az életét elveszti énérettem, az megtalálja azt” (Mt 10,39). Ha tényleg meg akarsz szabadulni a depresszióból, akkor ne féltsd az életedet, hanem add oda.

j. Adj hálát mindenért! „Mert ez az Isten akarata a Jézus Krisztus által tihozzátok” írja az 1Tesszalonika 5,18. Ez a vers garantálja a depresszió nélküli életet! Nem ismerek olyan esetet, ahol Istennek ez az ígérete be ne teljesedett volna. A Szent Szellemmel megtelt ember mindig hálás, és ezért egyszerűen nem tud depresszióssá válni.

Az utóbbi években megfigyeltem, hogy ezt a hálát újra hangsúlyozni kellene. Több millió keresztyént megvidámított már! Két területért adhatunk hálát, egyrészt azért, amit látunk, másrészt hitben azért, amit nem látunk. Nézzük meg ezt közelebbről:

1. Köszönd meg tudatosan azt, amit látsz! A Biblia mindenütt figyelmeztet arra, hogy a hála a helyes belső magatartás. A hálás ember boldog, Ha elsoroljuk mennyi jót tett Isten az életünkben, bizakodó hit születik a szívünkben, ami a jövőre is kihat. A depressziós emberek általában hálátlanok és boldogtalanok. Tapasztalatom szerint segít rajtuk ha arra bíztatjuk őket, hogy írják fel, miért lehetnek hálásak. Kérjük őket, hogy ezt a listát naponta kétszer is olvassák el, és adjanak hálát Istennek a leírtakért. Az eredmény megdöbbentő. Sokan mélyen keserűek és hálátlanok voltak, úgyhogy segítenem kellett listájuk összeállításában. De ha végre leírták, és elkezdtek hálát adni, sok új pontot fedeztek fel, amely további okot adott a hálaadásra. Ha egy héten át emlékezetükbe idézték, miért lehetnek hálásak, belső beállítottságuk javult, eltűnt a gond és a reménytelenség.

2. Köszönd meg azt, amit még nem látsz. Néha nem tudjuk Isten útját megérteni. Isten nemcsak a pillanatnyi helyzetet látja, hanem a végső eredményt is. Neki hosszú távú tervei vannak. Mi sajnos többnyire a jelen pillanattal foglalkozunk és ha a körülmények miatt bosszankodunk, vagy nem tetszenek nekünk, ahelyett hogy ezekért Is hálát adnánk, inkább a hálátlanságra hajlunk. Ezért fontos, hogy megtanuljunk hitből hálát adni.

Láttuk már, hogy agyunk hasonlít egy számítógéphez, amely szigorúan a logika törvényei szerint dolgozik. Emberileg szólva értelmetlen és elképzelhetetlen mindenért hálát adni, mert ez a logikának ellene mond. Ezért kell megtanulnunk, hogy felismerjük: Istennek minden helyzettel terve van, amelyben még a legszomorúbb külső körülmények is javunkra szolgálnak. Ha hiszünk és bízunk abban, hogy Ő szeret és képes rá, hogy tegyen valamit értünk, ezt azáltal juttassuk kifejezésre, hogy mindent megköszönünk, mert ez az Isten akarata a Jézus Krisztusban mihozzánk.

 

Hálaadás, mint jó szokás

Amint hozzászoktunk a rosszhoz, ugyanúgy kialakíthatunk jó szokásokat is. Naponta fogat mosunk például, nem mintha ez különös szórakozást jelentene, hanem mert tudjuk, hogy jó dolog, és hozzászoktunk. Ugyanígy megszokhatjuk azt, hogy Isten akarata iránti engedelmességből mindenért hálásak legyünk. Aki ebben nem engedelmes, bármikor lehangolttá válhat, hiszen a váratlan dolgok nagyon rosszkor is érhetnek minket. Aki negatívan reagál, búskomor lesz.

Ne gondold, hogy ezek üres, tapasztalat nélküli szavak. Szeretném elmondani milyen keserves helyzetben vagyok, éppen ennek a szakasznak az írásakor. 25 éve soha nem késtem le prédikációról, még akkor sem, ha későn hívtak. Repülőgéppel mentem Atlantába, mert felkértek, hogy vezessem ott egy családi szeminárium első ülését. Dallasban át kellett szállnom. Hogy elérjem az atlantai gépet a menetrend szerint 40 percem lett volna. Ám a Dallasba induló gép meghibásodott, így nem tudtam időben elindulni, Amikor bejelentették, hogy a gép műszaki ok miatt nem indul, visszamentem a váróterembe, és gyakoroltam, amit nem sokkal előbb leírtam: „Dicsőség legyen az Úrnak” – mondtam magamban. Isten tudta, hogy a következő géppel alig lehetséges elérnem Dallasban a csatlakozást. Imádkoztam, hogy ha jónak látja dicsőítse meg magát Isten abban, hogy a lehetetlen bekövetkezzen, és sikerüljön pár perc alatt átszállnom. De Dallasba éppen akkor érkeztünk meg, amikor az Atlantába induló gép felemelkedett a betonról. Ezzel szertefoszlott a remény, hogy időben odaérhetek a szemináriumra, amit nekem kellett volna megnyitnom. „Mit kell most tennem?” Tudtam, hogy enyém a választás: vagy morgok és lehangolt leszek, vagy dicsérem az Urat és mindent rá bízok. Így hát a bibliai utat választottam, és folytattam ennek a fejezetnek az írását, miután telefonáltam a szeminárium szervezőjének. Amikor közöltem vele, hogy csak 15 perccel az együttlét befejezése után tehát 21,30-kor érkezem, megkérdezte: „Ugyan mit csináljak?” – „Miért nem dicséri az Urat?” – kérdeztem. Míg ezt írom, teljesen tudatában vagyok, hogy Atlantában néhány résztvevő meglehetősen haragos, de mégis számolhatok vele, hogy mennyei Atyánk megadja nekik, amire szükségük van, mégpedig minden képzeletet felülmúlóan. Egyet biztosan tudtam. Amennyire tőlem telt, Isten akaratát cselekedtem, vagyis örömmel fogadtam el az előre nem látható külső körülményeket. Ezért gond nélkül ülhetek itt és bízhatok az Úrban, hogy Ő a legkisebb dolgokat is számbaveszi és valami olyat tervez, amit most még nem tudok.

A pénztár mellett elhaladva hallottam, hogyan szidalmazzák a dühös utasok az alkalmazottakat. Arra gondoltam: „Miért is nem ismeri minden ember a hitből való élet titkát, hogy hálát adhatna mindenért.” Talán megértem egy napon miért volt szükség erre a késésre, de lehetséges, hogy nem értem meg. Egyet biztosan tudok, hogy hangos és vádtól duzzadó imádság természetes hajlamunknak a kifejezése, de mitsem használ. Egy bibliai vers bátorít ebben a pillanatban: „Az időm a Te kezedben van” (Zsolt 31,16). Teljesen mindegy, miért engedte meg Isten, hogy lekéssem a repülőt; bízom benne, hogy Ó tudja mi a legjobb nekem és másoknak.

Amikor végül megérkeztem Atlantába, megtudtam, hogy a szeminárium vezetőjének Dr. Henri Brandt-nak mutatták be két filmjét ezen az estén, amelyek pontosan arról szóltak, amire a résztvevőknek szükségük volt. Amikor másnap délelőtt elkezdtem előadásaimat, a résztvevők jó hangulatban voltak és áldás volt az együttlétünkön. Ha aggódom vagy izgatott és nyugtalan lettem volna míg Dallasban vártam, az senkinek sem használt volna. Isten tudja, hogy mit tesz.

 

Panaszkodsz, nagy dicséred az Urat?

Barátom Ken Fourse, akit Isten családi konferenciákon használ az Egyesült Államokban, úgy véli, hogy a nehézségekben tanúsított reakciónk a fokmérője szellemi érettségünknek. Szerinte szellemi életünk erősségét annak az időnek a hosszúsága mutatja, ami a csalódást okozó eseménytől addig a pillanatig tart, amikor elkezdjük Istent dicsőíteni. Ha néhány pillanat múlva őrülni tudunk, szellemi embereknek számítunk, de ha egy negyed vagy egy óra hosszára van szükségünk, akkor még csak növekedőben vagyunk. Ha ennél is több, talán néhány nap is eltelik, akkor rossz az állapotunk. A barátom felteszi ezt az okos kérdést: „hálát adsz vagy panaszkodsz?” Sok ember vagy egyiket vagy másikat teszi. Minél hamarabb tanulod meg Istent a nehéz körülmények láttán dicsőíteni, annál boldogabb leszel és annál kevesebb dolgod lesz a búskomorsággal.

Melléklet: 

Különbözőnek lettünk teremtve

Ezek a párok azért mentek keresztül kríziseken, mert különböző volt a vérmérsékletük. Charlotte aggódó személy, még Frank hirtelen cselekvő. Emily könnyen megbántódik, míg George közönyös. Péter nyílt, míg Betty a tökéletesre törekszik. Dick passzív, míg Janett gyorsan feldühödik.

Bár mindegyik személy különleges, eltérő, egyéni jelleme van és senki sem pont olyan, mint a másik személy, azért meg lehet határozni az általános viselkedési formákat. Sok módja van a vérmérséklet osztályozásának, de a legáltalánosabb az ókori görögöktől származik. Hippocrates úgy ítélte meg, hogy alapvető vérmérsékletünk a folyadék minőségétől függ, mely az ember ereiben folyik:

  • ha főleg meleg vér folyik az ereiden keresztül, akkor szangvinikus vérmérsékletű vagy
  • ha sárga epe a fő folyadék, akkor kolerikus vérmérsékleted van
  • ha fekete epéd van, akkor melankolikus vérmérsékletű Nagy
  • ha az ereid túlsúlyban váladékkal vannak tele, akkor flegmatikus vérmérsékleted van.

Ma tudjuk, hogy a vérmérsékletet nem a folyadékok határozzák meg. Azonban a négy csoport még mindig használható a különféle vérmérsékletek meghatározásánál.

Mielőtt tovább olvasnál, érdekes lehet számodra választ adni az alábbi kérdésekre a Vérmérséklet Tesztben, hogy meghatározd az uralkodó vérmérsékletedet.

Vérmérséklet teszt

Itt van néhány kérdés arról hogyan gondolkozol, érzel és viselkedsz a különböző helyzetekben. Mindegyik kérdés mellett hely van az „igen”, „nem” és „?” válaszra. Döntsd el, hogyan cselekszel vagy érzel rendszerint ha egyedül vagy, vagy a párod illetve a közvetlen családtagjaid jelenlétében. Ennek megfelelően felelj a kérdésekre. Dolgozz gyorsan és ne tölts túl sok időt egy kérdés felett sem. Az első reakciód fontosabb, mint egy hosszan elnyújtott gondolkodási folyamat. Próbálj „igen” vagy „nem” választ adni, amilyen gyakran lehetséges. Csak akkor válaszolj ?-jellel, ha valóban nem vagy biztos, vagy ha az igazság határozottan valahol középen van.

(jó ötlet lehet válaszaidat egy külön papírra írni, hogy a párod is válaszolhasson a kérdésekre anélkül, hogy látná a válaszaidat.)

Válaszolj minden kérdésre, és emlékezz, hogy nincsen jó vagy rossz válasz. Ez nem képességvizsga, hanem a mutatója annak, hogyan gondolkodsz, érzel és viselkedsz.

A lehetséges válaszok: Igen ? Nem

1) Általában gyorsabban eszel, mint más emberek, akkor is, ha nincs okod sietésre?

2) Ha emberek megdicsérnek, általában hiszel nekik?

3) Általában szívesebben maradsz otthon és végzed a dolgodat, mint barátokat látogatsz?

4) Néha úgy érzed, hogy nem érdekel mi történik veled?

5) Ha vonatra vagy buszra szállsz gyakran az utolsó percben érkezel?

6) Rendszerint alkalmazkodó vagy – nem izgatható fel könnyen?

7) Rendszerint gondosan átgondolod, mielőtt bármit eldöntesz?

8) Gyorsan mérges leszel, ha a dolgok nincsenek a megfelelő helyen?

10) Viszonylag könnyen tudsz az érzelmeiden uralkodni?

11) Gyakran gyanakvó vagy más emberek indítékaival szemben?

12) Gyakran érzed, hogy az emberek helytelenítik a dolgokat, amit mondasz és teszel?

13) Amikor autót vezetsz, gyakran elkeseredsz a lassú forgalom mi­att?

14) Teljesen elégedett vagy a külső megjelenéseddel?

15) Rendszerint nehéznek tartod, hogy odamenjél ismeretlenekhez és bemutatkozzál társaságban?

16) Gyakran nyugtalannak érzed magad, mintha keresnél valamit, de nem vagy biztos benne hogy

17) Általában az idegeidre mennek azok az emberek, akik nagyon óvatosan vezetnek?

18) Rendszerint magad döntesz, függetlenül attól, hogy más emberek mit gondolhatnak a döntésedről?

19) Ha egy drága dolgot akarsz venni, rendszerint tudsz rá türelmesen gyűjteni?

20) Vannak rossz szokásaid, melyektől néha úgy érzed, hogy régen meg kellett volna szabadulnod?

21) Rendszerint tudják más emberek, amit gondolsz és érzel?

22) Mondanád azt, hogy mostanáig teljesen meg vagy elégedne az életeddel?

23) A legtöbb programodat jó előre megtervezed?

24) Általában aggódsz anyagi dolgok miatt?

25) Rendszerint kimutatod türelmetlenségedet, amikor valaki megvárakoztat?

26) Ha szomorúnak érzed magad, rendszerint megpróbálsz találni valakit , aki felvidít?

27) Általában ismeretterjesztő filmet nézel meg inkább a Tv-n, mint egy vígjátékot?

28) Gyakran bánt a rossz lelkiismeret?

29) Gyakran hagyod óvatosabb társaidat a másik oldalon, amikor keresztezel egy forgalmas utat?

30) Ha hibát követtél el, rendszerint elég könnyen el tudod felejteni?

31) Általában a véleményedet megtartod magadnak, ha úgy gondolod, hogy az megbánthat egy jelenlévőt?

32) Ha egy képet látsz ferdén függeni a falon, rendszerint nehezen tudsz másra figyelni, amíg ki nem egyenesíted?

33) Úgy gondolod, hogy értelmetlen rendszeresen vizsgálgatni a saját gondolataidat és érzéseidet?

34) Rendszerint van az életedben különleges célod és meghatározott irányod?

35) Ha valaki társaságban olyan véleményt mond amely különbözik a tiédtől, általában inkább csendben maradsz, minthogy ellentmondjál?

36) Gyakran érzed, hogy nincs sok dolog az életedben, amelyre büszke lehetsz?

37) Rendszerint nagyon beszédes vagy, amikor ismerősökkel vagy?

38) Általában úgy érzed, hogy az életed hasznos és a társadalmat segíti?

39) Ha elektromos készüléket veszel, rendszerint elolvasod a garancialevelet, mielőtt megvásárolnád?

40) Gyakran magad csinálsz meg inkább egy munkát, minthogy megbízzál vele valaki mást – attól félve, hogy nem csinálná meg olyan jól, mint te?

41) Gyakran mondasz és teszel dolgokat a pillanat hatása alatt?

42) Ha valamit rosszul tettél, többnyire gyorsan el tudod felejteni és a jövőre összpontosítani?

43) Hajlamos vagy általában a megfontolt és lassú cselekvésre?

44) Időnként hallgatsz, attól való félelmedben, hogy az emberek kritizálhatják vagy kinevetik a véleményedet?

45) Gyakran mesélsz vicceket és nevetséges történeteket a barátaidnak?

46) Egészében a jövőd ígéretesnek és fényesnek néz ki a számodra?

47) Gyakran gondolsz a múltadra és az életpályádra?

48) Miután elvégeztél egy fontos feladatot gyakran érzed, hogy jobban is megcsinálhattad volna?

A teszt pontozása

K-1 pontozás: 2 pont minden „igen” válaszért és 1 pont minden „?” válaszért a következő kérdésekben: 1, 5, 9, 13, 17, 21, 25, 29, 33, 37, 41, 45

K-2 pontozás: 2 pont minden „nem” válaszért és 1 pont minden „?” válaszért a következő kérdésekben: 3, 7, 11, 15, 19, 23, 27, 31, 35, 39, 43, 47

Add össze az K-1 és K-2 pontokat a kifelé forduló pontozáshoz.

B-1 pontozás: 2 pont minden „igen” válaszért és 1 pont minden „?” válaszért, a következő kérdésekben: 2, 6, 10, 14, 18, 22, 26, 30, 34, 38, 42, 46

B-2 pontozás: 2 pont minden „nem” válaszért és 1 pont minden „?” válaszért a következő kérdésekben: 4, 8, 12, 16, 20, 24, 28, 32, 36, 40, 44, 48

Add össze az B-1 és B-2 pontokat az érzelemmentesség pontozásához.

A vérmérséklet két kiterjedése

A négy alap vérmérsékletet két egyenes ábrázolja:

befelé fordulás – kifelé fordulás

érzelmesség – érzelemmentesség

Minden egyén vérmérsékletét ábrázoljuk valahol a befelé fordulás – kifelé fordulás skáláján. A szélsőségesen befelé forduló olyan valaki, aki alapvetően befelé él – főleg magának tartja meg gondolatait és érzéseit. A szélsőségesen kifelé forduló olyan valaki, aki alapvetően kifelé él – gyakran kifejezve gondolatait és érzéseit.

Fontos megjegyezni, hogy nincsen olyan személy, aki csak az egyik vagy a másik kategóriába tartozna. A kifelé fordulásnak és befelé fordulásnak fokozatai vannak. Egyes emberek jobban befelé fordulók – mások inkább kifelé fordulók.

Minden személy vérmérséklete elhelyezhető valahol az érzelmesség – érzelemmentesség skáláján is. A szélsőségesen érzelmes személy nagyfokú érzelmi ingadozásokat él át – egyik nap úgy érzi, hogy kibújik a bőréből, a következő nap kétségbeesik. A skála másik végén a túlzottan érzelemnélküli személyt találjuk, aki jóformán nem él át érzelmi ingadozásokat. Az ilyen személy nagyon ritkán háborodik fel vagy keseredik el valami miatt – ritkán veszti el a fejét.

Ismételten, senki sem csak az egyik, vagy a másik – némely ember érzelmesebb, némelyik szenvedély mentesebb, mint a másik.

Ha ezt a két skálát egymással megfelelő szögben megrajzoljuk. négy szakaszt alakítunk ki, melyek a négy alapvető vérmérsékletet ábrázolják:

Jegyezd fel az összes kifelé fordulás pontjait a következő grafikon vízszintes tengelyén és az összes érzelemmentesség pontjait a függőleges tengelyen. Rajzolj merőleges vonalakat, hogy megjelöld helyzetedet az uralkodó vérmérsékletet illetően.

– Példa: János kifelé fordulás pontszáma 31, és az érzelemmentesség pontszáma 9 volt. Ezért neki főképpen heves vérmérséklete van, amint az alsó grafikonon ábrázoljuk.

U.i. Az ehhez hasonló kérdőív eredményei inkább ösztönzők mint tökéletesek. A hangulatod a válaszadás idején befolyásolhatja néhány feleletedet Ezért úgy találhatod, hogy van néhány tulajdonságod, amely a pontozási lapodon megjelölt vérmérséklettől eltérő vérmérsékletre vonatkozik.

Nagyon ritkán találkozunk „tiszta” vérmérséklettel. A legtöbb embernek van egy uralkodó vérmérséklete egy jó adag második vérmérséklettel keverve. Minél közelebb van a vérmérsékleted állása az egyik tengelyhez a felső grafikonon, annál inkább kevert a vérmérsékleted.

Egy másik ok, hogy ha ellentétet találsz a kérdőíven megjelölt uralkodó vérmérsékleted és az általad gondolt tulajdonságaid között, ez azt bizonyítja, hogy nem mindig látjuk tárgyilagosan önmagunkat. Egy hölgyismerősünk, aki a grafikonon kolerikusnak bizonyult, azt mondta, hogy nem volt igaz róla, hogy a legtöbb kolerikushoz hasonlóan tárgyilagos módon mutatja ki a szeretetét. A férje viszont ennek ellenkezőjét erősítette meg.

Ezért hasznos gyakorlat lehet, hogy a nevedben a társad válaszolja meg a kérdőívet, hogy úgy lásd önmagadat, ahogy ő lát téged.

Párkapcsolat

Fontos: A leckéken sorba kell menni! A témák egymásra épülnek. Éppen ezért az első leckével kezd, és úgy haladj a tizenkettesig.

Ha kérdésed ill. véleményed van, akkor a következő címen megteheted:

visz.betpecel@dpg.hu

H-2119 Pécel, Nyírfa u. 1

Mi a szerelem?

Egy szerelmet kereső lány igaz története

 

Középiskolás koromban sok sráccal randiztam, és sok csalódás ért. Sebezhető voltam, mert vágytam a szeretet után. Azt akartam, hogy valaki igazán törődjön velem. Az volt a problémám, hogyan találom meg azt a fiút, akit szeretni tudtam volna, és aki értékelte is élvezte volna a szeretetem. Mikor aztán főiskolára kerültem, nem állt szándékomban férjhez menni vagy szerelmesnek lenni. Úgy döntöttem, hogy jól fogom magam érezni, sok mindent kipróbálok, és nem kötöm le magam senkihez és semmihez. Más szóval új lapot kezdek. Jó kapcsolatokat akartam, szórakozni, és a főiskolai életet felfedezni.

Minden jól ment, amíg nem találkoztam Józsival. Nem hiszek abban, hogy létezik szerelem első látásra, de mikor először megláttam, romantikus tinédzser voltam és Józsit fantasztikusnak láttam. Kivételesen vonzó személyisége volt. Mikor először randit kért, magamon kívül voltam az örömtől.

Az első randin sokat beszélgettünk és próbáltunk jó színben feltűnni egymás előtt. Egy hónap múlva ismét elhívott. Azt hiszem, akkor már tudta, hogy tetszik nekem. Ezt próbálta kihasználni, és innentől kezdve a dolgok egyre kevésbé alakultak úgy, ahogy szerettem volna.

 

Nagyon sebezhető voltam, mert arra vágytam, hogy valaki szeressen.

A kapcsolatunk már eleve nem jól kezdődött, mert megpróbáltam kisajátítani őt. Azt akartam, hogy senki mással ne találkozzon, csak egyedül velem. Akkor még tartottam magam az erkölcsi értékrendem diktálta szabályokhoz, de már próbálgattam rábírni egy komolyabb kapcsolatra.

Találkozgattunk és volt néhány komoly beszélgetésünk is. Párszor rendesen hajba is kaptunk. Sokat bosszantott és ugratott. Megpróbáltam nem megbántódni ilyenkor, hanem vele nevetni, de belül gyakran megsebződtem. Sokszor egyszerűen fogta magát és az összejöveteleken vagy bulikon faképnél hagyott. Nem részesített semmilyen különleges figyelemben, és ezért megbántva éreztem magam.

Rájöttem, hogy így egyoldalú a kapcsolatunk, ezért azon kezdtem ügyködni, hogy ő is úgy érezzen, mint én. Most emiatt kerültem bajba. Túlságosan erre koncentráltam: kezdtem olyan dolgokat tenni, amikről tudtam, hogy akarja. Mindent megtettem, ami neki tetszett. Ez néhány erősen szexuális jellegű dolgot is magába foglalt. Azt gondoltam, hogy ha nem teszem, elmegy. Márpedig én nem akartam elveszíteni.

Telt-múlt az idő, és már ott tartottunk, hogy együtt aludtunk és olyan dolgokat tettünk, amikről tudtam, hogy nem helyesek, de az elveimet feláldoztam azért, hogy megtarthassam Józsit. Ez a legnagyobb hiba, amit egy lány tehet. Azt hiszi, ha mindent megtesz amit a fiú mond, akkor majd az odalesz érte. Ez nem igaz.

Tudom, Józsi nem becsült többé, és én is elvesztettem az önbecsülésem. Keresztyén neveltetésemnek köszönhetően emésztett a bűntudat. Nem tudtam rászánni magam, hogy azt mondjam: "Bocsáss meg. Uram", mert tudtam, hogy újra meg fogom tenni. Mindent megtettem volna, hogy megtartsam őt.

Itt a fiatal lányokhoz szólok: Mielőtt kapcsolatot kezdesz kialakítani, keress keresztyén srácot, olyat, aki nem szégyelli kimondani: "Keresztyén vagyok, és vannak erkölcseim." Én tudom: nagyon vakmerő dolog nem keresztyén, menő fiúkkal randizni. Azt tanácsolom, tartsd magad távol tőlük, mert elveszthetsz valami nagyon értékeset.

Józsival problémáink voltak. Sokat veszekedtünk. Sokat cukkolt, gyakran megbántott. Megpróbáltam megmagyaráz­ni neki, hogy bűnösnek érzem magam amiatt, hogy lefeküdtem vele. Megpróbáltam abbahagyni, de hallani sem akart róla.

Átgondoltam a kapcsolatunkat. Nem működött. Rosszul bánt velem. De azt gondoltam: "Ha összeházasodunk minden másképp lesz. Szeretni fog. Gondoskodni fog rólam, és érdekelni fogja, hogy mi van velem." Ez részemről nagy hiba volt. Senkit sem tudsz megváltoztatni, akárhogy szereted és akárhogy próbálkozol.

Végy egy fiú-lány kapcsolatot és nagyítsd fel tíz-húszszorosra, megkapod milyen lesz a házasság. A tv, a könyvek, filmek, slágerek, minden, ami befolyásolja manapság az életünket, azt sugallják, hogy bármikor helyes irányba terelheted az életed, hogy pompásan menjenek a dolgok. De ez nem így van. A házasság kemény dolog. Még ha két ember szereti is egymást, és mindketten igyekeznek, akkor is kemény.

 

Senkit sem tudsz megváltoztatni, akárhogy szereted is!

Ha felnagyítottam volna a mi kapcsolatunkat tízszeresre vagy akár csak ötszörösre, láttam volna, hogy Józsinak előbb-utóbb elege lesz belőlem. Más lányok után fog szaladni, nem fog magán uralkodni, verni fog, nem feleségként fog kezelni, és nem fogja vállalni férjként a felelősséget.

Sajnos nem így tettem. Gyorsan határoztam. Elszöktünk, és összeházasodtunk, amiért csak magam okolom, mert tudtam, hogy nem volna szabad ezt tennem. Gondolkozás nélkül cselekedtem. Azt gondoltam, ha nem ezt teszem, elvesztem őt. A helyes hozzáállás az lett volna, hogy ha nem tud várni rám és alkalmazkodni hozzám, akkor az egész nem éri meg. De csak az érzelmeim irányítottak, és egyáltalán nem gondolkoztam józanul. Nagyon össze voltam zavarodva. Nem akartam újabb sebet. Úgy ugrottam bele, hogy nem tudtam: ez lesz életem legnagyobb sebe.

Mikor elmondtuk a szüleinknek, nagyon csalódottak voltak. Abbahagytam a főiskolát, hogy Józsi befejezhesse. Elmentem dolgozni. Pincérnő majd bárpultosnő voltam, ami szörnyű munka. Majd eladónak mentem. Minden munkát elvállaltam, hogy legyen elég pénzünk. A házasságunk semmit nem ért. Nem szeretett. Én szerettem őt, és próbáltam megszerettetni magam. Elkeseredetten próbáltam tetszeni neki, feláldozva saját érzéseimet. De nem sikerült. Nem is sikerülhetett. Nem késztethetsz senkit arra, hogy szeressen téged. Egyfolytában félelmek közt éltem, hogy talál magának valaki mást -, és pontosan ezt tette. Nem akartam elhinni, mert azt akartam, hogy működjön a házasságunk.

Házasságkötésünk után öt hónappal terhes lettem. Gyönyörű kisbabánk született. Ez egy időre megváltoztatta a dolgokat. Nagyon feldobta, hogy van egy gyermeke. De egy hónappal később a dolgok visszazökkentek a régi kerékvágásba: türelmetlen volt, mindig egyedül hagyott a gyerekkel, én cipeltem a terheket, megpróbáltam a gyermeket nevelni és a családot ellátni.

Három éve voltunk már házasok, mikor olyan dolgok történtek, amiktől észhez tértem. Rádöbbentem, hogy nem szeretett, és soha nem is fog, soha nem lesz jó apa és felelősségteljes férj. Nem bírtam tovább! Elváltunk.

 

Senkit sem késztethetsz arra, hogy szeressen téged!

Visszatekintve látom, hol követtem el a sok hibát. Legelső hibám az volt, hogy nem tartottam állandó kapcsolatot Istennel. Ha megtettem volna, nem kerültem volna ebbe a helyzetbe. Isten szeretete ingyenes, és ilyen szeretetet sehol másutt nem tapasztalhatsz az életben, mert ez a teljes szeretet. Semmi sem hiányzik belőle. Ne gondold hogy tudsz élni szeretet nélkül, mert erre képtelen vagy. A környezetedben élő emberekre sem számíthatsz, hogy megadják neked ezt a szeretetet. Istenre azonban számíthatsz. Ő mindig melletted marad és soha nem változik.

Hiba volt az is, hogy annyira siettettem a dolgot. Ez manapság népszerűnek tűnik. Azt gondolod: "Tetszik nekem, én is tetszem neki. Talán szerelmesek is vagyunk egymásba. Miért ne tennénk meg a következő lépést és próbálnánk meg, hátha működik nálunk a szexuális kapcsolat is, hisz mindketten szeretnénk?" Ezzel átugrod azt a szakaszt, amikor jó barátságba kerülhetnétek. Ez hiányzott a Józsival való kapcsolatomból. Hiányzott a kölcsönös tisztelet és barátság. Nem becsült engem, és én sem becsültem őt. Barátságról sem beszélhettünk.

További hiba volt a szexuális kapcsolat elkezdése. Ettől tartózkodnom kellett volna. Még nem házasodtunk össze. Nem voltam elég idős és tapasztalt, hogy szembenézzek egy ilyen kapcsolat következményeivel. Csak azért, mert a külső helyzet adott a szexuális kapcsolathoz, nem jelenti azt, hogy érett is vagy rá. Ez nem csak egy testi kapcsolat, hanem ez magába foglalja egész valódat. Nagyon fel tudja kavarni az érzelmeidet, ha felkészületlenül keveredsz bele. Ezt a házasságra kell tartogatni.

Ha visszatekintesz és átgondolod, hogy egy párkapcsolatban mi a döntő, láthatod: először is az számit, hogy mindketten keresztyének vagytok, aztán barátokká váltok, majd ebből nő ki a szerelem. Isten segít fenntartani a szerelmet. Ebből alakul ki egymás megismerése, később pedig összeházasodhattok.

Egy későn okos lány

 

Ennek az igaz történetnek az írója szerelmet keresett. Természetes, hogy vágysz valaki után, aki szeret, és akit viszont tudsz szeretni. Ez különösen is igaz a fiatalokra.

Ha közép- vagy főiskolás vagy, lehet, hogy épp szerelmes vagy valakibe, vagy legalábbis úgy gondolod. Azonban sokaknak kevés fogalmuk van a szerelemről.

Sokan összetévesztik a fellángolást az igazi szerelemmel. Mások azt gondolják, hogy a "szerelem első látásra" az igazi. Megint mások nem tudnak a különbséget tenni a testi vágy, a szexuális vonzódás és a szerelem közt.

Mikor beszélünk fellángolásról, és milyen hatása van? Mi a különbség a testi vágy és szerelem közt? Mi a szexuális vonzódás? Mi az igazi szerelem? Vizsgáljuk meg közelebbről ezeket a kérdéseket!

 

Mi a fellángolás?

Akkor vagy "belebolondulva" valakibe, ha teljesen magával ragad a másik vonzása. Erre mondják: "vakon szerelmesnek lenni". Más szavakkal, annyira elveszted az ítélőképességed, hogy nem tudod, mit teszel.

Aki "belebolondul" valakibe, általában nem tud másra gondolni, csak arra, akibe "szerelmes". Egy ilyen fellángolás izgalmas élmény, érzelmi csúcspont, de általában nem tart sokáig, mert nem igazi szerelem.

A fellángolásra jellemző, hogy hajlamos vagy bálványozni azt, akibe szerinted szerelmes vagy. Minden, amit tesz vagy mond, tökéletesnek tűnik. Nem látsz benne hibát. A többiek számos "veszélyes jelet" észlelnek, csak te nem, mert "elvakított a szerelem". Romantikus érzéseid felülkerekedtek, és nem használod a józan eszed.

Ha belebolondultál valakibe, hajlamos vagy a szórakozottságra.

Mintha kicseréltek volna. Felelőtlenné válsz, és könnyen elhanyagolod a kötelességeidet.

Néha a fiatalok ilyen nappali álmodozókká lesznek, elfelejtve feladataikat. Ha valaki felteszi a kérdést: "Mi van veled, Cili? Mintha nem találnád a helyed!" Cilike édesen elmosolyodik, és azt mondja: "Ó, szerelmes vagyok."

De nem, nem az! Csak belebolondult valakibe. Ha igazán szerelmes lenne, a feladataival foglalkozna, készülődne és tervezné a jövőjét.

Az ilyen érzelem nem tart sokáig. Sokáig tart viszont a fellángolás alatt elkövetett hibák keserű utóíze. Ne feledd, ha belebolondulsz valakibe, nem használod a józan eszed. Érzéseid irányítanak. Ennek hatására olyat is tehetsz, amit egész életedben bánni fogsz.

Dóri belebolondult Laciba. Laci jóképű volt, és az iskolai csapat nagy focistája, ami még vonzóbbá tette.

Aztán egy nap valóra vált az álma. Laci randira hívta. Dóri felvillanyozódott. Mikor Laci megérkezett, Dóri megkérdezte, hova mennek, de csak bizonytalan választ kapott. Egy elhagyatott helyen a fiú leállította a kocsit és "szerelmet" vallott.

Az események irányítása hamar kicsúszott Dóri kezéből, de ő nem tett ellene semmit. "Egy kis tapasztalat nem fog ártani" - gondolta. A "kis tapasztalat" aztán egész életére elkísérte.

Később Dóri elmondta: "Szörnyű volt! Annyira féltem. Egyáltalán nem voltam felizgatva. Végig arra gondoltam, mi van, ha valaki erre jár, és meglát minket? Néhány perc múlva felvettem a blúzomat, és gyűlöltem magam azért, hogy nagy értéket dobtam el egy fiúért, akit egyáltalán nem érdekelt, mi lesz velem - és aki engem sem érdekel."

 

Mi a testi vágy?

A testi vágy erős késztetés arra, hogy kielégítsd szexuális étvágyadat. A testi vágyat gyakran szerelemnek nevezik, de ez a kettő két teljesen különböző dolog.

A testi vágy önző, valamit kapni akar. Azonnali kielégülést követel. Így szól: "A magam élvezetére akarom, nem érdekelnek a következmények! Azonnal akarom!"

 

A szeretet önzetlen - adni akar. A szeretet azt akarja, ami a legjobb a másik személynek. A szeretet tud várni. Az igazi szeretet megvárja a megfelelő időt és körülményeket.

 

A Biblia ad példát a testi vágyra is és a szeretetre is. Amnon, Dávid egyik fia azt hitte, őrülten szerelemes Tamarba, a féltestvérébe. Annyira vágyott rá, hogy belebetegedett. Egy gonosz barátja kitalált egy tervet, hogy egyedül maradhasson Tamarral. Amnon élt az alkalommal és Tamart nemi kapcsolatra kényszerítette.

Mi történt ezután? Többé nem kellett neki, sőt valósággal megutálta a lányt. Amnon "szerelme" egyáltalán nem szeretet volt, hanem csak testi vágy.

Másrészt a Biblia elmondja, mennyire szerette Jákób Ráhelt. 14 hosszú évig kellett dolgoznia Ráhel apjánál, hogy megkapj a feleségül. Jákób kész volt dolgozni és várni Ráhelre, mert a szerelme igazi volt. A Biblia azt mondja, hogy a hét év pár napnak tűnt neki csupán, annyira szerette a lányt.

 

Mi a nemi vonzalom?

A nemi vonzalom testi vonzalom egy férfi és egy nő közt. Bennünk van a nemi ösztön, ami érdeklődést támaszt a másik nem iránt. Ebben nincs semmi rossz vagy bűnös. Isten teremtett így minket. Csak akkor van szó bűnről, ha nemi ösztöneinket helytelen módon akarjuk kiélni.

Ha valaki iránt szexuálisan vonzódsz, nem jelenti azt, hogy szereted is azt a személyt. Ha egy fiú meglát egy gyönyörű alakú lányt, és azt mondja: "Ez igen!", vagy ha egy lány meglát egy jóképű, magas srácot és megdobban a szíve, az még nem szeretet, mindössze testi vonzalom egy fiú és egy lány közt.

A filmek, tévé, újságok és könyvek folyamatosan azzal bombáznak: "Találj valakit, aki felcsigáz! Csak az számít, hogy jó nemi életed legyen!" A főiskolai szépségkirálynő összeházasodik a focicsapat volt kapitányával, és mindenki felsóhajt: "Milyen szép pár!" De hamarosan felbomlik a házasságuk. Miért? Mert nem volt igazi szeretet köztük. Közös érdeklődésük alig volt, csak szexuálisan vonzódtak egymáshoz. Emellett nem volt közös vonásuk. Hamar megunták egymást.

Ne feledd, a nemi vonzalom még nem szeretet. Fontos helye van a házasságban, de a házasság nem épülhet egyedül erre. Nagyon sok házaspár nem tudta megállni házasságuk előtt, hogy lefeküdjenek egymással, és ma már képtelenek egymást megérinteni is.

 

Mi az igazi szeretet?

Az igazi szeretetnek sok tulajdonsága van. A szeretet magába foglalja a testi vonzódás varázslatos elemét is. De ennél sokkal több. A szeretetnek a barátságban vannak a gyökerei. Az igazi szeretetben az egész személyt szereted. Szeretsz együtt lenni vele, és dolgaidat megosztani vele.

Az igazi szeretet önzetlen. Kész az áldozathozatalra. Tartalmazza a létfontosságú elkötelezettséget. Nem adja fel, nem hagy cserben, amikor a problémák jönnek.

Az igazi szeretet a legjobbat hozza ki belőled. Azt akarod, hogy az, akit szeretsz, büszke legyen rád. Ha csak belebolondulsz valakibe, lézengsz és álmodozol, de ha a szerelmed igazi, munkához látsz, terveket készítesz, készülsz a jövőre.

Az igaz szeretet nem egy hirtelen rád törő, csodálatos érzés. Idő kell hozzá, amíg megnő és kifejlődik. Néhány népszerű sláger azt a hamis benyomást kelti, mintha "a szerelem első látásra" lenne az igazi szeretet.

Az igazi szeretetbe nem "beleesel", hanem belenősz. Meg kell ismerned egy személyt, mielőtt igaz szeretettel szeretheted. Ahogy lehetetlen első látásra megismerni a másikat, ugyanígy lehetetlen első látásra igazán megszeretni valakit. Vonzódhatsz valaki iránt első látásra is. Még fel is "villanyozódhatsz" tőle. De nem szeretheted őszintén, ha nem ismered.

 

Az értékes szeretet

A Sátán nem akarja, hogy megismerd és megtapasztald az igazi szeretetet. Ezért reklámozza annyira a hamis szerelem különböző fajtáit. Azt akarja, hogy házasság előtt nemi kapcsolatot létesíts. Általában fel akarja kavarni az életed, hogy azt gondold, nem érdemes élni.

Isten azonban szeret téged, és azt akarja, ami a legjobb neked. Azt akarja, hogy értékes szerelmet tapasztalj, ne olcsó szexet. Ha az az akarata számodra, hogy férjhez menj vagy megházasodj, Nála megvan számodra a megfelelő személy. Azt akarja, hogy önzetlenül szerető, egész életre elkötelezett társad legyen. És azt akarja, hogy te is ugyanúgy elkötelezett legyél a társad iránt. Otthonotokat földi Mennyországgá akarja formálni.

1973 májusában, Mississippi állam West Point nevű kisvárosában egy 25 éves gyönyörű házasság végződött drámai módon. A helyi újság szerkesztőjének hűséges felesége kijött a templomból az esti istentisztelet után, kedvesen mosolyogva beszélgetett a barátaival, majd hirtelen holtan esett össze a füvön. Az újraélesztési kísérletek nem jártak sikerrel.

Barátainak és férjének úgy tűnt az egész, mintha a templomból egyenesen a mennybe sétált volna.

A kisváros meg volt döbbenve. Levelek és táviratok özönlöttek a gyászoló férjhez, aki forrón szerette és csodálta feleségét.

A temetés után, a férj, Henry Harris, egy hosszú, szívből jövő levelet írt kedves feleségéről:

A templomból egyenesen a mennybe távozott

Ahogy egy barátom mondta, azért jött West Pointba, hogy a templomba menjen, és a templomból indult útnak.

Ez 1946 tavaszán volt, mikor feleségem a főiskolán végzett, és a városba jött, hogy a gyülekezetben segítőként szolgáljon. Csak átmeneti munkára gondolt, mert meg volt győzve arról, hogy az Úr külföldre hívja misszionáriusnak. Az Úr azonban mást mutatott nekem. Tudtam, hogy ő az Istentől nekem szánt leány! Még abban az évben, 1946. december 10-én szívdobogva kértem meg, hogy legyen a feleségem.

Nem mondott nemet, hallgatott. Ez a csönd napokig és hetekig tartott. Félénken mondta el, hogy szeret, de erősen élt benne az érzés, hogy az Úr missziós területre szánja. Megpróbáltam minden erőmet bevetni, hogy meggyőzzem: Henry Harris az ő missziós területe! Több hónap udvarlásomba került. Sőt még annál is többe. Különös és csodálatos udvarlás volt, több, mint édes semmik suttogása. Miközben mindennél jobban akartam, hogy a feleségem legyen, azt is akartam, hogy Isten akarata teljesüljön, ezért a randevúink hetekig, hónapokig hosszú imaórák voltak.

Egy évre rá összeházasodtunk. Semmi kétségem a felől, hogy Isten akarata teljesült. Soha nem volt még boldogabb házasság. Néhány "modern" pár ezt nehezen fogja elhinni, de 25 évig, öt hónapig és tíz napig egyszer sem vitatkoztunk. Nem mindig értettünk egyet, de ha visszatekintek azokra a csodálatos évekre, egy jelentős nézeteltérés sem jut eszembe.

Tudom, hogy a következő hetek és hónapok roppant nehezek lesznek. Lesznek percek, mikor egy csendes helyet kell keresnem, ahol kisírhatom magam. Nincs ebben semmi rossz. De a Menny még kedvesebb lett a számomra, mert ott van Wanda, aki vár rám. Négy aranyos gyermekemben mindig őt láthatom. Minden évben eggyel több vörös rózsát adtam ahhoz a csokorhoz, amit december 10-én adtam neki. Az utolsóban huszonöt szál volt. Aztán a koporsót fedtem be vörös rózsával, és mindkét végére egy nagy vázát tetettem tele rózsával. Ki kell várnunk; míg újra látjuk egymást.

Nem hinném, hogy lett volna olyan nap a huszonöt év alatt, hogy ne mondtam volna neki, hogy szeretem. Mégsem hiszem, hogy tudta, milyen sokat jelent nekem, mennyire szeretem. Noha többé nem mondhatom neki naponta, hogy szeretem, megköszönöm Istennek, hogy megengedte egy igazán drága angyalának, hogy megossza velem életemnek egy részét. Soha nem gondoltam komolyabban, mint most: Istennek legyen hála az emlékekért!

 

Ez az értékes szeretet! Melyik fiatal ne szeretne ilyen házasságot?

Ilyen házasság, lehet a tied is, ha Isten akaratát keresed, megtalálod és követed.

Töltsd ki az alábbi tesztet:

 

Mi a szerelem? 1. lecke

 

A következő igaz-hamis állítások az "Egy későn okos lány" írásán alapulnak. Karikázd be az I-t (igaz), vagy a H-t (hamis)

 

1.    I    H    A "Nem akarom elveszteni!" hozzáállás nagyon nagy problémákhoz vezethet.

2.   I     H     Végzetes hiba, ha egy lány feladja erkölcseit, hogy megtartsa a barátját.

3.   I    H    Egy keresztyén nyugodtan randizhat nem keresztyénnel.

4.    I    H    Jó még a házasság előtt kipróbálni a szexet.

5.   I    H    Jó keresztyén barátságból fejlődhet ki igazi szerelem.

 

Töltsd ki!

6. Mi jellemzi azt a személyt, aki belebolondult valakibe:.................................................................

..................................................................................................................................................................

..................................................................................................................................................................

7. Nevezz meg a testi vágy jellemzői közül kettőt:....................................... és...............................

.................................................................................................................................................................

8. Az, hogy valakihez nemileg vonzódsz,............................................................hogy....................

.....................................................................................abba a személybe.

9. Az igazi szerelemnek a..................................................................................vannak a gyökerei.

10. Igazi szelembe nem "beleesel", hanem.......................................................................................

 

A szeretet három fajtája

Béla úgy gondolta, egyszerre három lányba is szerelmes!

Kati ugyanabba a gyülekezetbe járt, mint ő, és gyakran látták egymást istentiszteleteken. Ez a lány valahogy más volt, mint a többi. Egészen alávetette magát Urának, önzetlen volt, mindig gondolt másokra. Mikor Béla vele volt, a fiúnak nemes gondolatai és fennkölt álmai támadtak Felbuzdult, hogy tegyen valamit másokért és Uráért.

Aztán ott volt Zsuzsi. A szomszédban lakott, együtt nőttek fel. Mindent meg tudott vele beszélni. Jól sportolt és jó volt vele időzni. És ami a legfontosabb, megértette Bélát. Mikor tanácsra szorult, vagy meg akarta beszélni valamely gondját, rögtön Zsuzsihoz fordult. Noha nagyon szerette, soha nem csókolta volna meg. Még csak eszébe sem jutott ilyesmi. Zsuzsit mint barátot szerette.

A harmadik lány Linda volt. Ő igazi bomba nő volt. Nem csak szép arcú, de csodás alaké is. Béla büszkén feszített mellette, ha valahova elkísérte. De amikor találkoztak, a fiúnak nem jutott eszébe semmi, amiről szívesen beszélgetett volna vele. Csak testi vonzódásról volt szó.

Béla három „szerelme” azt példázza, hogy valóban többféle szeretet létezik.

 

A szeretet három fajtája

 

A legtöbb fiatal arról álmodik, hogy a házassága boldog és sikeres lesz. Persze nem könnyű ilyen házasságot kötni. Sőt, minden második házasság válással végződik.

Ez azt jelenti, hogy akik szerelmesnek hitték magukat, hamar kiábrándultak egymásból, megkese­redtek, boldogtalanná lettek, és véget akartak vetni a házasságuknak.

Vajon a házasság nem más, mint egy nagy szerencsejáték, ahol a legtöbb pár vesztesként és egymást gyűlölve végzi, míg csupán néhány szerencsés személynek sikerül jó kapcsolatot létesítenie? Nem, ez egyáltalán nem így van. Vannak bizonyos meghatározói a boldog házasságnak.

A boldog házasságban a szeretet három fajtája található. Könnyebben megértjük ezt, ha egy három részből álló piramist képzelünk magunk elé. A piramis alapja egy különleges szeretet, amit „agape” szeretetnek hívunk. A középső rész a barátság szeretete, a legfelső pedig a testi vagy nemi szeretet. Vizsgáljuk meg ezt a háromféle szeretetet. Kezdjük az „agape” szeretettel.

1. Agape szeretet

(Azért használjuk ezt a görög szót, mert a magyarban nincs rá kifejezés.) Mi az agape szeretet? Ez a szeretet azon formája, amely adni és áldozni kész egy másik személyért, annak a legjavát keresve.

Az agape szeretetnek két fő tulajdonsága van:

1. Teljesen önzetlen – azt keresi, ami a legjobb annak, akit szeret.

2. Elkötelezett szeretet – bármi történjék is, a szeretete megmarad.

A Korinthusiakhoz írt első levél 13. fejezetét úgy is nevezzük, hogy „a szeretet himnusza”, mert elmondja, hogyan cselekszik az agape szeretet: „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.Mindent elfedez mindent, hisz mindent remél, mindent eltűr.A szeretet soha el nem múlik.”

Az agape szeretet nem csupán csodálatos érzés, hanem határozottan függ az akarattól is. Az agape szeretet bámulatos tulajdonsága, hogy ha úgy döntesz, hogy valakit önzetlenül szeretni fogsz, és kedvesen bánsz vele, egy idő után kifejlődik a szeretet iránta.

Isten adott egy csodálatos helyet, ahol gyakorolhatjuk az agape szeretetet. Ez a hely az otthonunk. Ha családban élsz, Isten azt akarja, hogy kezdj el önzetlen szeretetet tanúsítani a családtagok iránt. Ne feledd, nem kell megvárnod, míg valóban szeretetet érzel irántuk. Úgy dönthetsz, hogy szeretni akarod őket, és máris önzetlenséget tanúsíthatsz irántuk. Ez kitűnő gyakorlat a házasságra. Bármely leány vagy fiú kedvesen bánhat azzal, akivel házasodni készül. Ezt diktálja mindkettőjük érdeke. De amint összeházasodnak és jönnek a szürke hétköznapok, felszínre kerül az alapvető természetek. Ha önzők és csak a maguk érdekét tartják szem előtt a jelenlegi családjukban, ugyanígy járnak el a házasságban is.

A fiatalok egyik legnagyobb hibája, hogy sietve összeházasodnak, mert nem bírják tovább otthon. De amíg nem tanulsz meg otthon élni, elfogadni és szeretni a többi családtagot, nem vagy kész a házassága sem.

Mielőtt házassága gondolnál, meg kell vizsgálnod, vajon agape szeretettel szereted választottadat, és ő is érez-e hasonló szeretetet irántad.

A boldog házasság nem két tökéletes ember házassága, akiknek az tatja véletlenül keresztezte egymást, és összeházasodtak. Senkiről sem mondható el, hogy tökéletes lenne.

A tökéletes házasság két tökéletlen ember közt jön létre, akik önzetlenül és elkötelezetten szeretik egymást. Az agape szeretet nem vak: látja a másik hibáit, de szeretettel elfedi azokat.<!--[if !vml]--> <!--[endif]-->

Az agape szeretet önzetlen, elkötelezett szeretet. Nélkülözhetetlen a boldog házassághoz.

Ha igazán szeretsz valakit, nem próbálod mindenáron megváltoztatni őt. Elfogadod, és úgy szereted, ahogy van. Az agape szeretet ezt mondja: „Bármi történjék is, szeretlek, és mindig szeretni foglak.” Ugye érthető, miért olyan létfontosságú ez a szeretet egy boldog és sikeres házasságban?

Az agape szeretet nem csak a házasságra érvényes. Mindenki iránt ezt a szeretet kell kifejlesztenünk. Isten szeretete mindenkire kiterjed. Neki mindenki nagyon drága. Mindenkit magába foglal szeretete. Ugyanezt kell tennie a mi szeretetünknek is.

Isten az agape szeretet tökéletes példáját adta. Odaadta Fiát, hogy meghaljon a kereszten a bűnösökért, közöttük érted is meg értem is. A Biblia ezt mondja: „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” (Róma 5,8)

Az agape szeretet legjobb példája Isten értünk meghalt Fia.

 

2. Baráti szeretet

Ezt a vonzalmat jó barátok iránt érezzük, azok iránt, akikkel jól megértjük egymást, és akikkel szeretünk együtt lenni. Ilyen barátaink lehetnek mindkét nemből.

A keresztyéneknek mindenki iránt agape szeretetet kell érezniük, de nem lehetünk szoros barátok mindenkivel. A piramis mutatja, hogy szűkül a személyek köre, akik iránt baráti szeretettel viseltetünk.

Baráti szeretetet kell éreznünk a barátaink iránt

 

A boldog házassághoz szükséged van baráti szeretetre is házastársad iránt. Ez azt jelenti: szeretsz vele lenni, beszélgetni, és az ügyes-bajos dolgokat megosztani vele. A férj és feleség közti gyengéd ragaszkodás nélkül a házasság nem működik, még ha az ágyban lángolna is a szenvedély.

 

3. Testi vagy nemi szeretet

Ez a legkülönösebb, legintimebb szeretet férj és felesége között. Csak egy személyt szerethetünk testi szeretettel: azt, akivel összeházasod­tunk. A piramis mutatja, hogy szűkül le egy személyre a szeretet, mikor a testi szeretethez érünk.

Kezdetben Isten egy férfit és egy nőt teremtett. Ők egész életükre el voltak kötelezve egymás iránt. Ez Isten terve a házassága és a testi szeretetre: egy férfi és egy nő egész életre szóló elkötelezettsége.

Isten az utódok nemzésére és élvezeti forrásként is adta a szexuális közösséget. A nemi kapcsolat által a férj és a feleség képesek a legteljesebben kifejezni egymás iránt érzett szeretetüket. Ez a házasság egyik nagy áldása és kiváltsága.

Egyetlen ember iránt szabad testi szeretetet éreznünk: a házastársunk iránt

 

A házasság védelmére adta Isten ezt a parancsolatot: „Ne paráználkodj!” Ez a parancsolat minden nemi tisztátalanságot tilt. A paráználkodás nemi kapcsolat két ember között, akik nem házastársak. Isten a paráználkodást és a házasságtörést egyformán tiltja egyéb szexuális bűnökkel együtt.

Ne értsük félre: Isten nem a nemi közösség ellen van, hanem az azzal való visszaélés ellen. Hiszen a szexualitás Isten ötlete volt. A házasságon belül ez az egyik legcsodálatosabb áldás. Isten örömszerzésül adta.

Akármilyen csodálatos is a testi szeretet, ez nem válhat a sikeres

Baráti szeretet kell éreznünk a barátaink iránt házasság alapjává. Pedig sok házaspár a testi, szexuális szeretetre próbál építeni. Az ilyen házasság tarthat ugyan egy darabig, de mikor az élet viharai jönnek, összeomlik. Túl későn jönnek rá, hogy ez gyenge alap.

 

Mindhárom szeretetre szükségünk van

Foglalkoztunk a szeretet három fajtájával: agape, baráti és testi szeretet. Szerinted melyikre van leginkább szükség egy boldog házasságban? A válasz: mindháromra egyformán. Olyan, mint egy háromlábú szék – mindhárom lábára szükség van, hogy fel ne boruljon.

Mindazonáltal nagyon fontos, hogy a szeretet három fajtája a megfelelő sorrendben kapcsolódjék egymáshoz.

A boldog és sikeres házasság első kelléke az agape szeretet, az a szeretet, ami önzetlenül a legjobbat akarja társának. A következő kellék a baráti szeretet, amely képessé teszi a férjet és a feleséget az örömteljes együttlétre. Végül a boldog házasságban ott a helye a kielégítő testi szerelemnek is.

Sajnos a legtöbb fiatal a testi szeretetre helyezi a hangsúlyt. Belevetik magukat a testi kapcsolatba, mielőtt megszületne egymás iránt az agape és baráti szeretetet. Így ugyan izgalmasabbnak tűnhet, de olyan, mintha a piramist csúcsával lefelé építenénk. Nem lesz sikeres.

Egy asszonynak csak öt hónapig tartott a házassága. Barátai előtt így vélekedett: „A férjem nem volt képes az igazi szeretette.” Nem a testi szeretetre utalt. Elsősorban az vonzotta őket egymáshoz. Volt valamilyen szintű baráti szeretet is köztük, mert szerettek együtt zenét hallgatni, és együtt szórakozni.

Mi hiányzott? Az agape – az önzetlen szeretet, ami a társ számára a legjobbat keresi. Ez a szeretet elkötelezettséget szül, és lehetővé teszi, hogy a társak kitartsanak egymás mellett, és megoldást találjanak a problémáikra.

Ha fontosnak ítéled a jövőd boldogságát, tartsd magad távol a testi kapcsolattól a házasság előtt! Ne köss házasságot, míg nem vagy biztos abban, hogy társaddal igazi agape és baráti szeretettel szeretitek egymást.

 

Isten szeretete az alap

A háromféle szeretetet egy piramis részeihez hasonlítottuk. Egy piramis viszont nem épülhet homokra. Biztos alapra van szüksége.

Piramisunknak Isten szeretete szolgáltatja a szilárd alapot.

 

Magunktól nem tudjuk úgy szeretni a másikat, ahogy kellene. Amikor Jézus Krisztust elfogadod Megváltódként, Isten beléd helyezi a Szentszellemet. A Szentszellemén keresztül Isten szeretete árad a szívünkbe. A Biblia ezt mondja: „...szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentszellem által.” (Róma 5,5)

Isten szeretete teszi ezt lehetővé! Elvégzi, hogy a szükséges módon szeressük barátainkat. Így szerethetjük házastársunkat is az Isten szerinti módon, hogy otthonunk a Mennynek egy kis része legyen a földön.

 

Szükségünk van szeretetre

Mindenkinek szüksége van arra, hogy szeresse azt, aki fontos számára. Mivel ez a szükség olyan nagy a fiataloknál, gyakran rossz helyen keresik a szeretetet.

A Bibliában ez áll: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet!” Ez azt jelenti, hogy mindennél jobban őrködj az érzelmeid felett. Nem kell vakon szerelmesnek lenned. Nem kell annyira elragadtatnod magad egy fellángolás miatt, hogy őrültségeket tegyél.

Az igazi szerelem nem vak. A józan eszedet kell használnod ahhoz, hogy eldöntsd, akarsz-e valakivel közelebbi kapcsolatba kerülni vagy sem. Nem kell fülig szerelmessé válnod. Dönthetsz úgy, hogy nem vonzódsz az iránt, akit nem tartasz megfelelőnek. Ne siess! Az idő a legjobb barátod abban, hogy megmutassa: igazi agapé szeretet van­e közted és a másik személy között, vagy csak fellángolásról vagy testi vonzódásról van szó.

A következő levelet Patrícia írta. Elmondja, hogyan kereste a szerelmet, hol hibázott, és hogy végül hogy találta meg. „Bár kaptam volna egy ilyen levelet kilenc ével ezelőtt! De sajnos nem kaptam. Ezt a levelet azoknak a tizenéves lányoknak írom, akik egy férfi igaz szerelmét akarják” – jelentette ki.

 

Kedves tizenévesek!

Bármerre nézek, mindenhol szerelemre vágyókat és szerelmeseket látok, és ettől még magányosabbnak érzem magam. Mert itt vagyok én, aki két gyereket vártam, de az egyiket elvetettem, hogy csak egyet kelljen megszülnöm. Pedig mindössze szerelmet akartam. Csak egy otthont és erős karokat, amelyek őriznek amíg alszom. Azt szerettem volna, hogy legyen mellettem valaki, mikor megvirrad.

Mikor betöltöttem a tizenötöt, nem gondoltam, hogy a következő kilenc év annyi fájdalmat, keserűséget és ürességet hoz. Most, huszonnégy évesen még mindig egyedül vagyok. Ti vártok hogy a szerelem megérkezzen, de én soha nem akartam várni. Olyan éhes voltam a szerelemre, hogy túl korán és túl gyorsan akartam megízlelni – és mostanra már alig maradt valamim.

Szeretsz valakit, és nemet mondasz neki. Ez fájdalommal jár, hátha elhagy ezért s az ettől való félelem most biztos hatalmasnak és megsemmisítőnek tűnik. De nagyobb fájdalom vár rád, ha igent mondasz. Megun, és úgy gondol rád, mint aki „nem az én típusom”, akit nem akar elvenni. Talán nem hiszel nekem, de ez igaz.

Az a férfi, aki igazán szeret, először nem a tested akarja. Megkérdezi. hozzámennél-e feleségül. Ő neked biztonságot, védelmet szeretne nyújtani, gondoskodni akar rólad. Azt akarja, hogy megbízz benne és megoszd vele titkaid. Meglátja, hogy ajándék vagy a számára és olyan gyengéden bánik veled, mim egy gyöngyszemmel, amit egész életében keresett.

Becsüld meg magad, mert nagyon értékes vagy! Ne árusítsd ki magad Minden ár túl alacsony, ami kevesebb, mint a várakozásra képes, felelősségteljes szerelem.

Lehet, hogy nagyon nehéz lesz várni. Azért érzel így, mert még fiatal vagy, és benned van a gyermek türelmetlensége. Tanulj türelmet: ez az önfegyelem kezdete. Ezt a leckét előbb vagy utóbb úgyis meg kell tanulnod. Minél előbb megtanulod annál nagyobb lesz az örömöd, kisebb a bánatod. Én tudom. Most tanulom, és azt kívánom, bár megtanultam volna akkor!

Csak egy Személy van köztem és a széthullás közt. Ez az Személy Jézus Krisztus, aki úgy szeret, ahogy vagyok: félelmeimmel, gyakran összetörve már nem olyan csinosan, magányosságról árulkodó szemekkel. Csak az Ő szemében vagyok ragyogó, csillogó szemű, gondtalan mosolyú, üde, fiatal lány.

Az Ő szeretete nem múlik el. Velem van reggel, segít félrehúzni a függönyt és beengedni az új napot. Szeretete segít elviselni a fájdalmat, hogy ezen a földön már nem láthatom gyerekemet. Életben tart, erőt ad, hogy hordozzam ezt a fájdalmat, annak a bűnnek az következményét, hogy kiárusítottam magam.

Végre megtanultam, hogy nem győzhetek ha eladom magam. Pillanatnyilag egy valaki van csak, akinek oda tudom adni mindenem anélkül, hogy hiábavaló lenne az áldozatom. Csak egy valaki van. aki igazán tudja, ki is vagyok. Csak egy valaki van, aki szépnek lát, és én az Övé vagyok.

Tőle tanulj szeretetet! Ne az utcán vagy egy autó hátsó ülésén. Amit ott kapsz az méreg – valami szentnek az eltorzítása.

Tanulj az igazi szeretetről tőle, aki maga a szeretet. Már régen beszél veled erről, és ha elhiszed ezt az egyszerű igazságot (amit gyerekeinknek is tanítunk), rá fogsz döbbenni, hogy ő az alapja annak amire mindig is vágytál. Isten szeretet: Vedd komolyan, és engedd hogy ez érleljen téged nővé! Szeretettel. Patrícia

Copyright Campus Crusade for Christ, Inc. 1974. All right reversed.

 

Nem egyszerű feladat egy életre szóló kapcsolatot teremteni.

 

Kétféle párkapcsolatot éltem át: az egyik, amelyik a mi generációnkra annyira jellemző, a másik pedig Isten törvényeinek szilárd alapjára épült. Van köztük egy kis hasonlóság és nagyon nagy különbség.

Első szerelemem egy fiú volt, akit Sándornak fogok hívni. Sándor gyerekkora óta keresztyén. Neki és családjának köszönhetem, hogy megtértem. Ezen túl csak két dolog volt helyes a kapcsolatunkban: mindketten keresztyének voltunk, és hogy ő fiú volt, én meg lány.

Mivel a kapcsolatunk testi vonzalomra épült, öt éven keresztül a tipikus hullámhegyeken és völgyeken hányódtunk, féltékenységgel és önzéssel tarkítva. Ha nem lettünk volna annyira érzelmileg is egymáshoz kötve, már sokkal előbb szakítottunk volna. Boldogtalanok voltunk együtt, de legalább ugyanolyan boldogtalanok voltunk egymás nélkül. Olyan rég ismertem Sándort, hogyha a szakítást mérlegeltem, olyan volt, mintha egy válással vagy a halállal kellene szembenéznem. A kapcsolat vége egy fejezetet lezárt az életemben.

Anélkül, hogy új barátot kerestem volna, egy nyáron azon kaptam magam, hogy naponta 40 percet töltök egy kocsiparkolóban egy sráccal, akit Szilárdnak hívtak. Próbáltam normálisan elbeszélgetni vele, de úgy két hét után rájöttem, hogy vagy én vagyok nagyon unalmas, vagy Szilárd egy remete.

Egy nap azonban szóba került a tenisz, mire ő élénk társalgásba kezdett.

Annyira meglepődtem, hogy amikor megkérdezte, milyen hosszú az ütőm, meg milyen szervákat szeretek, kitaláltam rá valami választ. Életemben nem láttam még teniszt.

Ahogy kiszálltam a kocsiból, megdöbbenve jöttem rá, hogy hazudtam, és hogy ezt másnap be kell vallanom. Valahogy ez a vallomás aztán megtörte a jeget, és egy boldog nyarat töltöttünk el úgy, hogy a napi 40 perces kocsikázás alatt jobban megismertük egymást.

Ettől fogva hosszú órákat beszélgettünk, vagy személyesen, vagy ha távol voltunk egymástól, kazettán keresztül. Mivel nem volt köztünk testi kapcsolat (jóllehet, éreztük az egymás iránti testi vonzalmat), megismertük egymás céljait, álmait és hátterét. Úgy éreztem, soha senkit nem ismertem meg jobban, mint Szilárdot, mert sok területen feltárult előttem a személyisége. Fő érzelmem iránta a tisztelet volt, ami lassan őszinte szerelemre változott.

A világ keveset tud az ilyen szerelemről, amelyik kijelenti: „Jól ismerlek - erősségeidet és hibáidat is ­ és elfogadlak.” Mikor egy évvel később összeházasodtunk, mindketten meg voltunk győződve arról, hogy Isten adta nekünk azt a sok együtt töltött időt, és kapcsolatunk az Ő akaratán alapult. Csak a házasság után tudom igazán értékelni ennek a jelentőségét.

 

Töltsd ki az alábbi tesztet:

 

A szeretet három fajtája 2. lecke

 

Írd be a piramisba a háromféle szeretet nevét, és mindegyikből írj egy rövid leírást!

3 ..............................................................................................................

..................................................................................................................

2._______________________________________________

_________________________________________________

1._______________________________________________

_________________________________________________

 

Igaz vagy hamis?

 

4.   I   H     Az agape szeretet csak egy csodálatos érzés.

5.   I   H    A boldog házassághoz szükség van baráti szeretetre is a társad iránt

6.   I   H    Isten nem a szex ellen van, hanem a szex rossz használata ellen.

7.   I   H    A szex a sikeres házasság alapja.

 

Töltsd ki:

 

8. Az agapé szeretetnek két fő tulajdonsága van:

 

Teljesen ........................................ és ........................................................................... szeretet

 

9. Csak ________________ szerethetünk testi szeretettel, azt akivel _______________.__ __________________________________________

 

10. Ez Isten terve a házasságra és a testi szeretetre: Egy ____________ és egy ____________

egész __________________ szóló ___________________________.

 

Ha tudsz valakiről, aki szintén szeretné kapni ezeket a leckéket, írd ide a nevét és címét

Ha tudsz még valaki másról is, írd le egy külön papírra! (Minden korosztály számára vannak leckéink.)

 

Tíz ok, miért várjatok a házasságkötésig

Mindenkinek szüksége van arra, hogy szeresse valaki, aki fontos számára. Ez különösen igaz a fiatalokra. Az a tudat, hogy egy másik nemű személy vonzónak talál, megdobogtatja az ember szívét.

 

Mikor egy fiúban és egy lányban vonzalom támad egymás iránt, és több időt töltenek egymással, izgalmuk is növekszik. Rájönnek, milyen kellemes egymás érintése és simogatása. Ez felébreszti a szenvedélyüket. Rövidesen nemi kapcsolatra is gondolnak, hiszen így gondolkoznak: „Ha szeretjük egymást, mi rossz lehet a közösülésben?

Sok minden indokolja, miért tartózkodjatok a szexuális kapcsolattól a házasságkötés előtt. Röviden összefoglalva: Sokkal kevesebbet nyersz a házasság előtti szexszel, mint amennyit veszítesz.

Mit nyersz? Rövid élvezetet. Talán pár pillanatnyi örömet, de amit elvesztesz, az az egész életedre kihathat. Lássuk, mit veszítesz:

 

 1. A házasság előtti szex lerontja az esélyeid, arra, hogy megismerd az igazi szerelmet.

Végzetes hibát követ el az a lány, aki odaadja a testét azért, hogy valakinek a szerelmét elnyerje, vagy megtartsa.

A szerelem vezethet eljegyzéshez, házassághoz és szexuális közösséghez, de a szex nem vezet igazi szerelemhez. Ehelyett gyakran elveszíted az esélyedet arra, hogy megismerd az igazi szerelmet.

Egy tizenkilenc éves lány tisztán tartotta magát a középiskolában és a főiskola első évében. Már elég régóta járt egy fiúval, aki nagyon tetszett neki. Az utolsó éjszakán, mielőtt a fiú nyaralni ment volna, a lány odaadta magát neki. Azt gondolta: „Miért ne? Szeret engem, és én is szeretem őt.”

Mi történt? A nyár folyamán alig hallott a szerelméről. Mikor a fiú ősszel visszatért, kijelentette: „Csalódtam benned. Az utolsó esténk egy rémálom volt. Nagyon szégyellem magam miattad. Soha többé nem tudnék veled járni ezek után. Ez volt életem legnagyobb csalódása.”

 

2. A házasság előtti testi kapcsolat meggátol abban, hogy megismerd Isten legszebb ajándékát.

A nemi közösüléssel kapcsolatos egyik téves elképzelés, hogy az csak testi igény, amit bárkivel élvezni lehet. Ez az elképzelés figyelmen kívül hagy néhány a teremtés rendjével összefüggő tényt. Ez a nemi közösülés kiárusítása és jelentéktelenné tétele.

A közösülés nem csak testi aktus. A nemi közösülés során egy másik személlyel eggyé válsz. Ebben az intim kapcsolatban életed egy része örökké a társadé, az ő életének egy része pedig a tied lesz. Amikor később megházasodsz, rádöbbensz, hogy 100%-ig nem tudod magadat a házastársadnak adni. Miért? Mert egy részedet már másnak (másoknak) adtad. Esztelenség ezt a tényt figyelmen kívül hagyni, mert ez is arra utal, hogyan teremtett Isten bennünket. 

 

3. A házasság előtti közösülés megsebezi az önbecsülésedet.

A Biblia kijelenti, hogy a fiatalnak tisztelettel kell bánnia a testével és nem szabad követnie az erkölcstelenek útját. A fiatalság tisztasága megfizethetetlen tulajdon. Sajnos sokan erre csak akkor döbbennek rá, amikor már túl késő.

Néha egy lány a szerelemre kiéhezve összetéveszti a fiú szexuális vágyait azzal a szerelemmel, amit ő keres, és ezért odaadja magát. Ilyenkor leggyakrabban a fiú igazából nem szereti és becsüli a leány személyiségét. Szexet akar, a lány pedig kapható rá. Arra használja a leányt, hogy megkapja, amire vágyott. Egy idő múlva azután megunja a lányt. Olyan számára, mint egy olcsó, hibás, leszállított árú portéka.

Hova is meneküljön máshova a szeretetet kereső lány, mint egy másik szexre áhítozó fiúhoz. Leértékeltté válik a saját és a mások szemében is. 

 

4. A házasság előtti közösülés egész életre szóló bűntudatot okozhat.

 Isten lelkiismeretet adott neked, és meg kell tanulnod hallgatni rá. Egy 42 éves nő írta: „Amikor fiatal voltam olyan bűnökbe estem, amik megmérgezték az életemet. Ezeket a titkos bűneimet tizenéves koromban követtem el. Bűntudatomban csak sírtam és sírtam. Bárcsak Isten békességet adna, és elvenné életem szörnyű vétkét!”.

Talán kapsz pár pillanatnyi „túláradó élvezetet” a házasság előtti szexszel, de vajon megéri-e ezt az árat fizetni érte?

 

 5. A házasság előtti közösülés nagy csalódást okozhat.

Vajon tényleg olyan izgalmasnak és kápráztatónak találják-e a fiatalok a nemi közösülést, mint amilyennek elképzelték? A válasz: Nem!

Egy nagy klinikán a házasság előtti szexuális kapcsolatról végeztek felmérést leányanyák közt. A következő kérdést tették fel nekik: „Milyennek találta a nemi közösülést? Élvezetesnek, kiábrándítónak vagy kellemetlennek?”

50 százalékuk mondta kiábrándítónak, 30 százalék, pedig kellemetlennek. Csak 20 százalékuk vallotta kellemesnek.

A megfelelő körülmények között a közösülés olyan, amilyennek Isten szánta: izgalmas és mámorító. Házasságon kívül azonban legtöbbször csak csalódást okoz. Egy tizenhat éves terhes lány így nyilatkozott:

Amit a könyvekben a szerelemről olvasol, nem más, mint egy rakás hazugság. Nem gyengéd, nem édes, és nem tart semeddig. Irtózatos és megsebez. Az összes forgatókönyvírót le kellene csukni azért a sok szemétért, amit holdfényről, meg alkonyi rózsakerti sétákról ír. Mi több, a romantikus összeborulások és a szenvedélyes ágyjelenetek, a másnapi boldog ébredések... – mind hazugság. Fájdalmas, nagyon fájdalmas, ha nem vagy még belefásulva. Szörnyen érzed magad másnap reggel, amikor a barátod rád sem néz. 

 

6. A házasság előtti közösülés veszélyes

A házasság előtti szexuális kaland nemi betegségek veszélyével is együtt jár. Egy „tapasztalt” lány (nem prostituált!) egész sor ilyen betegség forrása lehet. Hasonlóképpen fiúk is. Nemi betegségek komoly fertőzést, vakságot vagy akár halált is okozhatnak. Hasonló bajokat okozva átkerülhetnek a gyermekeidre, és nem mindegyikre van orvosság. Egy lány, akinek csak egy fiúval volt szexuális kapcsolata, azt gondolta, biztonság­ban van. Szörnyen megdöbbent, mikor orvosa elmondta neki, hogy megfertőződött. Egy „nemi nyomkereső” kiderítette, hogy a fiú csak egy másik lánnyal feküdt le, aki viszont öt másik férfivel, ők azonban tizenkilenc nővel, köztük néhány prostituálttal. A lány, aki azt gondolta, hogy egy személyre szóló a kapcsolata, azon az egy személyen keresztül legalább 92 másik személlyel került érintkezésbe. 

 

7. A házasság előtti közösülés összetörheti egy lány életét

A házasságon kívüli szexuális kapcsolatban élő fiataloknak meg kellene kérdezniük maguktól: „Mit teszünk, ha terhesség lesz a vége?”

Valaki így számolt be egy látogatásáról egy leányanyaotthon­ban: „Soha nem felejtem el azoknak a lányoknak az arcán a kétségbeesést. Nem tudják, mit hoz a jövő, hogy megismerik-e valaha az igazi szerelemet, vagy lesz-e valaha boldog otthonuk.”

Nem csak a „könnyen kapható” lányok esnek teherbe, hanem a „rendesek” is. Az abortusz könnyű megoldásnak tűnik a nem kívánt terhességre, pedig nem az. Szörnyű bűntudatot okozhat, amely az egész életeden át elkísér. A következő levél egy családi történetet mond el:

1982 júniusában rájöttem, hogy terhes vagyok. 18 éves voltam, és 2 hónap volt még a főiskola kezdetéig. A barátom keresztyén volt, mint én, és az abortusz mellett döntöttünk, mert nem akartunk összeütközésbe kerülni a családunkkal és a barátainkkal. Ez látszott „könnyebb” útnak.

A műtét után sok lelki fájdalmam támadt. Sokat sírtam, és megbántam, hogy így döntöttem. A mai napig gyakran térdre esve zokogok, kérve az Úr kegyelmét, mert oly nagyot vétettem. Sokat bánkódom és tépelődöm, vajon ad-e Isten még egy esélyt Ő szerető Isten, ezt teljes szívemből hiszem. Mégis rettenetes nehéz rossz lelkiismerettel együtt élni. Úgy érzem, Isten elhagyott, és nagyon elbizonytalanít a rémes múlt.

Megbocsát-e Isten? Hiszem, hogy megbocsát, de érzem a bűnöm súlyát 

 

8. A házasság előtti közösülés nagy problémákat okozhat

lehet, hogy a fiú azt mondja: „Ha teherbe esel, legfeljebb összeházasodunk.”

Lehet, hogy így lesz, de a házasság komoly dolog. Terhekkel jár, amire talán még nem vagy felkészülve. A házasság nem csupán holdfényből, romantikából és rózsákból áll. Beletartoznak a szürke hétköznapok, a pelenkák és a mosatlan edények is. Gondolkozz el a következő levélen:

„17 éves vagyok, és már tönkre ment az életem. Tamással már hat hónapja jártunk együtt, és olyan dolgokba kezdtünk, amihez nem volt jogunk Teherbe estem.

Mindketten abbahagytuk az iskolát, és összeházasodtunk. A rokonaim azt javasolták, legjobb, ha elköltözünk a városból. Így is tettünk. Utálom az életet. és azt, amit Tamással tettem. A baba állandóan sír és Tamás idegeire megy. Sokat iszik, de nem tudom hibáztatni. Egy szemétkupac közepén élünk, nincs pénzünk bébiszitterre. mozira vagy rendes ruhára. Tamás soha nem mond semmit, de tudom, hogy utál mert miattam került ebbe a helyzetbe. Attól tartok, a babát is utálja. Soha nem veszi fel, és nem törődik vele.

Néha úgy tűnik, ez az egész egy rossz álom. Szeretnék reggel otthon az ágyamban ébredni, felöltözni, és indulni az iskolába a többiekkel, akiket annyira szerettem, de jól tudom, hogy azok a napok számomra véget értek, és én nem menekülhetek ebből a helyzetből.

Nem akarok tanácsot kémi. Azzal én már elkéstem. Abban a reményben írok, hogy kinyomtatják ezt a levelet, hogy más tizenévesek – akik azt képzelik magukról, mint én is annak idején, hogy mindent tudnak – tanuljanak belőle.

Egy 17 éves roncs 

 

9. A házasság előtti nemi kapcsolat rossz házasságba kergethet.

Ha valakivel házasság előtt szexuális kapcsolatot létesítesz, azt hiszed, megtaláltad az igazi szerelmet, miközben csak a testi vonzalom izgalmát érzed.

Összeházasodtok, és rájössz, hogy nem a megfelelő embert választottad. Túl későn veszed észre, hogy nem igazi szerelem hozott össze a férjeddel, hanem csak testi vonzalom. 

 

10. A házasság előtti testi kapcsolat tönkreteheti a házasságod.

Néhányan úgy vélik, az esküvő után minden rendbe jön. De ez nem így van. Boldog és sikeres házasságot még a legoptimálisabb külső körülmények közt sem könnyű kialakítani. Ha meg rosszul kezdődik, szinte lehetetlen.

A házasság előtti szexuális kapcsolat nagyon lecsökkenti a boldog házasság esélyeit. Az egyik ok az, hogy akik házasság előtt könnyelműen bántak a szexszel, hajlamosak a házasságban is ezt tenni. Soha nem elégedettek, mindig új élvezetre vágynak.

Előfordul, hogy a házasság előtt együtt élők összeházasodnak és látszólag jól ki is jönnek egymással.

Azonban a kétség és bizalmatlanság magvait elvetették, s azok később keserű gyümölcsöt teremnek.

Egy húsz éve házasságban élő pár tanácsot kért, hogyan lehetne megmenteni a romlott házasságukat.

A feleségem nem bízik bennem – nyilatkozta a férj.

Te sem bízol bennem – vágott vissza a feleség. – Sohasem bíztunk egymásban.

Miért nem? Mert házasság előtt szexuális kapcsolatba kerültek. 20 év gyanakvásban és bizalmatlanságban telt el, végül pedig zátonyra futott a házasságuk.

 

A házasság előtti nemi kapcsolat helytelen.

Tíz gyakorlati okot néztünk meg, miért rossz a házasság előtti nemi kapcsolat. De van egy fontosabb ok is, mint ez a tíz:

Azért helytelen, mert Isten megparancsolta, hogy tartózkodjunk ettől. Az Ő szava pedig megváltozhatatlan. Egyszerűen kijelentette, hogy a házasságon kívüli nemi kapcsolat bűn. A Biblia paráznaságnak nevezi. Ez minden bűn kézül az egyik legkárosabb.

A Bibliában ezt olvassuk: „Kerüljétek a paráznaságot! Aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik” (1Kor 6,18).

Isten azt akarja, hogy lássuk, a házasságon belüli testi közösséget szentnek és tisztának tekinti, és az áldása nyugszik rajta. Isten elítéli azokat, akik paráználkodnak, vagy házasságot törnek. A Biblia ezt írja: „Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta! A paráznákat és a házasságtörőket pedig ítéletével sújtja az Isten.” (Zsid 13,4).

A Biblia kijelenti, hogy a házasságon kívüli nemi kapcsolat, és annak bármiféle abnormális vagy fajtalan formája rossz. Gyakran hallható: „Ma már más időket élünk!” Ez igaz, de sem Isten, sem pedig az e dolgokról való felfogása nem változott. A Biblia így ír erről: „Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok... nem fogják örökölni Isten országát.” (1Kor 6,9-10)

 

Isten a legjobbat akarja nekünk.

Sok fiatal nem érti, miért tiltja Isten a házasság előtti testi közösséget. Néhányan azt hiszik, Isten azt akarja, hogy egyáltalán ne is élvezhessük a szexet, de ez egyáltalán nem igaz.

Az igazság az, hogy Isten nem azért adott parancsolatokat a szexszel kapcsolatban, hogy ne élvezhessük, hanem hogy a legtejesebben és legtovább élvezhessük.

Hogy ezt szemléletessé tegyem, elmondok egy példát. A világ egyik leggyorsabb vasútját Japánban találjuk. Ezek a vonatok általában 280 km/óra sebességgel közlekednek, de elérhetik a 450-500 km/órás sebességet is!

Miért tudnak így száguldani ezek a vonatok? Azért, mert kitűnően megtervezett és szakértők által megépített síneken futnak. A pálya teszi lehetővé a vonat számára, hogy a legnagyobb sebességgel közlekedjen.

Tegyük fel, hogy egy vonat azt mondja magában: „Unom már ezeket az ósdi síneket. Annyira korlátoznak. Szabad akarok lenni, hogy oda mehessek, ahova akarok, és azt tehessek, amit akarok.” Ezzel a vonat leugrik a sínről és nekiindul a rizsföldeknek.

Most már teljesen szabad – nem köti a pálya. Az igaz, hogy teljesen szabad, de most már nem tud nagy sebességgel száguldani. Pontosabban egyáltalán nem fog száguldani, hanem megragad a sárban, és ott is marad, míg egy nála nagyobb erő ki nem emeli onnan, meg nem tisztítja, és vissza nem teszi a pályára.

Így van ez a szexualitással is. Isten „síneket” fektetett le, de nem azért, hogy ne élvezhesd, hanem azért, hogy teljesebb formában és a legtovább élhess vele. A Sátán felkínálja a sínekről való leugrás izgalmas szabadságát, de csak a sárban fogsz kikötni.

Ha Isten terve az, hogy házasságban élj, ő teremtett hozzád illő társat is. Ha majd az esküvődön végigvonulsz a templompadok között, hogy a szent Isten előtt tégy fogadalmat párodnak, boldog leszel, hogy tisztán megőrizted magad neki.

De mi van, ha már kisiklottam? Van még remény számomra?

Igen, van: Jézus Krisztus ki tud segíteni a bűnöd mocsarából, meg tud tisztítani, és sínre tudja tenni az életedet.

Egyszer vallási vezetők egy házasságtörő asszonyt vittek Jézushoz. Lábai elé lökték, és azt mondták: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen kapták. Mózes azt mondja a törvényben, hogy az ilyen asszonyt meg kell kövezni (köveket rádobálva megölni). De te mit mondasz?”

Ezeket az embereket nem érdekelte az asszony. Ő csak eszköz volt arra, hogy Jézust bajba keverjék. Ha Jézus azt mondja, hogy ne kövezzék meg, megszegi Mózes törvényeit. Ha azt mondja, hogy végezzék ki, a római jog miatt kerül bajba.

Az Úr Jézus nem válaszolt rögtön. Letérdelt, és írni kezdett a homokba. Amikor ezek az emberek tovább követelték a választ, felállt és ezt mondta: „Aki közületek még soha nem vétkezett, az dobja rá az első követ!” A vádolóknak megszólalt a lelkiismerete, és egymás után eloldalogtak. Az Úr Jézus megbocsátott az asszonynak, és azt mondta neki: „Menj, és többé ne vétkezz!”

Jézus neked is meg akar bocsátani, és Isten szemében tisztává akar tenni. A kereszten drága vérét ontotta, hogy megbocsátassanak a bűneid. Vére minden bűnödtől meg tud tisztítani. A Biblia ezt mondja: „...Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” (1Ján 1,7)

Bátran mehetsz Jézushoz. Megbocsátott a házasságtörésen kapott asszonynak is. Ő a „bűnösök barátja”, ezért hív magához: „...aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el.” (Ján 6,37)

A te dolgod az, hogy bűneiddel hozzá menj, Ő pedig kész befogadni téged. Nem csak megbocsátja a bűneidet, hanem meg is tud szabadítani minden bűntől, aminek rabja vagy. Így mondta: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Ján 8,36)

Ha igazán szeretnéd ezt, csendesedj el az Úr előtt. Mondd el neki bűneidet. Mondj el neki mindent őszintén. Nem fog visszautasítani. Köszönd meg, hogy meghalt érted a kereszten. Kérd meg, hogy tisztítson meg drága vérével, amit érted ontott.

Szerezz egy Bibliát vagy egy Újszövetséget, és kezdd el olvasni a János evangéliumát. Olvasás közben húzd alá a „hisz”, „hinni”, stb. szavakat. Különösen figyelj a következő versekre:

Jn 3,16-18; Jn 5,24; Jn 1,10-12; Jn 3,36; Jn 6,37; Jn 20,31.

Töltsd ki az alábbi tesztet:

 

Tíz ok, miért várjatok a házasságkötésig 3.lecke

 

Minden kérdés két részből áll. Először töltsd ki az üres helyet, majd karikázd be, hogy szerinted igaz vagy hamis az állítás!

 

1. A házasság előtti szex..............................az esélyeid, arra, hogy megismerd az ..........................................................................................................

 

I    H   Ha belemész a nemi kapcsolatba, biztos, hogy elnyered valakinek a szerelmét. 

 

2. A házasság előtti szex .................................................... abban, hogy megismerd ...........................................................................................................

 

I    H   Nem tudod 100%-ban a házastársadnak adni magad, ha volt már mással nemi kapcsolatod. 

 

3. A házasság előtti szex ........................................ az ..................................................................................................................................................................

 

I   H   Ha egy lány odaadja magát egy fiúnak, leértékelődik a saját és mások szemében. 

 

4. A házasság előtti szex .......................................................................................... okozhat.

 

I    H   A keresztyén ember lelkiismerete idővel elaltatható. 

 

5. A házasság előtti szex .......................................................................................... okozhat.

 

I   H   Egy nagy klinikán a legtöbb leányanya azt mondta, hogy a házasság előtti szex kellemes volt. 

 

6. A házasság előtti szex .............................................................. .

 

I   H   Házasság előtti szex nemi betegséget okozhat. 

 

7. A házasság előtti szex ..................................... egy lány .................................................. .

 

I   H   Az abortusz könnyű megoldás a nem kívánt terhességre. 

 

8. A házasság előtti szex ............................................ problémákat ..................................... .

 

I   H   „Ha terhes leszel, még mindig össze tudunk házasodni.” Ez az ígéret senkit nem jogosít fel a házasság előtti nemi életre. 

 

9. A házasság előtti szex ........................................................ ba ......................................... .

 

I   H   Ha egy fiú és egy lány igazán szerelmesek, akkor nem baj, ha kipróbálják a szexet, hisz úgyis összeházasodnak majd. 

 

10. A házasság előtti szex ...................................................... a­ ........................................... .

 

I   H   Házasság előtti szex növeli a boldog házasság esélyeit.

 

A nemi ösztön

Amikor egy fiatal felnőtté érik, tudatára ébred a testében megjelenő új hatalmas erőnek. Ez az új erő a nemi ösztön.

A nemi közösülés utáni vágyat Isten plántálta belénk. Ez nem szennyes és nem gonosz. A nemi ösztön Isten ötlete volt, nem a mienk. Olyan hormonokat ültetett belénk, amiktől a másik nem felé vonzódunk. A szexualitás az Isten által megtervezett formájában gyönyörű. Ez mindenre így áll, amit Isten teremtett.

A nemi ösztön nem bűnös, de Isten figyelmeztet, hogy uralkodnunk kell e vágy fölött. A Bibliában sokszor beszél arról, hogy tartsuk tisztán magunkat a társunk számára, akivel egy nap összeházasodunk.

A nemi ösztönt az evési ösztönhöz lehetne hasonlítani. Nem bűn éhesnek lenni, de az már bűn, ha élelmet lopunk éhségünk csillapítására. Hasonlóképpen a nemi ösztön önmagában nem bűnös, de bűnös, ha helytelen módon elégítjük ki.

 

Az Isten terve szerinti nemi ösztön

Isten minden élőlényt a szaporodás képességével teremtett. Az állatok erős nemi ösztöne összehozza a hímet és a nőstényt, hogy párosodjanak. Azonban az állatok esetében a nemi ösztön bizonyos időszakokhoz van kötve. A nőstény csak akkor Fogadja a hímet, mikor a termékeny időszakban van. Máskor nem érdekli. Az állatoknál a párosodást Isten csak szaporodás céljából teremtette.

Az emberi lényeknél ez másképp van. Isten szaporodási eszköznek is adta, de a férj és feleség közötti szeretet legteljesebb kifejezésére is szolgál. Isten más tormában is teremthetett volna minket. Megtehette volna, hogy belénk is csak időszakos nemi ösztönt ültet, mint az állatokba, de ez csak korlátozott szexuális élvezetet nyújtott volna. Állandó kielégülést kívánó nemi ösztönnel is teremthetett volna, de ez elviselhetetlenné tette volna az életet.

Isten egy harmadik, az előző kettőnél jobb megoldást tartogatott számunkra. Olyan lappangó nemi ösztönnel teremtett, amit inger hoz működésbe.

Ez azt jelenti, hogy férj és feleség élhet úgy egymás mellett, hogy nem a nemi vágyaik irányítják őket. De a megfelelő időben felkelthetik egymás nemi vágyát.

Házasságon belül a férj és a feleség nemi vágyukat Isten törvényének megszegése nélkül elégíthetik ki nemi közösüléssel. Ezt Isten így akarta.

Ugyanezek az erős vágyak és szenvedélyek házasságon kívül is felébreszthetők. E vágyaknak azonban nincsen „jogos” levezetési formája. Ha nem elégülnek ki, csalódottságot okoznak, ha viszont igen, az paráznaság, egyike a legpusztítóbb bűnöknek, amibe az ember beleeshet. Ezért óv a Biblia a nemi ösztön házasságon kívüli felébresztésétől.

A nemi ösztön hasonlítható egy gőzkazánhoz. Ha a kazánban tüzet gyújtunk, a benne lévő víz gőzzé alakul. Ez a gőz hatalmas nyomást idéz elő, de egy kivezetés megfelelő módon vezeti le az energiát. Így az használható turbinameghajtásra, elektromosság termelésére. Ha azonban nem gondoskodunk kivezetésről, és úgy gyújtunk be, a kazán felrobban.

A szexualitás Isten csodálatos ajándéka, de ne gyújtsd meg a nemi szenvedély tüzét, hacsak nincs meg a megfelelő kivezetés a felgyülemlő félelmetes testi és érzelmi nyomás részére. Az egyetlen biztos és helyes levezetés, amit a Biblia elismer, a házasság. Házasságon kívül helytelen felébreszteni és ingerelni a nemi vágyakat.

A férfiak vizuálisan ingerelhetők Minden érzékszervünknek szerepe van a nemi ingerlésben, de különbség mutatkozik a fiúk és lányok reakciói közt. A lányokat elsősorban az érintés ingerli, a fiúkat pedig egyformán a látás és az érintés.

A fiúkat szexuálisan felingerelheti, ha lányokon testhezálló pulóvert vagy mély kivágású blúzt látnak. Sok lány ennek tudatában van. Értenek is hozzá, hogyan öltözzenek, járjanak, üljenek és mozogjanak, hogy ingereljék a fiúkat. Ez azért helytelen, mert a fiúkban bűnös gondolatokat ébresztenek.

Némely lány ezzel védekezhet: „Ha nem lakna bennük gonoszság, nem támadnának ilyen gondolataik.” De a Biblia azt tanítja, ha valakit bűnre vezetsz, te magad is vétkezel.

Érzéki képek nézegetése, nemi vágyat felébresztő magazinok olvasása, a szexuális érzékek felélesztésére komponált zene hallgatása, sexjelenetekkel tűzdelt filmek nézése – mind olyan dolgok, amelyek meggyújtják a nemi szenvedély tüzét. A Biblia óva int ettől:

„...a testet ne tápláljátok kívánságokra.” (Róm 13,14)

 

A szex soha nem kötelező

Tudnunk kell, hogy minden káros utóhatás nélkül ellene lehet állni a nemi ösztönnek. A nemi ösztön abban különbözik az evési ösztöntől, hogy amíg evés nélkül nem maradsz sokáig életben, a nemi ösztönnek következmények nélkül bármeddig nemet mondhatsz. Kétségtelen, a szexualitásnak fontos szerepe van, de nem elengedhetetlen az élet élvezéséhez. Sokan nemi közösülés nélkül élik le életüket, mégis teljes a boldogságuk.

Előfordulhat, hogy egy fiút annyira felizgat a csókolózás, simogatás, hogy sürgeti a lányt: „Ha már eddig eljutottunk, muszáj engedned!” Ez úgy hangzik, mintha valami szörnyűség történne vele, ha a lány nem adja be a derekát. De ez nem így van. Semmi baja sem lesz, ha nem elégülnek ki a vágyai. Viszont egyáltalán nem vall bölcsességre, ha eddig fajulnak a dolgok.

Most a fiúkhoz szólok. A fiúknak felnőtté érés idején erős nemi vágyaik vannak. Testük százezrével termeli és tárolja a spermát. Ha egy fiú házasság előtt tiszta életet él, időről időre megtelik a „raktár”. Isten úgy tervezte az emberi testet, hogy amikor ez történik, a felesleget a test kiüríti alvás közben. Ezt hívják pollúciónak vagy magömlésnek. Ez teljesen normális és egyáltalán nem kell szégyellni. Ehelyett inkább köszönd meg az Úrnak az általa nyert megkönnyebbülést.

 

Az Úr Jézus tanítása a testi vágyakról

Az Úr Jézus keményen beszélt erről: „...aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele.” (Máté 5,28) Azaz nem kell elkövetned magát a házasságtörést ahhoz, hogy vétkessé válj ebben a bűnben. Ha megkívánsz egy nőt, már elkövetted a házasságtörést.

Dávid Isten hű szolgája volt. A Zsoltárok közül sokat ő írt. Ő volt Izrael népének legnagyobb királya. Egyszer felülkerekedett rajta a testi vágy, és két nagyon súlyos bűnt követtett el.

A Biblia pontosan elmondja a történteket. Egy este Dávid palotájának tetején sétált, és megpillantott a szomszéd kertben egy gyönyörű nőt, amint az épp fürdött. Előfordul, hogy az első pillantásról nem tehetsz, de Dávid újra és újra odanézett, míg a szenvedély tüze el nem borította az agyát. Elküldött Bethsabéért – így hívták az asszonyt – és házasságtörést követett el vele. Egy idő múlva Bethsabé üzent Dávidnak, hogy állapotos. Mivel Bethsabé férje katonai szolgálat miatt távol volt. Dávid rádöbbent, hogy házasságtörése hamarosan ki fog derülni. Hogy elfedje bűnét és elvehesse Bethsabét, intézkedett, hogy az asszony férje elessen a csatában. Végül feleségül vette az asszonyt. Úgy tűnt, sikerült eltitkolnia házasságtörését és gyilkosságát. A Bibliában azonban ezt olvassuk: „De az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.”

Isten elküldte Nátán prófétát, hogy szembesítse Dávidot gyilkosságával és házasságtörésével. Dávid őszintén megbánta bűneit, és megvallotta azokat Istennek: „Könyörülj rajtam Istenem kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet! Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet”. (Zsoltárok 51,1-2)

Láthatjuk tehát, hogy Dávid szíve valóban összetört bűnei miatt. Isten megbocsátott neki, és visszafogadta közösségébe. Dávidnak azonban el kellett hordoznia bűneinek következményeit. Isten szava óva int: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is.” (Galata 6,7)

Isten megüzente Nátán prófétán keresztül, hogy „a kard” soha nem fog eltávozni Dávid házától. Ezt azt jelenti, hogy Dávidnak sok szomorúsága és tragédiája lesz a családon belül. Ez be is következett.

A Bethsabétől született gyermeke meghalt. Amnon, Dávid egyik fia megerőszakolta féltestvérét, Tamart. Egy másik fia megölte Amnont. Absolon nevű fia pedig lázadást szított ellene, Dávidnak menekülnie kellett saját fia elől, aki aztán meghalt a csatában. Ezek voltak Dávid bűnének szörnyű következményei.

E történetből két fontos tanulságot is levonhatunk:

1. Noha Isten kész megbocsátani a bűneinket, a következményeket akkor is viselnünk kell.

2. Bizonyos bűnöket, szörnyűséges, egész életre kiható következmények követnek.

Talán azt gondolod, ilyen nem történhet meg veled. De megtörténhet. Dávid „lelki óriás” volt, mégsem volt elég erős ahhoz, hogy legyőzze a testi vágyat, mert engedte, hogy szenvedélye úrrá legyen rajta. Te sem leszel képes felülkerekedni testi vágyaidon, ha hagyod, hogy felébredjen a szenvedélyed.

Senki nem tud hosszabb ideig ellenállni a nemi ingerlésnek.

 

Isten szabályai a szexualitásra

A szexualitás csodálatos ajándéka védelmére érdekében Isten parancsolatokat és szabályokat állított fel. Lássunk néhányat ezek közül.

• Ne csábíts másokat bűnre!

A Biblia kijelenti: bűn, ha egy férfinek parázna gondolatai vannak egy nőről. De ugyanígy az is bűn, mikor egy nő szándékosan úgy öltözködik és viselkedik, hogy a férfiben ilyen gondolatokat ébresszen.

• Ne hagyd, hogy mások bűnre kényszerítsenek! Jézus mondta: „Aki bűnt követ el, szolgája a bűnnek.” Az erkölcstelen emberek abban keresik az élvezetet, hogy másokkal lefekszenek. „Szabad”-nak hiszik magukat, azt tesznek, amit akarnak, közben bűneikhez vannak láncolva. A Biblia ezt így mondja: „Szabadságot ígérnek nekik, bár maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte.” (2Pét 2,19)

• Kerüld a paráznaságot!

A paráznaság önkéntes nemi kapcsolat egy össze nem házasodott nő és egy férfi közt. Ennek a bűnnek katasztrofális következményei vannak. A Biblia ezt mondja: „...A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért... Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik.” (1Kor 6,13.18)

• Kerüld az abnormális nemi vágyat!

Minden eltérés a normális férfi-nő nemi kapcsolattól helytelenül használja és visszaél az Istentől kapott nemiséggel. Isten ezt mondja:

Ha valaki férfival hál úgy, ahogyan asszonnyal szoktak hálni... utálatosságot követnek el mindketten...”(3Móz 20,13)

Isten az elburjánzott homoszexuális gyakorlat miatt pusztította el Sodomát és Gomorát. Ez legyen minden istentelenül élőnek figyelmeztetés. (2Péter 2,6)

• Ne kacérkodj!

Ezzel más nemi vágyait ébresztenéd fel, amelyeket kielégítésére nem vagy jogosult.

• Tartsd magad tisztán!

Kerülnöd kell az erkölcstelenség minden formáját! Nem adhatsz nagyobb ajándékot jövendő férjednek vagy feleségednek, mikor összeházasodtok, mint a tisztaságodat. Ez ugyanúgy vonatkozik a fiúkra, mint a lányokra.

• Ne add oda vagy vedd el azt, ami egy napon egy másik személyt illet meg!

Többek között ezért is rossz a paráznaság. Az a lány, aki feladja tisztaságát, másnak adja, ami egyedül jövendő férjét illetné. A fiú ugyanúgy bűnös, mert ő meg elveszi azt, ami nem az övé. Isten elítéli azokat, akik ezt teszik: „...senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben. Mert bosszút áll az Úr mindezekért...” (1Tessz 4,6)

• Kerüld a testi vágyat felgerjesztő dolgokat!

A Biblia figyelmeztet: „Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld!...” (2Tim 2,22)

Kerülni pedig úgy lehet az „ifjúkori kívánságokat”, hogy az ember teljesen elfordul attól, ami testi vágyat csigázhat fel. A testi vágy ártalmatlannak tűnhet, de valójában halálos ellenség.

Tegyük fel, egy fiú találkára készül este. Mielőtt elindulna, testi vágyat ébresztő sexmagazint lapozgat, vagy olyan kazettát hallgat, aminek szövege szintén felizgatja. Ezek után találkozik a barátnőjével, és elmennek egy moziba. Találd ki, mit néznek! A film tele van szenvedélyeket felkavaró jelenetekkel. Kerüli ez a fiú az „ifjúkori vágyakat”? Nem, inkább élesztgeti azokat.

A mozi után egy elhagyatott helyet keresnek. Mindketten fel vannak izgatva a látottaktól. A csókolózást és ölelkezést természetszerűen követi a nemi aktus. Meglepő? Nem. Ez az előzmények logikus következménye. A Biblia így mondja: „Vihet-e valaki tüzet a keblében úgy, hogy meg ne gyulladjon a ruhája? Vagy járhat-e valaki parázson úgy, hogy a lába meg ne égjen?” (Példabeszédek 6,27-28)

Ahogy nem tudsz tűzben járni a megégés veszélye nélkül, ugyanúgy képtelen vagy hosszabb ideig a nemi ingerlésnek is ellenállni.

 

A nemi közösülés Isten csodálatos ajándéka

 

A nemi közösülés a szerető Isten ajándéka. Megfűszerezi a házasságot és ízt visz az életbe. Biblia ezt mondja: „...Lesznek ketten egy testté.” (Ef 5,31)

Ez az egység több mint testi egyesülés. Két ember teljes egysége: testüké, lelküké, szellemüké. Akkor nyújtja a testi egyesülés a legteljesebb örömet, ha férj és feleség keresztyén, és így „egyek az Úrban”. Így olyan egységet élnek át, ami minden más felett áll ezen a világon.

Isten az áldását adta a házasságon belüli nemi közösségre: „Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek... keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel.” (Példabeszédek 5,18-19)

Láthatod ezekből a versekből, hogy Isten tetszésére van a romantika a házasságban. Ő örömét leli a boldog házasságokban és örömteli otthonokban. Ha ötven évig tart a házasságod, akkor azt akarja, hogy ötven évig szerelemben élj a pároddal.

Tegyük fel, ötven évet töltötök majd el házasságban. Így az alábbi időábra jellemző rátok.

Ha összehasonlítjuk az ismerkedés-udvarlás viszonylag rövid idejét a házasságban eltöltendő évekkel, nyilvánvaló: saját érdeketek, hogy kivárjátok a testi közösséggel az Isten által arra rendelt időszakot és körülményeket.

Tegyük fel, hogy egy gazdag rokon ezer dollárt ajándékoz neked a tizenhatodik születésnapodra. Mivel szeretne takarékosságra és ésszerű költekezésre ösztönözni, hozzáteszi, hogy ami a 21. születésnapodra megmarad az ezer dollárból, azt az összeget minden hónapban megkapod hátralévő életedben.

Egy ilyen ajánlattal egy bölcs fiatal nem költené el semmiségekre a pénzét, hanem inkább kivárná, hogy a legnagyobb összeget kapja egész élete során.

Ez vonatkozik a szexualitás csodálatos ajándékára is. „Elköltheted” pillanatnyi örömökre is, és learathatod félrelépéseid keserű termését, vagy kivárhatod a megfelelő időt, hogy a legtovább élvezd a legteljesebb formájában.

Összegzésképp: Ne áldozd fel a szex hosszú távú előnyeit rövid távú izgalmakért.

 

Őrizd az érzéseidet!

Nem könnyű türelmesnek lenni. Most azonnal akarjuk az élvezetet. Nem könnyű kordában tartani az érzéseket. Nem könnyű nemet mondani a nemi étvágynak. Nem könnyű nem irigyelni azokat, akik látszólag élvezik a házasságon kívüli szexet, de Isten útja mindig a legjobb.

Mint e leckék írója, hadd osszak meg veletek valamit. Feleségemmel 44 szeretetben eltöltött évet éltünk meg, és még sok hasonló évnek nézünk elébe. Isten hat gyermekkel és sok boldog nappal ajándékozott meg bennünket. Történtek tragédiák is az életünkben – legidősebb fiunk hétéves korában meghalt egy balesetben.

Nagyon szerelmesek voltunk, mikor összeházasodtunk, és szerelmünk az évek multával csak mélyült és erősödött. Feleségemet ma is az teszi széppé, hogy szeret egy férfit, és ez a férfi is szereti és becsben tartja őt.

Feleségemmel sokszor megköszöntük már Istennek, hogy egymás számára tartogattuk magunkat, és nem játszottunk a szexszel házasság előtt. Még mindig szerelmesek vagyunk, még mindig szeretjük egymás kezét fogni! Csodálatos ennyire szerelmesnek lenni ennyi év után.

Talán azt mondod: „Ember, ez csodálatos!” Igen, valóban az. Isten így tervezte el a házasságot, és téged is hasonló házassággal kíván megajándékozni.

 

Hogy állítsam le?

 

Egyik kedvenc tizenévesem bejött a dolgozószobámba, és kibökte:

– Tiszteletes úr, beszélnem kell önnel. Van egy problémám.

– Mi a baj? – kérdeztem.

– A találkáim a fiúkkal.

– Mi baj van velük?

– Nem tudom, de valahogy mindig rosszul végződnek. Felfedeztem valamit: a gyülekezetben lévő keresztyén fiúk sokkal rámenősebbek, mint azok, akikkel azelőtt randiztam.

„Sajnos, ez sokszor igaz.” – gondoltam.

– Mit tegyek? Az Urat akarom szolgálni, keresztyénként akarok élni. Jó szolgája akarok lenni, tiszta akarok maradni. De vénlány sem akarok maradni, hogy végül senkinek se kelljek!

– Hidd el, nem fenyeget ez a veszély.

– De mit tegyek?

– Hadd kérdezzek valamit. Hívő az a fiú, akivel most barátkozol?

– Hívőnek vallja magát. Tetszik ismerni is.

– És te is keresztyén vagy, nem igaz?

– Így van.

– Gondoltál már arra, hogy imádkozz amikor együtt időztök?

– Imádkozni egy randin?

– Igen, mi olyan különös ezen?

– A többiek dilisnek néznének, ha találkán imádkoznék. Az ifjúsági összejövetelen, az rendben van. Az énekkari próba és az istentisztelet is más. De egy randin? Ki imádkozik randin?

– Hát abból amit elmondtál, úgy tűnik, ideje lenne elkezdened. Ha ő nem kezdi el, mi lenne, ha te tennéd meg? Kérd Isten áldását az együttlétetekre.

– Hát... ez biztosan megváltoztatná a programot.

– Ezt akartad, nem? Egy próbát megér. Az Úr azt mondta: „Mindenkor imádkozzatok!”, tehát mi a probléma?

A lánynak ilyesmi biztos soha nem jutott volna eszébe, de elfogadta a javaslatomat. Pár hét múlva ragyogó mosollyal állt elém.

– Na, hogy sikerült? – kérdeztem.

– Remekül! Nagyszerűen! Várakozáson felül!

– Mi történt? – érdeklődtem.

– Értem jött, épp indulni akartunk, mikor megszólaltam: „Várj csak egy kicsit!”

– „Mire?” – kérdezte.

– „Mit csinálunk ma este?”

– „Nem tudom.”

– „Akkor tegyünk most valamit.”

– „Mit?” – kérdezte.

– „Imádkozni akarok az együttlétünkért.”

Ha egy tortát az arcába nyomok, akkor sem lepődött volna meg jobban. Csak állt és alig jutott szóhoz. „Micsoda? Mit akarsz?”

– „Keresztyének vagyunk, nem?”

– „Dehogynem.”

– „Szeretjük az Urat, nem?”

– „Persze.”

– „Az Ő akaratát akarjuk követni, nem?”

– „Feltétlenül.”

– „Nem akarunk semmi rosszat tenni, igaz?”

– „Nem hát!”

– „Akkor miért ne imádkozhatnánk érte? Imádkozzunk az együttlétünkért!”

– „Én aztán nem.” – mondta. „A te ötleted volt, imádkozz te!”

– Így aztán – folytatta a lány – kértem az Urat, hogy őrizzen minket, hadd legyünk jó tanúi, hadd mutassunk jó példát, és hogy érezzük jól magunkat. Hadd mondjam el, soha azelőtt nem voltak jobb találkozásaink. Gyönyörűen mennek a dolgok. És érzek egy soha nem ismert, felém irányuló tiszteletet és csodálatot.

 

Töltsd ki az alábbi tesztet:

 

A nemi ösztön 4. lecke

 

Igaz vagy hamis?

 

    I   H    A nemi ösztön nem bűnös, de Isten azt mondja, hogy kordában kell tartanunk.

   I    H   A paráznaság az egyik legpusztítóbb bűn.

   I    H   A szex mindig kényszerűség, különösen, mikor a fiú unszol.

   I    H   Szabad a házasságon kívül felkelteni és ingerelni a nemi vágyakat.

 

A Biblia óv minket attól, hogy meggyújtsuk a nemi szenvedély és vágy tüzét. Sorolj fel négy ilyen tiltást:

1. ______________________________________________________________________

2. ______________________________________________________________________

3. ______________________________________________________________________

4. ______________________________________________________________________

 

2Timóteus 2,22 ezt mondja: „Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld!” magyarázd meg, mit jelent ez! ________________________________________________________________________

________________________________________________________________________

_____________________________________________________ .

 

Ebben a leckében van egy lista Isten szexszel kapcsolatos szabályairól. Melyik hármat szegik meg szerinted a leggyakrabban?

1. _____________________________________________________________

2. _____________________________________________________________

3. _____________________________________________________________

 

Mi a legfontosabb, amit ebben a leckében tanultál?

________________________________________________________________________

________________________________________________________________________

________________________________________________________________________

________________________________________________________________________

________________________________________________________________________

__________________________________

 

Randizás

Tizenévesnek lenni többek között azért is izgalmas, mert a fiúk kezdik felfedezni a lányokat Az a cingár bakfis, akit régebben annyit ugrattál, hirtelen a női szépség megtestesítőjévé válik. Egyszer csak élvezed a társaságát.

A társkeresés olyan természetes, mint hogy a nap reggel felkel. Ezzel jár együtt a randevú, amikor egy megbeszélt időpontban találkozol egy másik nembeli személlyel. Mindenki vágyik valakire, akivel beszélgethet, akivel megoszthatja örömét és bánatát.

Többféle randevú van. A „csoportos randevú” alkalmával több fiú és lány találkozik. Mikor csak két pár megy valahova, az a „kettős randevú”. A „személyes randevú”, mikor a fiú és a lány kettesben megy valahova.

Az első találkozások általában csoportosak. Kirándulás, közös korcsolyázás, iskolai programok és gyülekezeti összejövetelek ideálisak az első randevúra. Így egyszerűbb, nem kell neked vezetned a beszélgetést. A következő lépés a közös program egy másik párral. Később kerülhet sor a „magányos” randevúra. Egy fiatal lány első találkái ne legyenek magányosak.

 

A randevúzás előnyei

A randevú nem csak kellemes, hanem valódi haszna is van: Megtanulod, hogyan mozogj társaságban. Először kényelmetlen lehet egyedül lenni egy lánnyal vagy egy fiúval, de később feloldódsz, hogy ne legyél gátlásos és fesztelenül, természetesen viselkedj a másik nembelivel.

A randevúzás segít kifejleszteni a személyiségedet. Megtanulod, hogyan viszonyulj a különböző helyzetekhez, hogy növekedj és fejlődj a kapcsolataidban.

A randevúzás segít a párválasztásban. A legtöbb fiatal szeretne egy nap megházasodni. A baráti együttlétek módot adnak arra, hogy találkozz az esetleges későbbi házastársaddal. Segít abban, hogy eldöntsd, milyen társat szeretnél a házasságban.

 

A randevú veszélyei

A randevú veszélyes is lehet annyiban, hogy olyat tehetsz, ami komolyan lerontja a jövőbeli boldogságodat és egy sikeres házasság esélyeit. A fiatalok hajlamosak ezt gondolni: „Az egész élet előttem van még. A mostani döntéseim nem sokat számítanak.”

De igen, számítanak. Magatartásod és tetteid meghatározzák a hátralévő életed és jövendő házasságod minőségét.

 

Kivel randizz?

Amikor randira készülsz valakivel, bizonyos értelemben elfogadod azt a személyt. Egy lánynak tudni illik valamit arról a fiúról, akivel randizni megy, például milyen a híre, a körülményei.

Minden lánynak meg kell tanulnia, hogy jobb otthon maradnia, mint a nem megfelelő fiúval randevúznia. Ugyanez igaz a fiúkra is.

Előfordul, hogy egy lányt megkér a barátnője, hogy menjen el vele egy „vak randevúra”. Ez egy olyan fiúval való találkozást jelent, akit az illető lány még soha nem látott. Lehet ez egy csodálatos találkozás is, de kellemetlen helyzetbe is kerülhetsz. Csak olyannal randevúzz, aki hasonlóképpen gondolkodik, és hasonló dolgokban hisz, mint te. Veszélyes lehet olyannal barátkozni, akinek mások a hitbeli elképzelései, mint neked.

 

Hogy szólítsak meg valakit?

A fiatalok általában szívesen randiznának. A fiúk azon törik a fejüket, hogy hívják meg a lányt, a lányoknak pedig az a gondja, hogy bírják rá a fiút, hogy randevút kérjen.

Fiúk, tietek az első lépés! Úgy illik, hogy a fiúk kezdeményezzenek. Ezt jó előre meg kell tenned. nem az utolsó pillanatban. Beszélj érthetően és tűnj magabiztosnak!

A meghívás legyen udvarias és lényegre törő. Például ha telefonálsz: „Hello Márti! Jancsi vagyok. Van kedved péntek este koncertre jönni velem?”

Ne kérdezz ilyeneket: „Van programod péntek estére?” Joga van tudni, mit akarsz, mielőtt válaszol. Mindenképp nevezd meg a program típusát, hogy tudja, mit vegyen fel. Közöld az időpontot és a helyet is, hogy tudathassa a szüleivel. Ha a programban bármilyen változás van, értesítsd őt is és a szüleit is.

Ha egy lány visszautasítja a meghívásod, fogadd el. Mondd ezt: „Talán majd máskor” – vagy valami hasonlót. Nem tartozik feltétlenül rád, miért utasítja vissza.

 

Hogy mondjak igent a meghívásra?

A lány válasza legyen udvarias. Ha elfogadja, tudassa a fiúval, hogy értékeli a meghívást, és örömmel tart vele. Ha nem, akkor egyszerűen mondhat ilyesmit: „Sajnálom, de nem tudok elmenni, de köszönöm, hogy hívtál.” Ha jó oka van rá, miért nem tud menni, elmondhatja a fiúnak, de ne hazudjon.

Lányok, nem kell mindenki meghívását elfogadnotok. Ha nem akartok elmenni, elég, ha ennyit mondotok: „Köszönöm, hogy meghívtál, de most nem alkalmas.” De ha egyszer elfogadtál egy meghívást, ne mondd le valami „jobbért”, ami közbejön.

Tudasd a szüleiddel, hova mentek, és mikor érsz haza.

 

Helyes viselkedés a randevún

Fiúk, menjetek be a lányért, ne fütyüljetek fel az utcáról és ne a kocsiból dudáljatok!

Ha otthon vannak a szülei, mondd meg nekik, hova mentek, és kérdezd meg, mikorra legyen itthon a lányuk. Lányok, ebben ti is megállapodhattok a fiúval. A fiúk általában nem sokra tartják azokat a lányokat, akiket bármikor bármeddig elvihetnek.

Hacsak nincs más megegyezés, a fiú fizeti a költségeket. Ilyenkor a lány ne próbáljon besegíteni. Ha megosztják a költségeket, a lány adja oda előre a részét.

Az étteremben a fiú megkérdezi a lányt, mit kér, de a fiú rendel. Fiúk, legyetek őszinték a költségvetésetekkel kapcsolatban! Lányok, ti pedig legyetek tekintettel a fiú anyagi helyzetére!

Fiúk, ha megváltozik a terv az úti célra vagy a távolmaradási időre nézve, szóljatok haza a szülőknek. Ezt a korrektséget mindkét szülőpár értékeli.

 

A fiú dolga, hogy a lányt a megbeszélt időre hazakísérje, de ne induljon addig haza, míg a lány el nem köszön tőle, és be nem ment a házba. Tehát lányok, itt rajtatok van a sor. Valami ilyesmit kell mondani: „Örültem az estének. Köszönöm, hogy meghívtál.”

 

Mi van, ha nem jársz senkivel?

Nem minden fiatal randevúzik, a középiskolásoknak körülbelül csak a fele. Ha te a másik feléhez tartozol, attól még nem dől össze a világ.

Légy kedves, őszinte és tanúsíts érdeklődést mások iránt. Törekedj a testi és gondolati tisztaságra. Ha nem vagy „nagy koponya”, légy szorgalmas. Nem mindig a legtehetségesebbek nyernek, hanem, akik kitartóak és beleadnak mindent.

Próbálj meg kiemelkedni valamiben a többiek közül. Tanulj valamilyen hangszeren vagy tanulj meg valami mást, ami önbizalmat ad. Ne spórolj a kedves szavakkal és mosolyogj sokat. Nem a szép külső tesz széppé. Kedves, szelíd arc, barátságos viselkedés, belső értékek a legjobb kozmetikumok.

Fejleszd a személyiséged és készségeidet. Igyekezz, hogy derék ember váljon belőled. Ha Istennek az a célja, hogy megházasodj, bizonyára találkozni fogsz azzal, akit neked szánt! Érdemes kivárni.

 

Mit csináljatok a randin?

A randevú fő célja, hogy megismerjétek egymást. Talán egy nap ő lesz a párod. Természetesen meg kell ismerned azt, akivel egy életre elkötelezed magad.

A csókolózás – bármilyen élvezetes – nem út a megismeréshez. Vannak párok, akik éveken át együtt járnak, hetente háromszor-négyszer találkoznak, s mikor összeházasodnak, rádöbbennek, hogy nem is ismerik egymást.

Ennek elkerülésére próbáld jobban megismerni a másikat, mielőtt szorosabb kapcsolatot alakítanátok ki. Nem azzal ismered meg, hogy tévét néztek vagy moziba mentek. Legyél kreatív, és találj ki más programokat. Például süthettek együtt valamit, vagy kertészkedtek, vagy látogatóba mentek. Játsszatok együtt! Ki-ki mondja el, milyen dolgokat tart fontosnak. Egy ilyen beszélgetés során nem ismered meg a másikat:

– Szeretlek.

– Én is szeretlek.

– Szép a szemed.

– Nekem is tetszik a tied...

Ne beszélj folyton magadról, hacsak nem kérnek meg rá. Ugyanakkor fontos a másikat meghallgatni, hogy mi érdekli őt. Mondd el neki, mennyire örülsz, hogy vele lehetsz.

 

Csók az első randevún?

Mit jelent számodra egy csók? Sokan egyfajta köszönetmondásnak tekintik. Inkább szavakban mondj köszönetet!

Ha elterjed rólad, hogy már az első randevún kész vagy csókolózni, minden fiú azt fogja várni, hogy ezzel kezdd. Ha már a kezdet kezdetén csókolóztok, mit tesztek majd, ha elmélyül a kapcsolatotok?

Tartogasd a csókot különleges eseményként egy különleges személy számára. Ha könnyen osztogatod, akkor olcsó és jelentőség nélküli lesz.

 

Együtt járás

Ilyenkor csak egyvalakivel randizol. Ha nem vagy még tizennyolc éves, nem jó, ha jársz valakivel. Egyikőtöknek sincs még olyan emberismerete, hogy eldöntse, ki az igazi.

Az együtt járásnak vannak előnyei és hátrányai. A lány szempontjából az egyik előny, hogy mindig van valakije, akivel találkozhat. Nem kell gyötrődve a telefonra várnia. Nyugodtan alhat abban a tudatban, hogy barátjára mindig számíthat, ha el akar menni valahova.

A fiú számára is kényelmes. Nem kell a konkurenciával harcolnia. Kíméli a pénztárcáját is, hiszen nem kell minden héten ezreket kiadnia, hogy megnyeljen egy új lányt. Az a veszély sem áll fenn, hogy visszautasítják, és pár nélkül marad.

Elég kényelmesnek hangzik, de vannak hátrányai és veszélyei is.

Az együtt járás egyik hátránya az, hogy természetesnek tartjátok, hogy számíthattok egymásra. Hanyag szokásokat vesztek föl. Miért legyek udvarias, ha úgyis tudom, hogy velem jön?

A másik hátrány, hogy ezzel elszigeteled magad a többiektől. Kikerülsz a forgalomból. Ebben a korban kellene minél többet megtudnod másokról. Ha több személlyel barátkozol, több személyiséget ismersz meg, megtudod, mit szeretsz, és mit nem kedvelsz másokban. Ezt fontos tudni, mikor párválasztásra kerül sor. Az együtt járás veszélye az, hogy gyakran nemi kapcsolathoz vezet. Legtöbben nem szándékoznak eddig elmenni, de a gyakori közeli érintkezés, bizalmaskodáshoz vezet. Talán azt gondolod, te nem vagy olyan. Talán nem, de minden évben fiatalok ezrével történik meg, és veled is megtörténhet.

 

Hogy szakítsak?

Ha többszöri találkozás után rájössz, hogy nem ő az igazi, akkor szívesen abbahagynád, hogy mással is megismerkedhess. Hogy szakíts meg egy kapcsolatot úgy, hogy ne ejts mély sebet?

A szakítás mindig fáj, de van néhány dolog, ami segíthet. Ne hagyj ott valakit minden magyarázat nélkül. Mikor szakítani akarsz, ne telefonálj, és ne levelet írj, hanem személyesen beszélj vele.

Legyél őszinte, de kedves is. Legyél rövid, de ne mondj olyat, ami megsértheti a másikat. Ha nem vagytok egymáshoz valók, előbb vagy utóbb rájöttök, hogy az volt a legjobb, hogy szakítottatok.

Miután szakítottál, ne híreszteld el a részleteket a barátaid közt. Ne is beszélj róla.

 

12 szabály a nehézségek elkerülésére

Néhány egyformán szól fiúknak és lányoknak is. Némelyik kifejezetten a fiúknak szól, mások kifejezetten a lányoknak. Kezdjük azokkal, amik mindkettőnek szólnak:

1. Tanulj meg nemet mondani! A legfontosabb dolog, amit egy fiatalnak meg kell tanulnia az, hogy nemet tudjon mondani. Tanuld meg határozottan és véglegesen kimondani. Mondj nemet a társaságnak, ha helytelenül jár el. Mondj nemet az erkölcstelen fiúnak vagy lánynak, aki megpróbál magával rántani. Mondj nemet saját vágyaidnak.

2. Döntsd el, milyen elvekhez ragaszkodsz! Határozd el, hogy akkor is kitartasz mellettük, ha ezzel elveszted a másikat.

3. Határozd meg előre a hazaérkezés időpontját Akkor is szabj határt magadnak a kimaradásban, ha ezt a szüleid nem teszik meg. Céltalan lődörgés az éjszaka közepén bajhoz vezethet.

4. Ne álljatok meg az autóval „egy kis beszélgetésre”! Több veszélyt is rejt magában. A legbiztosabb és legjobb hely a beszélgetésre a lány szobája, feltéve, ha szülei otthon vannak.

5. Ne pettingelj! A pettingelés olyan, mint a marihuána – mindig több kell belőle. Ne alacsonyítsd le magad senki kedvéért.

6. Ne gerjeszd fel a másik vágyait! Bűn olyan szexuális vágyakat felébreszteni, amiket nem elégíthetsz ki Isten parancsolatainak megszegése nélkül.

7. Őrizd a gondolataidat! Tartsd magad távol a szennyes olvasmányoktól, a rossz filmektől. A tiszta tudat megfizethetetlen. Nem lehet tiszta a gondolatvilágod, ha szemetet öntesz bele.

 

Különösen lányoknak

8. Okosan válogasd meg a barátaidat! Ne menj el egy fiúval. amíg be nem mutattad a szüleidnek, vagy ha édesapád vagy bátyád nem ért vele egyet. A férfiak jobban ismerik a férfiakat, mint a nők. Hasonlóképpen a nők jobban látják, milyen egy másik nő, mint a férfiak.

9. Vigyázz, hogy öltözködsz! Mondhatsz valamit a száddal és valami egész mást azzal, ahogy öltözködsz.

10.Ne sétálj bele szándékosan a csapdába! Ne menj fel a barátodhoz vagy hozzátok, ha senki nincs otthon. Sok fiatal semmi rosszra nem gondol, de sokan tapasztalták már keserűen, hogy nagyobb volt a kísértés annál, mint amit le tudtak volna küzdeni.

 

Különösen fiúknak

11.Végezz nehéz testgyakorlatokat minden nap! Jobban fogod magad érezni, és könnyebben uralkodsz nemi vágyaidon. A testmozgás során felszabadulnak felesleges energiáid, és könnyebben érzed magad utána. Az a fiú, aki két órát töltött foci- vagy kosáredzésen, vagy lefutott nyolc kilométert, nem valószínű, hogy este még lányok után fog járni.

12.Vedd át a vezetést lelki ügyekben! Isten ugyanazt a tisztaságot kívánja meg a fiúktól, mint a lányuktól. Isten azt is elvárja a férfitől, hogy lelki vezető legyen. Miéit ne kezdenéd el már most, még az ismerkedés idején?

 

Egy kitűnő, követésre méltó tanács: Ne tégy semmi olyat egy lánnyal, amit te se szeretnél, hogy bárki a jövendő feleségeddel tegyen.

 

Mit értékelsz a barátodban/barátnődben?

Mit tartanak fontosnak a fiúk?

Egy felmérésben azt olvashatjuk, hogy a fiúk szerint a következő tíz dolog a legfontosabb érték egy lányban:

1. Jó beszélgetőtárs

2. Vonzó

3. Nőiesen viselkedik

4. Ápolt

5. Nem túl követelőző

6. Pontos

7. Jó személyiséggel bír

8. Barátságos

9. Jó humorérzéke van

10. Érett hozzáállásában és viselkedésében (nem a vihogós típus)

 

Mit tartanak fontosnak a lányok?

Ugyanabban a felmérésben tizenéves lányok a következő tíz dolgot említettek legfontosabbként:
 

1. Udvarias

2. Jó beszélgetőtárs

3. Humoros (jó értelemben)

4. Pontosan érkezik, és pontosan visz haza

5. Őszinte

6. Figyelmes

7. Jó vele lenni

8. Jó fellépésű, modorú

9. Kedves

10. Okosan tud helyet és társaságot választani

Ezek a tulajdonságok mind fejleszthetők. A beszélgető képességet lehet fejleszteni, vonzó minden tiszta, egészséges lány lehet, akár szép, akár nem. A nőies viselkedést, rendezettséget, pontosságot, jó személyiséget, barátságosságot és a humorérzéket meg lehet tanulni.

Ha együtt időzöl egy fiúval, add tudtára, hogy érdeklődsz iránta! Nézz egyenesen a szemébe, mikor vele beszélsz. Figyelj, mikor ő beszél. Beszélj arról, ami őt érdekli. Ne említsd más fiúbarátaidat, és ne pletykálj. Ha többen vagytok, kitüntetett figyelemben részesítsd. Légy nyugodt és természetes.
Vessetek egy pillantást a listára, fiúk. Nem kell gazdagnak vagy jóképűnek lenni. Minden felsorolt dolog fejleszthető.

A lányok említettek néhány olyan dolgot is, amit nem szeretnek a fiúkban:

  • ha elvárják és ragaszkodnak a pettingeléshez
  •  ha beképzeltek
  •  ha az utolsó pillapátban hívnak meg a találkára
  •  ha nem tudatják, hova készülnek.

Töltsd ki az alábbi tesztet:

 

Amit minden fiatalnak tudnia kell a randikról 5. lecke

 

1. A randizás előnyei nem biztos, hogy azok, amiket vársz. Milyen előnyöket soroltunk fel ebben a leckében?

1. ___________________________________________________________________

2. ___________________________________________________________________

3. ___________________________________________________________________

Egyetértesz ezekkel az előnyökkel? Miért? ____________________________________

_____________________________________________________________________

_____________________________________________________________________

2. A randevúzó magatartásod és az, amit most teszel, _____________________________

________________________________________________________________________

3. Veszélyes lehet olyannal randevúzni, akinek _________________________________

__________________________________________________________, mint neked.

4. Írj három hátrányát annak, ha jársz valakivel!

1. ___________________________________________________________________

2. ___________________________________________________________________

3. ___________________________________________________________________

5. 12 szabályt adtunk arra, hogy egy randevún elkerüld a bajt. Sorolj fel hármat, ami lányokra és fiúkra is vonatkozik!

1. ___________________________________________________________________

2. ___________________________________________________________________

3. ___________________________________________________________________

6. Mit kell tenned, ha változik a randevú programja, vagy ha késtek? ___________________

_____________________________________________________________________

7. Pipáld ki az igaz állítást!

__________a. Majdnem minden középiskolás randizik.

__________b. A középiskolások fele nem randizik.

__________c. Körülbelül a középiskolások 25%-a randizik.

 

Hogy mondj nemet?

Lehet, hogy egy parkoló
kocsiban mondasz nemet,
de már jóval előtte el
kell döntened

 

A legtöbb fiatal vágyik a boldog házasságra, azonban a boldogító igent számos elhatározás előzi meg. Szokásaidnak és az együtt járás idején tanúsított viselkedésednek nagyon sok köze van a házasság utáni élet minőségéhez.

Egy híres újság fiú-lány kapcsolatokkal foglalkozó rovatának vezetőjét megkérdezték, miért címzi a legtöbb szexszel kapcsolatos tanácsát lányoknak. Válasza rövid volt: „Mert a lányok esnek teherbe.”

Tény, a lányok szenvednek leginkább az irányítás alól kicsúszott szerelmi kapcsolat következményeitől. Ha teherbe esnek, az ő testükben megy végbe változás. A közvélemény is általában őket hibáztatja: „Lehetett volna több esze.” Ez nem tűnik valami igazságosnak, de így van.

 

Amit minden lánynak tudnia kell a fiúkról

Van néhány alapvető különbség a két nem között, amiről minden lánynak tudnia kell. A férfi nem csak testileg különbözik a nőtől. Alapvetően a férfiak erőszakosabbak és erősebb nemi vágyaik vannak. A nők természetüknél fogva tartózkodóbbak.

A fiúkat könnyű felizgatni. Nemi vágyaik könnyen felébrednek, és nem feltétlenül a szerelem miatt. Ha egy fiú azt mondja: „Szeretlek”, lehet hogy úgy érti: „Szeretnék lefeküdni veled.” Nemi vágyai nem bizonyítékok a szerelemre.

A lányok hajlamosabbak a romantikus szerelemre. Erős karokra vágynak, biztonságra, gondoskodásra. Elsősorban nem a szexre gondolnak. Egy tipikus lány csak akkor gondol közösülésre, ha elképzelése szerint szeretik egymást. Sok fiúnál más a helyzet: kívánhatják a nemi kapcsolatot egy lánnyal anélkül, hogy a legkevésbé is érdekelné őket a lány személye.

Azt mondják: A lányok szexért cserébe szerelmet, a fiúk „szerelemért” cserébe szexet kapnak. A lányoknak meg kell érteniük, hogy nem kaphatnak igaz szerelemet szexért.

Dia nagyon kedveli Lacit. Éppen együtt vannak. Laci megáll az autóval egy elhagyatott helyen, és „rákapcsol.” Szépeket mond, nehezen lélegzik, átöleli a lányt. Nem kell könyveket elolvasni ahhoz, hogy Dia tudja, mit akar a fiú.

Ha nem ismeri az előbb felsorolt különbségeket, így gondolkozhat: „Laci le akar velem feküdni. Én nem feküdnék le senkivel, csak ha valóban szeretem. Úgy tűnik, Laci igazán szeret.”

Vigyázz, Dia! Ne hallgass erre az érvelésre! A nemi vágy önmagában nem bizonyíték az igazi szerelemre.

A legtöbb fiú tudja, hogy a lány nem adja be a derekát, csak ha úgy hiszi, hogy a fiú szereti őt. Így Laci ezzel jön: „Szeretlek, Dia, és mindig is szeretni foglak. Meglátod, egy nap te leszel a feleségem.” Dia jobban teszi, ha nem dől be ilyen szövegnek. Jobban teszi, ha vigyáz az érzelmeire.

 

Ismerned kell a különbséget

Lányok, a jövőbeli boldogságotok érdekében ismernetek kell a különbséget az igazi és a hamis szerelem között, ami általában csak nemi vágy és vonzalom.

Az igazi szerelem, amire a házasságodat építheted, önzetlen. Azt kívánja, ami a másiknak a legjobb. Kész várni és áldozatot hozni. A hamis szerelem, vagy a nemi vágy azonban velejéig önző. Azonnali kielégülést akar, nincs tekintettel a másikra.

Tegyük fel, hogy egy fiúval vagy, aki tetszik neked. Azt mondja: „Igazán szeretlek. Ha te is, bizonyítsd be!” Ezzel ezt érti: „Bizonyítsd be úgy, hogy lefekszel velem!”

Valóban szeret téged? Nem. Ha igazán szeretne, azt akarná, ami legjobb a számodra. De azt kéri, hogy:

  • add föl a tisztaságod
  • kövess el egy szörnyű bűnt
  • dobd el az önbecsülésed
  • tedd tönkre a hírneved
  • kockáztasd, hogy olyan bajba kerülsz, ami tönkre teheti az életed.

Igazi szerelem ez? Nem. Élvezetet akar a te költségedre. Az a fiú, aki igazán szeret egy lányt, a legjobbat akarja neki és inkább levágná a jobb karját, minthogy ártson neki.

 

Mi rossz van a pettingelésben?

A pettingelés egymás testének szabados kezelése. Ölelkezés, csókolózás, simogatás, és a másik fél intim testrészeinek a felfedezése – nemi közösülés nélkül.

Sok fiú és lány csinálja, és semmi rosszat nem látnak benne, mivel egyik sem akar túl messze menni. Mégis gyakran megteszik. Miért? Mert nem ismerik fel a szexualitásra vonatkozó „örvény-törvényt”.

Mit tartalmaz az örvény-törvény? Egyszerűen ezt: Ami ma kielégítő szexuális izgatás, az később már nem elégít ki. Mikor a fiú először fogja meg egy lány kezét, fantasztikus érzés. Teljesen elégedett – egy ideig. Egy idő után valami izgalmasabbat keres. Talán egy csókban meg is találja ezt. Nemsokára azonban intimebb fajta csókra vágyik és simogatásra.

Tudnotok kell a pettingelésről: Ami most kielégít, nem elégít ki később. Minél többet kapsz, annál többet kívánsz.

Akik hosszabb ideje barátkoznak, azoknak egyre intimebbé válik a kapcsolatuk. Hajlamosak ott kezdeni minden pettinget, ahol legutóbb abbahagyták. Hamarosan szexuális kapcsolatba kerülnek, és azt mondják: „Soha nem akartunk eddig elmenni.”

Ne hidd, hogy veled nem történhet meg. Az acél is megolvad, ha hosszú ideig hevítik.

 

Hogy mondj nemet?

Említettük már, hogy a fiúkat gyorsan, a lányokat valamivel lassabban ragadja el a szenvedély. Ez a tulajdonság a lányok egyik védelmezője, meg tudják húzni a féket, mielőtt az érzések elszabadulnának.

Mi a túl messze? Mikor a fiú keze vándorolni kezd a testeden. Megpróbál szexuálisan felizgatni. Ha hagyod, olyan érzéseket kavar fel benned, amiket később nem tudsz irányítani.

Egyik-másik fiúnak elég egy csendes de határozott „Légy szíves, ne!” kíséretében történő kézeltávolítás. Másokat csak egy pofon térít észhez. Ha a fiúra nem hat az udvarias „nem”, kérd meg, hogy azonnal menjetek haza, hadd tudja meg, hogy te nem vagy erre kapható. Kétségtelenül akad (a rosszabbik fajtából), aki erre elveszti irántad az érdeklődését. Ugyanakkor a jobb érzésű fiú felfigyel. Lehet, hogy hihetetlen de vannak rendes fiúk is, akik rendes lányokat keresnek.

Ha tényleg szeretitek egymást, nem szükséges a szex a kapcsolatotok kiteljesedéséhez. A szerelmeteket sokféleképpen kifejezésre juttathatjátok.

Egy este az egyetem parkján egy szerelmes pár haladt keresztül. Ahogy kapuzárás előtt a lánykollégiumhoz közeledtek, látták, hagy a bejárati lépcső körül minden talpalatnyi hely már foglalt. Ez a pár azonban nem tartotta szükségesnek, hogy így mondjanak jóéjszakát egymásnak. A lépcső előtt a lány mosolyogva felnézett fiú arcába, ujját kedvesen a fiú állára tette, és ezt mondta. „Csodálatos volt. Nagyszerű vagy!” Ahogy felfutott a lépcsőn, a fiú elégedett arccal távozott. Nem támadt hiányérzete. Igaza is volt, semmi lényegesről nem maradt le. A lány elmondott neki mindent, amit hallani akar attól, akit szeret. Megmondta neki, hogy jó volt vele, csodálatosan érezte magát, nagyon szereti.

Ez a lány természetesen nem érintette meg minden fiúnak az állát. Ez a gesztus azért volt fontos a fiúnak, mert csak neki szólt.

Fiúk, ne felejtsétek, hogy Isten azt akarja, hogy ti tartsátok kézben a helyzetet. Magatokra kell vállalnotok a felelősséget. Ne menj el addig, hogy a lánynak nemet kelljen mondania! Úgy bánj vele, mint ahogy szeretnéd, hogy bánjanak azzal a lánnyal, aki egy nap a te feleséged lesz.

Néha szükséges lehet, hogy őszintén feltárjatok néhány tényt arról, milyen hatást gyakorol rád az együttlét. A lányoknak néha fogalmuk sincs arról, hogy felizgatnak egy fiút.

Frici és Zsanett nagyon szerették egymást. Már egy ideje együtt jártak, mikor Frici úgy érezte, itt az ideje, hogy beszéljen a lánnyal. Valami ilyesmit mondott: „Nagyon szeretlek, annyira, hogy jó volna mindig együtt lenni. De mikor így ülsz az ölemben, úrrá lesznek rajtam az érzéseim és félek, hogy nem tudom irányítani azokat. Légy szíves ülj át a te helyedre, úgy együk meg a hamburgert.” Frici vállalta a kapcsolatukból adódó ráeső felelősséget.

Szerelmeskedés közben megállni nem könnyű, de lehetséges. A lány mondhatja ezt: „Hú de éhes vagyok. Menjünk enni valamit!” Egy lány mesélte, hogy mikor kezdett náluk veszélyessé válni a helyzet, elfordította a slusszkulcsot, és ezt mondta: „Vezetsz vagy vezessek én?” Egy másik lány vészhelyzetekben a János 3,16-ot idézte.

Ha keresztyén vagy, mondhatod ezt is: „Lehet, hogy úgy tűnik, hogy egyedül vagyunk, de Jézus velünk van. Nem szeretnék semmi olyat tenni, ami megszomorítaná.”

 

Most dönts úgy, hogy nemet mondasz!

Lehet, hogy egy parkoló kocsiban mondasz nemet, de ezt a szívedben már jóval előtte el kell döntened. Már most fel kell készülnöd az ilyen helyzetekre.

Belekerülhetsz olyan helyzetbe, amikor valaki a másik nemből tudtodra adja, hogy szívesen lefeküdne veled, vagy segítene, hogy tapasztalatot gyűjts. Ha ilyesmi előfordul, az érzelmeid összekuszálódhatnak, és nem marad időd átgondolni, hogy reagálj. Tudnod kell előre, mi a teendőd!

Döntsd el magadban most, hogy értékes szerelmet akarsz, nem olcsó szexet. Most határozd el, hogy jövendő házastársad számára tartogatod magad.

Mikor nemet kell mondani, mondd határozottan és véglegesen! Ne viselkedj tutyimutyi módon! Soha ne engedd, hogy olyasmire bírjanak rá, amit nem akarsz megtenni, és amiről tudod, hogy helytelen. Itt nem csupán egy randevú sikere, hanem egész jövőd forog kockán. Nagymértékben múlik jövőbeli boldogságod azon a döntésen, hogy annak tartogatod-e magad, akivel egy nap összeházasodsz.

Tedd egyértelművé udvarlód számára, hogy nem áll szándékodban házasság előtt odaadnod magad senkinek. Mondd meg neki: „Egy nap férjhez megyek. Akkor a szex azzá lesz számomra, aminek Isten szánta. Nem vagyok hajlandó most összezavarnia dolgokat.”

 

„De nem akarom elveszteni”

A lányokat sokszor állítják ilyen döntés elé. „A barátom egyre jobban sürget. Tudom, hogy nem szabad, de nem akarom elveszteni.”

Lehet, hogy azt gondolod, hogy a legjobb mód egy fiú megtartására az, hogy mindenben engedsz neki. De lányok ezrei mondhatják el szomorú tapasztalatukat, hogy ez nem így működik. Ha egy lány enged, legtöbbször elveszti a fiút is és a tisztaságát is.

Sok lány nem érti, miért dobta a fiú, miután engedett neki. Az ok egyszerű: Sok fiút a hódítás izgalma fűti. Ha próbálkozásait siker koronázza, elveszti az érdeklődését, és továbblép, jöhet a következő. A szegény lány pedig egyedül próbálja összerakni életének darabjait.

Egy másik oka is van, miért hagyja el a fiú a lányt, ha az beadja a derekát. Nem tudja többé becsülni. „Olcsóvá” válik a szemében, magasabb igényekkel másik után néz.

Lányok, határozzátok el, hogy nemet mondotok a házasság előtti szexre, akkor is, ha ezzel elveszítitek azt a fiút, aki tetszik nektek. Mondd meg a barátodnak egyenesen: „Hiszem, jobban fogsz becsülni és szeretni, ha így marad a kapcsolatunk. De bárhogy legyen is, ennél maradok.”

Minden rendes fiú becsülni fog azért, hogy ragaszkodsz az általad fontosnak tartott értékekhez. Ha emiatt vesztesz el egy fiút, tudhatod, hogy nem szerelemet akart, hanem szexet. S ha elhagy ezért, biztos lehetsz benne, hogy nem ő Isten választottja számodra. Lehet, hogy nagyon szeretted, de nem ő az egyetlen a világon. Isten sok fiút teremtett, és megvan számodra a megfelelő.

 

A fiúknak is kell nemet mondaniuk?

Igen, feltétlenül. Sokan úgy gondolják, hogy külön értékrend van a fiúk és a lányok számára. Istennek azonban nincs kettős mércéje. Ugyanazt a tisztaságot várja el a fiúktól, mint a lányoktól. Nem sértheted meg Isten törvényeit anélkül, hogy ne szenvedd el a következményeit. A következőt egy fiú írta:

16 éves vagyok, és nagy gondom van. Lefeküdtem egy 16 éves lánnyal, akit komolyan szeretek. Nagyon szégyellem magam bűnöm miatt. A szüleim keresztyének, és megpróbáltak jól nevelni. Nagyon meg voltak döbbenve. Elvesztettem az egyetlen személyt, akit valaha szerettem a házasság előtti szex miatt.

Szilvi azt mondja, szeret, de a szüleimnek nem tetszik, mert nem helyeslik, amit tettünk. Őszintén szólva mindkettőnknek ez volt az első alkalom.

Mély sebet ejtett bennem a dolog, és Szilviben is. Nem tudom, mit tegyek... Szeretem, és nem akarom elveszteni...

Néha nem a fiú sietteti a dolgokat, hanem a lány akarja a szexet. Fiúk, ha engeditek magatokat csapdába ejteni, készüljetek fel egy életre szóló keserűségre, mert biztos, hogy részetek lesz benne. Az a bölcs, aki számol tettei következményeivel, és ennek megfelelően cselekszik. Ha bölcs vagy, megtanulsz nemet mondani vágyaidnak, a rámenős lányoknak, akiknek nincsenek erkölcsi értékeik és a csoportnyomásnak, hogy olyan dolgokat tegyél, amiket később szégyellni fogsz. Biztos, hogy erősek a nemi vágyaid, de te irányítsd azokat, s ne fordítva.

Az a fiú, aki uralkodik magán és vágyain, erős és megbízható férfivá érik, egy nap pedig jó férj lesz belőle. Meg fogja köszönni Istennek, hogy nem keveredett a házasság előtt szexuális kalandokba.

A legjobb mód arra, hogy nemet mondj, hogy nemet mondasz a pettingelésre. A pettingelés nem szexuális kielégülés, hanem szexuális izgatás. Nem elégít ki. Minél többet kapsz, annál többet akarsz.

A legtöbb fiatal, akinek volt nemi kapcsolata, soha nem akart addig elmenni. A lelkigondozók mindig ugyanazt a siránkozást hallják: „Tényleg nem akartunk addig elmenni!” Nem, nem akartak, de pettingeltek, és a vágyaik legyőzték őket.

Remélhetőleg már elhatároztad, hogy a házasság előtt nem keresel szexuális élményeket. Hasonlóan el kell döntened, hogy a pettingelést is kerülöd.

Ha nem szándékozol végigmenni az úton, mire jó, ha felébreszted a vágy tüzét, azt remélve, hogy időben meg tudsz állni? Kész vagy-e engedelmeskedni Istennek ebben is, vagy nem?

 

Kifogások

Ø „Mindenki ezt teszi” Ez egyszerűen nem igaz. Persze, sok fiatal játszik a szexszel. De minden iskolában és közösségben vannak olyanok, akik ezt nem teszik. Ha az utóbbiakkal tartasz, sok társra lelsz.

Fiúk és lányok, ne hagyjátok magatokat rábeszélni arra, amiről tudjátok, hogy nem helyes!

Egy lány könnyezve ment egy keresztyén tanácsadóhoz: „Mindig is várni akartam arra a fiúra, akit Isten szánt nekem, de el sem tudod képzelni, milyen nyomás nehezedik ránk. Egy barátom egy nap kinevetett azért, mert még szűz vagyok.”

– Nézd – mondta a tanácsadó. A te életedet neked kell élned, az övét neki. Ha tíz év múlva találkoztok, meglátod, ki lesz feljebb.

Ø „Összeházasodunk, amint tudunk.” Sok lány esett már ebbe a csapdába. A legjobb válasz erre: „Ha házasságról van szó, apa beszélgetni szeretne veled.”

Ø ”Nem tehetek róla.” Ejha! Szeretnél hozzámenni ahhoz, aki nem is tehetett arról, amit tett? Bármit mond, ne feledd, a szex soha nem muszáj. Nem fog semmilyen agykárosodást szenvedni. Mondd meg neki, hogy álljon fel, és fusson néhány kört.

Ø „Ha szeretnél, megengednéd.” Az a lány, aki azért enged, hogy a szerelmét bizonyítsa. csalódásnak néz elébe. Ez csak azt bizonyítja, hogy nem volt annyi esze és akarata, hogy nemet mondjon.

Ahogy már megállapítottuk, ha igazán szeretitek egymást, nem kell a szex a kapcsolatotok tartalmassá tételéhez. Sokféleképpen kifejezhetitek szereteteket. Ha a barátod ragaszkodik a szexhez, jobban teszed, ha másik fiú után nézel.

Ø „Csak most az egyszer!” Egyszer is sok helytelenül cselekedni. A szüzességed nagyon értékes. Csak egy személynek adhatod, és csak egyszer. Tartogasd a megfelelő személynek és időre. Az a személy legyen a házastársad és az idő a nászéjszakád.

 

Ne felejtsd el: nem kell minden érvre kidolgozott választ készenlétben tartani. Az, hogy nem akarsz valamit, elég ahhoz, hogy ne tedd meg. Ha úgy gondolod, hogy helytelen, akkor helytelen, bármit is tesznek mások.

Semmi jó nincs az erkölcstelenségben. Nem csak helytelen, de egyszerűen ostobaság is. Elveszi az önbecsülésedet, és lerontja a boldog házasságra szóló esélyeidet.

A tisztaság csodálatos dolog. A tisztaság hatalom. Azt jelenti, hogy jellemes vagy, amelyhez önbecsülés és bátorság párosul. Mindenki tudja, hogy sokkal több bátorság kell kiállni amellett, amiben hiszel, mint a többséget követni.

 

Isten útja a legjobb

Látnunk kell: Isten velünk kapcsolatos terve és a számunkra legjobb dolog egy és ugyanaz. Isten mindig a legjobbat kívánja nekünk. Minden „Ne tedd!”, szeretetének egy kifejezése. Szívén viseli legjobb érdekeinket. Isten nem azért ad szabályokat, hogy ne élvezhessük az életet, hanem azért, hogy a legteljesebben és a leghosszabb ideig élvezhessük azt.

Isten akaratát és útját választani nem mindig könnyű, de ez nagy nyereséggel jár. Julianna, egy fiatal lány, Isten akaratát és útját választotta életében. Bár úgy tűnt, hogy nagyon sok tizenéves kori élvezetből kimaradt, de megérte. Később egy barátja ezt írta róla:

Julianna nem a bűn útját követre fiatalkorában. Inkább úgy döntött, hogy egyedül marad, minthogy olyan bulikra járjon velünk, ahol elmerültünk a bűnben és az erkölcstelenségben.

Nézd meg Juliannát. Csodálatos élete és férje van, aki mélyen szereti. Egész szívéből boldog. Élvezi engedelmes életének gyümölcseit.

9 MEGÁLLAPÍTÁS  a házasság előtti szexről és a házasságról

 1. Könnyebben szakítanak azok a párok, akiknek a házasság előtt nemi kapcsolatuk volt, mint azok, akik ettől tartózkodtak. Ha egy lánynak mérlegelnie kell, engednie kell-e barátjának ahhoz, hogy megtartsa, valószínűbb, hogy akkor tartja meg, ha nem enged neki.

2. Sok férfi nem akar házasságot kötni azzal a nővel, aki már lefeküdt mással.

A szüzesség nagyban megnöveli annak az esélyeit, hogy valaki társául választ.

3. Szüzek általában boldogabb házasságokat kötnek, mint a „tapasztaltak”.

Annak az esélye, hogy boldog házasságot köss, határozottan jobbak, ha vársz a szexszel a házasságig.

4. Azok, akiknek házasság előtt már volt nemi kapcsolatuk, könnyebben elválnak.

Minél több partnered volt a házasság előtt, annál nagyobb az esélyed a válásra.

5. A „tapasztaltak” könnyebben követnek el házasságtörést, mint a tiszták.

Ismét: minél több alkalommal feküdt le egy lány valakivel a házasság előtt, annál nagyobb az esély, hogy házasságtörést fog elkövetni.

6. A nem szüzek könnyebben beleugranak egy rossz házasságba, mint a szüzek.

A szex elvakíthat. Azt gondolhatod, megtaláltad az igazi szerelmet, mikor csak a szex tartott titeket össze.

7. Aki házasság előtt nemi életet élt, azt sokkal kevésbé elégíti ki a szex a házasságban.

8. A házasság előtti szex rossz házasságba taszíthat.

Mivel össze akarnak házasodni, elkezdik a nemi életet. Később esetleg már elment a kedvük a házasságtól, de elkötelezték magukat. A bűntudat rossz házasságba taszítja őket.

9. A házasság előtti szex elronthatja a szexet a házasságban.

A bűntudat, félelem és az önbecsülés elvesztése a házasság előtti szex miatt elronthatja a nemi életet a házasságban.

 

 

Töltsd ki az alábbi tesztet:

 

Hogy mondj nemet? 6. lecke

 

Igaz vagy hamis?

1.    I   H    A nemi vágy nem bizonyítéka az igazi szerelemnek

2.    I   H    A fiúk szenvednek a legtöbbet egy irányítás alól kikerült szerelmi kapcsolattól.

3.    I   H    Isten útjának és akaratának választása mindig könnyű.

4.    I   H    Ha tényleg szeretitek egymást, akkor sem kell a házasság előtti szex ahhoz, hogy ezt megéljétek.

5.    I   H    Ha egy fiú azért hagy el egy lányt, mert nemet mondott a házasság előtti szexre, a lány biztos lehet abban, hogy nem ő Isten kiszemeltje számára.

6.    I   H    Mikor egy fiú azt mondja: „Szeretlek”, lehet, hogy azt érti alatta: „_________________

______________________________________________”.

7. Helytelen-e a pettingelés? __________ Miért? ______________________________________

_____________________________________________________ .

8. A pettingelés nem nemi, ________________________________, hanem nemi _____________

______________________________________________________ .

9. Isten erősen _________________________________________________ a pettingelést.

10. Sok kifogást hoznak fel, miért kell a házasság előtti szex. Ötöt felsoroltunk ebben a leckében. Válaszd ki, melyik szerinted a leggyakoribb, és mondd el, miért nem állja meg a helyét:__________________________ ____________________________________________________________________________

____________________________________________________________________________

____________________________________________________________________________ .

Mi a legfontosabb, amit ebben a leckében megtanultál? ___________________________________

_____________________________________________________________________________

_____________________________________________________________________________

 

A szerelem több, mint egy csodálatos érzés

Igaz vagy hamis?

Ellenőrizd le válaszaidat, miután elolvastad a leckét!

  1. A lány tartozik valamivel a fiúnak egy szép estéért.___
  2. Ha meg tudsz időben állni a csókolózással és a pettingeléssel, nincs semmi baj.___
  3. A problémás helyzet előállásakor kell eldöntened, mi legyen a következő lépés.___
  4. Keresztyén tizenéveseket nem érik azok a kísértések, amik másokat.___
  5. A szerelem első látásra általában igazi szerelem.___
  6. Ha valakibe nagyon szerelmes vagy, mindig az leszel.___
  7. Ha igent mondasz egy fiúnak és lefekszel vele, jobban fog szeretni és becsülni.___
  8. Nem rossz, ha lefekszel azzal, akit szeretsz, és akivel egyébként is jól megértitek egymást.___
  9. A boldog házassághoz csak jó nemi élet szükséges.___
  10. Könnyű különbséget tenni a fellángolás és az igazi szerelem közt.___

Ha kész vagy a válaszokkal, olvasd el a leckét, és ellenőrizd.

 

1. A lány tartozik valamivel a fiúnak egy szép estéért.

HAMIS. A randevú ideje alatt egymás társaságát élvezitek. Az a szokás, hogy a fiú állja a költségeket, de ez nem jogosítja fel semmilyen különleges igényre. Az a fiú, aki pár száz forintot elkölt a lányra, az este hátralévő részében, pedig igyekszik „inkasszálni”, egyszerűen haszonleső. Ha a lány élvezi az estét, és ezt szeretné kifejezésre juttatni, ezt megteheti két egyszerű mondattal: „Köszönöm. Csodálatosan éreztem magam.”

 

2. Ha meg tudsz időben állni a csókolózással és pettingeléssel, nincs semmi baj.

HAMIS. A csókolózás és pettingelés a szórakozás olcsó formája, nem kell hozzá sem ész, sem tehetség. Ugyanakkor veszélyesek, mert szexuálisan felizgatnak, és olyan dolgokba visznek, amiket soha nem akartál megtenni. Ugyanúgy, mint a marihuána: egyre többet és többet akarsz.

 

3. A randin kell eldönteni, mi legyen a következő lépés.

HELYTELEN! Már előtte el kell döntened, milyen értékrendet választasz, aztán pedig ragaszkodnod kell hozzá. Ezt az értékrendet pedig Isten szavához szabd, ne ahhoz, amit mások tesznek. Határozd el magadban, hogy annak tartogatod magad, akivel egy nap összeházasodsz.

 

4. Keresztyén tizenéveseket nem érik azok a kísértések, amik másokat.

HAMIS. A keresztyén fiatalok valamiért azt gondolják, hogy ők védettek azokkal a problémákkal szemben, amiket más fiatalok tapasztalnak. Azonban a nemi ösztönük ugyanúgy működik, mint másoknak. Ugyanazokkal a kísértésekkel néznek szembe, mint mások, és ha bűnbe esnek, ugyanúgy el kell szenvedniük a következményeket. Egy lány ezt írta egy ifjúsági magazin szerkesztőjének:

A gyülekezetünkben és az ifjúsági csoportban én voltam az ideális keresztyén lány. Ennek sajnos vége lett. Gondolom, szükséges volt, hogy ilyen kemény leckében legyen részem... Jövő héten egy leányanya- otthonba költözöm, hogy ott töltsem el terhességem utolsó hónapját, és várjam azt a kisbabát, akit nem tarthatok meg.

Ha tudtam volna, hogy ez lesz néhány perc testi „szerelem” vége, soha nem tettem volna meg. Minden tizenévesnek azt tanácsolhatom, akár keresztyén, akár nem, őrizze meg szüzességét. Nem éri meg. Olyan, mintha börtönben lennél. Nem randizhatsz. nem szórakozhatsz, mint körülötted a barátaid, mikor pedig a kárt látod, amit családodnak, barátaidnak és magadnak okoztál, csak sírni tudsz. Látom a lányokat a szülőotthonban és szemükben a fájdalmat, amit nem tudnak titkolni. Túl sokan tudnak az esetről a városkában, és úgy érzem, nem bírok tovább itt élni. Ha túl leszek az egészen, főiskolára akarok menni és később férjhez, de biztos vagyok benne, hogy nem tudom elfelejteni ezt a kisbabát.

Milyen következményei vannak a fiúra nézve? Láttam, ő is szenved. Hetente egyszer mehet csak el otthonról, és fizetnie kell a költségeimet. Teher vagyok neki és a családjának. Egyik fél számára sem örömteli a helyzet. Hat-tizenkettő hónap kiesik az életemből. Ezalatt behúzódom a szobámba, mint egy rab, alig teszem ki a lábam az utcára. Újra és újra azt kívánom, bárcsak újra élhetném azt a napot! De ez nem megy, és most szenvednem kell a büntetést. Egy kis emberi lény nő bennem kilenc hosszú hónapig, akit nem tarthatok meg, mert nem tudok róla gondoskodni.

Igen, ez megtörténhet hívő tizenévesekkel is, és Isten nem fogja kivenni belőled azt a kisbabát, csak azért, mert bocsánatot kérsz. Ezt az utat egyedül kell végigjárnod, még ha a szívedben él is Isten. Ha megjelentetnék ezt a levelet, talán megóvhatna néhány keresztyén fiatalt attól, hogy szenvedélyük veszedelmes vizekre sodorja őket. Remélem, tanultam a leckéből.

– „Velem ez nem történhet meg!” – hangoztattam valamikor, és bíráltam azokat, akik hasonló bajba kerültek. Remélem, barátaim vissza fognak fogadni.

 5. A szerelem első látásra általában igaz szerelem.

SEMMIKÉPP! Nem szeretheted igazán azt a személyt, akit nem ismersz. És hogy ismerhetnéd meg ránézésre? Vonzódhatsz valakihez első látásra is. Megdobbanhat a szíved, ha találkozik a tekintetetek, de ez nem igazi szerelem.

 Sok helytelen elképzelést népszerű dalok táplálnak. Az egyikben ez áll: „Szerelemmel a szívemben ébredtem fel ma reggel, mert rólad gondolkoztam, mikor elaludtam.” Egy másikban pedig: „Mielőtt véget ért volna a tánc, tudtam, szerelmes vagyok beléd.” Egy másik pedig: „Nem tudtam, mit tegyek, ezért ezt súgtam: »Szeretlek«.”

Ezek a dalszerzők a „szerelem” szót használják. de nem igazi szerelemről beszélnek, hanem a romantikus fellángolás érzéséről.

 

6. Ha valakibe nagyon szerelmes vagy, mindig az leszel.

HAMIS. Az érzelmek soha nem tartósak. Egyszer fellobbannak, máskor meg lelohadnak. Mikor feldobnak, úgy érzed, tied a világ. Pár nappal később pedig, minden különösebb ok nélkül, érzelmi mélypontra zuhansz. S hamarosan megint mindent rózsaszínben látsz.

A romantikus érzések is hasonlóképpen hullámoznak. Még akkor is, ha egy férfi és egy nő mélyen szeretik egymást, a szerelem érzése változhat. Néha romantikus érzésektől túlfűtöttek, máskor azonban hiányoznak ezek az érzések. Mindez nem befolyásolja az igazi szeretetet. Az igazi szerelem elkötelezettségen, nem érzelmeken alapul.

Egy hollywoodi színésznőt megkérdeztek, miért házasodott hétszer. Azt válaszolta: „Szerelembe esel, de ki is ábrándulsz belőle. Ha elmúlik a szerelem, jobb partnert cserélni, és barátként elválni, mint együtt maradni és megutálni egymást.” Az igazi szerelem azonban nem tesz ilyet. Az nem múlik el. Az igazi szerelem életre szóló elkötelezettség.

 

7. Ha igent mondasz egy fiúnak és lefekszel vele, jobban fog szeretni és becsülni.

HAMIS. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy abban a pillanatban szeret és nagyra értékel, de csak azért, mert kielégíted nemi vágyait. De ez nem igazi szerelem és nem tart sokáig. A következő levél erről beszél.

Kedves A...!

Hét hónapig jártam egy fiúval, akiről azt gondoltam, hogy a világ legcsodálatosabb embere. Azt hittem, tisztességes tudok maradni. Egy idő elteltével azonban a csókok nem elégítettek ki bennünket. Azt kérte, bizonyítsam be a szerelmem. Azt gondoltam, ha pár év múlva úgy is összeházasodunk, mit számít? Engedtem neki, és rájöttem, nagyot sokat számít. Minden tiszteletét elvesztette irántam. Más lányokkal kezdett el járni. A fiúknál pedig rossz híremet keltette.

Kérlek, jelentesd meg ezt a levelet, hogy minden lány láthassa. Talán segíteni fog azon, aki úgy akarja bizonyítani a szerelmét, mint én. Már sajnálom.

 

8. Nem rossz, ha lefekszel azzal, akit szeretsz, és akivel egyébként is jól megértitek egymást.

HAMIS. Sok fiatal elfogadhatónak tartja ezt az elképzelést, de Isten azt mondja, hogy a házasságon kívüli szex rossz.

A szex a szerető Isten csodálatos ajándéka, de ezt csak a házastársak számára adta. Az előbbiekből láthatod, hova vezethet ez a tévhit.

 

9. A boldog házassághoz csak jó nemi élet szükséges.

HAMIS. Több kell. Minden hét 168 órából áll. Amit egy átlagos házaspár szexszel tölt, kevesebb, mint harminc perc. Ha a szexért házasodsz, mit csinálsz a maradék időben?

Ha boldog házasságot akarsz, életre szóló társat keress, ne szexpartnert. Társad a barátod is legyen, ne csak a szerelmed.

 

10. Könnyű különbséget tenni a fellángolás és az igazi szerelem közt.

HAMIS. Nem könnyű. A legtöbb fiatal lány hisz „A Csodálatos Romantikus Mítosz”-ban. Ez így szól:

Gyönyörű lány volt, noha egy kicsit félénk. Kedves volt, imádnivaló és önzetlen. Soha nem ment messze hazulról, mindig segített a házimunkában, megtanult főzni és varrni és mindig engedelmeskedett az anyukájának. A fiú magas volt és jóképű, vidám szemű, atléta termetű. A lányok imádták, de ő soha rájuk sem nézett. Arra a lányra várt, akit neki szántak. És aztán megtörtént! A sors összehozta őket. Noha soha nem látták egymást azelőtt, szerelem gyúlt bennük az első látásra. Találkozásuk pillanatában tudták: egymásnak teremtették őket. Fergetegesen romantikusak voltak! Mindenki megjegyezte, milyen szép pár. Négy héten belül megházasodtak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Csodálatos történet, ugye? Csak egy baja van: nem igaz. Ez csak mese, amit annyiszor hallunk, hogy már hiszünk is benne.

Azt kérdezed, miért nem igaz és mi vele a baj?

Először is, nincs első látásra igaz szerelem. Meg kell ismerned valakit, mielőtt szerelmes leszel bele. Vonzónak tűnhet első látásra. Az is lehet, hogy felvillanyoz, de nem szeretheted őszintén, amíg meg nem ismered.

Feltűnt a fenti kis történet utolsó mondata? Így szólt: „És boldogan éltek, míg meg nem haltak.” Így végződnek a tündérmesék is, de az élet nem tündérmese. Az élethez hozzátartozik a kemény munka nap mint nap, számlafizetés, ebédfőzés, mosogatás, pelenkázás, virrasztás egy beteg kisgyerek mellett, és más hasonló nem kimondottan romantikus dolgok.

Miért olyan nehéz megkülönböztetni a romantikus fellángolást az igazi szerelemtől? Mert akad néhány közös vonásuk. Az igazi szerelemnél leghőbb vágyad, hogy a szeretett személlyel legyél. Ez így van a fellángolás esetében is.

Az igazi szerelem egyik tartozéka az erős nemi vágy, ami igaz a fellángolásra is. A nemi vágy önmagában nem jelenti azt, hogy igazi szerelemről volna szó.

 

A fellángolás romantikus érzéseken alapul

A fellángolás gyorsan kezdődik. Egy fiú vonzódik egy lányhoz, ezért melegen rámosolyog. A lány veszi az üzenetet, és válaszol. Azzal van elfoglalva, hogy vonzó legyen a másik szemében. Nem sokára mindketten azt gondolják: „Mi történt velem? Soha nem éreztem így. Szerelmes vagyok! Azt hiszem. megtaláltam végre az igazit!”

S közben nem is tudják, hogy nem a másik személybe szerelmesek, hanem a szerelembe. Csodálatos érzés, az biztos, de az egész saját személyük körül forog. ÉN nem éreztem soha így... ÉN biztos szerelmes vagyok... ÉN azt hiszem, hogy ÉN megtaláltam a tökéletes személyt MAGAMNAK.

A szerelem érzése soha nem tartós. Az érzések változnak. Lehetsz csodálatos érzéseid csúcsán, de csalódsz, ha azt hiszed, ez már így marad életed végéig. A romantikus vágyakozás soha nem állandó. Hol erős, hol gyenge...

 

Két komoly hibát követnek el a fiatalok, mikor belebolondulnak valakibe.

1. Nemi kapcsolatba lépnek. Ez nagyon sok fájdalommal járhat, nem csak nekik, hanem a családjuknak is.

2. Elsiethetik a házasságot. Elég gyakran megtörténik, hogy összeházasodnak, mielőtt biztosak lennének az érzéseikben.

Ha csak fellángolás volt, egy reggel a csodálatos érzések nélkül ébrednek és arra a következtetésre jutnak, hogy már nem szerelmesek egymásba. Az igazság az, hogy soha nem is voltak. Csak elbolondította őket a fellángolással járó szenvedély.

 

A valódi szerelem több, mint egy csodálatos érzés.

A valódi szerelem elkötelezettség, olyan felelős döntés, amit tettek támogatnak. A Biblia azt mondja: „Férfiak... szeressétek feleségeteket...” (Efézus 5,25) Nem azt, hogy romantikus érzései legyenek a felesége iránt. Az a parancs, hogy szeresse.

A házassággal egy életre elkötelezed magad a társadnak. Az ígéretet meg kell tartani, akár tetszik, akár nem. Az igazi szerelemben a férj pillanatnyi érzéseitől függetlenül szereti a feleségét. Szereti, tekintet nélkül arra, hogy abban a pillanatban éppen szeretetreméltó-e vagy sem. Ugyanez igaz a feleségre.

Nagyon sokszor úgy ébrednek fel reggel, hogy nincsenek romantikus érzéseik, de ettől még nem indítják be a válópert. Biztonságban tudják magukat egymás szerelmében.

A csodálatos az, hogy ha férj és feleség hűséges szeretettel ragaszkodik egymáshoz, a romantikus érzések sem maradnak el. Érzéseid ugyanis készek az akaratod döntését követni. Ezért annyira fontos ragaszkodni az ígérethez és azt tettekkel alátámasztani.

 

Az idő próbája

A valódi szerelem legjobb próbája az idő. A fellángolás általában gyorsan kezdődik, és sok hullámzással jár. Olyan, mint a hullámvasút: élvezetes, de nem sokáig tart.

Az igazi szerelem lassan bontakozik ki. Kezdetben gyakran nem több egy barátságnál. A barátság növekszik. és egy nap más elemet is felfedezel benne: a romantikus szerelmet. Rájössz, hogy összenőtt a szívetek.

Az igazi szerelem az idő múlásával nő, a fellángolás halványul. Ezért az idő a legjobb barátod, ha meg akarod határozni, mit is érzel. Általában a házasság előtt nem árt két évig együtt járni és ismerkedni a másikkal.

Várd a szerelmet, és készülj fel rá! Előbb vagy utóbb mindenki részesül romantikus élményekben. Ha nem ért még el, legyél türelmes. Biztosan eljön a te időd is. A kérdés az, mit fogsz tenni vele.

Ne feledd, a romantikus érzések két hibához szoktak vezetni. Nemi kapcsolathoz, ami felkavarja az életed, és nagyban csökkenti a boldog házasság esélyét, vagy korai, éretlen házassághoz, amit egész hátralevő életedben bánni fogsz.

Ne kövesd el egyik hibát sem. Vigyázz az érzéseidre! Várj a megfelelő személyre, körülményekre és időre!

 

 

Tizenhét éves és terhes

Nem könnyű a válasz

Írta: Penny Mathewson

 

„Hogy lehet az, hogy egy teljes éve ismered, és mégsem ismerted igazán?” – kérdeztem magamtól, ahogy barátomra néztem.

Csak bámult rám üres szemekkel. „Hogy nézhetsz így rám'' – kiáltottam. „Mintha teljesen idegen lennék. Nem érdekel? Nem érdekel, hogy összeroppanok?” Sokáig nézett, végül csendesen ezt mondta: „Azt hiszem, semmit nem érzek többé”. Fel kellett tennem a következő kérdést is, noha tudtam a választ. De meg kellett kérdeznem, hogy ne egy üres álommal éljem tovább életem. „Szeretsz még?” Kifejezéstelenül rám nézett és azt mondta: „Nem.” Aztán kisétált az ajtón és az életemből. Az ajtóra bámultam, ernyedten a fájdalomtól. Az a személy, akinek mindenemet odaadtam, itt hagyott... egyedül és terhesen.

A következő hónapok lassan teltek. Napjaimat a visszautasítás éles fájdalma, düh és keserűség tette elviselhetetlenné. Rám mosolygó meleg szemének emléke tört forgatott a szívemben. Öröknek ígérkező boldogság és szerelem... Ígéretei összetörten hevernek üres szívem alján. Kapcsolatunk fájdalmas vége össze akart zúzni, félelemmel és magányosan néztem a jövendő hónapok elé.

„Ó, Istenem,” – kiáltottam. – „Mit tegyek? Tizenhét évesen legyek anya és egyedül neveljem a gyermeket? – ez a gondolat félelemmel töltött el. Szabaduljak meg a bennem növekvő kis élettől? Nem, túl fájdalmas volt akár csak gondolni is erre. Sok hangot hallottam, akik a „könnyű megoldást” kiabálták felém, de ez a gyerekem halálát jelentené. Már tanúja voltam egy álom halálának, a gyerekemé túl sok lenne. A gondolat azonban, hogy egy meghalt szerelemből származó élet nő bennem. Elviselhetetlennek tűnt. Minden oldalról szorongattak, hogy vetessem el. A család és barátok sajnáltak és úgy érezték, ez lenne a legegyszerűbb kiút egy látszólag reménytelen helyzetből.

Volt idő, hogy a félelem és a fájdalom felülkerekedett bennem, és elgondolkoztam a „gyors” megoldáson. „Néhány óra alatt meglennék vele.” „Elfelejthetném az egészet, és új életet kezdhetnék.” Ám ha állapotos leszel, elkezdtél egy utat, melynek nincs vége. Vagy egy gyerek van a nyakadon, vagy végig kísérnek a megválaszolatlan kérdések a gyermekedről... a gyermekedről, aki valaki mást szólít úgy: „Anya”. „Ó, Istenem” ­kiáltottam fel ismét. „Mit tegyek?”

A legnagyobb káosz közepén valahogy sikerült döntenem, s ez egész életemre kihatással van.

A terhes hónapok alatt nem csak azt döntöttem el, hogy megszülöm a gyermeket, hanem hogy megadom neki tőlem telhetően a legjobb esélyeket. Az örökbeadást választottam. Azt akartam, hogy a gyerekemnek anyja és apja is legyen. Noha magam szerettem volna felnevelni, szívem mélyéből azt kívántam neki, ami a legjobb. Kezdtem megtanulni, hogy a szeretet önfeláldozást jelent.

Két héttel Misi születése előtt kapcsolatba léptem egy csodálatos keresztyén párral. Közös barátaink mutattak be egymásnak és én tudtam, hogy Misi szüleivel találkozom. Először aggódva akartam megtudni, hova is fog kerülni. Mindig azt hallottam, jobb nem tudni. nem látni... elfelejteni az egészet. De a közösség egyszer már tévedett, mikor abortuszt tanácsolt, így a szívemben szóló hangra hallgattam inkább. Minél többet gondolkoztam rajta, annál jobban meggyőződtem arról, hogy ez a pár lesz a legmegfelelőbb Misinek. Elkészíttettük tehát a papírokat.

Végül elérkezett a nap, amikor kijöttem a kórházból. A pár értem jött és onnan mentünk az ügyvédhez aláírni az örökbefogadási szerződést.

Majdnem négy év telt el azóta. Bennem nagyon sok minden megváltozott. Megismertem Isten gyógyító szeretetét, és megtudtam, milyen értékes számára minden egyes élet. Nem bántam meg a döntésem. Misi él és szeretik, és van egy családja, akit ő is szerethet.

Töltsd ki az alábbi tesztet:

 

Hogy mondj nemet? 6. lecke

 

Igaz vagy hamis?

1.   I    H    A nemi vágy nem bizonyítéka az igazi szerelemnek

2.   I    H    A fiúk szenvednek a legtöbbet egy irányítás alól kikerült szerelmi kapcsolattól.

3.   I    H    Isten útjának és akaratának választása mindig könnyű.

4.   I    H    Ha tényleg szeretitek egymást, akkor sem kell a házasság előtti szex ahhoz, hogy ezt megéljétek.

5.   I    H    Ha egy fiú azért hagy el egy lányt, mert nemet mondott a házasság előtti szexre, a lány biztos lehet abban, hogy nem ő Isten kiszemeltje számára.

6.   I    H    Mikor egy fiú azt mondja: „Szeretlek”, lehet, hogy azt érti alatta: „_________________

______________________________________________”.

7. Helytelen-e a pettingelés? __________ Miért? ______________________________________

_____________________________________________________ .

8. A pettingelés nem nemi, ________________________________, hanem nemi _____________

______________________________________________________ .

9. Isten erősen _________________________________________________ a pettingelést.

10. Sok kifogást hoznak fel, miért kell a házasság előtti szex. Ötöt felsoroltunk ebben a leckében. Válaszd ki, melyik szerinted a leggyakoribb, és mondd el, miért nem állja meg a helyét:__________________________ ____________________________________________________________________________

____________________________________________________________________________

____________________________________________________________________________ .

Mi a legfontosabb, amit ebben a leckében megtanultál? ___________________________________

_____________________________________________________________________________

_____________________________________________________________________________

 

Tíz csapda és elkerülésük

A legtöbb fiatal sokat álmodozik házasságról, de a boldog házassághoz vezető úton sok csapda szedi áldozatait.

A csapda általában egy jól álcázott verem. Látszólag ártalmatlan, de amikor rálépsz, mély gödörbe esel.

A Sátán szakértő a csapdák felállításában. Gondosan álcázott csapdái ártalmatlanoknak tűnnek, de halálos veszedelmet jelentenek. Néhány közülük megakadályozza, hogy valaha is boldog házasságban és örömteljes otthonban élhess. Vegyünk szemügyre tízet közülük!

 

Élj a mának!

 

Ezzel a bölcselettel lépten-nyomon találkozhatunk. Ezzel bombáznak minket: „Csak egyszer élsz, ragadj hát meg minden élvezetet!”

Ez a gondolkodásmód az emberiséggel egyidős. Régebben ezt mondogatták: „Együnk, igyunk, vigadjunk, holnap úgyis meghalunk.” Ebben az a téves, hogy a legtöbben nem halnak meg holnap. Ehelyett viselnünk kell mai hibáink következményeit. Egyik-másik bűnünk következménye életre szóló, és szembe kell néznünk a halál utáni ítélettel is.

A Sátán mindig az emberek elé tárta a mának élés gondolatát, mert így olyan dolgokra is készek, amitől óvakodnának, ha gondolnának a jövőre. Egy tizenkilenc éves két gyermekes leányanya így vélekedett: „Amíg fiatal vagy, csak a következő hétvégére gondolsz, de az élet több a hétvégénél. Hozzátartozik egész földi léted, és folytatódik az örökkévalóságban. Ha visszautasítod Krisztust, és a pokolba kerülsz, az nem egy hétvégére szól. Örökké tart!”

Hogy kerülheted ki ezt a csapdát? Vedd észre, hogy az élet komoly és szent. Amit most teszel, kihatással van mind a földi életedre, mind pedig az örök életedre.

Élj az örömöknek!

 

„Ha örömet szerez, tedd meg!” Ez egy másik filozófia jelszava, amely befolyásolja a mai társadalmat. A kábítószer élvezői e jelszót követik: „Érezd jól magad most, nem számít, hogy mi történik később.”

Sokan helytelenül gondolják, hogy mindent szabad nekik, ami jó érzést kelt bennük. Még egy dal szövege is ezt hangsúlyozza: „Nem lehet rossz, ami ilyen jó érzés.”

Ne légy olyan naiv, hogy elhidd ezt! Attól, hogy valami jó érzést kelt benned, nem biztos, hogy helyes is. Talán örömet okoz elkötni egy új autót és száguldozni vele, de ez ennek ellenére helytelen.

Hogy kerülhetett ki ezt a csapdát? Ne engedd, hogy érzelmeid irányítsanak.

Nemi erkölcstelenség

 

A fiatalok könnyen beleesnek a nemi erkölcstelenség csapdájába. Sokan követnek el nemi bűnöket, és úgy tűnik, hogy negatív következmények nélkül. Azonban senki sem lépheti át Isten erkölcsi korlátjait anélkül, hogy előbb vagy utóbb ne fizetne érte nagy árat. Egyetlen erkölcstelen tettnek is lehetnek szörnyű következményei.

Egy fiatalember keresztyén szülők gyermeke – szexuális kapcsolatot létesített egy erkölcstelen lánnyal. Ebből az egyetlen kapcsolatból nemi betegséget szerzett. Orvosi kezelés ellenére sem tudták meggyógyítani. Egy éven belül meghalt.

Hogy kerülheted ki ezt a csapdát? Tartsd magad tisztán. Az erkölcstelenség ára túl magas, nem éri meg azt, amit kapsz érte.

Házasság tizenéves korban

 

A tinédzser házasságokból sok baj származik. Kétszer olyan valószínű a válás, mint a huszonévesek esetében. Az esélyek még rosszabbak, ha a menyasszony 18 éven aluli.

Legalább kid jelentős hátránya van a tizenévesek házasságkötésének. Először is könnyen rossz döntést hoznak a párválasztásnál.

Másodszor, a tizenévesek nem elég érettek a házasságra. Jó adag önzetlen és gondoskodó szeretetre van szükség ahhoz, hogy egy házasság megfelelően működjék. Ahhoz pedig fel kell nőniük, hogy így tudjanak szeretni.

Hogy kerülheted ki ezt a csapdát? Ne siesd el a házasságot!

Házasság az egyedüllét elkerülésére

 

A lányoknak el kell felejteniük azt, hogy az élet végső célja a házasság. Sok lány attól fél, hogy elszalasztja a „házasság örömeit”. Emiatt elveszti józan ítélőképességét, ezért végzetes házasságba ugrik. Talán sok figyelmeztető jelet lát, de azt gondolja: „Lehet, hogy nem lesz a legjobb házasság, de még mindig jobb, mint egyedül maradni.”

Az igazság az: sokkal kínosabb egy rossz házasság, mint az egyedüllét. Nők ezrei mondhatnák el neked, hogy a rossz házasság a földi lét legkeserűbb tapasztalatai közé sorolható. Tele van gyűlölettel, visszautasítással, nehezteléssel, sértett érzésekkel, és gyakran a gyerekek az ártatlan áldozatok.

Hogy kerülheted ki ezt a csapdát? Tanulj meg boldogan és megelégedetten élni, amíg egyedül vagy. Így nem nehezedik rád a nyomás, amely egy elhamarkodott házasságba ugrasztana.

Majd én meg változtatom a másikat

 

Ennek körülbelül ugyanannyi az esélye, mintha ejtőernyő nélkül ugranál ki egy repülőről. A biztonságos földet érésre mindkettőnél csekély az esély.

Mégis sok lány megkockáztatja, hogy eljátssza a későbbi boldog házasságát. A lány így gondolkozik: „Tudom, hogy Jani sokat iszik, és más lányok után jár, de biztosan megváltozik, ha összeházasodtunk.” Ez a vágyálom teljesen alaptalan. Nem változtathatod meg valakinek az alapvető természetét azzal, hogy hozzá mész. Ha nehézségek mutatkoznak a házasságkötés előtt, azok valószínűleg csak fokozódnak a házasságban.

Hogy kerülheted ki ezt a csapdát? Ne reménykedj a társad megváltoztatásában a házasságkötés után! Amit most látsz, azzal kell beérned.

Házasság előtti szex

 

A nemi aktus kipróbálása házasságkötés előtt sokak számára jól megindokolható tett: „Csak nem veszel cipőt anélkül, hogy felpróbálnád? Hát akkor hogyan házasodnátok össze egymás kipróbálása nélkül?”

Sok oka van, miért nem helyes a „Próbáld ki először!” elmélet. A házasság nem hasonlítható a cipővásárláshoz. Egy lányra nem szabad úgy gondolni, mint egy kipróbálandó árucikkre, hanem mint életre szóló társra, aki szeretetet és megbecsülést érdemel. Ő Isten előtt drága, minden árat felülmúl. Tekintsd te is ugyanilyen értéknek! Ne feledd, egy élete szóló társat keresel, nem pedig szexpartnert.

Továbbá a házasság előtti nemi kapcsolat nem mutat rá hűen a házasságon belüli kapcsolat értékre. Vegyük a következő esettanulmányt: Egy, a húszas éveinek végén járó tanárnő és egy fiatal vízvezeték-szerelő jól összebarátkozott. Sok közös vonást ismertek fel egymásban. Minél több időt töltöttek együtt, annál nagyobb bizonyosságra jutottak, hogy szerelmük igazi.

Egy napon mégis nagy feszültség támadt közöttük. A fiatalember azt mondta, addig nem veszi el a lányt, míg ki nem próbálják a szexet. Ezzel a lány egyáltalán nem értett egyet. Meggyőződése volt, hogy a szex a házasságba való. Hite és minden porcikája tiltakozott ellene, pedig szerették egymást. A férfi viszont ragaszkodott a dologhoz. Enélkül nem volt hajlandó házasodni. Végül a lány hosszú vonakodás után, nagy bűntudat és belső félelmek közepette ráállt a nemi közösülésre, hogy el ne veszítse szerelmét.

Bármely bölcs házassági szakértő kitalálja, hogy végződött ez a kísérlet. A lányt ideges félelme és bűntudata olyan gátlásossá tette, hogy az aktus hatalmas kudarccal végződött. A férfi pedig arra a megállapításra jutott, hogy a nemi életük nem működik, felbontotta a jegyességet, otthagyva a lányt sokkos és depressziós állapotban.

Hogy kerülheted ki ezt a csapdát? Utasítsd el az értelmetlen „Próbáljuk ki egymást” ötletet! Ha igazán szeretitek egymást, nem kell aggódnotok a nemi életetek minősége felől, mert sikeres lesz!

Együttélés

 

Igen elterjedt gyakorlat manapság. Különösen a férfiak kedvelik ezt a megoldást. Miért ne? Van valaki, aki kimossa ruháikat, megfőzi az ebédet, és kívánság szerint biztosítja a szexet. Mindez részükről szinte semmiféle felelősségvállalást nem igényel. Akkor hagyják ott a lányt, amikor akarják. Ha véglegesen odébb akarnak állni, semmi sem tartja őket vissza.

Ez a megoldás nem kielégítő a nő számára. A leggyakoribb panasz: „Sokszor úgy érzem, kihasznál.” Nem csoda. Akkor viszont miért megy bele mégis egy ilyen felemás kapcsolatba egy leány? A leggyakoribb válasz: „Azt reméltem, hogy hamarosan összeházasodunk!” Ez a remény azonban gyakran szertefoszlik. A férfiak általában így érvelnek: „Miért kötelezzem el magam, mikor így kényelmes, s felelősséget sem kell vállalnom? Különben is, egy nap talán változtatni akarok, és így sokkal könnyebb lesz.”

Ezt hívják önzésnek. Ha a nő mégis rá tudná bírni a férfit, hogy összeházasodjanak, azzal sem nyerne sokat.

Azt a hamis beállítást, hogy a házasság akkor virágzik a legjobban, mikor az a kölcsönös szabadság elvén alapul, ismét egy dal fejezi ki nagyon hűen. Ebben a dalban a férfi azt énekli, hogy nem „a házassági okirat tintafoltos aláírásai” késztették arra, hogy szerelméhez költözzön, hanem az a tudat, hogy akkor mehet, amikor akar. Ez a szabadság tartja ott.

Micsoda ostobaság, és milyen önzés! Vajon mit érezhet az asszony annak tudatában, hogy a párja akkor jön és megy, amikor akar? A dal nem szól arról, hogy ki fizeti a számlákat, sem arról, hogy a kapcsolatból született gyerekek majd mindig azt kérdezik: „Hol van apa? Mikor jön haza?”

A sikeres házasság és a boldog otthon a férj és féleség egymás iránti elkötelezettségén alapul. Soha nem lesz ilyen otthonod az „Akkor jövők vagy megyek, amikor tetszik” elv alapján.

Hogy kerülheted ki ezt a csapdát: Ne fogadj el olcsó, erkölcstelen játék-házasságot! Várj az igazira!

Hívők nem hívőkkel való házassága

 

Sok-sok keresztyén vergődik keserű, boldogtalan házasságban, mert nem engedelmeskedett az Úr egyik egyszerű parancsának. Isten azt parancsolja a hívőknek, hogy ne házasodjanak nem hívőkkel: „Ne legyetek a hitellenekkel felemás igában...” (2Kor 6,14).

Hitetlennel házasságot fontolgató keresztyének általában azt gondolják, hogy az ő esetük egyedi, és ez a parancs nem vonatkozik rájuk. Isten szava azonban egyértelmű.

Az iga olyan eszköz, amivel két állatot egymáshoz kötöttek, például ekehúzásra. Így az iga a bibliaversben két személyt egybefogó sorsközös­ségre utal. Vésd jól az eszedbe: Soha nem Isten akarata, hogy egy meg nem tért lánnyal vagy fiúval házasodj össze! Istennek jó oka van erre. Ő arra teremtette a házasságot, hogy két személy eggyé váljon. „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik féleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” (Mt 19,5) A tökéletes testi, lelki és szellemi egység nem valósítható meg, ha az egyik fél hívő, a másik nem. Isten nem azért mondja, hogy „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában...”, mert képtelen lennél egy hitetlenbe beleszeretni vagy mert nem nyújthatna élvezetet a vele való nemi közösülés. Ez természetesen előfordulhat.

Isten azért mondja, hogy „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában...”, mert lehetetlen, hogy egy hitetlennel teljesen eggyé válj. A házasság a legintimebb emberi kapcsolat. Egy hívő és egy hitetlen teljes és tökéletes egysége pedig lehetetlen.

Öt okot találunk az Igében arra, miért ne házasodjon hívő hitetlennel. (2Kor 6,14-16)

 

1. „Mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak?”

A válasz: semmi. A hívőt Isten igaznak tekinti, mert elfogadta Krisztust Megváltójának, és Jézus igazságába öltözött. A hitetlen gonosz Isten szemében, mert visszautasította Krisztust. Ezért köztük nem jöhet létre egység.

2. „Mi köze van a világosságnak a sötétséghez?”

A válasz: egyáltalán semmi. A világosság és a sötétség soha nem válhat eggyé.

Egykor a hívő is lelki sötétségben élt, de Isten csodálatos világosságára jutott (1Pt 2,9). A hitetlen még lelki sötétségben van, és ha nem fordul Krisztushoz, a sorsa örök sötétség.

3. „Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál (Sátán) között?”

A válasz ismét: semmi. Krisztus és a Sátán között nem jöhet létre egység. A hívő lelki Atyja Isten, a hitetlené a Sátán (Jn 8,44). Így képtelenség, hogy eggyé váljanak.

4. „Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között?”

A válasz: semmi. A keresztyént Isten munkája érdekli, és a mennyben rá váró dicsőséges jövő. A hitetlent ez a világ érdekli és a világi kedvtelések.

5. „Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal?”

A válasz: sehogy. A keresztyén ember teste „Isten temploma”, mert Isten benne lakik, és a keresztyén ember Istent imádja. Ahogy nem lehet egység Isten és a bálványok közt, nem lehet egység hívő és hitetlen közt sem.

Ha végiggondolod, nincs sok közös két emberben, akik közül az egyik szereti Jézust, a másik nem. Talán jól érzitek magatokat együtt, találtok közös időtöltést is, de az igazán fontos témákban nem értetek egyet.

Előfordul, hogy a lány kedvéért a fiú elkezd templomba járni, talán be is merítkezik, és csatlakozik a gyülekezethez, de ha nem születik újjá őszintén, „elkötelezettsége” majd nem tart sokáig. Amint összeházasodnak, kiderül, hogy nem változott semmit.

Jézus azt mondta, hogy úgy különböztethetjük meg az igazi keresztyéneket a hamis keresztyénektől, hogy megfigyeljük, milyen gyümölcsöt terem életük. „Gyümölcseiről ismeritek meg a fát.” - mondta. Ez azt jelenti, hogy amennyiben valaki igazán újjászületik, annak jelei láthatók abban, amit mond és lesz.

Mielőtt a lány eldöntené, hogy házasságra lép vele, tegye föl ezeket a kérdéseket: Őszintén szereti Istent? Felismerem-e életében a valóságos hit jeleit? Mutatkozik-e életében egy valódi keresztyén magatartása? A tragédia az, hogy a legtöbb lány nem veszi a fáradságot, hogy ezt megvizsgálja. Nem fordít időt a gyümölcs keresésére. Amint úgy tűnik, hogy a hiú keresztyénné akar válni, hozzákezd a megfelelő menyasszonyi ruha kereséséhez.

Ha elköveted azt a hibát, hogy hitetlennel házasodsz, nem mondhatod később: „Hibát követtem el, el kell válnunk.” Ez nem így működik. A házasság életre szóló. Ha a hitetlen társad veled akar maradni, vele kell maradnod, akármilyen nehéz is. (1Kor 7,10-15)

Hogy kerülheted ki ezt a csapdát: határozd el, hogy soha, semmilyen körülmények közt nem házasodsz össze egy nem keresztyénnel.

Keresztyén nem keresztyén együtt járás

 

Sok keresztyén fiatal nem érti, miért nem randizhat nem keresztyénnel. Az ok az, hogy az együtt járás gyakran eljegyzéshez és házassághoz vezet.

Talán nem vetted még észre, de a Sátán nagy cselszövő. Szereti elrontani a fiatalok életét azzal, hogy a nem megfelelő személlyel házasítja össze őket.

A legtöbb hívő fiatal nem lát semmi rosszat a nem keresztyénekkel való randizgatásban, de ne feledd, a csapda álcázott. Nem látod a veszélyt, amíg bele nem esel, de akkor már késő.

Egy idősebb istenfélő ember meghallotta, hogy egy keresztyén lány egy hitetlennel jár, és a házasságot fontolgatja. Megkérdezte, igaz-e, amit hallott. Mikor a lány elismerte, ezt válaszolta: „Ne feledd, ha összeházasodsz azzal a férfivel, egész életedre össze leszel kötve az ördög egy gyermekével, és hátralévő napjaidban a Sátán lesz az apósod.”

Sok lelkésznek kell olyan fiatalokat tanácsolnia, akik érzelmileg szorosabb kapcsolatba kerültek hitetlenekkel. Mindegyik így siránkozik: „Nem akartam ennyire belemenni. Most már nem hagyhatom el!”

Sokan nem is teszik. Ehelyett elkövetik azt a végzetes hibát, hogy hitetlennel házasodnak össze. Nincs szomorúbb helyzet, minthogy egy Istent szerető és Őt szolgálni akaró fiatal olyannal házasodik össze, akit teljesen hidegen hagynak a lelki dolgok.

Az a keresztyén, aki ezt mondja: „Nem áll szándékomban nem keresztyénnel házasságot kötni, de szerintem nincs semmi rossz abban, ha együtt járunk”, nem veszi figyelembe, hogy egy ilyen együtt járásból életre szóló szerencsétlen kapcsolat kerekedhet. Valaki így fogalmazott: „Az a keresztyén, aki elég ostoba ahhoz, hogy nem keresztyénnel járjon, elég ostoba ahhoz is, hogy összeházasodjon vele.”

Ha a randevú nem is vezet házassághoz, okozhat gondokat. Nem megfelelő személlyel való időtöltéssel megnyitod magad egy olyan érzelmi kapcsolat számára, amiből nem könnyű kikerülni. Ha egyszer valaki előtt feltártad a szívedet és az érzelmeidet, nehéz visszavonni, még akkor is, ha tudod, hogy meg kell tenned.

Hogy kerülheted ki ezt a csapdát: Ne járj nem keresztyénekkel. Ha nem randizol velük, nem is házasodsz össze velük.

Szakítsd meg most a rossz kapcsolatokat!

Ha Isten most megmutatta, hogy benne vagy egy rossz kapcsolatban, ne kérdezd körbe a barátaidat, mit kellene tenned. Nem kell elmenned a lelkészhez sem, hogy megkérdezd, mit tegyél. Még imádkoznod sem kell, hogy bölcsességet kérj Istentől. Csak engedelmeskedj Istennek és szakítsd meg azt a kapcsolatot most.

Töltsd ki az alábbi tesztet:

 

Tíz csapda és elkerülésük Szerelem, randevú. házasság 8. lecke

 

Igaz vagy hamis?

1.   I    H    Ha jól érzed magad, az még nem jelenti azt, hogy helyes is, amiben vagy.

2.   I    H    Még mindig jobb egy rossz házasság, mint egyedül élni.

3.   I    H    Ha meg. akarod tudni, milyen lesz a szex a házasságban, próbáld ki házasság előtt.

4.   I    H    Isten nem akarja, hogy egy keresztyén ember nem keresztyénnel házasodjon össze.

5.   I    H    Semmi rossz nincs abban, ha egy keresztyén nem keresztyénnel jár.

 

6. Ki a csapdák szakértője? ____________

7. Sorold fel a tizenéves házasságnak két hátrányát:

a.___________________________

b.___________________________

 

8. A sikeres házasság és a boldog otthon alapja az ________________ szeretet és______________ férj és feleség közt.

 

9. Házasság előtt a lány kérdezze meg a következőket barátjáról:

a._________________________________

b._________________________________

c._________________________________

 

10. Ha Isten megmutatja, hogy benne vagy egy rossz kapcsolatban, mit kell tenned?_____________________________

 

Mi a legfontosabb, amit ebben a leckében tanultál?___________________________________________________________________

 

Isten szeretetének megtapasztalása I. rész

Minden ember egyik legmélyebb szükséglete, hogy szeressék. A magány és a szeretet hiánya pusztító lehet.

A legtöbben közülünk ismerik ezt az érzést. Egy tizenéves lány írta: Az utóbbi évben három barátom kísérelt meg öngyilkosságot. Elegük lett az életből. A világ kezdte őket felemészteni, így végül egyedüli menekülési lehetőségnek a halált látták.

A magányosság általános jelenség. Ismerőseid közül is biztos többen szenvednek tőle. Ürességgel, halálfélelemmel, szeretet és megértettség utáni éhséggel jár. A magányosság fájdalmas betegség. Némely embernek annyira fáj, hogy mindent megtesz azért, hogy elfusson előle.

Lehet milliónyi barátod, és mégis gyötörhet a magány. Lehetsz a legszebb, legnépszerűbb és legsikeresebb ember a földön, és ennek ellenére is magányos. Nem számít, mit teszel, hova mész, mit kezdesz magaddal, a magány felemészti a szívedet.

A magányos embereknek szeretetre van szükségük: forró, áradó szeretetre. A szeretet megöli a magányt. Bármilyen helyzetbe kerülj is, van olyan szeretet, ami teljesen kielégíthet. Melyik ez? Ez a szeretet Istennek és Fiának, Jézus Krisztusnak szeretete.

Ugyanaz a lány, aki a magányról írt, megtalálta a magány gyógymódját. Ezt írta:

Isten szeretet. Jézus megmutatta nekünk Isten szeretetét... Elhagyta a mennyei dicsőséget, hogy emberi formában megalázza magát. Isten az emberek közt járt, hogy megmutassa nekik szeretetét. Engedelmes volt a keresztig, de a harmadik nap a szeretet letörte róla a halál bilincseit, és feltámadt. Kérd meg Jézust most, hogy jöjjön a szívedbe, és töltsön meg téged Önmagával, szeretetet és kegyelmet hozva... Elveszi e magányodat. 

 

A világ legszebb szerelmi történetét a Bibliában találjuk. Igaz történet, és neked is, nekem is közünk van hozzá. Isten irántunk mutatott szeretetéről szól.

Az ember teremtésével kezdődött. Minden teremtmény közül Isten az embert becsülte legjobban, mert saját képmására teremtette. Isten képességet adott neki, hogy dönthessen. Választhatta Isten szeretetét és a neki való engedelmességet, de azt is, hogy nem engedelmeskedik, hanem a saját útját járja.

Tudjuk, mi történt: az ember úgy döntött, fellázad Isten ellen, és saját útját járja. Ez nem csak az első emberre, Ádámra igaz, hanem mindegyikünkre. A Biblia ezt mondja: „...mindenki a maga útját járta...” (Ézsaiás 53,6)

Lázadásunk és engedetlenségünk elválaszt bennünket Istentől, és nem élvezhetjük szeretetét.

Nemcsak hogy távol vagyunk Istentől, de hátat is fordítottunk neki. Egyszerű az ok: Mindnyájan a saját utunkat akarjuk járni.

Ez az önző és akaratos magatartás jellemez mindenkit, és ez minden baj gyökere. Több családi problémát és válást idéz elő, mint bármi más.

Amíg a saját utunkat járjuk, és csak a magunk dolgát tartjuk fontosnak, nem ismerhetjük meg Isten szeretetét. Isten azonban ennek ellenére is szeret, és magához akar vonni minket. Ezért küldte Fiát a földre.

 

Jézus annyira szeretett minket, hogy meghalt értünk

Noha Ő Isten Fia, önszántából odaadta értünk az életét. Senki nem vette el tőle, Ő döntött úgy, hogy odaadja: „Senki sem veheti el tőlem (az életét): én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem.” (Jn 10,18)

Jézus kegyetlen és szégyenletes halált halt. Levetkőztették, és egy póznához kötözték. Olyan szíjakból készített ostorral ostorozták meg, melynek végére éles fémdarabokat kötöttek. A korbács felszántotta a hátát, és véres cafattá tépte.

Aztán kicsúfolták, leköpték, és tövisből font koronát nyomtak a fejére. A kivégzés helyére maga cipelte a nehéz keresztet. A Koponya-hegyen kezét és lábát a kereszthez szögezték. Két tolvajt is megfeszítettek Jézussal, egyiket bal, a másikat jobb keze felől. Őket gaztetteik miatt ítélték halálra. Jézusnak azonban nem volt bűne. Ö a mi bűneinkért halt meg.

 

Miért kellett Jézusnak meghalnia?

Ezt sokan nem értik. Azt mondják: „Miért nem tudott Isten megbocsátani nekünk? Miért kellett Jézusnak meghalnia?”

Isten azért nem engedhette el a büntetést minden további nélkül, mert Ö a világegyetem igazságos bírája, és mi megszegtük az ő törvényét. Kimondta: „Annak kell meghalnia, aki vétkezett.” (Ez 18,20)

Vétkeztünk, ezért megérdemeljük, hogy meghaljunk. Isten szeret minket, és meg akar bocsátani, de nem lehet igazságtalan sem. Ő mindig azt teszi, ami helyes. A Biblia ezt tanítja: „Az Úrnak minden útja igaz.” (Zsolt 145,17) Mivel igazságos, nem hagyhatja bűneinket büntetés nélkül, és nem tehet úgy, mintha nem tudna róluk. Hogy biztosított Isten nekünk menekülést úgy, hogy közben igazságos is maradjon? Azzal, hogy magára vette a büntetést.

Egy idős embert bíróság elé állítottak. Azzal vádolták, hogy kenyeret lopott. A vádlott elismerte bűnösségét, de hozzátette: „Azért loptam a kenyeret, mert éhes voltam.”

A bíró bölcs és kedves ember volt, aki szerette az embereket. Így felelt: Higgye el, sajnálom magát, de nem engedhetjük meg az embereknek, hogy lopjanak azért; mert éhesek. Megszegte a törvényt, vagy bírságot fizet, vagy börtönbe megy.”

Az öreg megrázta a fejét: „Nincs pénzem.”

Ekkor a bíró meglepő dolgot tett. Levette bírói palástját, és lelépett a bírói emelvényről. A férfi vállára tette a kezét, és ezt mondta: „Bíróként meg kellene, hogy büntesselek, de barátodként kifizetem helyetted a bírságot.” Ekkor kivette a pénztárcájából a bírság összegét, és befizette a pénztárba. Olyanok vagyunk, mint ez az ember. Megszegtük Isten szent törvényeit, és megérdemelnénk a büntetést. De a Fiú annyira szeretett minket, hogy levette értünk bírói palástját, eljött erre a földre, és meghalt értünk a kereszten bűneinkért.

Ez a legértékesebb igazság a Bibliában. Isten Fia annyira szeretett minket, hogy elhagyta a mennyet, emberré lett, és meghalt értünk a kereszten.

Mivel Jézus Krisztus kifizette értünk a búságot, Isten igazságosan megbocsáthat nekünk, ha elfogadjuk Krisztust megmentőnknek. Isten nem tesz úgy; mintha nem látná bűneinket. Tud róluk, de megbocsátja, mert látja Fiának értünk ontott vérét.

Soha ne kételkedj tehát Isten szeretetében.

 

Miért nem tapasztaljuk Isten szeretetét?

Ha Isten annyira szeret minket, miért nem tapasztaljuk ezt a mély szeretetet? Azért, mert távol vagyunk Tőle. Ahhoz, hogy Isten szerinti módon éljünk, és átélhessük szeretetét, „újonnan kell születnünk”. Jézus ezt mondta: „...ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát” (Ján 3,3) Mit jelent „újonnan születni”? Azt, hogy Isten családjába születünk lélekben való újonnan születés által. Testileg nem születhetünk újjá, de lelkileg igen. Hogy újonnan szülessünk, meg kell bánnunk bűneinket, és el kell fogadnunk Jézust Megváltónknak.

 

Mit jelent a bűnbánat?

Megbánni a bűneinket egyfajta megfordulást jelent. Azért kell megfordulnunk, mert rossz úton haladtunk eddig. Nem Isten útján, hanem a sajátunkon.

Ha a saját utunkat járjuk, nem élhetjük át Isten szeretetét. Ezért kell megfordulnunk.

A bűnbánat nem könnyhullatás a bűneid felett. Sokan sírnak és Istenhez kiáltanak, és mégsem bánják bűneiket. A bűnbánat nem böjtölés és önsanyargatás. Így nem szabadulhatsz meg a bűneidtől. Nem csak azt jelenti, hogy sajnálod, hogy vétkeztél. A börtönben ülő is sajnálja, hogy rosszat tett. Ha azonban kiszabadulna, ugyanúgy folytatná a régi életét.

A bűnbánat nem félelem. Néha nagy veszély alkalmával a káromkodók, és átkozódók elcsendesülnek, és Istenhez kiáltanak kegyelemért. De ez sem bűnbánat.

A bűnbánat teljes fordulat. Belátod, hogy helytelenül éltél, elég őszinte vagy ahhoz, hogy ezt el is ismerd, és kész vagy tudatosan elfordulnia bűneidtől. Ez egy pillanat alatt végbemehet.

A bűnbánattal a bűnhöz való viszonyod változik meg, s ez megváltoztatja a cselekedeteidet is. Segíthet eljutni idáig az is, amikor ráébredsz: Jézusnak az én bűnömért kellett meghalnia a kereszten. Egy férfi a következő történetet mondta el arról, hogy bánta meg a lopás bűnét:

„A nagymamám nevelt fel. Kedves keresztyén asszony volt, szeretett, és én is szerettem őt. Gyerekkoromban azonban az a rossz szokás lett úrrá rajtam, hogy gyakran loptam. Szegények voltunk, és könnyen elvettem a másét. A nagymamám megbüntetett ugyan, de ez nem állított meg. Ha láttam valamit és megkívántam, elloptam.

Egy nap nagymamám magához hívott, és ezt mondta: – Fiam, már többször megbüntettelek a lopásaid miatt, de úgy látszik, nem használt. Ahhoz túlságosan szeretlek, hogy hagyjam, hogy tovább tedd. Legközelebb, ha lopott holmival jössz haza, fogok egy kötőtűt, és izzásig hevítem. Úgy megégetem vele a tolvaj kezedet, hogy soha nem fogod elfelejteni. Egy darabig nem loptam el semmit. Tudtam, nagymamám betartja, amit mondott. Egy idő elteltével azonban ismét visszatértem régi szokásomhoz. Kitömött zsebekkel jöttem haza. A nagymamám észrevette, de először nem szólt semmit. Végül azonban nem tűrhette tovább.

– Ürítsd ki a zsebeidet! – parancsolta. Megtettem. Egy kés, két labda, egy kupak, egy radír és néhány forint került elő.

– Fiam, honnan vannak ezek? Semmi válasz. Újra megkérdezte:

– Mondd meg, hogy kerültek – ezek hozzád? – Még mindig semmi válasz.

– Hát akkor megteszem azt, amit ígértem – mondta a nagymamám.

Fogta a fém kötőtűt, és beletette a tűzbe. Mikor izzásig forrósodott, odahívott, és azt mondta: – Fiam, add ide a kezed.

Remegtem, ahogy odatartottam a kezem, de tudtam, hogy rossz voltam. Tudtam, hogy megérdemlem. Ekkor a nagymamám megállt és így szólt:

– Fiam, hogy megértsd gonoszságod komolyságát, és soha ne feledd, és hogy kigyógyulj belőle, tennem kell valamit. Nézd!

Ezzel kinyújtotta a kezét, az izzó kötőtűt kivette a tűzből, és beleszúrta a saját tenyerébe. Sistergés, furcsa szag és egy kevés füst volt minden. Kihúzta a kötőtűt; és elém tartotta a kezét:

– Ne vedd le róla a szemed!

Ez véget vetett a lopásaimnak. Ráébredtem bűneim komolyságára, és emlékeztem, milyen sokba került annak, aki engem annyira szeretett, és akit én annyira szerettem.”

Mi változtatta meg ennek a fiúnak a szívét? Az, hogy látta, mennyire szereti őt a nagymamája, hogy kész volt szenvedni érte.

Látva, hogy Krisztus mennyire szeretett minket, és mit szenvedett értünk, megváltozhat a gondolkodásmódunk. Nincs ennél nagyobb szeretet: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13) Te mit felelsz erre?

Isten a Bibliában elmondja, hogy mindenki, aki megbánja bűneit, és elfogadja Krisztust Megváltójaként, mindörökké vele lesz azon a csodálatos helyen, amit mennynek hívunk. Isten azoknak a kárhozat helyét készítette el, akik nem akarják szeretni Őt és engedelmeskedni neki.

Ha ráébredtél, hogy eddig a rossz úton haladtál, fordulj meg és indulj el a másik irányba. Talán nincs semmi különös érzés benned, de Isten nem is mondja, hogy kellene ilyenre várnod. Hív téged, hogy, gyere hozzá most.

Talán arra gondolsz: „De hogy fog Isten fogadni mindazok után, ahogy bántam vele?” Ha igazi bűnbánattal fordulsz félé, szeretettel és megbocsátással fogad. Az Úr Jézus ezt

világosan elmondta a Biblia egyik legszebb történetében, a tékozló fiú példázatában. A Biblia sorai közt mást is fogunk olvasni, hogy jobban megérthessük a történetet.

 

A TÉKOZLÓ FIÚ

 

„Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét.

– Apám, meg szeretném kapni birtokodból a részem.

– Miért, fiam? Valami baj van?

– Nem, de unom már ezt a helyet, a saját életem akarom élni. Szabad akarok lenni. Erre megosztotta kőztük a vagyont.

Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre.

A fiú egy idegennel találkozott a kapuban, aki köszönt neki, és megkérdezte:

– Mi a neved, fiam?

– Józsinak hívnak – válaszolt a fiú. – És téged?

– Hát, néhányan ördögnek neveznek, de én nem szeretem ezt a nevet. Nem úgy nézek ki, mint az ördög, ugye?

– Persze, hogy nem – mondta Józsi. – Úriembernek látszol.

– Hát az is vagyok, fiam. Sok magas állású barátom van, akiknek segítettem meggazdagodni. Egyébként hova mész?

– Megyek, hogy végre jót érezzem magam. Az apámtól kikértem az örökségemet, és most világgá megyek, és azt teszek, amit akarok.

– Ennél okosabbat nem is tehettél, fiam. Csak egyszer élsz, meg kell hát ragadnod minden alkalmat. Ha jól akarod érezni magad, én vagyok a te embered. Oda viszlek, ahol történik is valami. Majd bemutatlak néhány barátomnak. Így is történt.

– Hé, haverok, itt van Józsi, ismerkedjetek meg vele!

– Hello, Józsi!

– Józsinak sok pénze van, és jól akarja magát érezni.

– Á, Józsi! Örülünk, hogy találkoztunk. Épp egy ilyen embert kerestünk. Nagy bulit szervezünk estére, azt szereznénk, ha te lennél a díszvendég. (Azt is, hogy te fizess.)

És ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett.

Józsi elköltötte minden pénzét. Felkereste néhány barátját, hogy segítséget kérjen.

– Janikám, fogytán van a pénzem. Nem tudnál kölcsönözni 1000 forintot?

– Sajnálom, Józsi, de magam is szorult helyzetben vagyok. Szívesen segítenék, de tudod, hogy van ez.

Elment egy másik baráthoz:

– Misi, tudod, hogy én fizettem minden bulink számláit. Most bajban vagyok. Nem tudnál kölcsönözni nekem egy kevés pénzt?

– Szomorúan hallok ilyen híreket, Józsi, de nem tudok segíteni. Nekem is takarékoskodnom kell.

Józsi megpróbált a bártulajdonostól kölcsönözni.

– Kovács úr, tudja, mennyit költöttem itt. Egy kis segítségre volna szükségem. Nem tudna kölcsönt adni, amíg nem kerítek állást? Visszafizetem.

– Sajnálom, de én nem kölcsönzök. Ha minden pénz nélküli jöttmentnek kölcsönöznék, magam is koldusbotra jutnék.

– És azt megengedi, hogy itt egyek egy ideig? Fizetek, amint tudok.

– Sajnálom, de ha nincs pénz, nincs kaja. Az üzlet az üzlet.

Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.

– Uram, munkára van szükségem

– Sajnálom, nem tudlak alkalmazni. Éhínség van, nehéz időket élünk.

– Uram, nagyon kellene a munka. Nem számít, mennyit fizet, csak adjon ennem. Két napja nem ettem. Bármit megteszek.

– Hát, ha így állunk, adhatok munkát. Gondozhatod a sertéseket, Ha jó munkát végzel, kapsz enni. Disznóőrzés közben Józsi gondolkodni kezdett: „Te jó ég, milyen ostoba is voltam! Eljöttem otthonról, ahol mindenem megvolt. Most meg olyan éhes vagyok, hogy még a disznók moslékját is meg tudnám enni.” Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.

– Bár otthon lennék! Apám szolgái százszor jobban élnek, mint én. Van lakásuk és eledelük. Én pedig itt vagyok az éhhalát szélén. Vajon megbocsát-e apám azok után, ahogy éltem? Nem vagyok méltó arra, hogy fia legyek. Örömmel lennék egyik szolgája. Azt hiszem, visszamegyek, és elmondom neki, milyen ostoba voltam. Bocsánatot kérek, és megkérem, fogadjon szolgálatába.

És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe jutott, nyakába borult, és megcsókolta őt. Apja sokszor figyelte az utat, s most megpillantotta a régen várt fiút.

– Csak nem Józsi az? Mintha ő lenne... Igen, ő az! Felismerem a járását. Eléfutott, és átölelte. – Fiam, végre visszajöttél!

Józsit a könnyei fojtogatták, alig tudta eldadogni:

– Apa, úgy szégyellem magam. Vétkeztem Isten ellen és ellened. Nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Engedd meg, hogy béresed tegyek!

Mintha az apa meg sem hallotta volna:

– Fiam, végre hazajöttél! Itthon vagy! Szolgák, hozzátok ide a legjobb ruhát, és adjátok rá! Adjatok gyűrűt az ujjára és cipőt a lábára! Vágjátok le a hízott borjút, és ünnepeljünk! A fiam halott volt, és újra él, elveszett és előkerült.

Jézus ezt a csodálatos történetet mondta el, hogy megmutassa, Isten mennyire szeret minket, és hogy fogad minket, ha hozzá megyünk. A kérdés már csak ez: Hol vagy? A „távoli vidéken”, távol az Atya házától? Miért nem mész haza hozzá?

Nem kell semmi különös cifra imádság. Isten az egyszerű, szívből jövő beszédet szereti. Csak mondd ki: „Atyám, vétkeztem ellened. Önző és lázadó voltam, de hazajövök hozzád. Kérlek, bocsásd meg bűneimet Jézusért.”

Töltsd ki az alábbi tesztet:

 

Hogy tapasztaljuk meg Isten szeretetét? 1. rész 9. lecke

 

Igaz vagy hamis?

 

1.   I    H    Ebben a leckében egy lány rájött, hogy magányának gyógyszere Isten és az Ő szeretete.

2.   I    H    A világ legszebb szerelmi története Isten szeretete irántunk.

3.   I    H    Az önzés és akaratosság minden ember szívében ott van.

4.   I    H    Jézus halála nem volt kegyetlen vagy szégyenletes.

5.   I    H    Isten meg tud bocsátani annak, aki elfogadja Jézust megmentőjeként.

 

6. Minden ember egyik legmélyebb szükséglete az, hogy________________________.

 

7. _____________________és_____________________miatt távol vagyunk Istentől, és nem

élvezhetjük______________________.

 

8. Isten nem hagyhatja bűneinket figyelmen kívül, de_________________________őket,

mert___________________________________________________________________.

 

9. A bűnbánat megváltoztatja a_______________________, amitől megváltozik a_____________.

 

10. Nincs nagyobb_________________________, mint az a_____________________, ami

Krisztusnak van irántunk.

 

Isten szeretetének megtapasztalása 2. rész

Semmi nem adhat annyi örömet ezen a világon, mint az Istennel való személyes kapcsolat az Ő Fián, Jézus Krisztuson keresztül.

 

Ez a személyes kapcsolat a világegyetemet teremtő Istennel életed minden igényét kielégítheti. Jézus ezt mondta: „...Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”(Jn 10,10)

 

Öt csodálatos lépés

Az élet egy hosszú, Istentől egyre távolodó út, de mikor megbánjuk bűneinket, Isten felé fordulunk. A megváltás öt lépésben történik. Lássuk ezeket a lépéseket! Az alábbi öt lépcsőfok megmutatja, mit jelent elfogadni Krisztust Megváltónkként. Kezdd alulról, és olvasd el az összes lépcsőfokot!

 

Beszéljük meg egyenként, mit jelentenek ezek a lépcsőfokok! Minden lépcsőfokhoz megtekintünk egy-egy igeverset is.

 

1. lépés - Vétkeztem

„Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének” (Róma 3,23).

Mit mond nekünk ez a vers? Elmondja, hogy vétkeztünk. Ez azt jelenti, hogy mindnyájan mondtunk, gondoltunk és tettünk helytelen dolgokat.

Őszintén bánod a bűneidet? Bánod-e annyira, hogy kész vagy abbahagyni azokat?

 

2. lépés - Isten szeret engem

Mivel bűnösök vagyunk, szükségünk van egy megváltóra. Isten Fiát adta, hogy Megváltónk legyen. A Biblia ezt mondja: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)

Olvasd el ismét figyelmesen! Mit ért Isten a „világ” alatt? Minden embert, aki a világon él. Ebben te is benne vagy!

Kit ért Isten az „aki” alatt? Mindenkit, aki hisz a Fiúban. Te is közöttük lehetsz. Ebbe a versbe a saját neved is behelyettesítheted. Próbáld ki!

Mert úgy szerette Isten

hogy egyszülött Fiát adta, hogy ha

hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Olvasd el a verset a te neveddel. Ez egy csodálatos hír. Ez a vers azt mondja, hogy Isten szeret TÉGED, és egy csodálatos ajándékot kínál neked.

Mi Isten ajándéka? Isten ajándéka a saját Fia! Isten szeret téged, és az Úr Jézust adta neked, hogy a Megváltód lehessen.

 

3. lépés - Krisztus meghalt értem

Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” (Róma 5,8)

Ez a vers azt mondja, hogy noha bűnösök voltunk, Isten szeretett minket, és odaadta Fiát, hogy meghaljon a kereszten a mi bűneinkért.

A Biblia azt mondja, hogy Isten minden bűnünket a Fiára helyezte a kereszten. Jézusnak nem volt saját bűne, hanem a mi bűneink büntetését viselte. Mikor Jézus meghalt, (gy kiáltott fel: „Elvégeztetett!” Elvégezte a munkát, amiért jött. Lerótta bűneinkért a büntetést.

Mivel Jézus meghalt a bűneinkért, Isten most már megbocsáthatja azokat, ha elfogadjuk Jézust Megváltónkként. Isten nem nézi el a bűneinket, hanem megbocsátja azokat Fia véréért, amit értünk ontott.

Jézus nemcsak meghalt a bűneinkért, hanem fel is támadt, hogy Megváltónk és Urunk lehessen. Visszament a mennybe, és most Isten jobbján ül. Isten minden hatalmat az ő kezébe adott mennyen és földön. Hatalma van megbocsátani a bűneidet, és Isten gyermekévé tenni.

 

4. lépés - Befogadom Őt

Következő versünk elmondja, hogy lehetünk Isten gyermekeivé. A Biblia ezt mondja:

Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek...” (Jn 1,12)

Úgy leszel Isten gyermekévé, hogy elfogadod Jézust Megváltódnak.

A megtérés nem csak abból áll, hogy elhiszel bizonyos dolgokat Jézusról, hanem hogy élő kapcsolatba kerülsz vele, hogy befogadod Őt. Egy istenfélő asszony ezt mondta: „Ahhoz, hogy Isten gyermekévé legyél, el kell hinned valamit, és be kell fogadnod valakit.” Ez a valaki az Úr Jézus Krisztus. Isten azért küldte az Úr Jézust, hogy a Megváltód lehessen, de ehhez be kell fogadnod Őt. Mikor elfogadod Megváltódnak, Isten gyermekévé leszel.

Hogy fogadhatom el Jézust Megváltómnak?

Azzal fogadod el Őt Megváltódnak, hogy a szívedbe hívod. A szíved olyan, mint egy ház. Az Úr Jézus ezt mondta: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz...” (Jel 3,20)

 

5. lépés - Őrök életem van

„Akié a Fiú, azé az élet (örök élet).” (1Ján 5,12) Ez a vers azt mondja, ha elfogadtad az

Úr Jézust Megváltódnak, örök életed van. Mondd el ezt a verset magadnak – „Akié a Fiú, azé az élet (örök élet).”

 

Most, miután megismertük az öt lépést, kész vagy-e elfogadni az Úr Jézust Megváltódnak? Most rögtön megteheted. Mivel ez csak rád és az Úrra tartozik, az lesz a legjobb, ha kereset egy csendes helyet, ahol egyedül lehetsz egy pár percig. Gondold végig az összes tépést, és mondd el csendben:

1. lépés Vétkeztem

„Úr Jézus, tudom, hogy vétkeztem. Őszintén bánom bűneimet, és nem akarok többé vétkezni.”

2. lépés Isten szeret engem

„Istenem, köszönöm, hogy annyira szerettél, hogy odaadtad értem Fiadat, hogy meghaljon az én bűneimért.”

3. lépés Krisztus meghalt értem

„Úr Jézus, hiszem, hogy Te vagy az Isten Fia, és hogy meghaltál a kereszten a bűneimért. Köszönöm.”

4. lépés Befogadom Őt

„Úr Jézus, kérlek, gyere most a szívembe, és legyél Megváltóm. Kérlek, bocsásd meg minden bűnöm, és tegyél Isten gyermekévé.” Mit tesz Jézus, ha megkéred, hogy jöjjön a szívedbe? Ezt mondta: „Bemegyek ahhoz.” Megtartja a szavát? Igen. Ha komolyan gondoltad, Ő már meg is tette. Most már hozzá tartozol, Ő pedig hozzád – örökké!

5. lépés Örök életem van. „Köszönöm, Úr Jézus, hogy a szívembe jöttél, és a Megváltóm lettél. Köszönöm, hogy Isten gyermekévé tettél.”

Ha hiszed, hogy Jézus meghalt érted a kereszten, és elfogadod Őt Megváltódnak, örök életed van. Megmenekültél. Megbocsátotta a bűneid. Isten gyermeke vagy. Ilyen egyszerű.

Honnan tudhatod, hogy örök életed van? Onnan, hogy Isten mondja ezt: „Akié a Fiú, azé az élet (örök élet).”

(1Jn 5,12) Ha hiszünk Isten Igéjének, és bízunk Krisztus elvégzett munkájában, szívünkben béke van. Tudjuk, hogy Isten megbocsátotta bűneinket. A Biblia ezt mondja:

„Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Róm 5,1)

Nem a cselekedeteink miatt menekülünk meg, hanem Krisztus áldozata miatt. Nem mi mentettük meg magunkat. Egyszerűen Jézushoz mentünk, és ráhelyeztük bűneink terhét.

Semmi büszkélkedni valónk nincs. A Biblia ezt mondja:

„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (Ef 2,8-9)

Isten gyermekének lenni a legcsodálatosabb dolog ezen a világon, de nem mindig könnyű:

Sok nehézségünk akadhat a menny felé vezető úton. Nem kell azonban félnünk, hiszen Jézus a szívünkben él. Megígérte: „...El nem hagylak téged.” (Zsid 13,5)

 

Isten Krisztusban elfogadja és szereti a hívőket

Már említettük, hogy minden ember egyik legmélyebb szükséglete, hogy szeressék és elfogadják. Legtöbbünk sokat megtesz azért, hogy szeressék és elfogadják. Próbálunk a tőlünk telhető legjobban viselkedni. Próbálunk a másikban jó benyomást kelteni. Megpróbáljuk gyengeségeinket és hibáinkat elrejteni. Attól félünk, ha a többi ember megtudja, milyenek is vagyunk valójában, akkor visszautasítanak.

Isten ismeri a szeretet és elfogadottság iránti szükségeinket, és készített egy utat, hogy a legteljesebben szerethessen és elfogadhasson minket. Amint elfogadjuk Krisztust Megváltónkként, Isten KRISZTUSBA helyez minket. A Biblia ezt mondja: „Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok.”

Mivel KRISZTUSBAN vagyunk, Isten szeret és elfogad minket. Mikor Isten ránk tekint, KRISZTUSBAN lát minket. Teljesen és örökké szeret és elfogad minket.

Még megtérésűnk után is néha nehéz elhinni, hogy Krisztus szeret minket. Ellenségünk, a Sátán próbál minket összezavarni, és kétségeket ébreszteni bennünk Isten szeretetét illetően. Különösen akkor kínoz, mikor valamilyen módon engedetlenek voltunk Istennel szemben.

Az igazság az, hogy Isten mindent tudott rólunk, mikor megmentett minket. Ismerte természetünk gonoszságát, mégis szeretett minket annyira, hogy odaadta értünk Fiát.

Ha Isten szeretett, megkeresett és magához fogadott, mikor még lázadó voltam és Őt az ellenségemnek tekintettem, szeretete most sem fog megszűnni, mikor már hozzá tartozom.

Lesznek idők, mikor úgy érezzük, senki nem szeret, még Isten sem. Az érzések azonban nem biztosak. Isten szavát elhisszük, nem pedig érezzük azt. Higgyünk hát Istennek. Akármit is érzünk, Isten szava mindig igaz! Jn apostol ezt mondta: „És mi ISMERJÜK és HISSZÜK azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket...” (1Jn 4,16)

 

Van egy problémám...

Szeretnéd elfogadni Jézust, de valami visszatart. Nézzünk meg néhány problémát, ami neked is gondot okozhat:

 

„Ez az örömhír valaki másnak szól, nem nekem.”

 

Elolvastad Jn 3,16-ot, és mégis ezt mondod: „Ez igaz, de valaki másnak szól, nem nekem”?

Pedig igenis neked szól! Mikor a Biblia ezt mondja: „mert úgy szerette Isten a világot...”, akkor rólad beszél. A világban benne vagy te is. Mikor ezt mondja: „aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”, ebben is benne vagy. Isten téged szeret és érted adta oda Fiát.

 

„Ha elfogadom Krisztust Megváltómnak, nem maradok-e le sok mindenről az életben?”

 

Nem, egyáltalán nem. Nincs semmi ezen a világon, ami izgalmasabb és kielégítőbb lenne, mint az Istennel való személyes kapcsolat. Az életed nem magányos harc többé, hanem bátor kiállás Jézus mellett. Ő pedig biztosítja követőit: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”

 

„Nem hiszem, hogy az én helyzetemben valaki keresztyén lehet.”

 

Krisztus Megváltóként való elfogadása a szív átalakulásával jár, amely bárhol és bármilyen körülmények közt megtörténhet. Mikor Krisztus megment téged, a szívedbe költözik. Erőt ad, hogy érte élj bármilyen helyzetben is vagy.

 

„Szexuális bűnöket követtem el. Azt is meg tudja Isten bocstani?”

 

Paul Tournier, egy ismert pszichológus ezt mondta: „Sokan mondták már el nekem négyszemközt, hogy hisznek Isten bocsánatában, de szerintük ez nem áll a szexuális bűnökre. Úgy érzik, az ilyen bűnöket Isten soha nem tudja megbocsátani, e bűnöktől nem lehet megszabadulni.”

Eshettél akármilyen nagy bűnbe, de Isten fel tud emelni. Isten megbocsátja bűneidet, minden bűnödet. A Biblia ezt mondja: „...Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket MINDEN bűntől.” (1Jn 1,7)

Ha őszintén megbántad bűneidet és kész vagy elfordulni tőlük, Isten megbocsát: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket MINDEN gonoszságtól.”(1Jn 1,9)

 

„Félek, hogy mit mondanak majd a barátaim.”

 

A barátok véleménye fontos dolog. Már Jézus idejében is voltak emberek, akik be akarták fogadni Őt, de a barátok részéről rájuk nehezedő nyomás miatt féltek ezt megtenni. „Többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.” (Jn 12,43)

A megoldás az, hogy rájössz: a Jézus Krisztussal való kapcsolat sokkal fontosabb, mint bármilyen más kapcsolat. Az örökéleted függ ettől. Ne feledd, a barátaid pokolba juttathatnak, de onnan ki nem menthetnek.

D. L. Moody, a híres prédikátor egyszer egy olyan találkozón beszélt, ahol 5000 ateista volt jelen. (Ateista az, aki nem hisz Istenben.) Beszéde végén, mikor Moody feltette a kérdést, hogy ki akarja elfogadni Jézust Megváltójaként, a terem közepén felállt egy ember és így kiáltott: „ÉN NEM!”

Moody elmagyarázta, hogy a teremben mindenkinek döntenie kell. Elmondta a döntések következményeit is. Azok, akik igent mondanak, és elfogadják Krisztust Megvártjuknak, az örökkévalóságot Istennel töltik a mennyben. Azok, akik nemet mondanak, a pokolban töltik az örökkévalóságot a lázadókkal és engedetlenekkel.

Aztán Moody így szólt. „Emberek, a terem közepén ott van a bajnokotok. Kérem, hogy mindenki, aki úgy gondolja, hogy annak az embernek igaza van, kövesse példáját. Álljon fel, és jelentse ki: „Én nem!”. Senki nem mozdult.

Ekkor Moody megkérte azokat, akik igent akartak mondani, hogy álljanak fel, és jöjjenek előre. Több ezer ateista barátok szeme láttára ötszázan bátran előre mentek, hogy elfogadják Jézust Megváltójuknak.

 

„Egyszer majd elfogadom Krisztust, de nem most.”

 

A Biblia arra biztat, hogy most jöjjünk Krisztushoz. Nem tudhatjuk, mit tartogat számunkra a jövő. Senki nem tudhatja, él-e még a következő évben, hónapban vagy napon.

„Íme, MOST van a kegyelem ideje! Íme, MOST van az üdvösség napja!” (2Kor 6,2b)

A következő oldalakon Diane Patmont történetét olvashatjátok el. Mikor Isten Dianehoz szólt, ő azonnal elfogadta Krisztust. Története sok százezer fiatal szívét megérintette.

Tégy úgy, ahogy Diane! Ha Isten szól hozzád, fogadd el Krisztust MOST.

 

Diane utolsó kívánsága (Igaz történet)

A tizenöt éves Diane Patmont a californiai Oakland Skyline középiskola mazsorett-csoportjának egyik népszerű tagja volt. Nem csak csinosságáról és vidámságáról ismerték, hanem arról is, hogy kiváló tanuló, és sok barátja van.

Diane életvidámsága mellett komoly is tudott lenni. Kereste a válaszokat az élet nagy kérdéseire: Honnan jöttem? Miért élek? Mi történik a halál után? Egyszer ezt mondta: „Olyan sok út közül lehet választani ebben az életben. Honnan tudjam, melyiket válasszam?”

Két barátnő átveszi a vezetést

Egy este két hívő lány meghívta öt a templomba. Ott Isten szólt hozzá, és ö ráébredt elveszett állapotára és arra, hogy Megváltóra van szüksége. Az istentisztelet után odament a lelkészhez, hogy beszéljen vele. A tiszteletes kinyitotta a Bibliát, és megmutatta neki Jézus szavait: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Jn 14,6) Diane letérdelt és imádkozott. Megkérte Jézust, hogy jöjjön a szívébe, és legyen a Megváltója. Isten szava teljes bizonyosságot adott neki afelől, hogy bűnei megbocsáttattak, és örök élete van. „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van.” (Jn 3,36). Öröme nem ismert határt.

Eljött a tavaszi szünet, és családja azt tervezte, hogy elmennek Iowába néhány rokonukat meglátogatni. Dianenek rossz előérzete támadt az úttal kapcsolatban, amit néhány barátjával meg is osztott. „Az az érzésem, hogy nem jövök vissza erről az útról.” Senki nem vette komolyan. Így köszöntek el tőle: „Egy hét múlva találkozunk!”

Csomagolás közben ez a gondolata támadt: „Mi lesz, ha nem jövök vissza? Hogy fogják a barátaim megtudni, mit tett velem Jézus? Levelet kell írnom.”

Áthívta a legjobb barátját, és ezt mondta: „Lynn, ha nem jönnék vissza, kérlek, olvasd fel mindenkinek ezt a levelet!”

Másnap, mikor a család Nevada kanyargós hegyi útjain autózott, szörnyű idő kerekedett. A zuhogó esőben az autó hirtelen irányíthatatlanná vált, és áttörte a korlátot. Diane és nővére épp helyet cseréltek a kocsiban, így Diane jobban ki volt téve a repülő üvegszilánkoknak. A mentőnek 85 kilométert kellett megtennie zuhogó esőben a legközelebbi kórházig.

Noha Diane sokkos állapotban volt, egyre Megváltójáról beszélt. Aztán megkérdezte édesapját: „Apa, meg fogok halni?” Édesapja Így válaszolt: „Minden rendben lesz, drágám.” A lány azonban érezte, hogy közel a halál, és diadalmasan mondta: „Nem félek a haláltól. Tudom, hova megyek.” Mielőtt a mentő megérkezett volna a kórházba, Diane eltávozott ebből a világból Megváltójához, akit annyira szeretett.

Diane legnagyobb vágya

Legnagyobb vágya az volt, hogy mindenki meghallhassa, mit tett vele Jézus. Kívánsága csodálatos módon teljesült.

Diane levele, amit pár órával halála előtt írt:

Most 8:35 van, péntek este. Holnap indulunk Iowába.

Senki nem tudhatja, mi történik vele a következő pillanatban. Lehet, hogy meghalok az úton. Nem nagyon hiszem, mert úgy érzem, Istennek sok terve van még velem, de a biztonság kedvéért megírom ezt a levelet. Nagyon fontos dologra jöttem rá ebben az évben. Minden múltbeli és jövendő problémámra ez a válasz. Rájöttem, hogy a vallás nem csak az öregeknek való. Rájöttem, nem is a VALLÁS a fontos, hanem hogy JÉZUST SZEMÉLYES MEGVÁLTÓDKÉNT ISMERD ÉS BÍZZ BENNE.

Mielőtt MEGMENTETT és keresztyénné lettem volna, üresség volt bennem, valami hiányzott. Most teljes lett az életem, Jézus Krisztus által megmenekültem.

Tudom, annak, aki nem ismeri az Urat, ez túlzásnak tűnik, és azt hiszi, bolond vagyok, de KÉRLEK, KÉRLEK, KÉRLEK, beszélj a tiszteletessel arról, ami velem történt. Meg fogja mondani, mert az október 28-i istentisztelet után ott voltam a dolgozószobájában. Akkor letérdeltünk, elfogadtam az Úr Jézust, és megmenekültem. Azóta az Úr Jézus teljesen megváltoztatta az életem. EI sem tudom mondani, mennyit tett értem, és mennyit tehet érted, ha te is engedsz neki. Kérlek, beszélj B. tiszteletessel, Lynn J -vel, Leslie M.-mel, Laurie H.-val, nagymamával és nagypapával. Kérlek, beszélj velük, KÉRLEK! És olvasd el az anyagot, ami a Bibliám alatt van. Olvasd a Bibliát, főleg az Újszövetséget. Tedd meg a kedvemért, hogy megértsd, miről beszélek. És... ez nem VALLÁS! A vallás nem visz sehova, de Krisztussal a mennybe jutsz. Tudom, sok hibámat le kell még győznöm, de az Ő segítségével meg tudom tenni. Ha visszajövök, megígérem, teleírok egy egész jegyzetfüzetet azzal, hogy változtatta meg az Úr az életem. Remélem, Isten megengedi, hogy éljek addig.

Kérlek, ne feledd a következő igeszakaszt 1Jn 5,11-13-ból: „Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban. Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy TUDJÁTOK: örök életetek van.”

Kérlek, ne feledd, Ő ma is él, és válaszol az imádságra. Kérlek, ha még nem tetted, térdelj le, és fogadd be Őt a szívedbe. Nem lesz békéd, amíg meg nem teszed. Kérlek, tedd meg, Ő vár rád. Kérlek, beszélj minden ismerősömnek a Jézus Krisztusba vetett hitemről! Ő valóság!

 

Szeretettel: Diane Pannont

 

Töltsd ki az alábbi tesztet:

 

Hogy tapasztaljuk meg Isten szeretetét? 2. rész 10. lecke

 

1. Írd a lépcsőbe azt az öt lépést, amiről ebben a leckében volt szó.

2. Írj egy igeverset a Bibliából mindegyik lépéshez! Az első lépést példaként megadtuk.

5._______________________________

 

4._______________________________

 

3._______________________________

 

2._______________________________

 

1. Róma 3,23

 

 

3. Mit akar Isten ajándékozni neked?________________________________________

 

4. A megtérés nem csak abból áll, hogy elhiszel bizonyos_______________________Jézusról, hanem hogy élő____________________ba kerülsz azzal, hogy___________________Őt.

 

5. Amint elfogadjuk Krisztust Megváltónkként, Isten__________________________helyez minket. A Biblia ezt mondja: „Az ő munkája az,______________________________________________.

 

6. Négy kifogást ismertettünk ebben a leckében arra, hogy általában miért nem fogadják be Jézust.

Szerinted melyik kettő a leggyakoribb?

1._____________________________________________________________________.

2._____________________________________________________________________.

 

Felmerültek már benned is ezek a kérdések?_____________________

 

Elfogadtad már az Úr Jézust Megváltódként?____________ Mikor?______________

 

Melyik igaz rád?

___ Biztosan tudom, hogy megmenekültem.

___ Nem menekültem meg.

___ Nem tudom.

 

Ha nem tértél meg, mi tart vissza?________________________________________________.

 

Honnan tudom, hogy igaz szerelmet érzek?

Nincs népszerűbb téma a tévében és a filmekben a szerelemnél. A szappanope­rák tele vannak „halálos szerelmekkel”.

A legnépszerűbb dalok is azzal bombáznak minket, hogy: csak a szerelem számít.

A Family Life című folyóiratban Paul Popenoe így írja le azt, amit a legtöbben a romantikus szerelemről gondolnak: A szerelem titokzatos látogató, ami a semmiből jön, és nem enged el – akárcsak a kanyaró... ösztönösen ismered fel... Ha ő az igazi, nem kell kételkedned. Tudni fogod kérdezés nélkül.

A szerelem... olyan fontos, hogy belső késztetést érzel, hogy feladj érte mindent... A férfi elhagyhatja érte feleségét, a feleség a gyermekeit, a király a trónját.

Olyan váratlanul távozhat is, ahogy jött, és ez ellen sem tehetsz semmit. Semmiféle emberi irányítást nem tűr.

Ez NEM az igazi szerelem. Az igazi szerelem nem ilyen. A fellángolás azonban valóban váratlanul jön, és tényleg keveset tehetsz ellene. Az igazi szerelem azonban önzetlen, elkötelezett szeretet. Talán nem tudod, miért olyan fontos tudni a különbséget a fellángolás és az igazi szerelem között. Azért, mert ha tudod a különbséget, megóvhatod magad attól, hogy egész életedre kiható hibát kövess el.

Minden évben álmodozó párok milliói, fogadnak egymásnak ünnepélyesen örök szerelmet és hűséget. Néhányuk számára a házasság gyönyörű élmény. Másoknak elviselhető. De a fele számára katasztrófa. Pár rövid év alatt rájönnek, hogy nem bírnak egymás mellett élni.

Mi a különbség? Az, hogy néhány pár valóban igazi szerelemre alapozza a házasságát, míg mások csupán fellángolásra.

 

Hogy tudom megkülönböztetni a kettőt?

Az aranyláz idején sok bányász gondolta, hogy meggazdagodott. Később azonban hatalmasat csalódtak, mert rájöttek, hogy nem aranyat találtak, hanem egy értéktelen ásványt, a piritet. A pirit úgy néz ki, mint az arany, csak éppen teljesen értéktelen. Úgy is hívják: „bolondok aranya”.

Ahogy említettük, nem könnyű megkülönböztetni a fellángolást az igazi szerelemtől. Dr. Ray Short a könyvében ad néhány értékes tanácsot, hogyan ellenőrizheted, vajon az igazi szerelem valódi aranyára vagy a fellángolás „bolondok aranyára” leltél.

12 ilyen tanácsot nézünk meg, de előbb hadd jegyezzünk meg két dolgot:

1. A tanácsok sorrendje nem fontos. Mindegyik egyformán értékes.

2. Egy tanács sem állhat egyedül. Mind a 12 tanácsot figyelembe kell venned.

 

Fellángolás: Ha belebolondultál valakibe, érdeklődésed leginkább a másik testére irányul. Egy csinos arc és egy jó alak vonzó, de megtévesztő is lehet. Olyan, mint az ajándék csomagolópapírja: nem árulja el, mi van belül. A testi szépség nem tart örökké. Dr. Short ezt írja: A tucatnyi középiskolai összejövetel közül csak egyre emlékszem. „Fiúk” – mondta a tanár ünnepélyesen – „mielőtt csínos arcáért vagy szexis alakjáért elvesztek egy lányt, kérdezzétek meg magatoktól: Hogy fog kinézni 30 év múlva?” Ezen elgondolkoztam.

Igazi szerelem: Ha a szerelmed igazi, a szeretett személynek az egész személyisége érdekel. Persze, ott van a testi vonzalom izgalma is, de ez csak egy a sok közül.

 

Fellángolás: A fellángolásnál általában nagyon kevés vonzó tényező játszik szerepet, bár azok nagyon befolyásolhatnak. Pl. egy kedves mosoly vagy a ringatózó járás.

Igazi szerelem: A másik tulajdonságainak összessége vonzó számodra. A dolgokhoz való viszonyulása, véleményalkotása is tetszik. Ez azért fontos, mert mikor a házasság kezdeti varázsa elmúlik, sok közös érdeklődési területre van szükségetek, hogy házasságotok életben maradjon.

 

Fellángolás: Gyorsan kezdődik. Nincs szerelem első látásra, csak fellángolás. Ahogy a dalokban éneklik: a szerelmesek tekintete találkozik egy zsúfolt teremben, fények villannak fel, és egyszerűen tudják, hogy egymásnak teremtették őket. Valójában nem tudnak semmit, csak kellemesek az első benyomások.

Igazi szerelem: Az igazi szerelem lassan kezdődik. Meg kell ismerned a másikat ahhoz, hogy igazán szerethesd, és ez sok időt vesz igénybe.

A hosszú udvarlás sokkal jobb, mint a rövid. Jobb két-három év, mint néhány hónap.

Három év? Négy év? Igen, a statisztikák teljesen világosak ezen a területen. A legtöbb fiatal azonban még egy évig sem vár. Sokan, akik elsietik a házasságot, szomorúan tapasztalják a régi mondás igazságát: Korán házasodsz, korán megbánod. Ha elköveted ezt a hibát, sok időd lesz a megbánásra.

Fellángolás: A fellángolás esetén egymás iránti érdeklődésetek a forró és a hideg közt váltakozik. Olyan gyorsan fejlődött ki a vonzalom, hogy satnyák maradtak a gyökerek. Az egész kapcsolat sekélyes.

Igazi szerelem: Érzelmeitek inkább melegek és lágyak, mint forrók és hidegek, és sokkal állandóbbak is. Az igazi szerelem lassan nő, de gyökerei mélyre hatolnak.

 

Fellángolás: A fellángolástól szétszórt leszel. Kevésbé tudsz koncentrálni és felelőtlenebb vagy. Romantikus érzéseid irányítanak, egész nap álmodozol. Aki azt mondja: „Tudom, hogy vannak hibái, de nem számit semmi más, csak a szerelmünk” – csak belebolondult valakibe. Ha összeházasodnak, rá fog jönni, hogy az a „valami más” igenis számít.

Igazi szerelem: kihozza belőled a legjobb tulajdonságaidat, jobb, nemesebb akarsz lenni. Egy valóban szerelmes fiú mondta a barátnőjéről: „Szeretem, és nem csak azért, mert olyan csodálatos, hanem mert egyúttal arra is ösztönöz, hogy jobb ember legyek.”

 

Fellángolás: Az egész világ a másik körül forog. Más kapcsolataid értéküket vesztették. Hajlamos vagy elhanyagolni barátaidat és a családodat. Az is lehet, hogy csak és kizárólag ez az érzés számít. Azt hiszed jogod van bármit megtenni ezért a csodálatos „szerelemért”.

Ahogy korábban mondtuk, egy fellángolás általában nem tart sokáig, azonban gyakran életre szóló következményei lehetnek.

Igazi szerelem: A szeretett személy ebben az esetben is a legfontosabb a világon, de családoddal és barátaiddal való kapcsolatod továbbra is fontosak számodra.

Fellángolás: Fontos feltétel, hogy mit gondolnak mások a barátodról/ba­rátnődről. Ha belebolondultál valakibe, nagyobb az esélyed arra, hogy szüleid és barátaid nem értenek egyet érzelmeiddel. Hajlamos vagy bálványozni a másikat. Nem látsz benne semmilyen hibát, mert a szerelem elvakított. A barátaid megpróbálják felhívni a figyelmedet néhány veszélyes jelre, de ezeket nem veszed figyelembe. A szüleid szeretettel figyelmeztetnek, hogy nagy hibát követhetsz el, de nem hallgatsz rájuk. Talán így vélekedsz: „És akkor mi van? Egymással házasodunk össze, nem a másik családjával és barátaival.” Nagyfokú ostobaságra vall figyelmen kívül hagyni azoknak a tanácsait, akik szeretnek téged. Korábban te is, a barátod/barátnőd is saját baráti körre tett szert. Hajlamosak vagyunk a választott barátainkhoz hasonlóakká válni, és ők is hozzánk. Így barátaid egy bizonyos értelemben „tükrei” annak, hogy te milyen vagy. Lehet, hogy te belebolondultál valakibe, de a barátaid nem. Ha veszélyre utaló jeleket vesznek észre, jobb, ha odafigyelsz rájuk és meghallgatod őket.

Igazi szerelem: Jók az esélyek arra, hogy szüleid és barátaid egyetértenek a kapcsolattal.

Ahhoz, hogy Isten áldása legyen házasságotokon, nagyon fontos, hogy mindkét szülői páros beleegyezzen.

 

Fellángolás: Ha csak belebolondultál valakibe, az idő és a távolság megöli a kapcsolatotokat. Ez főleg akkor igaz, ha csak egymás teste iránt érdeklődtetek elsősorban. Egy idő után egy közeli hús-vér személy sokkal vonzóbbá válik, mint a távoli kedves fényképe.

Igazi szerelem: Az igazi szerelem esetében a másik hiánya növeli a szeretetet. Az igazi szerelem túléli az idő és távolság próbáját. Az igazi szerelem a másik személyiségéből is táplálkozik, nem csak a külsőségekből. Az együtt töltött idő alatt személyiségetek „összenőtt”. Mikor elváltok egymástól, mintha egy részed hiányozna. Bármilyen vonzó is lehet egy másik személy, nem tudja betölteni a keletkezett űrt. Ha el kell válnotok egy időre, talán nyugtalanság és szomorúság lep meg. Kínoz a gondolat: „Mi van, ha megtetszik neki valaki?” Ez megtörténhet, de ha a másik boldogabb valaki mással, az jobb, ha most derül ki, mint az esküvő után. Ha tehát elkerültök egymás mellől, fogadd el ezt a helyzetet, és ne aggódj miatta. Ha a kapcsolatotok csak egy fellángolás, jobb erre hamarabb rájönni, mielőtt túl késő lenne.

 

Fellángolás: Gyakoriak a veszekedések. Lehet, hogy a csókok, testi gyengédség kibékítenek, de ahogy az idő telik, egyre többször és komolyabban veszekedtek. Olyan a kapcsolatotok, mint két tarajos sülé a jéghideg vízben: ha távol vannak egymástól, reszketnek a hidegtől, ha meg együtt vannak, összeszurkálják egymást.

Péter és Aliz két éve járt együtt. Ezalatt havonta legalább egyszer szakítottak és újra kibékültek. Apróságok és félreértések miatt kaptak hajba. Féltékenykedtek egymásra. Aliz legjobb barátnője, Mari megpróbálta felnyitni a szemüket. Aliz éppen a legutolsó civódásukról számolt be. – Arra aztán várhat, hogy visszakapjon! – fenyegetőzött. – Soha többet nem szólok hozzá! – Dehogynem! – mondta Mari kedvesen. – És remélem, azt mondod: Viszlát, Péter, befejeztük! Aliz meglepődött. – A legrosszabbat hozzátok ki egymásból – magyarázta Mari. – Azért veszekedtek, mert nincs miről beszélnetek. A civakodás és a könnyes, romantikus kibékülés: csak arra jó, hogy ne unatkozzatok.

Igazi szerelem: Nem mindenben értetek egyet, de az igazi szerelmet ez nem érinti. A veszekedések ritkulnak és kevésbé komolyak lesznek.

Minden párnak meg kell tanulnia, hogy kezelje a konfliktusokat. Sokkal jobb nyíltan és őszintén megbeszélni, minthogy a felszín alatt fortyogjon a vulkán.

 

Fellángolás: mint ami két különálló ember ügye – a tied és azé, akit szeretsz. Gyakran használt szavak: én, nekem, enyém, ő, övé, neki. Két külön személyként gondolsz magatokra.

Igazi szerelem: A gyakran használt szavak: mi, nekünk, mienk. Egységként gondolsz magatokra. Ez nem az együtt járás idején tűnik fel, de nagy fontossággal bír a házasságban. A fellángoláson alapuló házasságban a férj és feleség nagyobb örömét leli abban, ha külön szórakozik, mint az együttes tevékenységben. A férj elmegy a barátaival ahelyett, hogy a családjával maradna. A feleséget jobban érdeklik a társasági kapcsolatai, mint az otthoni kötelességei. Egy olyan házasságban, ahol igazi szerelem van, a férj és feleség örömmel van együtt. A válasz gyakran: „Nem akarok menni, ha te nem tudsz jönni.”

 

Fellángolás: A másik felé irányuló érdeklődésed önző. Lehet, hogy csak azért jársz egy csinos és népszerű lánnyal, hogy magad előtt is bizonyíts. A lány önző és követelőző ugyan, de ő az iskola „királynője”, s így te lehetsz a „király”. Hasonlóképpen a lány is rángathat egy fiút madzagon, mert ez legyezgeti a lány hiúságát.

Igazi szerelem: Azért szereted a másikat, amilyen, nem azért, hogy magadnak tetszelegj vele.

 

Fellángolás: Az a cél fűt, hogy megtaláld azt, aki téged boldoggá tesz?

Csak az Első Számú személy – azaz te magad – vagy fontos? Ha igen, akkor nem lehetsz igazán szerelmes. A hozzáállásod önző – az érdekel, mit kapsz.

Igazi szerelem: Az igazi szerelem önzetlen, elkötelezett szeretet. Minden tőled telhetőt megteszel, hogy boldoggá tedd a másikat. A kapcsolatba adni akarsz, nem kapni.

 

Kapcsolatod értékelése

E tizenkét tanács elolvasása után valószínűleg el tudod dönteni, hogy valóban szerelmes vagy-e vagy sem. Végezz alapos munkát!

Minden tanácsot gondosan ellenőrizz, bármennyi időt is vesz igénybe. Nem csak azt kell mérlegelned, hogy igazán szerelmes vagy-e, hanem azt is, hogy mennyire. A legtöbb esetben valószínűleg az igaz szerelem és fellángolás közt mozogsz. Osztályozd le kapcsolatotokat az összes tanács szerint nullától tízig. A fellángolás a nulla, a tiszta szerelem pedig a tízes osztályzatot kapja. Mindegyik tanácsra adj egy osztályzatot. Például, az első tanácsra ezt mondod: „Őszintén szólva, elsősorban a másik teste érdekelt, így egy kettest adok magamnak.”

A hetedik tanácsnál talán úgy látod, hogy a barátaid fele egyetért a kapcsolatoddal, a fele pedig nem. Ebben az esetben adj magadnak egy ötöst.

Ha mind a tizenkettőt leosztályoztad, add össze a pontokat. 80-tól a pontok száma azt jelzi, hogy elég szilárd a kapcsolatotok, azaz szerinted szerelmetek egy sikeres házasság alapja lehet.

De ez csak a te oldalad. A társadnak is végig kellene csinálnia a tesztet, és magas pontszámot elérnie. A szerelemnek kölcsönösnek kell lennie. Akárhogy is szeretsz valakit, az egyoldalú szerelem nem működik.

Ha 50 és 80 közt vannak a pontjaid, várd meg, merre tolódik el a kapcsolatotok.

Ha kevesebb, mint 50 pontod van, fellángolásról van szó, úgyhogy bánj óvatosan az érzelmeiddel! Mindenekelőtt: ne menj bele a szexbe, és ne siesd el a házasságot!

 

A magas pontszám nem jelenti feltétlenül azt, hogy kész vagy a házasságra. Lehet, hogy a pontok ellenére még túl fiatal vagy hozzá. Az is lehet, hogy elég idős vagy ugyan, de nem ismeritek egymást eléggé. Ahogy már mondtuk, legalább 2 éve ismernetek kell egymást, mielőtt a házasságra gondolnátok.

Ha kétségeid vannak, inkább szakíts!

Ha a leghalványabb kétségeid adódnak, jobb, ha óvatos vagy, esetleg visszakozol. Nem könnyű szakítani azzal, akit szeretsz, de még mindig ez a jobb. Mrs. Catherine Marshall mondta el ezt a történetet:

Emlékszem egy vonzó kislány szenvedésére. Sara B. megosztotta velem eljegyzésével kapcsolatos kétségeit.

– Szeretem Jebet – mondta. És ő is szeret engem. Az a baj, hogy iszik. Azért még nem alkoholista, de az ital meghatározó tényező az életében. Nagyon zavaró. Annyira, hogy azon tűnődöm, nem akarja-e Isten, hogy szakítsak vele.

A beszélgetés során Sara maga vonta le a következtetéseket. Végtelenül drágát vesztene el, ha nem választaná a legjobbat. Könnyek csillogtak a szemében, ahogy mondta:

– Felbontom az eljegyzést. Ha Isten azt akarja, hogy Jebhez menjek, abbahagyja az ivást, – meg sok minden mást is.

Ott akkor egyszerűen és megrendítő őszinteséggel elmondta Istennek, hogy döntött. Isten kezébe tette le összetört álmait és most már ismeretlen jövőjét. Jeb elképzelései és véleménye nem változott, és Sara nem ment hozzá. Egy évvel később Saratól elragadtatott levelet kaptam: „Majdnem belehaltam a szakításba. Isten azonban tudta, hogy nem volt hozzám való. Nemrégiben találkoztam az igazival és össze fogunk házasodni. Ma már őszintén elmondhatom, mennyire bölcs és örömteli dolog Istenben bízni.”

 

Ne sajnáld az időt!

Ne feledd, az idő a legjobb barátod abban, hogy kitaláld: igazi-e a szerelmed. Ne sajnáld hát az időt, mielőtt a házasság életre szóló lépésére elszánod magad.

 

Ne próbáljátok ki a szexet, amíg vártok!

Ha szexuális kapcsolatba kerültök, meghamisítjátok az idő próbáját. Ettől a fellángolás tovább tart, mint amúgy tartana. A pár azt hiszi, megtalálta az igazi szerelmet, miközben csak egymás szexuális igényeit elégítik ki.

Talán azt mondod: „Ha kielégítő a szexuális kapcsolat, miért ne házasodjunk össze?” A válasz: A csak nemi vonzalmon alapuló házasság sikertelenségre van ítélve. Az ilyen házasságok ritkán tartanak tovább három-öt évnél.

Nem győzzük eleget mondani: Ne sajnáld az időt! Az idő próbája mindig működik, (hacsak nem létesítetek szexuális kapcsolatot). Akik elsietik a döntést, magukat csapják be.


Töltsd ki az alábbi tesztet:

 

Honnan tudom, hogy igazi szerelmet érzek? 11.lecke

 

Ebben a leckében 12 tanácsot adtunk arra, hogy hogyan lehet megkülönböztetni az igazi szerelmet a fellángolástól. Ötöt felsoroltunk közülük. Írd be a fellángolás és az igazi szerelem jellemzőit!

 

1. Min a vonzalmad alapja?

Fellángolás: _________________________________________________________________

Igazi szerelem:_______________________________________________________________

 

2. Hogy kezdődött?

Fellángolás: _________________________________________________________________

Igazi szerelem:_______________________________________________________________

 

3. Mennyire állandó a vonzalmad?

Fellángolás:__________________________________________________________________

Igazi szerelem:________________________________________________________________

 

4. Hogy hat a kapcsolat a személyiségedre?

Fellángolás:__________________________________________________________________

Igazi szerelem:________________________________________________________________

 

5. Hogy látják mások a kapcsolatotokat?

Fellángolás:__________________________________________________________________

Igazi szerelem:________________________________________________________________

 

Bölcs választás

Életed legfontosabb döntése, hogy elfogadod-e Jézus Krisztust Megváltódként. A második pedig a társválasztás.

 

Vannak, akik nem akarnak házasodni. Ez is elfogadható, a többség azonban családban szeretne élni. Összeházasodni könnyű, de a boldog és sikeres házasságot elérni nem könnyű. Nem csak szerencse kell hozzá. Vannak bizonyos dolgok, amiket megtehetsz, hogy megnöveld a sikeres házasság esélyeit. Öt ezek közül:

 

  1. Értsd meg, mi a Biblia szerinti házasság!
  2.  Legyél a megfelelő ember!
  3.  Istentől várd a megfelelő társat!
  4.  Válassz bölcsen!
  5.  Kérjed Isten áldását a házasságotokra!

 

Vizsgáljuk meg ezeket!

 

1. Értsd meg, mi a Biblia szerinti házasság!

 

A házasság az egyik legfontosabb dolog az ember életében. Egészen új életvitel kezdetét jelenti, melynek során két ember élete eggyé lesz.

A házasság életre szóló elkötelezettség. Olyan komoly dolog, hogy a családok és barátok előtt megfogadják, hogy szeretni és támogatni fogják egymást, amíg a halál el nem választja őket.

Isten komolyan veszi az esküt. Ha esküt teszel, meg kell tartanod (Préd 5,5). Ebben benne van a házassági eskü is. Isten ezt mondja: „Gyűlölöm a válást.”

Jó, ha megegyeztek abban, hogy a házasság életre szól, és a válás kizárva. Jézus ezt mondta:

„...Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.” (Máté 19,6)

Minden házasságban vannak problémák, de nagy segítség, ha mindketten tudják, hogy egy életre elkötelezettek egymásnak. Egyfajta biztonságot és szabadságot teremt, amiben a válás fenyegetettsége nélkül oldhatják meg problémáikat. A válással soha ne fenyegetőzz egy vita során!

 

A nőt nem a férfi fejéből vette Isten, hogy felette álljon, nem is a lábából, hogy járjanak rajta, hanem az oldalából, hogy egyenlő legyen vele, közel a karjához, hogy megvédjék, közel a szívéhez, hogy szeressék.

 

2. Legyél a megfelelő ember

 

A legtöbb fiatalnak gondot jelent, vajon megtalálja-e a megfelelő társat? Ez fontos, de a boldog házassághoz két megfelelő ember kell.

Számodra épp annyira fontos, hogy megfelelő emberré válj, mint az, hogy a megfelelő embert megtaláld. Néhány ötlet, amivel felkészülhetsz a házasságra:

 

  • Szükséged van az Istennel való személyes kapcsolatra

Ha nem vagy még keresztyén, azaz hivő ember, a legfontosabb, amire a házasságra készülve törekedned kell, hogy személyes kapcsolatba kerülj Istennel Jézus Krisztuson keresztül. Ekkor Isten Szentszellemét adja, hogy benned lakjon. A Biblia ezt mondja: „A Szellem gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Gal 5,22-23). Ezek változtatják az otthont kis földi mennyországgá.

Ha keresztyén vagy, van-e minden nap személyes kapcsolatod Istennel? Olvasod-e mindennap Isten igéjét? Növekedsz-e az Úrban? Hűséges tagja vagy-e a helyi gyülekezetnek?

Ha igazán szereted az Urat, és örömöd leled benne, teljesíti kívánságaidat. A Biblia ezt mondja: „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” (Zsolt 37,4)

 

  • Tanulj meg önzetlenül szeretni!

A „házasságra érettség” döntő része az önzetlen szeretet megtanulása. Ahogy már említettük, Isten az otthont szánta olyan helynek, ahol a leginkább megtanulhatjuk ezt a szeretetet. Lehet, hogy a családod egyes tagjaival nehéz kijönni, mégis köztük kell megtanulnod az önzetlen, áldozatra kész szeretetet. Kezdd azzal, hogy megköszönöd az Úrnak, hogy oda helyezett, ahol vagy.

 

  • Tanulj meg egyedülállóként is boldog lenni!

Természetes és normális dolog, hogy egy fiatal társra vágyik, de egyedülállóként is meg kell tanulnod boldognak és elégedettnek lenned. Tudnod kell, hogy a házasság nem oldja fel a magányt. Ha nem vagy egyedülállóként boldog, házasként sem leszel az.

Házas emberek milliói magányosak és elégedetlenek. Szeretetet és beteljesülést kerestek a másik emberben, és csalódtak. Kár elsietni a házasságot csak azért, mert megijedsz attól a gondolattól, hogy hátralévő életed egyedül kell eltöltened. Ez az egyik legtragikusabb hiba, amit sokan elkövetnek.

A boldogság és megelégedettség titka Isten megismerése. Szeretete teljesen kielégít. Szeresd Őt teljes szívedből. Olvasd el a 91. zsoltárt, különösen az utolsó három verset, és figyeld meg, mit ígér Isten annak, aki szereti Őt.

 

3. Istentől várd a megfelelő társat!

 

Ha Isten úgy látja, hogy szükséged van társra, a megfelelő időben gondoskodni fog róla.

 

Ha hívő ember vagy, Istent sokkal jobban érdekli, kivel kötsz házasságot, mint téged. Hajszálaid számát is számon tartja. Ha ennyire törődik veled, biztos lehetsz abban, hogy jövendő házastársadra is gondja lesz, hogy el ne rontsd az életed.

Ha Istennek az az akarata, hogy megházasodj, tudja, ki számodra a megfelelő személy, de ne feledd el: Isten nem automatikusan a megfelelő személlyel köttet veled házasságot.

Egy hivő ember is belebolondulhat bárkibe. Ha házasságot akarsz kötni az illetővel, különféle csodálatos „jeleket” láthatsz, melyek arra utalnak, hogy Isten helyesli ezt a terved.

Dr. James Dobson, az ismert keresztyén tanácsadó mondta: „Aki azt hiszi, hogy Isten sikeres házasságot garantál minden hívő embernek, az meg fog lepődni.” A következő történetet mondta el:

„Egy fiatalember, aki már többször kért tőlem tanácsot, elmondta, hogy az éj közepén felébredt. Határozottan érezte, hogy Isten azt akarja, hogy elvegyen egy fiatal lányt, akivel csak néhányszor találkozott. Pillanatnyilag nem is jártak együtt, és alig ismerték egymást.

Másnap reggel felhívta a lányt, és elmondta az üzenetet, amit szerinte Isten küldött neki az éjjel. A lány úgy gondolta, hogy Istennel nem szabad vitatkozni, és elfogadta az ajánlatot. Azóta hét éve házasok, és az esküvőjük óta küszködnek házasságuk fennmaradásáért.”

Ne feledd, Istent nagyon érdekli, kit választasz társnak, és szeretne vezetni ebben a fontos kérdésben.

Isten akarata megegyezik azzal, ami számodra a legjobb.

 

4. Válassz bölcsen!

 

Istentől kell várnod a megfelelő társat, de használnod kell a józan eszed és a tőle kapott bölcsességet. Néhány dolog, ami segíthet helyesen választani:

 

  • Tudd, mit keresel!

Némelyek úgy gondolják, hogy csak a világ legszebb, legokosabb és legkedvesebb személyével tudnának boldogok lenni. Légy reális: nincs esélyed arra, hogy tökéletes személyt találj. Megtalálhatod viszont azt, aki neked való. Az igazi szerelmet abban találod meg, aki „kiegészít” téged, akit úgy érzel, hogy hozzád tartozik.

Ha azt akarod, hogy házasságod Isten akarata szerint boldog és kiegyensúlyozott legyen, bizonyosodj meg afelől, hogy a választottad is keresztyén-e.

Sok ember nem érti, mit jelent igazán keresztyénnek lenni. Azt gondolják, aki templomba jár és rendes életet él, keresztyén. Ez azonban nem így van.

A Biblia szerint az a keresztyén, aki belátta, hogy bűnös, és elfogadta Krisztust Megváltójaként. Nincs középút: vagy befogadta valaki Krisztust, vagy nem: „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.”

Ahogy már mondtuk, Isten soha nem akarja, hogy a keresztyén nem keresztyénnel kössön házasságot. Az, aki szándékosan nem engedelmeskedik ennek a parancsnak, katasztrofális következményekre számíthat.

 

Isten soha nem akarja, hogy egy keresztyén nem-keresztyénnel házasodjon össze

 

„Mit tegyek, ha nem tudom, hogy az illető keresztyén-e?”

Ha jól ismered, és mégsem tudod, hogy keresztyén-e, valószínű, hogy nem az. Olyat kelt keresned, aki őszintén Jézus Krisztusnak szánja az életét. Mindkettőtök számára fontos, hogy Krisztusnak az Őt megillető helyet biztosítsátok. A Biblia ezt mondja: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők...” (Zsolt. 127, 1 )

Krisztus a középpontja az életednek?

Krisztus a középpontja a párod életének?

 

  • Ügyelj a testi kapcsolatra!

A testi kapcsolat, vagy pettingelés nemi vágyakat ébreszt, melyek elvakítanak. Sok pár követett el emiatt életre szóló hibát. Összeházasodtak, és túl későn fedezték fel, hogy mindössze a nemi vonzalom kötötte össze őket. Tartóztasd meg magad, hogy hosszú távú, megbánás nélküli boldogságban lehessen részed.

 

A Sátán rövid távú izgalmat kínál, amit hosszútávon bánni fogsz. Isten önmegtartóztatást kér tőlünk, és ha engedelmeskedünk, bánkódás nélküli hosszú távú boldogságot ad.

 

  • Bizonyosodj meg arról, hogy igazán ismeritek-e egymást!

Jól tudunk képmutatóskodni, főleg, ha jó benyomást akarunk kelteni. Akármilyen furcsának tűnik, lehetséges, hogy évekig jártok együtt, összeházasodtok, és csak ekkor derül ki, hogy nem is ismerted a párodat.

Dr. Ray Short ezt mondta: „Több éven át ezt a bátor tanácsot adtam diákoknak: Ne házasodjatok össze, míg egy hétvégét nem kempingeztetek együtt, természetesen megfelelő felügyelet mellett. Egy ilyen hétvégéből többet tanulhatsz, mint egy tucat randevúból, ahol mindketten a legszebb oldalatokat mutatjátok egymásnak.”

Ahhoz, hogy jobban megismerjétek egymást, találjatok különböző időtöltési formákat.

Játsszatok együtt! Játék közben felfedezheted a másikban az önzés nyomait, amiről korábban nem tudtál. Tud-e veszteni, vagy duzzog, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretné? Cukkolja a többieket, de megsértődik, ha őt bosszantják?

Dolgozzatok együtt! Figyeld meg, hogy viselkedik különböző helyzetekben. Befejezi-e, amit elkezdett, vagy hamar feladja? Vidám marad-e nehéz körülmények közt is? Tekintettel van-e másokra?

Gondolkozzatok együtt! Vitassátok meg, mit gondoltok a fontos dolgokról. Mely dolgok fontosak a számára? Tudja-e bölcsen kezelni a pénzt? Milyen céljai vannak az életben?

Imádkozzatok együtt! Látnod kell a másikban az Istent szerető személy tulajdonságait is. Őszinte-e a hite, vagy csak másokban akar jó benyomást kelteni?

Egy fiatal feleség sokat bánkódott, mert férje nem tudta vezetni a családi áhítatot. Elmondta csalódását a lelkésznek is. „Imádkoztatok együtt az udvarlás alatt?” – kérdezte a lelkész. Bevallotta, hogy nem. „Azt hiszem, valahol mindig tudtam, hogy Attila nem igazi keresztyén, Olyan tulajdonságokkal ruháztam fel, amikkel nem rendelkezett,”

Két ember között akkor a legerősebb és legtartósabb a kapcsolat, ha mindketten keresztyének, növekednek szellemben, és mindketten Jézust akarják követni, és neki engedelmeskedni. Ahogy egyre közelebb kerültök Istenhez, egymáshoz is közelebb juttok. Ez a legjobb szerelem!

 

  • Becsüljétek egymást!

Van valami, ami nem hiányozhat a kapcsolatotokból: becsülnötök kell egymást, azaz tisztelni, sokra értékelni a másikat.

 

A nők olyan férfi után vágyakoznak, akire felnézhetnek, de aki nem nézi le őket.

 

  • Ne válassz túl korán!

Ismét hangsúlyozni szeretnénk: az idő a legjobb barátod, ha meg akarod tudni, tényleg egymásnak valók vagytok-e. Ne siesd el a házasságot. A statisztikák szerint a férfiak számára a legjobb kor 27 és 31 év közt van, a nőknél 25 év körül.

Ne sajnáld az időt, hogy megbizonyosodj afelől, ő-e a megfelelő személy, de ne jegyezzétek el egymást, csak ha a közeljövőben tervezitek az esküvőt. Jobb a hosszú udvarlás és rövid eljegyzés, mint fordítva. Ha egy évnél többet kellene várni az esküvőre, várj az eljegyzéssel is!

 

5. Kérd Isten áldását házasságotokra!

 

Az eljegyzés ideje gyönyörű időszak, de egyúttal veszélyes is, mert különösen ki vagytok téve a kísértéseknek. Sok pár, aki elkerülte a szexet az együtt járás idején, az eljegyzés ideje alatt elbukik. „Úgyis összeházasodunk. Ha vigyázunk, hogy nehogy rájöjjenek és elkerüljük a terhességet, miért kellene várnunk?”

Ez helytelen érvelés. Az eljegyzés NEM házasság. Az eljegyzéseket gyakran felbontják. Lehet, hogy hozzá fogsz menni a jegyesedhez, de lehet, hogy nem.

Ha mégis felbontjátok, a szex csak még fájdalmasabbá teszi az egészet. Hogy fogod majd magad érezni, mikor tényleg találkozol az „igazival”? Hogy mondod el neki? Mi van, ha megtudja valaki mástól? Egy biztos: meg fogod bánni, ha nem tartogattad magad az ő számára.

Tegyük fel, megházasodtok. Életed legszebb idejének a mézesheteidnek kellene lennie. De valóban az lesz? Aligha. A házasság előtti szex tönkretette a nászágy szépségét és csodáját.

Ahogy a számítógépet is azzal programozzák, amit beletáplálnak, minket is azok az érzések „programoznak”, amelyeket a tetteinkkel kapcsolunk össze. Az első benyomások különösen erősek és sokáig emlékezünk rájuk. Az első alkalom érzései kitörölhetetlenül benne maradnak a tudatodban.

Ha házasság előtt szexuális kapcsolatot létesítesz, akkor biztos, hogy bűntudatot, félelmet érzel és megsérül az önbecsülésed is. Ez mindkét partnerre igaz, de leginkább a nőkre. Bűntudatuk van, mert úgy érzik, valami helytelent tettek, mert elveik ellen cselekedtek, és félnek két dolog miatt: 1. terhesek lesznek 2. kitudódik.

Akár megvolt már az eljegyzés, akár nem, ha lefekszel valakivel, bűntudatot, félelmet érzel, és csökken az értéked a saját szemedben. Akár tudatosul benned, akár nem, úgy „programozódsz”, hogy a szexet ezekkel a rossz érzésekkel kötöd össze.

Tegyük fel, megházasodtok, a szex már legális. Most már nincs ok, hogy rossz érzéseid legyenek. A mézesheteken elfelejthetsz minden bűntudatot, félelmet és szégyent, hogy szabadon élvezhesd a tökéletes, korlát nélküli szexet... igaz?

NEM!!! Ráébredsz, hogy ezek az érzések jelentkeznek. Úgy „programozódtál”, hogy ezeket a rossz érzéseket összekösd a szexszel, és minden alkalommal, mikor nemi kapcsolatba léptek, újra kísért a félelem, bűntudat és szégyen.

Több évi házasság után is képtelen leszel teljesen és szabadon odaadni magad társadnak. Ez szörnyű ár néhány pillanat házasság előtti szexért.

Isten útja szép

 

Ha megtaláltad életed párját, őrizd kapcsolatotok szentségét, mintha egy megfizethetetlen kincset őriznél.

 

A házasság előtti önmegtartóztatás gyönyörű esküvőre készít fel. Szüzességed a legdrágább ajándék, amit kedvesednek adhatsz. Ez egyaránt igaz fiúkra és lányokra is. Ha tisztán tartottad magad, nagyon fogsz örülni, hogy annak a személynek tartogattad ezt a drága ajándékot, akivel leéled hátralévő életed. Teljesen, hiánytalanul átadhatjátok egymásnak magatokat bűntudat, félelem és szégyen nélkül.

 

Isten mindig azt akarja, ami nekünk a legjobb. Isten örömét leli abban, ha két gyermeke átélheti a szerelmet teljes szépségében, hevében és tisztaságában, úgy ahogy Ő tervezte.

 

Mindenkiben megvan a vágy, hogy magát teljesen odaadja valakinek, mély lelki kapcsolatban legyen vele, mélyen és kizárólagosan szeresse.

Isten a keresztyéneknek azonban ezt mondja: „Nem, amíg nem elégedsz meg az én szeretetemmel! Amíg oda nem adod magad teljesen és fenntartás nélkül nekem! Amíg nincs velem olyan erős személyes kapcsolatod, hogy felfedezd: csak bennem találod meg a kielégülést, addig nem leszel képes a tökéletes emberi kapcsolatra sem, amit számodra terveztem. Soha nem válsz eggyé senkivel, amíg nem válsz eggyé velem mindent és mindenkit félretéve, minden vágyadat és kívánságodat elfelejtve.

Ne tervezgess, hanem engedd, hogy olyan izgalmas tervet adjak neked, amit el sem tudsz képzelni. A legjobbat akarom neked. Engedd, hogy hozzájuttassalak! Ne vedd le rólam a szemed, és várj! Elégedj meg azzal, amit én adok. Hallgass rám és tanulj tőlem. Csak várj. Ennyi az egész.

 

Én vagyok az Isten

  • Ne nyugtalankodj!
  • Ne aggódj!
  • Csak bízz bennem!

 

Ne azzal törődj, amit mások szereztek, vagy amit másoknak adtam. Ne azokra a dolgokra nézz, amikről azt hiszed, szeretnéd. Csak nézz rám rendületlenül, hogy el ne mulaszd, amit meg akarok neked mutatni.

Ha kész vagy erre, olyan szeretettel leplek meg, ami minden képzeletedet felülmúlja. Amíg nem vagy kész, és amíg az, akit neked szánok, nincs kész (épp most is azon dolgozom, hogy mindketten készek legyetek a kellő időben)... amíg nem vagytok elégedettek velem, és azzal az élettel, amit nektek készítettem, nem vagytok képesek átélni azt a szeretetet, ami a velem való kapcsolatotokat példázza, és ez a tökéletes szeretet.

Azt szeretném, hogyha ilyen csodálatos szeretetben lenne részed, hogyha élő lenne a velem való kapcsolatod, és hogy élvezhesd testileg és kézzelfoghatóan a szépség, tökéletesség és szeretet örök egységét, amit nektek kínálok magamban.

Tudd, hogy nagyon szeretlek. Én vagyok az Isten. Hidd el, és légy békességben!

Töltsd ki az alábbi tesztet:

 

Bölcs választás 12. lecke

 

Öt dolgot mondtunk el ebben a leckében, ami növeli a boldog házasság esélyeit. Egészítsd ki az öt állítást, majd az alattuk álló mondatokat!

1. Értsd meg a ____________________________________________________________!

A házasság ____________________________________________ elkötelezettség.

Isten komolyan veszi a ___________________________________ .

Isten ezt mondja: „Gyűlölöm a __________________________________!”

2. Legyél a ___________________________ ember!

Alakíts ki __________________________________________!

Tanulj ________________________________ szeretetet!

Tanulj meg ____________________________________ is boldognak lenni!

3. Istentől várd a ________________________________________________ !

A _______________ személlyel kötött házasság ______________ az ______________ .

Válassz __________________________________ !

Soha nem Isten akarata, hogy egy keresztyén egy ________________________ kössön

házasságot.

4. Ügyelj a ______________________________________ kapcsolatra!

Bizonyosodj meg arról, hogy igazán ______________________________ egymást!

5. Keresd Isten __________________ a _______________________ !

Az eljegyzés NEM _______________________________ !

Az eljegyzés ________________________ időszak, ami alatt különösen ki vagytok téve

______________________________.

Házasság előtti __________________________________________________________

___________________________________ esküvőre készít fel.

 

Mi a legfontosabb, amit ebben a leckében tanultál?

_____________________________________________________________________

_____________________________________________________________________

_____________________________________________________________________

_____________________________________________________________________

 

A temperamentum

Az egész természet Isten nagyságát és teremtő hatalmának ragyogását tükrözi. Az élet, úgy, ahogy van: Isten tükre. A legegyszerűbb életformák is olyasvalamit lepleznek le Isten nagyságából, amit egyetlen élettelen tárgy sem képes kifejezni. Az élet a legnagyobb rejtvény, amelyet még egyetlen ember sem oldott meg, jóllehet a nagy szellemek minden korban ezen fáradoztak Az élet Istenről vall, a kikutathatatlan, felfoghatatlan Istenről. Minden életnek a forrása Isten életében van, s így Isten életének felfoghatatlan titka átterjed minden élőre, egészen a legegyszerűbb fajtákig.

Az élet rejtélyes természetéhez tartozik az a törekvés, hogy minden élőnek sajátos jelleget adjon. Jóllehet az egyszerű életformák esetében csak nehezen tudjuk a megkülönböztető sajátosságokat felismerni, ezeket mégis ugyanúgy jellemzi az egyéniesedés folyamata, mint a magasabb rendű teremtményeket.

Az élet változatosságra való törekvésének bámulatos példáját láthatjuk például a fa leveleiben. Nincs két egyforma levél. Azt is tudjuk, hogy nincs a világon két ember, akinek azonos ujjlenyomata lenne. Ezért lehet az ujjlenyomatot olyan személy azonosítására felhasználni, aki titokban szeretne maradni.

Beláthatjuk, hogy minél egyszerűbb egy élőlény, annál kevesebb a lehetőség az egyedi különbségekre. Megfordítva, minél komplikáltabb az élőlény annál több lehetőség van az egyedi jelleg kialakulására. Így például két kutyánál sokkal több megkülönböztető sajátosságot találunk, mint két szúnyognál.

Ha meggondoljuk, hogy az ember az a teremtmény, amelynek az egyéni különbözőségekre a legtöbb lehetősége van, megérthetjük, hogy az ember élete a legteljesebb. Ez az élet három különböző területén is kifejezésre jut: a testi, a lelki és a szellemi területen.

Ez azt jelenti, hogy az emberi élet minden területén találhatók személyes különbségek. A testi különbségek különösen feltűnőek. Vajon sok ezer ember között van-e két teljesen azonos? Még két teljesen egyforma ikertestvér sincsen –, bár az ikrek néha meglepően hasonlítanak egymásra.

Lelki téren sokkal nagyobbak az egyéni különbségek lehetőségei, mert a lélek élete még a test életénél is gazdagabb. Az a terület, amelyet most meg akarunk vizsgálni: a temperamentum – pontosan az egyik olyan lelki alkotóelem, amely befolyásolja személyiségünk alakulását.

Annak érdekében, hogy megfontolásainknak szélesebb alapot adjunk, először fel kell sorolnunk néhány olyan tényezőt, amelyek hozzájárulnak a személy egyéni sajátosságainak kialakulásához.

Itt említjük a faji jellegzetességeket. A legtöbb fajnak igen feltűnőek a megkülönböztető jegyei. Felismerhetünk tipikusan szellemi, lelki és testi ismertetőjegyeket. A faji jellemzők nagyon erőteljesek, és még faji keveredések esetén is érvényesülnek.

Különbségeket találhatunk a lakóhely és a nemzetiség tekintetében is. Jóllehet ezek nem mutatkoznak olyan erősen, mint a faji sajátosságok, mégis hozzájárulnak ahhoz, hogy minden népnek sajátos jelleget adjanak. Gondoljunk például arra, hogy olyan közeli rokon népek között is vannak eltérések, mint a norvégok, a svédek és a dánok, vagy a hollandok és a németek, illetve az észak-németek és a dél-németek.

Itt van azután a nemek közötti különbség, amely kipusztíthatatlan, hiszen faji és nemzeti különbség nélkül mindenkire vonatkozik. A nemek különbözősége jelentősebb, mint ahogy azt a mostani generáció tudomásul veszi. Ha ezt a különbséget nem veszik figyelembe, az emberi élet veszít különleges gazdagságából. Meg kell jegyeznünk, hogy egészségtelen sok nőnek az az igyekezete, hogy amennyire csak lehet, a férfiakhoz tegye magát hasonlóvá. Még veszélyesebb, ha ugyanakkor fellép a férfiak hajlama az elnőiesedésre.

Végül ne felejtsük el a korosztályokat. Az életkor minden emberre kifejti hatását, és nincs tekintettel fajra, nemre, nemzetiségre; azonban nem hagy olyan maradandó nyomot az egyén életében, mint a többi felsorolt variációs tényező. Az életkorral változnak a személyre jellemző vonások. Ha ugyanannak a személynek négy egymás mellé helyezett fényképét tanulmányozzuk, amelyek egy-, tizenöt-, negyven- és nyolcvan éves korban készültek, félreérthetetlen képet kapunk a változásokról, melyek az évek során végbementek.

A jellegzetes különbözőségek sorában helyet kapnak a különböző temperamentumok is.

A temperamentumot a szellem és a lélek határozza meg, és testileg jut kifejezésre. A lélek hatása ugyanis mindig a testre irányul, és ezen keresztül jut érvényre. A temperamentum így a test megjelenésében, mozgásában jut kifejezésre, de különösen az ember arcán, azokban a vonásokban, melyeket az öröm, a fájdalom, a remény vagy a rezignáció véstek rá.

Az a sajátos jelleg, amely a lélekből ered, és amelyet temperamentumnak nevezünk, velünk született. Ez azt jelenti, hogy temperamentumunk már bennünk volt, még mielőtt az öntudatunk és az akaratunk működni kezdett volna, és egész életünk során tudatunktól független marad. Az bizonyos, hogy értelemmel és akarattal temperamentumunk befolyásolható, és ezt meg is kell tennünk. A temperamentum azonban mélyebben lakik, mint a tudat. Ez abból is látható, hogy temperamentumunk akkor mutatkozik meg a legvilágosabban, amikor tudatunk és akaratunk a legkevésbé ellenőrzi magatartásunkat.

A temperamentum tehát létünknek abban a részében gyökerezik, amelyet öntudatlannak vagy tudatalattinak nevezünk Ez az a terület, ahová intellektusunkkal nem tudunk behatolni, és amely felett az akarat csak igen korlátozott ellenőrzést fejt ki. Ez az oka annak, hogy a temperamentum oly fontos szerepet játszik szellemi és lelki életünkben. A tudatalattiból elárasztja, és szüntelenül befolyásolja tudatos életünket oly módon, hogy arra ösztönös erővel és szívóssággal hatást gyakorol. A temperamentumnak nincs szüksége a gondolkodás vagy az akarat ösztönzésére. Automatikusan működik, és szüntelenül rákényszeríti magát a lélek életére. Nincs olyan tudatos vagy öntudatlan szellemi tevékenység, amely ne állna bizonyos mértékig a temperamentum befolyása alatt.

Olyan ez, mint a forrásvíz, amely színét és ásványi tartalmát a föld mély rétegeiből hozza magával. Ugyanabból a forrásból mindig azonos természetű víz folyik. Rajtunk múlik, hogy hasznosítjuk-e vagy nem, mire használjuk, és hogy úgy használjuk-e, amilyen, vagy valamiképpen javítani akarunk rajta.

Bár a temperamentum a tudatalattiban gyökerezik, elkerülhetetlenül befolyást gyakorol tudatos életünkre, indulatainkra, értelmünkre és akaratunkra. Jól meg kell fontolnunk, milyen utakat válasszunk, ha tudatos erőfeszítéssel temperamentumunk ellenében akarunk hatni, vagy ha erre kényszerülünk, nem is szólva arról, ha megpróbálunk elmenekülni előle.

Már itt megjegyezhetjük, hogy senki sem menekülhet saját temperamentumától, ezzel még csak ne is kísérletezzünk. Mint ahogyan egy normális ember nem születik nemiség nélkül, ugyanúgy temperamentum nélkül sem jön a világra. Ez az ösztönös erő adja lelki és testi életünknek azt a jellegét, amely bennünket, mint típust többé-kevésbé életünk első órájától az utolsóig meghatároz.

Ezt az igazságot nem szabad úgy értenünk, mintha egy ember temperamentumának bármi köze lenne a jelleméhez. Éppoly kevés köze van az erkölcshöz is. Egészen más dolog azonban az a megállapítás, hogy temperamentumunk az értelem és az akarat segítségével a jó vagy a rossz szolgálatába állítható. Ennek véghezvitelét akarjuk most megvizsgálni.

A temperamentum a lelki élet működésével van összefüggésben: megérinti a lélek egyik billentyűjét vagy húrját, és azt rezgésbe hozza. Ezen kívül meghatározza a tempót is, amely a lélek és a test természetes ritmusát szabályozza. Mindkettő – a rezgés és a ritmus – attól függ, hogyan hozza a temperamentum életünk különböző elemeit – érzéseinket, értelmünket, akaratunkat – egymással összefüggésbe, vagy másként kifejezve: hogyan játszik ezen a hangszeren. Ahogy a nagy zeneműveket kevés hangjegy segítségével, csupán ezek egymáshoz való viszonyának változtatásával komponálják, ugyanúgy a különböző temperamentumok a lélek különböző alaphangjaiból állnak össze, amelyek végtelen sok variációban hozhatók összefüggésbe egymással.

A „temperamentum” szó eléggé ismert; többé-kevésbé mindannyian tudjuk, mit jelent. Mégis, mielőtt a különböző temperamentumokat egyenként pontosabb vizsgálat alá vetnénk, nézzük meg közelebbről magát a szót:

A temperamentum szó latin eredetű, és „helyes keverék”-et jelent, a mi esetünkben a testnedvek keverékét. Ez arra a régi orvosi elképzelésre utal, amely szerint a test négyféle folyadékot, nedvet tartalmaz: nevezetesen vért (sanguis), sárga epét (cholos), fekete epét (melancholos) és nyálat vagy nyákot (phlegma). Úgy vélték, hogy az emberek temperamentumbeli különbségei ezeknek a nedveknek a különböző keverékétől függnek A temperamentumokat négy típusra osztották attól függően, hogy a négy nedv melyike van túlsúlyban. Ennek megfelelően nevezték el a temperamentumokat is:

szangvinikus: vérmes, meleg, eleven;

melankolikus: sötét, komor;

kolerikus: forró, heves;

flegmatikus: hűvös, lassú, lomha.

Ez a felfogás természetesen már régen elégtelennek bizonyult. Nem hisszük, hogy a temperamentumok a testnedvektől, vagy testünk bármely más részétől függnének A megnevezések azonban megmaradtak, és így a négy típus is.

Most már csak az a kérdés, hogy valójában mire gondolunk, amikor a temperamentumról és a különböző temperamentumokról beszélünk?

Egyesek így válaszolnának: „Temperamentumon a lélek veleszületett alkatát értjük, amely attól függ, hogy a három életelem melyike uralkodik a többi felett” Ez a meghatározás az egyéniségek hármas felosztásán alapul: impulzív megfontolt, akaraterős.

Tulajdonképpen nincs nyomós érv az előbbi meghatározással szemben. Szakít a temperamentumokkal kapcsolatos hagyományos tannal, ugyanakkor a megszokott kifejezésekhez valami idegenszerűt illeszt. Szakít a négy típus klasszikus megjelölésével, és helyette hármas felosztást vezet be.

A temperamentum szokásos definíciója másképpen hangzik. Figyelembe veszi ugyan a három „életelem” – érzelem, intellektus (értelem) és akarat – számos lehetséges kombinációját és keverékét, mégis ha a temperamentumról van szó, valójában nem ennek a három lehetőségnek egymáshoz való viszonyára gondolunk.

Mások úgy vélekednek, hogy a temperamentumkülönbségek attól függnek, hogyan reagál valaki a környezetéből nyert benyomásokra. A „reagál” kifejezés szó szerint visszahatást, „válasz-cselekvést” jelent. A pszichológia területén a reakció azt a lelki aktivitást, cselekvést jelenti, amelyet egy külső befolyás vagy inger kivált. Ez így azt jelentené: a temperamentum tulajdonképpen a lélek válasza környezetére.

Ez a rendkívül közvetlen válasz abból indul ki, hogy igen könnyen megfigyelhető és megérthető, mi módon szólítja meg a környezet az érzést, az intellektust és az akaratot.

Eszerint a különböző temperamentumokat a szellemnek és a léleknek azokból a különböző válaszaiból és cselekedeteiből ismerjük fel, amelyeket a környezet vált ki. Vajon az érzelem, az értelem, vagy az akarat-e az, amely elsőként és a legerősebben késztet a cselekvésre? Vajon ezek közül az erőterek közül kettő az, amelyik különösen erős befolyást gyakorol a harmadik kárára? Vagy talán mind a három egyenlő erővel reagál?

Mielőtt a különböző temperamentumok vizsgálatában tovább mennénk, egy előzetes megállapítást kell tennünk: A temperamentumfajták mennyisége egyáltalán nem mérhető. Az életben sohasem fogjuk pontosan úgy fellelni őket, mint ahogy itt leírjuk. Minden személyben a temperamentumok valamilyen keveréke alakul ki, és nincs olyan egyén, aki valamelyik temperamentum „tiszta” példája lehetne.

Egyesek azt kérdezhetik: Miért írja le akkor ezt a négyet, ha az életben így soha nem fordulnak elő, ha csak a képzeletünkben léteznek? Miért nem ír le valóságos személyeket anélkül, hogy egy rendszerbe kényszerítené őket?

A válasz így hangzik: Minden gondolkodás abból áll, hogy egyes jelenségeket vele rokon jelenségek csoportjaiba sorolunk; ezeket a csoportokat nevezzük koncepcióknak vagy fogalmaknak. A „kő” szó gyűjtőfogalma alá besoroljuk az összes követ anélkül, hogy különbséget tennénk színük, alakjuk, nagyságuk, súlyuk, keménységük vagy értékük között. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az ún. általános értelemben vett kő nem létezik. Egy koncepcióról, fogalomról van tehát szó, amely csak a képzeletünkben létezik.

Az ilyen koncepcióknak vagy elképzeléseknek mégis nagy a jelentőségük. Hozzásegítik az embert a dolgok átfogó meglátásához és – egy koncepción alapuló besorolás révén – a mindennapi életben szerzett végtelenül sokrétű benyomásnak és ezek összefüggéseinek megértéséhez. Fontoljuk csak meg egy pillanatra, hogy mi lenne akkor, ha nem lennének ilyen általános, kifejezéseink, mint ember, állat, fa, kő, víz, ló, kutya, tehén, macska... Ugyanígy érthető és hasznos számunkra, ha a személyiség sokrétű vonásait specifikus fogalmak körébe gyűjtjük, és ezeket a négy temperamentum neveivel jelöljük.

Amit itt állítok, több mint csupán elmélet: gyakorlati jelentősége van. Eleve meg kell értenünk, hogy senkiben nem található meg a temperamentumnak az a szélsőséges vagy ideális formája, ahogyan itt leírjuk. Mindannyiunkban a temperamentumok kombinációi találhatók, és senkiben sincs meg ugyanaz a kombináció. Ha például valakiről azt állítjuk, hogy szangvinikus – ezen bizonyára nem azt értjük, hogy más vonások hiányoznak belőle, hanem csak azt, hogy az ő temperamentum-keverékét a szangvinikus jelleg uralja. Pontosan ezt figyelhetjük meg a legtöbb kombináció esetében: egy uralkodó temperamentum és egy másik – vagy akár a többi három – kísérő vonásainak összjátékát. És éppen ebben rejlik a korrekció lehetősége – valódi lehetőség, ahogy azt a következőkben látni fogjuk.

A kolerikus alkat

A „kolerikus” szó – mint halottuk – abból a görög szóból származik, ami „sárga epét” jelent. Az ókorban az emberi test forró folyadékát látták benne. Következésképpen kolerikusnak a forró, gyors, aktív temperamentumot szokták nevezni.

A kolerikus természetében az akarat az uralkodó elem. Minden benyomásra az akarat reagál először. Ha a kolerikus tapasztal valamit, az azonnal valamilyen elhatározást vált ki benne, és az elhatározást általában cselekvés követi.

Ha a szangvinikus a derűs, a melankolikus a szenvedő, akkor a kolerikus a tevékeny vagy praktikus temperamentum.

Számára a szangvinikus szeretetteljes, meleg érzése egyszerűen szentimentális, a melankolikus gondos mérlegelése pedig csak hiábavaló kotlás. A kolerikus számára az élet több mint különféle hangulatok érzékelése, vagy az élet titkai feletti töprengés. Számára az élet munka és tevékenység.

 

A kolerikus temperamentum erősségei

A kolerikus akaratereje szilárd. Nincs még egy típus, amely természeténél fogva oly erősen alkalmas volna jó és szilárd jellem kialakítására.

A melankolikus és a szangvinikus típusnak egyaránt veszélyes gyengéje a passzivitásra való hajlam, amely cselekvésüket oly könnyen kiszolgáltatja a környezet befolyásának. Ez a hajlam a kolerikus természettől teljesen idegen. A kolerikus a cselekvésre van teremtve, ez legmélyebb tudatalattijából származik.

A kezdeményező erőt az adja, hogy mindig törekszik saját maga dönteni – ez a tudatos akarat biztos jele. Mindenekelőtt azokat a döntéseket akarja maga meghozni, amelyek őrá vonatkoznak. Ezen kívül azonban – amilyen gyakran csak lehetséges, szívesen dönt mások helyett is.

Láttuk, hogy a szangvinikus a maga módján aktív. Ez azonban csak kis mértékben függ akaratától, ő egyszerűen állandó mozgásban van. Tevékenysége tervszerűtlen, főleg ösztönös.

A kolerikus aktivitását ellenben az akarat irányítja: ez céltudatos aktivitás. Tudatos, jól átgondolt tervből ered, még akkor is, ha ebből néha hiányzik a nyugodt előre-megfontolás.

Míg a melankolikus minden érvet és ellenérvet megfontol, leszűr és mérlegel, és így is csak nehezen jut el a döntéshez, addig a kolerikus azonnal látja, mit kell cselekedni. Gyors felfogóképessége inkább intuíciónak, mint megfontolásnak az eredménye. Mintha egész lénye érezné, mit kell abban a pillanatban tenni. Más szavakkal ő cselekvésre van beállítva, egy pillanat alatt felfogja a helyzetet.

Ebben segítségére van még egy szerencsés adottsága: nagyfokú cselekvőképessége is. A melankolikus csak vonakodva kezd valamibe, könnyen összezavarható, bizonytalanná válik és elveszti a kivitelezéshez szükséges erőt. Ezzel szemben a kolerikus egy pillanat alatt szilárd elhatározásra jut és cselekszik, bizakodó és erős. Életéből kimarad a harc és a kétségeskedés, ez védi őt az energiavesztéstől, ami a melankolikust gyengíti. A szangvinikus is döntőképes. Állandóan határozatokat hoz, és minden újabb határozat jobbnak tűnik számára, mint a megelőző. Minden irányban ígéreteket tesz, de hiányzik belőle a cselekvőképesség. Így egész élete telve van komolyan gondolt, de befejezetlen tervekkel, be nem tartott ígéretekkel. A kolerikus azonban mindkettőre képes: határozatot is tud hozni és cselekedni is.

 

Gyakorlatias.

Cselekedeteinek célja van. Ez érvényes a melankolikusra is, sőt még fokozottabb mértékben. A kolerikus praktikus értelme azonban abban mutatkozik meg, hogy azonnal meglátja a cél eléréséhez szükséges megfelelő eszközöket. Ez a melankolikusnak rendszerint nem sikerül.

A melankolikus időt és energiát pazarol a különböző módszerek mérlegelésére, amelyek őt a célhoz vezethetik. A kolerikus ezzel szemben felismeri, hogy éppen itt és most minek kell megtörténnie. Gyakorlati, mert életét nem valami elképzelt világban éli, hanem tettre készen a realitások világában jár. Opportunista, mert a jelenben él, és ezt saját céljaira használja fel.

 

Éles elméjű.

Képzelőereje nem oly mozgékony és gazdag, mint a szangvinikusé, és nem is olyan mély, mint a melankolikusé. Elképzeléseit azonban ellenőrzése alatt tartja, és jól használja.

Energikus akarata éles, gyors gondolkodásra készteti, ám a mély gondolkodás nem tartozik a kolerikus természethez. Ö nem elméleti, hanem gyakorlati ember. Nem gondolkozik tovább, mint amennyire ez munkáját elősegíti. Gondolkodása mégis világos, mert tevékenységének mindig élesen körülhatárolt célja van, amit el is akar érni. Ez a céltudatosság élesíti értelmét. Mivel jó a megfigyelőképessége, helyesen ítéli meg az embereket és a helyzeteket. Ez a képessége is teljesen praktikus célt szolgál. Ha valaki iránt érdeklődik és megfigyeli, ezt nemcsak az emberi kapcsolat érdekében teszi – az így nyert ismereteket sokkal inkább saját előnyére használja fel.

 

Szorongatott helyzetben éber és bátor.

Mindig szilárd álláspontra helyezkedik, és nem engedi, hogy mások döntsenek helyette. Bármilyen váratlan eseménnyel kerüljön szembe, egy pillanat alatt éber, és arra állítódik be, hogy megtalálja a módját, hogyan lehet ura a helyzetnek. Ha a szorongatott helyzetből csak egyetlen kiút is van, ő azonnal meglátja azt.

A veszélyek nem ijesztik meg, inkább vonzóan hatnak rá. A kalandorok szinte kivétel nélkül kolerikusok. Számukra a biztos, egyenletes köznapi élet gyakran elviselhetetlen, mert hiányoznak belőle az izgalmak. Képesek elhagyni a barátságos otthont, a szilárd jövedelmet, a biztos életet az ismeretlen, a bizonytalan, a kétes kedvéért.

 

A kolerikus nem ijed meg a kellemetlenségektől.

Ebben találjuk legjobb vonásainak egyikét: a szokatlan állóképességet. Amíg a szangvinikus és a melankolikus gyakran lemond terveiről, ha megerőltető követelmények vagy nehézségek, akadályok merülnek fel, a kolerikus ilyesmitől soha nem veszíti el a bátorságát. Ellenkezőleg, úgy tűnik, az akadályok csak erősítik, fokozzák éles gondolkodását és vállalkozó kedvét. Bizonyos, hogy ilyen körülmények között van valami hajthatatlan magatartásában, de panaszt nem hallani tőle.

Mindent összegezve: a kolerikusból valami felvillanyozó és felfrissítés árad: igazi bajtárs.

 

A kolerikus temperamentum gyengéi

A kolerikus kemény ember.

Érzelmi élete gyengén fejlett. Kevéssé tudja magát mások helyzetébe képzelni. Az érzelemgazdagság, mindenekelőtt a testileg és lelkileg szenvedőkkel való együttérzés hiányzik belőle. Ez a hiánya ridegnek tünteti fel. Meg kell azonban említenünk a védelmére, hogy saját magával ugyanolyan kemény, mint másokkal.

Egész természete nyers; mondhatni vastagbőrű. Az élet gyengéd és érzelmes oldalát egyszerűen nem érti. Ezért az érzékeny és szelíd embereket is keményen kezeli. Érzelmességre nincs szüksége, ezt szentimentális értelmetlenségnek tartja.

 

Viharos és heves.

A kolerikust már az ókorban is hirtelen haragúnak írták le. Ahogyan a szangvinikus, ő is képes a dühöngésre, mégpedig hevesebben, mint amaz. Szenvedélyében olyasmit is tehet, amiből később nehézségei származhatnak.

Ellentétben a szangvinikussal, ő csak nehezen tud bocsánatot kérni. Gyakran önfejű és hajthatatlan.

 

Túlságosan öntudatos.

A kolerikus azért válik annyira öntudatossá, mert céljait szinte mindig eléri. Ilyenkor úgy véli, tervei azért valósultak meg, mert jobbak, mint másokéi.

Rendszerint azonban nem annyira terveinek köszönhető a siker, mint inkább támadókedvének, makacsságának és gátlástalanságának, amivel végrehajtja azokat. Ő maga azonban úgy véli, hogy másoknál jobban ismerte fel a helyzetet. Annak is tudatában van, hogy rendelkezik a megvalósításhoz szükséges energiával. Ez a biztonság nagyon megerősíti önbizalmát.

 

Gőgös és uralomvágyó.

Ha azt látja, hogy mások kénytelenek feladni céljaikat, talán egy hiba miatt, talán mert akadályok és nehézségek támadtak, akkor hamar abba a kísértésbe esik, hogy lenézze őket. Ez a megvetés hatalmaskodóvá teheti. Állandó tettvágya ösztönösen arra készteti, hogy másokat arra szorítson, hogy az ő kívánságai szerint cselekedjenek. Mivel csak ritkán fordít időt és türelmet a többiek meggyőzésére, elvárja tőlük, hogy terveit azonnal fogadják el. Azért érzi magát erre feljogosítva, mert titokban nem bízik képességeikben.

Véleménye szerint csak hasznos lehet nekik, ha kényszeríti őket egy értelmes javaslat követésére. Más embereket csak eszköznek tekint, elsősorban saját maga és tervei céljaira. Csak addig érdeklődik irántuk, míg hasznosak számára. Ezt követően semmibe veszi őket.

 

Általában ügyes.

Ez a vonása összefügg cselekvési szenvedélyével. Számára a helyes magatartásnál fontosabb, hogy valamit elvégezzen, terveit valóra váltsa. Ezért – céljai elérése érdekében – gyakran nem nagyon válogat az eszközökben. E szólásmondással: „A cél szentesíti az eszközt” – teljes mértékben egyetért.

 

Bosszúvágyó.

A melankolikushoz hasonlóan a kolerikus sem felejti el könnyen a sértést, vagy az igazságtalanságot. Amíg azonban a melankolikus rágódik rajta, a kolerikus cselekvésre, vagyis bosszúra érez ösztönzést. Mint mindenhez, a bosszúhoz is terve van. Minthogy kitartó, előbb vagy utóbb sikerül is a bosszúja.

 

Mint bűnöző, veszélyes.

Ha a kolerikus helytelen útra tér, rendszerint nagyot bukik. A szangvinikusnak még bűneiben is van valami megható és megbocsátható. A melankolikus elsősorban a titkos bűnök felé hajlik. Még nyilvános bűnözés esetén is megtart valamit tartózkodó természetéből. Ha azonban a kolerikus bűnbe és bűnözésbe keveredik, hideg, harcias bűnözővé válik. Céltudatos és vakmerő, a társadalom számára rendkívül veszélyes, mert semmi sem tartja vissza attól, hogy célját elérje.

 

Mindenestől prózai lélek.

A szangvinikusnak és a melankolikusnak van költői vénája; mindkettő a maga módján érzékeny az élet gazdag változatosságára. A kolerikus azonban kevéssé figyel az élet finom részleteire. Számára csak a hasznosnak van értéke. Emelkedett hangulat, öröm a mindennapok egyhangúságában, mások szíves jóindulata – mindezek nem jelentenek számára semmit. Még kevésbé képes arra, hogy ő maga ilyen érzéseket ébresszen.

A kolerikus tagadhatatlanul hasznos tagja a családnak és a társadalomnak, azonban fárasztó és nehezen lehet neki eleget tenni. Száraz, hűvös, részrehajló és szűklátókörű. Saját tervein és gondolatain kívül nem érdekli senki és semmi.

 

Útmutatás lelkészeknek és lelkigondozóknak

A kolerikus azok közé az emberek közé tartozik, akiknek érdeklődését csak nehezen lehet felkelteni a vallás iránt. Azok tömegében, akiknek az életéből a vallás kimarad, bizonyára a kolerikusok képezik a legnagyobb csoportot. A kolerikus a vallást hamar félreteszi mint merő érzelgősséget. „Nőknek és gyerekeknek való” – mondja az ő nyers és meggondolatlan stílusában. Az igehirdetés ritkán éri el, mert nehezen lehet rávenni, hogy elmenjen az Ige hallgatására. A templombajárást merő időpocsékolásnak tekinti. Untatja, hogy oly sokáig csendben kell ülnie, és egy teljes órát olyan dolgokról való elmélkedéssel kell tölteni, amelyeknek semmi közük a gyakorlati élethez. Nem is megy gyakrabban, mint azt a keresztény szokás és illendőség megkívánja.

Isten különös kegyelme, hogy nem csak a prédikáció lehet a megváltás eszköze. Az az Ige is az üdvöt szolgálja, amit a hivő gyülekezet szól. A szellemmel teljes közösség bizonyságtétele Krisztusról mindig képes volt bűnösöket bűnbánatra és megtérésre vezetni. És nem csak egyedül ez. Az Úr az „eleven Igét” is a megmentés eszközeként használja – nevezetesen azt az Igét, amely a hivők életében jut kifejezésre. „Az élet volt az emberek világossága” – hangzik a János evangéliumában (1,4).

Jézus mondja: „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5,16). Itt Jézus nemcsak arra az Igére hivatkozik, amely a tanítványokban él, hanem arra is, amit ők életükben gyakorolnak, megélnek. Ez az az Ige, amely a tanítványok körében látható és hallható módon is kifejezésre jut.

A kolerikust az evangélizációnak ezzel a módjával lehet megnyerni. Mivel ő realista, csak realitásokat ismer el. Ez az oka annak, hogy nincs, akit könnyebben meg lehet győzni a gyakorlati kereszténységről, mint éppen őt. Mély benyomással vannak rá az élő hitű keresztény életéből fakadó mindennapi jó tettek. Ha egy kolerikus kereszténnyé lesz, akkor ez a lépése teljes és egész. Felemás intézkedések nála nincsenek. Ugyanolyan gyakorlatias módon tér meg, ahogyan minden mást is tesz. Döntését késedelem és halogatás nélkül tett követi. Ekkor teljesen szakít régi életével. Itt is segítségére van veleszületett természete, mely nem engedi, hogy bármiben is kontárkodjék.

A kényelemszeretet nem akadályozza. Mihelyt világossá válik előtte, mit is jelent a megtérés, azonnal szakít régi bűneivel és régi társaival. Természetes adottsága van erőteljes keresztén személyiség kialakítására. A jellem felépítésének döntő tényezője az energikus akarat Ha valakinek erős az akarata, tettei értékes célok felé irányulnak, és már nem a kedve és a hangulata, vagy a külső hatások irányítják. Az akadályok és a nehézségek nem ijesztik meg a szívós, kitartó kolerikust.

Amint energikus és komoly természete megszabadul az önző céloktól, a becsvágytól vagy személye túlbecsülésétől, és dönt az Istenért és az emberiség javáért folytatott élet mellett a kolerikusban csodálatos lehetőségek alakulnak ki a jó cél érdekében, és aktív keresztény lesz belőle.

A melankolikus gyakran passzív keresztény, akit kielégít a saját kegyessége. A kolerikus azonban a tevékeny keresztény életre törekszik. Akárhol is van, neki dolgoznia kell. Kereszténységéből hiányzik a szangvinikus szívélyessége és a melankolikus megfontolt nyugalma, de a valóságban gyökerezik. Ez az ismertetőjel nincs meg a többiekben. A kolerikusból hétköznapi keresztény lesz, olyan, amilyenre égető szükségünk van. Vasárnapi keresztényekből úgyis túlontúl sok van.

A kolerikus számára a kereszténység élet és tett Szűkszavú, és az érzelmekre nem nagyon ad. Azt azonban tudja, hogyan kell megélni a kereszténységet.

A szangvinikus is lehet aktív keresztény, de nem gyakorlatias. Különösen a kitartás adománya hiányzik belőle. A kolerikus gyakorlatias és kitartó. Általában hamar válik munkatárssá. Józan értelmével igazságosan és előítélet nélkül ítéli meg az embereket és a körülményeket tudja, mit kell tenni és hogyan.

A kolerikus nem csak maga tevékeny, hanem másokat is tettre ösztönöz. Mint kereszténynek különös adottsága van arra, hogy másokat munkára bírjon. Ha uralmi vágya és erőszakossága már megfékeződött és kontroll alá került, különleges adottságai igazán hasznossá válnak. Tevékeny és megnyerő kereszténységet valósíthat meg abban a körben, ahol él és dolgozik.

Az olyan vezetők, akik maguk nem nagyon szeretnek dolgozni, és még kevésbé hagynak másokat tevékenykedni, egy ilyen tehetségtől veszélyeztetve érzik pozíciójukat. Nem értik meg a kolerikus törekvését a keresztény munkában való részvételre, hanem zaklatásnak tekintik. Különösen akkor, ha képességeit nem is akarják kihasználni. Mert ő sohasem elégszik meg azzal a kényelmes tétlenséggel, amelynek más keresztények átengedik magukat. Ha nem engedik a saját körén belül tevékenykedni, másutt válik aktívvá.

Ebben a tekintetben a lelki vezetők sok hibát követnek el, nem csak közömbösségből vagy hatalomvágyból, hanem a keresztény ítélőképesség szomorú hiánya miatt is. Az ilyen vezetők nem értékelik a kolerikus tehetségét, és figyelmen kívül hagyják a gyülekezeti munkához való jogát.

Az apostolok között Pál a kolerikus. Őt vehetjük bibliai példaként.

Feltűnő, hogy mind megtérése előtt, mind pedig azt követően milyen biztosan és céltudatosan, milyen szilárdan és hűségesen követte meggyőződését. Merész és határozott álláspontot képviselt nemcsak a gyülekezeten belül fellépő rendbontókkal és tévelygőkkel szemben, hanem azokkal a zsidókkal szemben is, akik be akartak hatolni a gyülekezeti összejövetelekre. Még Péter apostollal is szembefordult, aki Antiókhiában megvetésre méltó képmutatásban bizonyult bűnösnek (Gal 2,11-14).

Ezenkívül észrevehetjük Pál sajátos „munkadühét” is: „...sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan” – állapítja meg egy alkalommal (1Kor 15,10).

Missziói útjai során megmutatkozik praktikus természete is: nem csak abban, hogy szükségleteiről saját kezének munkájával gondoskodik, hanem abban is, ahogyan távoli országokban megtervezi térítői munkáját. Meglátszik ez az általa alapított gyülekezetek szervezésében is. Gyakran előfordult, hogy hirtelen magukra kellett hagyni őket. Ezek a gyülekezetek azonban ezt is túlélték, munkájukat folytatták, sőt tovább tudták terjeszteni a Krisztus ügyét.

Végül feltűnik, hogy Pál is ki volt téve az önhittség és a túlzott önbizalom veszélyének. Erre a gyengéjére utalva írja: „És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam.” (2Kor 12,7).

 

A kolerikus önfegyelme

A kolerikust kemény anyagból gyúrták, ezért önfegyelme is legyen kemény, szigorú és kitartó. Nincs, akinek többet kellene küzdenie azért, hogy önmagát legyőzze.

Mindenekelőtt temperamentumának heves és kíméletlen vonásait kell legyűrnie. Komoly és tudatos erőfeszítésre van szüksége, hogy megfékezze indulatos, hirtelen haragját. Ennek a leghatásosabb eszköze, ha minden kitörés után bocsánatot kér. Ez a kolerikus számára nagyobb megalázkodás, mint például a szangvinikus számára. De éppen így tanulhatja meg a legbiztosabban, hogyan tartsa sakkban heves és tapintatlan természetét.

Ez az önnevelés egyszersmind a legjobb védelem is lesz a veleszületett gyűlölet és a bosszúvágy ellen.

Ugyanilyen nehéz lesz a harc túlzott önbizalma és uralomra vágyó magatartása ellen. A kolerikus ezeket a hibáit csak akkor tudja galléron ragadni, ha önként olyan feladatokat vállal magára, amelyek teljesítése közben naponta kénytelen mások vezetésére utalva dolgozni. Ekkor ismeri meg a saját fafejűségét, és ekkor tanulja meg, hogy nem mindig neki van igaza. Ha szándéka őszinte, akkor először Isten és azután az embertársai előtt térdre fog kényszerülni.

Meg kell támadnia továbbá azt a hajlamát, hogy érdeklődését csak a külső, gyakorlati érdekekre összpontosítsa. Ez a kísértés még erősebb, mint az állandó tevékenységre ösztönző természetes hajlam. Az értékes keresztény munka iránti elkötelezettség még serkenteni fogja ezt a hajlandóságát

A „Márta-lelkeknek” mindig ez a nagy próbája: nemes törekvésektől hajtva nemes, gyümölcsöző feladatokkal foglalkoznak. Ezáltal nagy a kísértés arra, hogy elhanyagolják belső életük ápolását. Könnyen találnak mentséget a Bibliával és az imádkozással töltött csendes órák elhanyagolására. Ha a kolerikus ezt a hajlamát nem támadja állandóan, kiszáradt keresztény lesz belőle, akit eláraszt a munka, mert még nem jutott el odáig, hogy az erőt „odafentről” kérje el. Csupán a maga erejére és belátására támaszkodik.

Végül a kolerikusnak fel kell vennie a harcot az ellen a belső ösztönzése ellen, hogy meglévő csoportokat szétrobbantson és újakat alapítson.

Sajátos kísértései büszkeségből és önbizalomból, kritikai szenvedélyből és az aktivitás iránti ellenállhatatlan törekvésből fakadnak. A kolerikust hamar felbosszantja, amit mások tesznek, és megkísérli munkájuk megreformálását. Ha ez sikerül, akkor minden jó. Ha azonban nem, akkor erős kísértésbe esik, hogy kövesse az ördögi tanácsot: „oszd meg és uralkodj!” Ez rendszerint könnyen sikerül is. Mindig akad ugyanis néhány szangvinikus a csoportban, akik valami újért lelkesednek. Őszinték és a szándékuk a legjobb. Nem akarnak elöljáróikkal szemben fellépni. A ravasz kolerikus azonban visszaél velük. Tudjuk, hogy a szangvinikusok kitűnő agitátorok, és így kiszolgálják a romboló munkát.

Mindezek a hajlamok kemény harcok elé állítják a kolerikust. Hatalmas erők szorongatják. A „karrier” mindig többet jelent neki, mint másnak, és az egyházi munka ragyogó alkalmat kínál a felemelkedéshez. Csak akkor talál kiutat ezekből a nehézségekből, ha megtanul megalázkodni Isten hatalmas keze alatt.

Igen, a kolerikus életében hatalmas erők vesznek részt a játszmában. Forradalmár szellemmel született, és könnyen fellázad Isten és emberek ellen. Azonban a legvadabb csikókból lesznek a legjobb lovak, ha sikerül megszelídíteni őket.

 

A lelki alkat jelentősége

Tévedés úgy vélekedni, hogy lelki alkatunkat a maga tiszta formájában meg kellene tartani, vagy ki kellene irtani. Sokkal inkább nevelésére, átalakítására és megszentelésére kell törekedni.

Azonban mint más hasonló törekvések esetében, a temperamentum megváltoztatására is nehéz hatásos eszközt találni. Egyes emberek tovább követik természetes hajlamaikat, mert hiábavaló dolognak tartják a küzdelmet velük született természetük ellen. Itt-ott még a Szentírást is igénybe veszik, hogy ezt az álláspontot igazolják: „elváltoztathatja-e bőrét a szerecsen, és a párduc az ő foltosságát?” (Jer 13,23). Aki azonban ehhez a véleményhez ragaszkodik, nem maradhat sokáig következetes. Még az ilyen ember is gyakran érzi a kényszert, hogy felvegye a harcot legrosszabb temperamentum kitörései ellen.

Mások ezzel ellentétes szélsőséget képviselnek, ha felismerik magukban a szerencsétlen és nemkívánatos vonásokat. Ők azok, akik gondtalanul követték temperamentumukat, és ezáltal olyan kellemetlen helyzeteket idéztek elő és olyan mély megaláztatásokat éltek át, hogy elhatározták, kiirtják személyiségüknek ezeket a vonásait.

Erre más szempont is indítékul szolgálhat. Talán ismer valakit, aki temperamentumának átalakításával elragadó, vonzó személyiséggé lett. Az illető csodálni kezdi ezt a barátját, és példaképül választja. Tudatosan vagy öntudatlanul utánozni kezdi. Ha erős az akarata, ezzel jó és szilárd jellemet alakíthat ki.

Bizonyára sok ember él közöttünk, akinek ilyen törekvései és tapasztalatai vannak, és nincs szándékomban, hogy tagadjam ennek a jellemfejlődésnek az értékét akár az egyén, akár a családja vagy a környezete szempontjából.

Szeretném azonban felhívni a figyelmet egy félreértésre, amelytől ilyen emberek szenvedhetnek. Az eredmény néha csak annyi, hogy eltorzul jellemük, és végül valóban temperamentum nélküli emberek lesznek; úgy javították ki jellemüket, hogy megszüntették saját jellegüket. Lehet, hogy az új jellem jó minőségű, de nem a sajátjuk. Azt nevetéssel elnyomták, még akkor is, ha átadták az Úrnak saját magukkal együtt. Az új jellem csak valaki másnak az utánzásából jött létre. Ez a magyarázata annak, hogy személyiségükön valami természetellenes merevség érezhető, nem látjuk felszabadultnak és boldognak őket. Megnyirbált szárnyú madárra, vagy túl rövid pórázon tartott gyermekre emlékeztetnek, akik idegenek között alig képesek arra, hogy természetesen beszéljenek és mozogjanak.

Azok az emberek, akik temperamentumukat ennyire elfojtották, állandó kényszer alatt élnek. Félnek megmutatni valódi természetüket, és nem csak eredetiségüket, hanem melegszívűségüket is elveszítik. Másokkal való érintkezésük formálissá, merevvé válik.

Ez nem jó. Aki szangvinikus, az maradjon mindig szangvinikus. Nem szabad magát arra kényszeríteni, hogy a melankolikust vagy a flegmatikust utánozza. Ne féljen attól, hogy kimutassa kedélyét, még akkor se, ha szűklátókörű emberekkel találkozik, akik nem értik meg. Beszéljen és cselekedjen nyíltan még akkor is, ha egy kifejezetten melankolikus emberrel áll szemben, akit az ő optimizmusa megbotránkoztat.

Akár beszédben, akár tettben, játék, munka vagy pihenés közben kövessük szabadon temperamentumunkat. Csak azoknak a hajlamoknak a megváltoztatására törekedjünk, amelyek az Istennel való életünk útjában állnak, és embertársaink vagy saját magunknak ártalmára vannak.

Temperamentumunk nevelése és gyakorlatoztatása során soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy senkinek sincs színtiszta temperamentuma. Minden embernél számtalan variációja lehetséges a temperamentumok összjátékának. Mindenesetre valamelyik uralkodik közöttük

Tegyük fel, hogy egy melankolikus némi kolerikus jelleget örökölt. Ha természetes hajlamát követi, a melankólia kerül túlsúlyba. Ha azonban akaratával és értelmével elnyomja ennek a temperamentumnak a kellemetlen megnyilvánulásait, akkor jobban érvényesülhet természetének másik része, a kolerikus. Ezzel megzabolázza melankóliáját anélkül, hogy természetességét elveszítené.

A fegyelmezés egészséges eszköze tehát az, ha temperamentumainkat összehangoljuk egymással. Ebben az esetben együtt fejtik ki hatásukat, és az eredmény: jól kiegyensúlyozott természet.

Az élet bonyolult. A különböző temperamentumok, egymáshoz való viszonyában is vannak veszélyek és nehézségek. Félreértjük egymást, félremagyarázzuk embertársaink viselkedését, szavait és tetteit, mert a saját álláspontunkból ítéljük meg, és nem az övéből. Nem látjuk világosan azokat az indítékokat, amelyek arra késztették, hogy így vagy úgy cselekedjék Közben a félreértések legfőbb oka a temperamentumok különbözősége.

Ha a melankolikus más temperamentumú embereket a saját álláspontjából ítél meg, esetleg olyan motívumokat tulajdonít nekik, amilyenek a valóságban nincsenek meg. A szangvinikust jellemző ingadozásokat és hirtelen magatartásváltozásait jellemhibának fogja fel. Azt mondja magában: Ha így jártam volna el, jellemtelennek nevezném magam.

A szangvinikus a melankolikust makacsnak és mogorvának tartja. Úgy véli: „ha én ilyen sokáig hallgatnék, az azt jelentené, hogy megsértettek”.

Csak akkor ítélhetünk meg igazságosan egy embert, ha megismertük és megértettük temperamentumát. Akkor nem lesz olyan szigorú a róla alkotott véleményünk, és könnyebb lesz vele érintkeznünk.

Természetesen nem arra gondolok, hogy valamilyen valóban gonosz dolgot figyelmen kívül hagyjunk vagy mentegessünk. A temperamentumok ismerete azonban segítségünkre lesz abban, hogy különbséget tegyünk: vajon gonosz szándékkal, vagy egyszerűen egy lelki alkattal állunk szemben, amely más, mint a mienk?

Az ilyen ismeret abban is a segítségünkre lehet, hogy testvéri szívvel meg tudjuk ítélni azt, ami valóban gonosz a másikban, mert belátjuk, hogy ó olyan kísértéseknek van kitéve, amelyek minket csak kevéssé gyötörnek. A flegmatikus felfedezi, hogy a szangvinikus és a kolerikus csak azért veszíti el a nyugalmát, mert alkata követeli így – ez olyan valami, ami vele nem eshetik meg. Ezzel szemben a szangvinikus és a kolerikus felismeri, hogy a melankolikus hamar válik gyanakvóvá és makaccsá, mert ilyen az alkata – ez meg velük nem eshetik meg.

A temperamentum személyiségünk része marad a bölcsőtől a koporsóig. Biztos, hogy változik minden életszakaszban – gyermekkorban, ifjúkorban, felnőttkorban és öregkorban – mégsem tűnik el soha teljesen. A velünk született temperamentum a más temperamentumokkal való keveredésben is mindig érvényesülni fog. Egész életünkben egyéniségünknek része marad.

Miért is vannak hát különböző temperamentumaink? A temperamentum teszi sajátossá személyiségünket, és megkülönböztet minden más embertől. Ez az individuális, személyhez kötött különbség, Isten tervének meghatározott része. Ez teszi életünket minden vonatkozásában sokrétűvé és gazdaggá: a házasságban, a családban, a barátságban, a társadalomban és a keresztyének körében. Az emberi élet szebb és teljesebb azáltal, hogy a különböző temperamentumok kiegészítik egymást, és hatással vannak egymásra. Még a világtörténelemben is megvan a helyük, mindegyik hozzájárul a maga részével az egészhez. Elméletileg a temperamentumok szerepét az ókortól napjainkig így láthatjuk:

A melankolikus az az elmélyült, zseniális tanító, aki mint író vagy filozófus képes arra, hogy nagy gondolatokat megfogalmazzon és előadjon. Hiányzik azonban az akaratereje ahhoz, hogy gondolatait átülhesse a gyakorlatba.

A szangvinikus a pillanatnyilag lelkesen felkapott eszméket terjeszti szóban és írásban. Mint ragyogó hírverő népszerűvé teszi ezeket az emberek között, de ő sem képes arra, hogy valóra váltsa eszméit.

A kolerikus azonban beveti energiáját és praktikus gondolkodását, hogy a gondolatot tetté alakítsa. Ha a siker csupán az akaraterőtől függne, minden terv megvalósulhatna. De az ó szelleme túlságosan behatárolt, célkitűzései nagyon szűk keretek között mozognak, és túlontúl összefüggnek a saját törekvéseivel, ezért ha nagy problémákhoz nyúl, azok túlnőnek rajta.

A flegmatikus az, aki tiszta, átható intellektusával, kiegyensúlyozott érzelemvilágával és hajthatatlan kitartásával a vállalkozást szerencsés befejezéshez juttatja.

Különös, hogy a gondolkodó és kevéssé gyakorlatias melankolikus gondolja ki a nagy műveket, és a nyugodt, rest flegmatikus oldja meg a nehézségeket –, ha már a többiek mindent feladtak. Nyilvánvalóan ez az oka annak, hogy a legnagyobb államférfiak és vezérek flegmatikusok voltak, azonban a nagy filozófusok, írók és művészek nagy része a melankolikusok közül került ki.

 

Minden Isten dicsőségére teremtetett. A temperamentumok is. Gazdagítják és színesítik az életet, amelyből egyszer – ha minden beteljesedett – felépül Krisztus Teste. Ahogyan az égen a csillagok tündökölnek, ahogy a reggeli napsütésben a harmatcsepp a szivárvány minden színét tükrözi, ahogyan a madarak sokhangú énekükkel betöltik erdőinket, s a virágok színük és alakjuk sokféleségében pompáznak – úgy a személyes emberi élet, mint a legmagasabb rendű életforma minden elképzelhető módon és formában, színben és hangzásban betölti a földet.

Most még mindent beárnyékol a bűn. A legtöbb ember csak a karikatúráját nyújtja eszményi képének. Isten azonban megváltó erejével áthatol a generációkon. Amit a bűn a testünkben és lelkünkben elrontott vagy lerombolt, azt az üdvösség fogja tökéletességre juttatni – feltéve, ha megengedjük, hogy belépjen életünkbe.

Ekkor fog megtisztulni temperamentumunk is. Az új földön és az új ég alatt a megmentettek a Teremtő dicsőségét fogják visszatükrözni. Nem pontos másolatai lesznek egymásnak, hanem Isten gazdag teremtésének végtelen változatosságú sokaságaként dicsőítik Őt az örökkévalóságon át.

Akkor válik tökéletessé az isteni mestermű: minden idők megváltottainak kórusa tökéletes harmóniában egyesül az Úr dicsőségének magasztalására.

 

A melankolikus alkat

A „melankolikus” szó görög eredetű. A melancholia jelentése: fekete epe. Ezt a kifejezést a sötét, nyomasztó, borús temperamentum megjelölésére használják.

Ugyanúgy, mint a szangvinikus esetében, ezt a temperamentumot is az érzelmek uralják. Amíg azonban a szangvinikus figyelmét kifelé irányítja, és nyitott az állandóan változó benyomások felé – a melankolikus antennái befelé irányulnak. Mivel önmagába forduló gondolkozása és érzése szüntelenül aktív, csak kevés benyomást enged magába, ezeket azonban gondosan megvizsgálja és alaposan elemzi. Természetesen a szangvinikus sem vesz fel benyomásokat úgy, hogy azok képzelőerejét és gondolkodását ne érintenék. Nála azonban a gondolatok, amelyek az érzelmeket kísérik, szinte automatikusan lefutnak, és ez által velük együtt változnak. Ez a magyarázata annak, hogy a szangvinikus személy gondolkodása bizonytalan, logikátlan, ugrándozó és némelykor felületes.

Amíg a szangvinikus élvezettel befogad gyakorlatilag minden egyes benyomást, amely finoman hangolt természetére hat, addig a melankolikus bizonyos mértékben válogat közöttük. Sok minden nem érdekli, ami kívülről érkezik. Bizonyos benyomások viszont mélyen érintik és képzeletében megelevenednek. Ezek rendszerint olyanok, amelyeket önmagával hoz összefüggésbe. Mivel szomorú és borús beállítottságú, elsősorban azokat a tapasztalatokat őrzi meg emlékezetében, amelyek személyében sértik. Ezeket a benyomásokat visszaidézi, és át- meg átelemzi. Töpreng, tépelődik rajtuk, és ápolja szomorú emlékezetüket.

A szangvinikus örül a saját temperamentumának, a melankolikus szenved miatta. A szangvinikus mindent úgy vesz, ahogy jön, és ezzel megelégszik. A melankolikus valamilyen, rendszerint fájdalmas benyomással olyannyira elfoglalja magát, hogy a derűs és bátorító dolgokkal, amiknek örülhetne, csak keveset, vagy egyáltalán nem foglalkozik. Szellemi világa nemcsak sötét, hanem szűk is.

Mindent saját énjével hoz összefüggésbe. És – hogy fokozza saját szerencsétlen természetét – erősen hajlamos az ítélkezésre és a lekicsinylésre. A szangvinikus az embereket és a körülményeket olyannak veszi, amilyenek. Nem sokat törődik azzal, hogy azok bizonyos előfeltételeket kielégítenek-e vagy nem. A melankolikus típus élményeit összehasonlítja saját elképzelésének képével, vagyis hozzá méri saját követelményeihez. Mindent a gondolataiban hordott ideál alapján ítél meg.

Az eredmény kikerülhetetlen: a tapasztalat mindig elmarad az elképzelt kép mögött, így a melankolikus csalódik. A „tökéletes” keresése életének terhévé válik. Ez a keresés végül oda vezet, hogy élményeivel szemben egyre bosszúsabb és elutasítóbb lesz. Elégedetlenségei és csalódásai miatt gyanakvóan fogadja a mindennapi eseményeket.

Ennek az a következménye, hogy a jelen kevéssé érdekli. Nehéz és nyomasztó számára, s ezért amennyire lehet, egy álomvilágban keres menedéket. Így néha a múltban, néha a jövőben él, mert álomvilága itt a tökéletességig kibontakozhat. Ha a jövő felé fordul, légvárakat épít. A múlt felé nézve kellemes emlékeket hív gondolataiba, ezeket feldíszíti, idealizálja, és összehasonlítja a borús és unalmas jelennel.

 

A melankolikus temperamentum erősségei

A melankolikus természete gazdag és érzékeny.

Nemcsak finoman, hanem mélyen is érez. Ezzel magyarázható, hogy a melankolikusok között sok a nagy művész. Mindenben mély és alapos. Ebben a tulajdonságában a szangvinikus egyenes ellentéte. A felületességgel és állhatatlansággal szemben az élet minden területén ellenszenvet mutat. Amihez csak hozzáfog, azt alaposan teszi.

Mindenesetre sok dolog iránt nem érdeklődik, ezeket teljesen figyelmen kívül hagyja. Azt az ötletet vagy feladatot viszont, amit megragad, lelkiismeretesen és alaposan teljesíti. Nem meglepő tehát, hogy a melankolikusok között oly sok nagy gondolkodó és filozófus található. A melankolikust gazdag érzelmi élete és elmélyült gondolkodása különösen képessé teszi az írói vagy tudósi alkotó és intellektuális munkára. Intuíció és értelem szerencsés kapcsolatával nagy gondolatok megragadására képes.

 

Ismeri saját határait.

Ebben a vonatkozásban is kifejezetten a szangvinikus temperamentum ellentéte, aki minden iránt érdeklődik, belefog számos tervbe, és ezeket aztán félbehagyja. A melankolikus nem kísérletezik mindenfélével, de ha valamibe belekezd, azt véghez is viszi.

Röviden: dicséretre méltó ellenőrzést és önfegyelmet gyakorol maga felett. Megfontolt természete távol tartja attól, hogy életét találomra, kedve és szeszélye szerint alakítsa.

 

Hűséges.

Nem köt sok barátságot, de a meglévőkhöz ragaszkodik. Ezen a téren megint sokban különbözik a szangvinikustól, aki nyíltszívű kedvességével mindenütt barátokra talál. A melankolikus lénye gyakran inkább taszító. Pesszimizmusával, érzékenységével és önhittségével sokakat elkerget magától. De hűséges marad azokhoz az emberekhez, akik őt szeretik, s akik iránt vonzalmat érez.

Amíg a szangvinikus minden új benyomás eltéríti, úgyhogy régi barátait könnyen elfelejti, a melankolikus lelke mélyén ápolja barátságait. Az elválások a barátságokat még fontosabbá teszik számára.

Barátságaiban van valami megható. Tény, hogy ezekkel meglehetősen gyámoltalanul bánik. Töprengő természete megnehezíti számára érzelmeinek kimutatását. Ezért ezt gyakran el is mulasztja, vagy teljesen szokatlan formában teszi. Emellett van valami megkapó, megható gyöngédség az ő gyámoltalanságában, mert mindig többet érez, mint amennyit mondani vagy kifejezni képes!

 

Megbízható.

Ígéreteit és kötelezettségeit nem felejti el könnyen. Természetesen nem is tesz olyan könnyen ígéretet, mint a szangvinikus. Ellenkezőleg, ebben nagyon is tartózkodó. A túlzó, meggondolatlan beszéd visszataszítóan hat rá. Ha azonban egyszer valamit megígér, akkor annak megtartása becsületbeli ügy számára. Egy meg nem tartott ígéret sokáig, talán életének egész hátralévő részében nyomasztaná. Ezzel szemben a szangvinikus mentegetőzésekkel hamar elintézi meg nem tartott szavát.

A melankolikus minden körülmények között megbízható. A gondatlanság és a felületesség teljesen ellentétes a természetével. A munkában – akár vezető, akár beosztott – alapos; pénzügyekben, illetve családi vagy hivatásbeli ügyeinek intézésében egyaránt megfontolt. Szokásaiban, öltözködésében, vagyis mindenben gondos és rendes.

A melankolikus és a szangvinikus közötti különbséget abból is megállapíthatjuk, ha például megfigyeljük: hogyan csomagolják bőröndjüket utazás előtt.

 

A melankolikus temperamentum gyengéi

A melankolikus áldatlan módon befelé forduló természetű.

Az biztos, hogy önzőbb, mint a többi temperamentum, és hajlamos az olyan mértékű önvizsgálatra, ön-nézegetésre, amely már megbénítja akaratát és energiáit. Állandóan boncolgatja magát és lelkületet, rétegenként lebontva, mint ahogyan a hagymát hámozzuk. Végül nem marad az életében semmi egyszerűség és mesterkéletlenség, csak az örökös önanalízis.

Ez az önvizsgálat nemcsak szerencsétlenné teszi, hanem káros is. Melankolikusoknál gyakran alakul ki lelkileg beteges magatartás. Túl sokat foglalkoznak nemcsak lelkük, hanem testük állapotával is. Minden, ami őket érinti, kimagasló fontosságú számukra. Egyetlen más típus sem lesz olyan könnyen hipochonder, mint a melankolikus.

Nagyon érzékeny.

Mivel született hajlama van arra, hogy mindent magára vonatkoztasson, a melankolikus könnyen megbántódik, megsértődik és ezért felettébb bizalmatlan. „Mért mondta ezt?” – „Miért tette?” – „Mit értett ezen?” A szangvinikusnak ilyen kérdések nem sok gondot okoznak, de a melankolikus naponta kínozza magát velük. Mivel mindig lebecsülve érzi magát, ezért mások szavait és tetteit úgy értelmezi, mintha őrá értették volna. Minél gyanakvóbbá válik, annál gyakrabban talál valami sértőt. Környezete legtöbbször nem is rá gondolt, amikor a megjegyzés elhangzott vagy az az esemény megtörtént, ami őt megbántotta. Ez a bizalmatlanság nem csak szerencsétlenné teszi, hanem veszélyes is, mert elmebetegséggé fajulhat. Néha az egyik legkomolyabb elmezavarhoz, az üldözési mániához vezethet.

Nem ismer kompromisszumokat.

Biztos, hogy senki sem felejt el olyan nehezen egy sértést vagy bántást, mint a melankolikus. Ez abból ered, hagy a dolgok benne olyan mélyre hatolnak. Az nyugtalanítja a legjobban, ami személyesen érinti. Mindezeken túl ébren-álmodozásában és tépelődésében hajlamos olyan dolgok beképzelésére, amelyek nem is léteznek. Képes arra, hogy úgy belelovalja magát egy súlyos „sértés”-be, hogy az végül valóban szörnyűségessé dagad. Ha már találkoztunk melankolikus emberrel ebben a helyzetben, átélhettük, hogyan nőtt számára óriássá egy olyan csekélység, amelyen mások mosolyogtak volna. Megmozgatná az eget és a földet, hogy elégtételt kapjon azért a „méltatlan” eljárásért, amelyben része volt. Mindennek következtében nehezen bocsát meg, még akkor is, ha az érintett személy bocsánatot kér. Valószínű, hogy a sértő személlyel szemben továbbra is neheztelést táplál magában. Ezt a keserű gyökeret alig tudja kiirtani.

 

Nehéz elviselni.

Mindenekelőtt általában tartózkodó és hallgatag. Megjelenése és beszéde nyomasztóan hat Ritkán elégedett, inkább mindenben és mindenkiben csalódott. Elvárásainak senki sem felel meg. Mint tudjuk ezen felül gyanakvó, sértettnek és mellőzöttnek érzi magát, ebből nehézségek származnak, és ő rosszkedvű lesz. Bosszús, haragos, barátságtalan, és gyakran sötét és mogorva.

Nem indulatos, nem heves de, neheztelését sokáig hordozza. Mégse gondoljuk, hogy a melankolikus nem lehet dühös – nagyon is lehet. Visszatartóztatott mérge végül is hirtelen, kontrollálhatatlan hevességgel tör ki.

Pesszimista.

Mivel mindig a saját ideális mértékével mér, természetesen minden rosszat és terhelőt észrevesz. Ezzel szemben a derűset, a felvidítót nyilvánvalóan nem látja. Ha az embernek naponta van dolga egy melankolikussal, azt mondhatná: „Valóban mindig talál valamit, ami elkedvetleníti!” Életének mintha egyetlen elégtétele lenne, hogy ahol mások örömet találnak, ott ő rámutasson a komor dolgokra.

Büszke.

Mivel éles szeme van mások hibáinak felfedezésére, lenézi az embereket. Saját hibáit természetesen csak nehezen ismeri fel – ez a vonása mindannyiunkkal közös. Mégis, neki különösen nehéz. Befelé irányuló passzív természete csak nehezen tud behatolni a körülötte levő életbe, így megelégszik annak kritikájával. A melankolikusnak ez a gőgje könnyen hiúságba fordul. Reggeltől-estig saját érdemei foglalkoztatják, álmodozásaiban ezek egyre nagyobbak lesznek, ugyanakkor a kapcsolat a valóságos élettel egyre fogy.

A szangvinikus is lehet hiú, méghozzá nagyon is – ám hiúsága ártatlan és eredeti, túlzásai gyakran nevetségessé válnak. Gyerekes természete önmagában is enyhíti a hiúságot. A melankolikus azonban – mindig magabiztosan, óvatosan és visszavonulásra felkészülve – megkísérli védeni önmagát, még a saját hiúságát is, tervszerűen és céltudatosan.

Passzív természetű.

Töprengései és ábrándozásai távul tartják a valódi élettől. Többnyire álomvilágban él. A realitásokat nem sokra tartja, ezért hiányzik belőle az aktivitásra való igény. Sok időt tölt a saját maga által elképzelt világban. Ebben is egyenes ellentéte a szangvinikusnak. Amíg a jelenben él, a melankolikussal ez ritkán esik meg. Esetleg megkísérli utólag, gondolatban hatalmába keríteni a jelent. Vagy szeretné előre megragadni azáltal, hogy lefesti magának, mi fog történni. Ekkor előírja magának, hogy a megfelelő pillanatban mit is kell majd cselekedni. Ez az észjárás abból az öntudatlan érzésből fakad, hogy ő kevéssé alkalmas a gyakorlati életre. A melankolikus egész magatartásában passzív. Ritkán lesz úrrá egy összejövetel atmoszféráján, mint ahogyan ez a szangvinikusnak a maga spontán módján sikerül. A melankolikusból mind társaságban, mint az üzleti életben hiányzik a kezdeményező készség. Ő inkább társ, mint vezető.

Általában nem praktikus.

Mivel többnyire a múltban vagy a jövőben él, nem veszi észre, mit is követel tőle a jelen. A praktikus gondolkodás abból áll, hogy valaki különböző körülmények és feltételek között is meglátja és felismeri azt a helyes utat, amelyre az adott pillanatban szükség van.

Határozatlan.

Az intellektus és az érzések uralkodnak nála, de nem az akarat. Alapos és mély gondolkozása akadályozza a gyors elhatározásban. Amíg a szangvinikus és a kolerikus előtt azonnal világos, hogy mi a tennivaló, addig a melankolikus minden oldaláról, hosszasan megvizsgálja az ügyet, átgondolja az összes lehetséges következményeket, s minél több következményt fedez fel, annál nehezebbé válik számára a döntés. Így aztán gyakran elkésik azzal, amire végül elhatározta magát. Az ilyen melléfogásokat követő rossz érzés esetről-esetre határozatlanabbá teszi, s egyre jobban idegenkedni fog a gyors cselekvéstől.

Ha lehetséges, gyakran egyáltalán bele sem kezd semmibe, csak akkor cselekszik, ha elkerülhetetlen, s akkor is rendszerint nagy bizonytalansággal és csekély odaadással.

A melankolikusnak ez a bizonytalansága sikertelenné teszi a másik nemhez való viszonyát. Gazdag érzelmi élete miatt nagyon vonzónak érzi őket, mégis, a tökéletesség iránt támasztott túlzott igényei miatt nem könnyű olyan valakit találnia, aki elképzeléseinek megfelel. Ha a valós világban nem találja meg az ideálját, létrehoz magának egyet gondolatban. Talán egy ismerős nőt idealizál. Természetes azonban, hogy mint minden más férfit, őt is vonzzák a valóságos nők. Ha közeledni kezd egyhez, elveszti a bátorságát, mer attól fél, hogy eltűnik a varázs: a valódi nő nem az ő álmainak asszonya. Visszavonul tehát, mert nem akarja vállalni a házassági ajánlat kockázatát. „Ő nem az a típus, aki engem boldoggá tehet” – így fejezi ki ezt az egoizmusa.

Sok férfi marad nőtlen, csak mert melankolikus. Ők úgy vélik, hogy azért melankolikusok, mert agglegények maradtak. Általában azonban fordított az eset.

A melankolikus gyakran úgy érzi, hogy elhivatott egy különösen nehéz, ideális életfeladat ellátására.

Ezt a gondolatot az ébren-álmodás juttatja eszébe. A mindennapi élet túlságosan jelentéktelen, messze elmarad eszményei mögött. Álmaiban olyan hivatást, olyan művet fest maga elé, amely az ő mértékének megfelel. Eközben életfenntartásra vagy nyereségre nem gondol. Ellenkezőleg: munkája követeljen tőle szolgálatot, áldozatot és önmegtagadást.

Most már biztos, hogy megtalálta az igazit. Komolyan, ünnepélyesen és némi lendülettel lát hozzá a munkához. És máris eléri a legnagyobb csalódás: felfedezi, hogy ez a hivatása sem tökéletes. Itt sem kerüli el őt az élet prózája. A mindennapi áldozatban, a mindennapi szolgálatban, a mindennapi harcban nincs csillogás és varázslat: elviselhetetlenné válik. Rendszerint nem tart sokáig, míg bizonyossá lesz, hogy elhivatásában tévedett.

Útmutatás lelkészeknek és lelkigondozóknak

A melankolikus ember könnyen befolyásolható. Ha gyermek- vagy ifjúkorában érintkezésbe kerül komoly keresztényekkel, az mély benyomást hagy benne, amelyet alig lehet többé kioltani.

Az emlékek nagy hatással vannak rá. Ha keresztény környezetben él, akkor megmarad a vallás vonzásában. Az Istennel való kapcsolat, amelyet megtalált, megakadályozza őt abban, hogy a bűnben vagy a világias életvitelben a legkisebb örömét is lelje.

Azonban mindenki más, aki ragaszkodik a maga ébredési élményéhez, további előmenetelt is mutatna. Nem így a melankolikus. Senki sincs annyira kiszolgáltatva az elméleti kétségeknek, mint ő, mert természetéből folyó igénye, hogy mindennek leásson az alapjáig. Előmenetelében akadályozza kritikai szenvedélye is, hiszen a keresztények hibáit mindenki másnál élesebben látja.

Végül akadályozza a saját határozatlansága. Kiszámítja a megtérés gyakorlati hasznát, leméri az összes nehézséget, és minél többet gondolkozik, annál lehetetlenebbnek tűnik a végleges lépés. Ha azonban végül mégis megteszi, akkor ez teljes komolysággal történik. Itt is fontos szerepet játszanak mélyen gyökerező hajlamai. Istennel folytatott életének lényeges tényezője az önvizsgálat. A befelé nézés azonban vallásos töprengésekhez vezethet. Hajlamos arra, hogy a Szentírás bonyolult részeibe elmerüljön, ezáltal figyelme elterelődik a bűnről, kegyelemről szóló egyszerű bibliai kijelentésekről. Ez gyengíti lelki életét.

Saját lelkiállapota, bűnei, kemény és dacos szíve, a kegyelem szellemével szemben tanúsított ellenállása nyugtalanítják őt. Mindenki másnál könnyebben zavarja meg a félelem, hogy elkövette a megbocsáthatatlan bűnt.

Mint keresztény, valahogy komor természetű. Az életnek elsősorban a szomorú oldalát látja; kereszténységén is meglátszik ez a veleszületett komorság. Isten gondviselésében csak nehezen ismeri fel azt, ami derűs és kegyelmes. Megszokásszerűen panaszkodik és jajgat. Hálát és örömet ritkán érez, és hamar elfelejti az Úr irgalmasságát.

Nehezére esik az is, hogy különbséget tegyen természet (törvény) és kegyelem között. Sokszor saját melankóliáját helytelenül keresztényi komolyságának tekinti, és veleszületett pesszimizmusát a mennyei haza utáni vágynak fogja fel!

Amíg a szangvinikus kísértései az érzelmi területen támadnak, a melankolikus esetében ezek rendszerint gondolati jellegűek. Ő ahhoz az elvetett maghoz hasonló, amely tövisek közé esett (Mt 13,22). Bár a talaj itt mély és termékeny volt, de tele dudvával, amely a jó magot elfojtotta. Jellemző, hogy Jézus a „világi gondokat” nevezi a leggonoszabb dudvának. A szangvinikus bűnei általában nyíltan a napfényen vannak, a melankolikuséi a mélyben elrejtve. Főleg az értelmével és szellemével vétkezik, azaz kívánságaival, elképzeléseivel és gondolataival. Általában a titkos bűnök, a tisztátalanság, a beteges becsvágy, a bosszúvágy kiszolgáltatottja.

 

A melankolikus önfegyelme

A melankolikus legnagyobb gyengesége az önmagában való elmerülés. Ezzel kell felvenni a legdöntőbb harcot. Összes bűne közül ezt a legnehezebb legyőzni. Úgy követi őt, mint árnyék a fényt. Ha fölfedezi, hogy az önmegfigyelés ellen folytatott harc újra önszemlélethez vezet, visszahozhatatlanul elveszettnek érzi magát, és felismeri, hogy ez a küzdelem teljességgel felülmúlja erejét.

Ekkor, és csakis ekkor ismeri fel végre, mi szolgálja megmenekülését. Csak ekkor törik annyira össze, hogy teljesen tehetetlenül Megváltója lábaihoz veti magát. Ekkor átéli azt a csodát, amit Jézus mindig megtesz, ha önmagukkal szemben tehetetlen bűnösök hozzá fordulnak

Pál ezt így fejezi ki: „Az Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4,7.) Krisztust a szív és az értelem középpontjává tenni – ez az egyetlen módja, hogy ÉN-mániánktól foglyul ejtett lelkünk megszabaduljon a bűntől. Beteljesülésünket csak Őbenne találhatjuk meg.

Saját gondolataink harca saját gondolataink ellen hasonlít a mocsárban való elmerülés elleni harchoz. Minél jobban küszködünk, annál mélyebbre süllyedünk. Minél jobban küzd a melankolikus saját görcsös önvizsgálása ellen, annál inkább kezdenek saját maga körül forogni a gondolatai. Egyetlen menekülése, ha Megváltójához fordul, és azért imádkozik, hogy szabadítsa meg ettől a beteges gondolkodástól. A melankolikus csak akkor tudja önmagát elfelejteni, ha lelkét és szellemét Krisztus tölti be.

A megmenekülésnek ez csodája nem egy szempillantás alatt megy végbe. A harcot naponta folytatni kell. Amint a melankolikus ismét túl nagyra értékeli magát, Krisztushoz kell fordulnia, hogy tőle megújulást nyerjen.

Az után igyekeznie kell arra, hogy másoknak önzetlenül szolgáljon. Ez segítség lesz abban, hogy elterelje magától a kísértéseket. Minél jobban belemerül mások szeretetteljes szolgálatába, annál könnyebben elfelejti önmagát.

Harcolnia kell továbbá a haszontalan töprengés ellen. A tépelődés örömet szerez neki, s ezért gyakran visszaesik ebbe a régi szokásába. Meg kell tanulnia, hogy ezt bűnnek ismerje fel. Meg kell látnia, hogy a töprengés arra csábítja, hogy a valóságos életet annak minden problémájával és felelősségével együtt elálmodozza.

Fegyelemmel és gyakorlással ránevelheti magát, hogy mindennapi kis és nagy kötelességeit hűen betöltse. Nem szabad hagynia, hogy a prózai eseményektől befelhőzött mindennapok megfélemlítsék. A melankolikus, így lépésről-lépésre megtalálhatja az utat, amely visszavezet az álomvilágból a valódi életbe. Megtanulja, hogy az emlékek és a jövő légvárai helyett a jelenben éljen.

Végül fel kell vennie a harcot erős kritikusi szenvedélyével, valamint az ezzel együtt járó túlzott öntudattal. Itt is csak gyakorlással győzheti le temperamentumát. Ha a melankolikus éles, kritikus tekintetét saját hibái felé fordítja, akkor könnyebben el fogja viselni mások gyengéit, vagy az Írás szavaival: „sok vétket (fog) elfedezni”.

Így megtisztulva és önmagát legyőzve minden melankolikus értékes tagja lesz a hivő közösségnek. Természetesen sohasem válik olyan megragadón szívélyessé, mint egy szangvinikus. Ezzel szemben alapos ember, érzései és gondolatai mélyek és valódiak. Hallgatag a társalgásban soha nem veszi át a vezető szerepet, ha azonban mond valamit, akkor azt nemcsak jól átgondolja, hanem eredetiséggel és gondolati mélységgel fejezi ki, s így megfontolásra késztet.

Ha igehirdető, hiányzik belőle az a megragadó közvetlenség, amely a szangvinikus természetét jellemzi. Gondolatainak mélysége és gazdagsága, beszédének világos fogalmazása mégis lebilincsel. Mi több, prédikációjának meleg izzása van, Hallgatóiba bizalmat önt az a önuralom, amelyet érzései és értelme felett gyakorol. A szangvinikus prédikációját ez kevésbé jellemzi, jóllehet csillogó humora, találó hasonlatai igen vonzóak. A melankolikusnak talán nem lesz oly sok hallgatója, de képes arra, hogy azokat meg is tartsa.

A melankolikus keresztény nem tartozik sem az aktív, sem a vállalkozó elemek közé a gyülekezetben. Ő inkább a kitartó, megbízható vonalat képviseli. Körülötte a barátok hűséges csoportja alakul ki.

Valódi „Mária”-típus: befelé forduló, törekvő és elmélkedő. Senki sem éli az „Istenben elrejtett életet” gazdagabban, mint ő; nincs, aki jobban értse azt. A lélekelemzésre különös képessége van.

Példaként János apostolra hivatkozunk. A tanítványok között ő a melankolikus; leveleiből ez könnyen felismerhető. Az összes tanítvány közül ő volt Jézus igazságai felé a legnyitottabb – és a Úr „szerette őt”. Más evangélistákkal összehasonlítva, ő kevesebb eseményről számol be Jézus életéből. Nem az egyes részletek, hanem a központi, alapvető igazságok foglalkoztatják: Krisztus az élet, a világ világossága, Krisztus az igazság, Isten szeretetének megtestesülése, stb. Ezek a gondolatok mélyen érintik, és írásaiban újból és újból, különböző módon kifejezésre juttatja őket. Jánosban különösen erős vágyakozás élt. Ezért részesült ő a jövő titkainak kinyilatkoztatásában: a „Jelenések”-ben.

A melankolikus János volt az a tanítvány, akit a Úr szeretett. Szeretném kiemelni ezt a tényt minden melankolikus vigasztalására. Senki sem szenved annyira, mint ők. Már megállapítottuk, hogy szenvedő temperamentumuk van. Minden külső körülménytől függetlenül természetükben rejlik, hogy szenvedjenek. A melankolikus természete különösen finom és érzékeny. A szangvinikus a sértést szinte egy pillanat alatt elfelejti; a kolerikus olyan higgadt és vastagbőrű, hogy nem is veszi észre; a flegmatikus közömbösen és fölényes mosollyal megy el mellette. Csak a melankolikuson esik gyakran mély seb.

Ezen kívül ott vannak még a gondjai, amelyeket saját magának szerez azzal, hogy folytonosan vizsgálgatja és boncolgatja cselekedeteit, szavait, gondolatait, érzéseit és kívánságait. A keresztyén melankolikusnak ezek a bajai megtöbbszöröződnek, mert vette a Szentszellem világosságát, és ezért felismeri saját hibáit.

Csak egy melankolikus képes felfogni azokat a szenvedéseket, amelyeknek egy melankolikus ki van téve.

De ne feledjék, kedves barátaim: az a tanítvány, akit az Úr szeretett, melankolikus típus volt!

 

A flegmatikus alkat

A „flegmatikus” szó a görög phlegma – testnedv (takony) – szóból ered. A phlegmát nedvesen hűvösnek tartották, és úgy vélték, hogy a lustaság előidézője. Következésképpen a flegmatikus megjelölést a lassú, hűvös temperamentumra alkalmazták.

Ha a szangvinikus az örvendező, a melankolikus a szenvedő, a kolerikus a tevékeny – akkor a flegmatikus a nyugodt és a kiegyensúlyozott. A kívülről érkező benyomások sokkal harmonikusabb hatást gyakorolnak rá, mint a három másik típusra. A kolerikus emberben az akarat uralkodik, a szangvinikusban az érzések, a melankolikusban az érzések és az intellektus. A flegmatikust egyik vonás sem jellemzi különösebben.

Ő pillanatnyi helyzetét és magát az életet szerencsés kiegyensúlyozottsággal szemléli, ellentétben a többi típussal, amelyek állandó harcban állnak környezetükkel. A szangvinikus fel akar fogni minden kívülről érkezett benyomást. A melankolikus küszködik az őt körülvevő valósággal, s ezért inkább visszavonul a saját álomvilágába, ahol nincsenek ellenfelei. A kolerikus csapkod maga körül, mert állandóan arra törekszik, hogy a meglévőket megváltoztassa. A flegmatikus viszont szenvtelenül tekint az életre.

A többiek valahogyan mindig függenek a környezetüktől, csak a flegmatikus tanúsít fölényes magatartást. A minden irányból érkező benyomások egyenletesen hatnak rá, úgyhogy természete minden körülmények között megőrzi belső egyensúlyát. Ő a mindenkori hűvös és derűs szemlélő, akit nem vesznek igénybe szüntelenül a benyomások, mint a szangvinikust. A mindenkiben és mindenben jelentkező tökéletlenségek és hibák nem bosszantják, mint a melankolikust. Még kevésbé veszi a fáradságot, hogy mint a kolerikus megreformálja és megváltoztassa a dolgokat. Sztoikus nyugalmát külsőségek nem tudják megrázkódtatni. Nem érik meglepetések, soha nem érzi magát rajtakapott helyzetben, mint a szangvinikus. Őt nem rázza meg a lét diszharmóniája, mint a melankolikust, és nem ingerlik a problémák és a veszélyek, mint a kolerikust.

Még csak az ideáljai sem zavarják. Addig barkácsol rajtuk, míg kényelmesen kezelhetővé nem válnak. Ellenségeskedések nem sebzik meg felettébb. „Az ember legyen elégedett a sorsával” – mondja nyugodtan és józanul.

 

A flegmatikus temperamentum erősségei

A flegmatikus jóindulatú és összeférhető természetű.

Ebben segítségére van békeszeretete. A mindennapi életben is a nyugodt szemlélő szerepét játssza. Ha látja embertársai szűklátókörűségét és hibáit, természetesen megvan a maga véleménye –, de ezek miatt csak ritkán bosszankodik. Nem háborog és nem táplál haragot.

Természeténél fogva nem olyan jóakaratú, és környezetében még félig sem oly tevékeny és kezdeményező, mint a szangvinikus. Van azonban egy tulajdonsága, amely a mindennapi életben még értékesebb: békeszerető. Ez a vonása megegyezik a természetével. Lehetőség szerint kerüli az izgalmakat, a zajt, és nem képes felfogni, miért nyüzsögnek az emberek annyit tennivalóik körül. A társas érintkezésben nyugodt és kellemes. Rendszerint testben-lélekben kerekded és kissé esetlen. Csillapító hatást gyakorol másokra, mert a veszekedéshez mindig kettő kell. A házasságban, a munkahelyen megnyugtató hatást fejt ki, akármilyen háborgó legyen is a környezete.

Társaságban a flegmatikus nem olyan eleven, mint a szangvinikus, de nem is annyira tartózkodó és borongós, mint a melankolikus. Van benne valami szeretetreméltó és vidám, még akkor is, ha nem beszél sokat. Ellentétben az unalmas és prózai kolerikussal, ő kedélyes, kellemes és tréfálkozó. Sőt, tréfában ő az első. Az embereket és az adottságokat nyugodtabban, s ezért pontosabban szemléli, mint más, így jobban észreveszi azt, ami komikus. A szangvinikus is tréfálkozó. De rendszerint lelövi a poént, még mielőtt végigmondta volna a viccét. Nem nagy pszichológus. A melankolikus is remek viccmesélő, de ő sem igazán sikeres velük. Viccei rendszerint mesterkéltek, és az átlagos hallgatók számára csak nehezen érthetők.

A flegmatikus viccei szárazak. Nem kerít nekik hosszas bevezetést, hanem azonnal megragadja hallgatóit mind hanghordozásával, mind pedig józan és semmitmondó arcával. Csak ritkán nevet a saját viccein. Hallgatóit meglepi magával a helyzet komikumával. Anekdotáit ugyanolyan száraz és nyugodt modorban mondja el, ahogyan a mindennapi életben a munkáját is végzi. Ezzel ugyanazt a hatást éri el, mint az az előadó, akitől egy összejövetelen valami derűset és szórakoztatót várnak.

 

Nyugodt és megbízható.

Veszély esetén mindig megőrzi hidegvérét. A kolerikus magatartását veszély idején már ismerjük: azonnal cselekszik, ha bajba kerül, gyors, és a veszély elhárításában vakmerő.

Ezzel ellentétben a flegmatikus nem cselekszik azonnal. Nem, mert az ő ereje abban van, hogy még most, a veszély kellős közepén is nyugodtan szemléli a helyzetet, mérlegel és összehasonlít minden lehetőséget, hogy azután a legegyszerűbb és legbiztosabb utat válassza. A flegmatikus lélekjelenlétén és bátorságát veszély esetén ismerhetjük meg a legjobban.

Nyugalma a mindennapi életben is nagy előnyére szolgál. Időt szán arra, hogy elvégzendő feladatát alaposan átgondolja. A szangvinikus és a kolerikus itt nehézségekbe ütközik. Mindketten túlságosan hevesek – és a szangvinikus nagy összevisszaságot okozhat. A flegmatikus nyugodt marad, és mielőtt cselekedne, mindent gondosan felmér. Ezért amit cselekszik, azt jól végzi, és mindig megbízhatunk munkájában.

A barátság terén a flegmatikus nem olyan szívélyes és túláradó, mint a szangvinikus, ezzel ellentétben kitartó és hűséges. Nála soha nem adódik semmiféle meggondolatlanság, jóllehet – mint majd látni fogjuk – neki is vannak hibái.

Természete szerint nem olyan tevékeny, mint a kolerikus. Mégsem hiányzik belőle sem az energia, sem az eltökéltség, mint a melankolikusból. Képes arra, hogy határozatokat hozzon és azokat végre is hajtsa, de ezt nem teszi azonnal. Rendszerint a körülményeknek, vagy valaki másnak kell őt cselekvésre kényszerítenie. Ha azonban egyszer megmozdult, kiderül, hogy mennyire ügyes is tud lenni.

 

Gyakorlatias.

Gondolkodása nem hatol olyan mélyre, mint a melankolikusé, és nem is olyan éles, mint a kolerikusé, de nyugodtabban és nagyvonalúbban gondolkodik, mint a többiek. A melankolikusnak az érzelmei, a kolerikusnak pedig az akarata kötődik oly szorosan a gondolataihoz, hogy következtetéseik emiatt többé-kevésbé elfogultak. Mivel a flegmatikus természete hűvös és szenvtelen, gondolkozása a maga törvényei szerint szabadon működik. Más típusoknál kisebb mértékben van kitéve annak, hogy vágyai befolyásolják gondolkodását.

Ez a tulajdonsága különösen alkalmassá teszi a tudományos munkára. Természetesen nem tartozik a korszakalkotó tudósok köréhez. A társadalmi- és természettudományi területen a zseniális felfedezések általában a melankolikusok számára vannak fenntartva. Az ilyen sikerekhez ugyanis szükség van az intuíció és az elmélkedés készségének összekapcsolására.

Mégis a flegmatikusnak adatott az a képesség, hogy a melankolikus ragyogó ideáit a gyakorlatba átültesse. Józansága alkalmassá teszi arra, hogy türelmesen összeszedje a forrásadatokat, és arra is, hogy nyugodtabban analizálja a helyzetet, mint a kolerikus vagy a melankolikus.

Gyakorlatias értelme megkönnyíti számára az élethez való alkalmazkodást. Különösen alkalmas arra, hogy megállja a helyét, és vigye valamire az életben. Irtózik attól, hogy időt és energiát pocsékoljon, és attól, hogy másokhoz hasonlóan elhamarkodottságból hibákat kövessen el.

Azt állítottuk, hogy a flegmatikus nem különösebben aktív. Képességeit nem használja ki teljesen, mindenesetre nem annyira a saját érdekében, mint a kolerikus. Mégis, mások épp ezért többet nyernek az ő praktikus tudásából. A kolerikus ritkán mond vagy tesz valamit a köz érdekében – annál inkább a flegmatikus. Erre azonban fel kell kérni. Aki tanácsot vagy segítséget kér tőle, mindig nyitott fülekre talál.

Ezen a helyen szeretnék különösen rámutatni tanácsadói képességére. A szangvinikus is mindig kész a segítségre. Nem csak tanácsot ad, nála ez mindig bőségesen kéznél van, hanem követésre is ösztönzi az embereket A melankolikus saját világában él, legnagyobbrészt álomvilágban. Mivel nem képes arra, hogy magát mások helyzetébe képzelje így arra sem képes, hogy komoly tanácsot adjon nekik. A kolerikusnak meg rendszerint nincs ideje, és nem is érdeklődik olyasmi iránt, ami nem az ő saját terveit és kezdeményezéseit illeti. Ezért nem is kérnek tőle szívesen tanácsot.

A flegmatikusnak ezzel szemben nemcsak bőségesen van ideje, hanem a szükséges szellemi nyugalma is megvan ahhoz, hogy egy problémát minden oldalról megvizsgáljon.

Ezt olyan szenvtelenül és előítélet mentesen teszi, hogy képes az egészről világos képet alkotni. Ritkán követünk el hibát, ha az ő tanácsait követjük.

 

A flegmatikus temperamentum gyengéi

A flegmatikus lassú.

Semmi sem lepi meg, semmi sem indítja meg, semmi nem kelt benne csodálkozást, és nem is lelkesíti. Ő nyugodt megfigyelő marad. A mindennapokban ez a magatartás néha ingerlő. A flegmatikust nem ragadják el az érzések, legyen az öröm vagy gond, bosszúság vagy az élmények özöne. A túlfeszített helyzeteken nyugodtan – esetleg ironikus mosollyal – szemléli.

A nyugtalanságra feltűnően határozottan reagál. Ha belép egy szangvinikus melegszívűen és lelkesedve, a flegmatikus hideg lesz, mint a jég. Ha jön egy melankolikus, telve a világ nyomorúságai miatti panasszal, pesszimistán, akkor a flegmatikus optimistább mint valaha, és elviselhetetlenül gúnyolódik. Ha megjelenik a kolerikus, színültig telve tervekkel és javaslatokkal, akkor a flegmatikusnak a legnagyobb élvezet, ha lelkesedésére hideg vizet önthet. Kiegyensúlyozott gondolkodásával és éles elméjével könnyűszerrel rámutat a kolerikus ötleteinek gyengéire.

Ha a flegmatikus enged ennek a kevéssé kellemes vonásának, másokat kínzó, kellemetlen alakká válhat, aki csak annál jobban ingerli a többit, mert saját nyugalmát soha el nem veszíti. Rendkívül jól szórakozik, miközben mások dühöngve bosszankodnak.

 

Lusta.

A flegmatikus lustább mint a többiek. A szangvinikus és a kolerikus mindig tevékeny; a melankolikus nem annyira, de még mindig sokkal aktívabb, mint a flegmatikus. Ő legalább a saját gondolataival foglalkozik. Csak a flegmatikus az, aki minden erőfeszítést igyekszik elkerülni.

Természetadta adottságai ellenére senki sem gyepesedik be könnyebben, mint ő. A munkavégzésben kevesebb energia-befektetésre van szüksége, mint másoknak, mivel feladatait könnyebben megérti, jobban megtervezi és jobban kivitelezi.

 

Opportunista.

Ez a vonása arra vezethető vissza, hogy undorodik minden fáradozástól és kényelmetlenségtől. Jobban érdekli az, ami könnyen és fáradság nélkül megoldható, mint az, ami jó és igazságos. Ezért hajlamos munkája színvonalának lejjebb szállítására.

 

Mások iránt közönyös.

Sem nem kemény, sem nem brutális, mint a kolerikus, de hideg. Ha valaki segítséget kér tőle, és cselekvésre ösztönözhető, akkor barátságos és szeretetreméltó. Egyébként visszahúzódik, mert alaptermészetéhez tartozik az a vágy, hogy lehetőleg ne zavarja senki. Így biztosítja saját kényelmes életét, hogy ne kelljen törődnie mások gondjaival és bajaival.

 

Fölényes.

A flegmatikus a leginkább hajlamos a gőgös közönyre, amelyet önteltségnek is nevezhetünk. Temperamentuma kiegyensúlyozott. Csupán érdektelen megfigyelője annak, ami körülötte történik. Nyugalmával és éleslátásával minél inkább észreveszi az emberek ostobaságát, hiúságát és önzését, annál inkább kialakul benne mások megvetése. Magatartása fölényessé válik. Pontosabban: tanulmányozza az embereket, de alig érdeklődik irántuk.

A négy temperamentum hibáit az emberekkel való érintkezés során a következőképpen lehetne jellemezni:

  • a szangvinikus örül az embereknek, de hamar elfelejti őket;
  • a melankolikus bosszankodik miattuk, de meghagyja őket a rossz úton;
  • a kolerikus felhasználja az embereket saját céljaira, de azután nem törődik többé velük;
  • a flegmatikus gőgös közönnyel tanulmányozza őket

 

Útmutatás lelkészeknek és lelkigondozóknak

A flegmatikust legjobban az önigazság veszélyezteti. Élete korrekt és kiegyensúlyozott menetű, különösebb hajlam nélkül a gonoszra. Egyszerűen ízlése tartja távol olyan bűnöktől, mint a fajtalanság, a garázdálkodás, az iszákosság és a brutalitás. Mivel képes kompromisszumokat kötni ideáljaival, véleménye szerint kevés oka van arra, hogy szemrehányásokat tegyen magának. Sőt, jelentősen az erkölcsi átlag fölött érzi magát.

Az egyház iránt általában nem közömbös, érdeklődése békés természetű. Konzervatív, egyszerűen azért, mert ez az álláspont igényli a legkisebb erőfeszítést. Bár az egyház iránti érdeklődése nem nagyon aktív, sem nem különösen szívélyes, mégis van benne valamennyi veleszületett tisztelet ilyen irányban. Ha az egyház nehézségek közé kerülne, cselekvően is segítséget nyújtana.

Nem könnyű vele a keresztyén hitről beszélni. Lelkiismeretének vádjai ellen jól védi és fedezi őt önigazsága. Ezen túlmenően nyugodtan, okosan és ügyesen védi ki az „igazság kardjának” csapásait, megvédve az erkölcsről és istenfélelemről alkotott, egyedül értelmesnek tartott saját irányelveit.

A nehézségek és a gondok miatt nem szenved, mint mások, hanem elég könnyen megadja magát sorsának. Ezért nehézségek közepette nehezen éri el Isten hívása.

Fogékony a racionalizmus iránt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy belekeveredne egyházi véleménykülönbségekbe. Az ilyesmi nem egyezik lelki alkatával. Akár van egyházi vita, akár nincs, könnyen magáévá teszi az erkölcs és a hit racionalista felfogását.

Nem kifejezetten nehéz beszélgetésbe kezdeni vele Istenről. Békésnek és alkalmazkodónak mutatkozik, egyrészt, mert természeténél fogva jólelkű, másrészt, mert kerülni akar minden nézeteltérést.

Néha kényszerítve érzi magát, hogy vallásos dolgokról elmondja a véleményét, nevezetesen akkor, ha úgy találja, hogy az emberek magatartása a vallás területén egyáltalán nem korrekt. Azonban csak nehezen jön létre vele olyan beszélgetés, amely mélyebbre hatol, mint a vallásos kérdésekről folytatott vita vagy eszmecsere. Irtózik attól, hogy olyasmiről beszéljen, ami megérinthetné a lelkiismeretét. Ösztönösen érzi, hogy semmi sem fenyegeti jobban lelkének nyugalmát, mint az, ha szóhoz engedi jutni a lelkiismeretét. Ha kísérletet teszünk arra, hogy egy flegmatikussal a vallásról beszéljünk, tapasztalni fogjuk, milyen ügyesen vált beszédtémát, mihelyt attól tart, hogy lelkiismeretét felkavarhatják.

Mielőtt a flegmatikus lelki ébredésre jut, nagy nehézségeket kell legyőznie. Isten azonban tudja ezt, és képes úgy találkozni mindannyiunkkal, hogy legyőzöttként álljunk előtte.

A flegmatikus ébredése általában nyugodtabb lefolyású, mint más temperamentumoké. Itt is megmutatkozik kiegyensúlyozottsága. Ő nem fogja átélni az aggodalom és a lelki nyomorúság heves érzéseit, mint a szangvinikus. Oly sok kínzó töprengés sem fogja gyötörni, mint a melankolikust. Ébredése nem lesz oly drámai, mint a kolerikusé ellenkezőleg: csendben és észrevétlenül megy végbe. Senki sem válik oly készségesen „névtelen” keresztyénné, mint a flegmatikus, mert a lehető legkevesebb feltűnést akarja kelteni. Nyilvánvaló előtte, hogy a nyílt hitvallás nehézségekkel jár.

Ha azonban végül megnyerték őt Krisztusnak, és temperamentuma megtisztult, megnevelődött, komoly keresztyénné válik. Különösen hajlamos arra, hogy harmonikus keresztyén életet éljen, s noha sohasem lesz különösen vállalkozó kedvű, lapulni sem fog a munka elől.

Kiváló vezető lehet belőle. Ügyek intézésére senki sem alkalmasabb, mint ő. Nyugodt megfigyelő, izgalom nélkül szemléli az embereket és. a helyzeteket. Képes egy ügyet a maga összefüggéseiben áttekinteni, megérti a dolgok hátterét is, és felismeri a kibontakozás lehetőségeit. Adottsága van arra, hogy a szangvinikustól eltérően lárma és feltűnés nélkül vegyen kézbe megromlott kapcsolatokat, és helyrehozza azokat. Sohasem válik sértővé, mint olykor a kolerikus. Különböző talentumait nyugodtan és okosan éppen ott veti be a munka érdekében, ahol azokra szükség van.

Ha cselekvésre kényszerül, tevékenysége mindenekelőtt abból fog állni, hogy másokat munkára toborozzon és úgy vezesse őket, hogy érezzék a közös munka egységét. Ilyen –vezetésre kiváló adottsága van. Békés, harmonikus lénye rendkívül alkalmassá teszi arra, hogy a legkülönfélébb emberekkel bánni tudjon. Ahol egy bomlasztó egyéniség minden keresztyén testvériséget szétugraszthatna, vidámsága és higgadtsága egyesítő és gyógyító hatású.

Végül, a flegmatikus éles és nyugodt szeme látja azt a célt is, amely a szangvinikus és a kolerikus számára túlságosan távoli messzeségben van. Ők ketten ugyanis meglehetősen „rövidlátóak”. Ezzel szemben a flegmatikus képes felismerni még azokat az eszközöket is, amelyeket a cél eléréséhez alkalmazni kell. A szívósság és a kitartás összhangban van némileg lomha természetével. Amíg a célt el nem éri, nem adja fel, hanem zavartalanul folytatja a munkát, még ha a barátok jajgatnak, az ellenfelek mosolyognak is – és látszólag semmi nem halad előre.

Akár vezetők, akár nem, a flegmatikus keresztyének az egyház számára nagyon értékesek. Lényüket világosság és nyugalom jellemzi. Bennük valóban a „józanság szelleme” van (más fordításokban az önfegyelem szelleme), ahogy azt az apostol a 2Timóteus 1,7-ben írja. Sohasem veszíti el érzékét az igazi értékek iránt, és józan marad akkor is, ha mindenki más szellemileg megittasodott.

A flegmatikus és a melankolikus keresztyének együtt képezik az élő egyház szilárd magvát. Megkísérlik tartani az egyensúlyt a másik két típushoz tartozó nyugtalan elemekkel a lelkileg eleven, illetve száraz időszakokban.

 

A flegmatikus önfegyelme

A flegmatikusnak mindenekelőtt közönyössége ellen kell harcba indulnia. Ez a gyengéje, ugyanis arra csábítja, hogy ideáljaival kompromisszumokat kössön, és könnyen megelégedjék azzal, hogy önmagával szemben alacsony színtű követelményeket állítson. Ez a kísértése gyakran a hétköznapi keresztyén életben jelentkezik. Ha nem küzd ellene, akkor könnyen belesüllyed egy látszólag kifogástalan kiegyensúlyozottságba, amely mögött meghúzódnak saját bűnei: az önzés és a közöny. Más típusoknak nem sikerül oly könnyen a hivő keresztyénség látszatát kelteni még akkor is, amikor hiányzik a hit ereje és a keresztyén szellem. A lustasággal folytatott harc nem könnyű a flegmatikusnak, mert természeténél fogva megveti a vesződség minden formáját. Ezenkívül találékony szelleme gyorsan kitalál valamilyen mentséget tétlenségére. Valószínű, hogy mint keresztyén sem fog sokat változni, feltéve, ha nem kezdi el gyakorlatoztatni akaratát, hogy úrrá legyen passzivitásán.

A flegmatikusnak mindenki másnál jobban, szó szerint kell követnie Pál apostol példáját: „Megsanyargatom testemet és szolgává teszem, hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.” (1Kor 9,27).

Neki magának kell eldöntenie, mi módon győzi le testi restségét. Naponta komolyan rá kellene szánnia magát olyan feladatok végzésére, melyek rest emberek számára különösen kellemetlenek. Az ilyen gyakorlat segít abban, hogy legyőzze természetes lustaságát és erősítse akaraterejét.

A flegmatikus például keljen fel minden reggel a szükségesnél valamivel korábban, és vegyen hideg fürdőt. Mindennap végezzen otthon olyan szolgálatokat, amelyeket a többiek nem várnak el tőle. Még ha ennél szigorúbb önfegyelmet nem is szab magára, rövid idő alatt úrrá lesz testi-lelki lustaságán.

Azok a keresztyének, akik átélik az ilyen gyakorlatozás hatását, soha többé nem szakítanak vele. Az apostolhoz hasonlóan továbbra is testük fegyelmezésére fognak törekedni. Érezni fogják, hogy testi-lelki életük egyre világítóbbá válik. A fegyelmezés sikerhez segítheti a flegmatikust más irányú gyengeségei ellen vívott harcában – amilyen például a fásultság, az érzelmi ridegség és az érdektelenség.

A szeretet természetéhez tartozik, hogy a legbiztosabban úgy növekszik, ha gyakoroljuk. Ha a flegmatikus valamilyen mindennapos szeretetszolgálatba kezd, szíve lassan megnyílik, és egyre jobban észreveszi mások szükségeit és igényeit. Növekedni fog öröme is, ha ezt gyakorolván tapasztalja, mennyire túljutott már azon, hogy a saját tétlen és zavartalan életében öröme teljék. Most már érzi mások boldoggá tételének elragadó örömét. Ennek azonban kemény harc az ára. Gyakran vereséget fog szenvedni, mert erős benne a hajlam a kényelmességre. De még a vereségek is segítségére lehetnek. Megszabadítják a fölényesség érzésétől, amely éppen neki okoz sok gondot.

Ő, aki mindent távolról szemlélt, találkozott végre valakivel, aki hatalmasabb nála: találkozott Istennel, a tökéletessel, a szenttel. Istennel szemben senki sem állhat úgy, mint érdektelen szemlélő. Itt csak a menekülés és a megadás között lehet választani. A flegmatikus számára megmenekülés lesz, ha a szent Isten arcát szemléli. Isten szeme előtt megég az önigazság, a racionalizmus és az ideálokkal kötött kompromisszum.

 

Szangvinikus alkat

A „szangvinikus” szó a latin „sanguis” szóból származik, jelentése: vér. Mivel a vér az emberi test meleg folyadéka, a „szangvinikus” kifejezés a meleg, vidám, eleven temperamentumot jelöli.

A szangvinikusnak környezetével szemben erőteljes befogadó képessége van; a külső benyomások könnyen utat találnak nála az értelemhez és a szívhez. A léleknek ez a befogadóképessége azzal a ténnyel magyarázható, hogy a szangvinikus temperamentumnál az érzelmek uralkodnak A külső benyomások az ember érzelmeit keltik fel a legkönnyebben.

Amikor a szangvinikus lát vagy hall valamit, a benyomások nem az értelmét szólítják meg a legerősebben; nem merül el megfontolásokban és mérlegelésekben, még kevésbé töprengésekben. Nem hagyja, hogy a gondolkodás feltartóztassa, reagálása eredeti és gyors.

Akarata sem mozdul meg azonnal. Tapasztalatait nem váltja át elhatározásokra vagy cselekedetekre; ennek a típusnak általában nem a tevékenység a kiemelkedő jellemvonása. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szangvinikus nyugodt és csendes. Ellenkezőleg: aktív és nyugtalan, de aktivitása nem arra irányul, hogy környezetén úrrá legyen. Nyugtalansága sokkal inkább fogékony természetéből fakad. A külső benyomások gyorsan hatnak rá, de nem indítják arra, hogy meg is oldja azt, amivel szembetalálja magát.

Nyugtalansága a benyomások nagy rohamából keletkezik, amelyek nyitott, fogékony szellemébe hatolnak, de abból az indítékból is, hogy ezeknek a benyomásoknak kiszolgáltassa magát. Nem viseli el, hogy elveszítsen valamit is abból, ami nem egymásután, hanem egyszerre zúdul rá. Amíg ilyen benyomások másokat cselekvésre késztetnek vagy megfontolásra kényszerítenek, addig a szangvinikusban hangulatot keltenek, és nála ez a leglényegesebb.

Joggal nevezik ezért a szangvinikust vidámnak. Mint már láttuk, a szangvinikust tapasztalatai legtöbbször nem vezetik gondolkodáshoz vagy cselekvéshez; ő csak élvezi a benyomást, és az élvezethez különleges képessége van, mert minden esemény gyorsan és erőteljesen érinti meg.

Érzelmei gyorsan felébreszthetők. Elég egy napsugár, egy pillangó, egy kis virág, hogy örüljön, hogy boldoggá tegyék. Mindez abból származik, hogy a benyomások mindenféle mérlegelés és akadály nélkül áradnak be érzelmi életébe. Egyszerűen átadja magát a keltett hangulatoknak

Mivel sok benyomás felé nyitott, érzelmei is gyorsan változnak. Gazdag, sokrétű életet él, melyben az új benyomások állandóan elnyomják a régieket, és minden hangulattörés nélkül megy át a következőbe.

A szangvinikus elfogulatlan és közvetlen; mint egy nagy gyerek, aki hangosan gondolkozik. Szavai gyorsan és könnyen áradnak. Beszédét nem akadályozzák zavaró megfontolások, de túlságosan tudatos megtervezés vagy elhatározás sem. Szabad és fesztelen. Beszéde élénk, friss, telve van melegséggel, ami gazdag, érzékeny természetéből fakad. Hallgatóit feltüzeli, bennük a magáéhoz hasonló hangulatot kelt.

Mindannyian ismerünk embereket, akik a legközönségesebb, legjelentéktelenebb dologról úgy tudnak beszélni, hogy érdeklődést ébresztenek. Figyelmesen és teljes szívvel hallgatjuk őket. Az ilyen emberekkel szívesen beszélünk. Szinte élményt nyújtanak, még ha meglehetősen lényegtelen is az, amiről szó van. Ennek az a magyarázata, hogy a szangvinikus temperamentum megnyer minket különösen szeretetreméltó, eleven magatartásával.

A szangvinikus könnyen köt barátságokat, ismeretségeket. Mesterkéletlen, spontán és vidám természete megnyitja számára az ajtókat és a szíveket. Akár otthon, akár úton, munkában vagy pihenőidőben, szárazon és vízen mindenütt nyíltszívű, beszédes, vidám és szórakoztató.

Ugye találkoztunk már vele valahol? Talán a vonaton: mi ültünk a fülkében, jellegzetesen északi természetünknek megfelelően teljes hallgatásba burkolózva, és nem mutattunk útitársaink iránt semmiféle érdeklődést. Akkor belépett ez a vidám fickó. A sok ember között, ahol oly sok benyomás rohamozta meg, nem tudott hallgatni. Beszélt, mosolygott, nevetett – és megmelegítette szívünket. Az egész fülke szemlátomást megváltozott. Egyszerűen és természetesen ültünk ott együtt, s az idő vidáman, izgalmasan telt.

Ha egy szangvinikus jelen van, nem nagyon fogunk unatkozni! Valami mindig történik vele, és ezt ő részletesen elmeséli. Gyakran meg is lep minket. Sohasem lehet előre megmondani, mi következik. Életét nem szabályok és szokások irányítják, ezért előfordulhat, hogy ki is nézik a társaságból.

Minden benyomás felé nyitott – nem csak az örvendetes és felélénkítő, hanem ugyanígy a sötét és elbátortalanító élmények felé is. Egy kis kudarc, egy kis csalódás, zaklatás vagy sértés – mennyire elcsüggesztik és kétségbe ejtik! Gondok és kellemetlenségek között vigasztalan, a könnyek mindig közel vannak hozzá.

Mégis mindezek ellenére megmarad olyannak, amilyen; változékonynak. A következő szempillantásban történhet valami kellemes vagy mulatságos – és a könnyek elapadnak. Nevetése ismét boldog és szívből jövő. Behódol a legkülönbözőbb ellentéteknek, a legsajátosabb hangulatváltozásoknak. Ilyenkor azok, akik a szangvinikus természetet nem értik, könnyen helytelen ítéletet alkothatnak felőle. De ha egyszer megismertük változékony temperamentumát, megértjük, hogy ezek a hirtelen változások impulzív természetéből erednek.

A szangvinikus meleg érzelmű ember. Természetesen ő is elveszítheti a nyugalmát, és akkor valóban haragos. Szemei villámokat szórnak, de beszélni még ekkor is tud! Ritkán fékezi magát, is véleményét azonnal kinyilvánítja, elevenen és nyomatékosan. Nála azonban semmi sem tart felettébb sokáig, még a mérge sem. Új benyomások rohamozzák meg. Azt az embert, akire haragudott, megsajnálja, és szégyellni kezdi magát. Az ügy, ami haragjának pillanatában oly fontosnak tűnt, most már jelentéktelennek látszik, és nem is érti, hogyan tudott ilyen csekélység miatt annyira keserűvé válni. Rendszerint nem tart sokáig, míg az egészet elfelejti.

A bocsánatkérésre senki sem kész előbb, mint a szangvinikus. Pszichológiailag ez az ő gyors érzelmi változásokhoz szokott típusával magyarázható. Segítségére van ezen kívül meleg, érzékeny természete is; ha bocsánatot kér, akkor ezt valóban őszinte szívvel teszi.

A szangvinikus temperamentum erősségei

A szangvinikusnak Istentől kapott képessége van arra, hogy a jelenben éljen.

Mindannyiunknak a jelenben kellene élnünk, de ezt ritkán tesszük. Egyesek a múltban élnek, ahol az emlékek teljesen igénybe veszik, mások a jövőben, ahol megfojtják őket a gondok. Mindkét magatartás megakadályoz abban, hogy valóban teljes életünk legyen, vagyis hogy a jelenben éljünk. Nem engedjük meg, hogy a jelen benyomásai hassanak ránk, és lemondunk arról, hogy most, ebben a pillanatban cselekedjünk, mielőtt a tovatűnő alkalmak elmúlnak.

Csak Isten él teljesen a jelenben, mert Ó örökkévaló. Nincs emberi szellem, amely képes lenne felfogni, mi az örökkévalóság. Legfeljebb arról mondhatunk valamit, hogy mi nem az. Azt hiszem, Isten örökkévalósága épp azzal függ össze, hogy Ő örökké a most-ban él. Isten számára az örökkön-örökkévalóságot egyetlen jelenlegi most foglalja össze.

Ezt Jézus jelentette ki Istenről. Valami örökkévaló, valami időfeletti jellemzi Jézus egész életét, ezért élt Ó mindig teljesen a jelenben. Csak el kell olvasnunk a róla szóló különböző beszámolókat, hogy lássuk, hogy mennyire belesűrűsödik egész személyisége szavaiba és tetteibe. Akár barátaihoz szólt, akár ellenségeit feddte, mindig teljesen a jelen pillanatában élt és cselekedett.

Mi nem a jelenben élünk Talán ezért tűnik életünk annyira jelentéktelennek? Nem összpontosítjuk az energiánkat, hanem felaprózzuk. Ahelyett, hogy most élnénk és cselekednénk, részben a múlttal, részben a jövővel foglalkozunk.

A szangvinikus realista. Mindig a jelenlegi helyzet karjai közé veti magát. Ő most él.

A szangvinikus képes arra, hogy beleélje magát mások gondolataiba és érzéseibe.

Felvevőképes, együtt érző természete van. Jól tud alkalmazkodni környezetéhez. Így képes arra, hogy a társadalom minden rétegében könnyedén mozogjon. Általában szeretjük azokat az embereket, akik érdeklődnek irántunk és ügyeink iránt. Sőt, senkit sem találunk érdekesebbnek, mint aki irántunk érdeklődik

Ebben rejlik a szangvinikus ereje: teljes természetességgel helyezkedik bele embertársainak életébe és érdekeibe. Képes arra, hogy a másik emberhez őszinte melegséggel szóljon, mert az ő érzései is őszinték.

A szangvinikusnál nincs bájosabb ember. Természetes bája vonzó és mindannyiunkat meghódít. Úgy tűnik, hogy képes minden ajtót kinyitni. Mindenesetre hajlama van arra is, hogy könnyen bezárkózzon újra. Ez a hibája azonban nem kisebbíti azt a tényt, hogy megíratlan ajánlólevelet hord magánál, amely olyan lehetőségeket nyit meg előtte, amelyekért másoknak az értelem és akarat minden erejével küzdeniük kell. S ezek mégis kudarcot vallanak ott, ahol a szangvinikus bája könnyűszerrel győzelmet arat.

Nincs, akinek a természete alkalmasabb lenne arra, hogy karriert csináljon, mint az övé. Természetesen a sikeres életpálya a jellemtől is függ. A jellem azonban – mint hamarosan látni fogjuk – a szangvinikus gyengéje. Ő általában nem használja ki a nagyszerű alkalmakat, amelyeket szakadatlanul nyújt számára az élet.

A szangvinikus érzékeny és együtt érző.

Valóban elmondhatjuk róla, hogy együtt örül az örülőkkel és együtt sír a sírókkal. Méghozzá minden megerőltetés nélkül, mert ez természetes neki.

Jó dolog, ha egy boldog ember szangvinikussal találkozik. Ő nem zavarja meg a boldogságot kétkedéssel, kritikával, vagy azzal, hogy az egészet nevetségessé teszi. Minden ellenvetés nélkül megosztja a pillanatnyi örömöt. Mindannyian értékeljük azokat az embereket, akik nem keserítik meg örömünket, hanem ellenkezőleg: még növelik.

Ha valamilyen gondunk van, jólesik egy szangvinikus baráttal találkozni. Talán az, amit mond, nem különösen jelentős. De ki is mondhatna olyan szavakat, amelyek nyomasztó gondok között valóságos segítséget nyújtanának? A szangvinikus ezt ösztönösen megérzi. Ezért ő többet ad, mint szavakat: megérezteti velünk együttérzését. Van-e ennél vigasztalóbb? Ő a szívével ragadja meg azt, amit mások meg sem érthetnek, bármilyen jó szándékúak vagy okosak is.

Ezért a szangvinikus természeténél fogva is alkalmas a betegápolásra. S ha ezen kívül kitartó jellemet formál magának, senki sem képes ebben felülmúlni. Ő könnyebben ellenáll a fásultságnak, mint mások – ami tapasztalt betegápolóknál gyakori.

A szangvinikusnak született hajlama van a gyerekekkel való foglalkozásra. Ő maga is bizonyos értelemben gyermek, és az is marad egész életében. A gyerekek vonzódnak hozzá, mert egyszerű és nyílt. Mindent valóságosan átél, és ha élményeiről mesél, a gyerekeknek úgy tűnik, mintha maguk is jelen lettek volna. Ezért csüngenek rajta, bárhová is megy. Gyerekekkel senki sem foglalkozik tehetségesebben, legyen az anya vagy apa, tanító vagy alkalmazott.

A szangvinikus képes a teljes élet megélésére.

Nyitott szemmel jár; többet lát, hall és észlel, mint mások. Éles szeme van a formákhoz és a színekhez, a természethez, a művészethez, az emberekhez, az állatokhoz és a növényekhez, a nagy és a kis dolgokhoz egyaránt.

Értelme és lelke tele van folyton változó benyomásokkal. Unalomra nincs ideje. A jelenben él, és valami mindig foglalkozatja. Boldogsága onnan származik, hogy érdeklődését a kis dolgok is lebilincselik, nemcsak a nagyok. És a mindennapi élet túlnyomó részben valóban csekélységekből áll.

A szangvinikus önfegyelme

Mielőtt leírnánk, milyen értelemben kell önfegyelmet gyakorolnia a szangvinikusnak a temperamentuma miatt, tekintsük át még egyszer a temperamentumot általában, hogy világosan lássuk az ilyen fegyelem szükségességét

A temperamentumot, mint emberi természetünk részét a szellemnek kell ellenőrzése alatt tartania. Sokan nem látják be ezt az igazságot. Ezek a temperamentumot megváltoztathatatlannak tekintik Ha valaki természeténél fogva könnyen felborzolódik, úgy véli, hogy ezen nem lehet változtatni, legfeljebb utána keresztény módon bocsánatot kell kérni, és természetesen az okozott kárt megtéríteni. Ez a nézet alapjában téves. Kétségtelen, hogy a temperamentum sajátos bélyeget süt az emberre, amely a bölcsőtől a sírig elkíséri. De tudatosan iskolázni és fegyelmezni lehet és kell.

Kövessük temperamentumunkat elfogulatlanul és örömmel, de csak addig, míg nem vezet bűnbe. Mindenütt, ahol bűnre ösztönöz, nevelésre kell fogni és meg kell fékezni ugyanúgy, mint minden más természeti impulzust.

Ahogyan testünknek meg kell szentelődnie, vagyis az Úr szolgálatára oda kell szentelnünk, hogy ne egyéni elképzelés szerint a magunk hasznára vagy a magunk dicsőségére, hanem Isten dicsőségére használjuk, ugyanígy temperamentumunknak is meg kell szentelődnie. Úgy kell nevelnünk, hogy lelki életünk előmenetelére szolgáljon, Isten akarata szerint.

Ezért első feladatunk, hogy önvizsgálattal megállapítsuk, melyek temperamentumunknak azok a vonásai, amelyek keresztény életünkkel nem egyeztethetők össze. Ezután meg kell kezdeni az elszánt harcot gyengéink leküzdésére.

A hiányosságok, amelyeket egy szangvinikusnak korrigálnia kell, viszonylag könnyen felismerhetők. Hibái és fogyatékosságai – saját magán kívül – mindenki más számára nyilvánvalóak. A lelki egyensúly és a józanság hiányzik belőle. Élményei folytán gyakran annyira izgatott örömében, hogy elveszti az egyensúlyát. Életében elvész az összefüggés és a következetesség. Senkinek sincs nagyobb szüksége az önvizsgálatra, mint a szangvinikusnak.

Tekintsünk Péterre. Az apostolok között ő a szangvinikus temperamentumú. Milyen őszintén és jó szándékkal telve feddi meg Mesterét! (Mt 16,22.) Milyen melegszívűen és komolyan ígéri, hogy Jézusban soha meg nem botránkozik! Mégis néhány órával később, háromszor egymásután megesküszik, hogy Jézust soha nem is látta.

Milyen pásztori gondoskodással megy elébe ezek után Jézus Péternek! Hogyan terelgeti őt a feltámadása utáni találkozáskor! Jézus ekkor alapos önvizsgálatra készteti Pétert A tagadásnak megfelelően háromszor teszi fel neki a nyomatékos kérdést: „Simon, Jónának fia, szeretsz-e engem?” (Jn 21,15-17.) Micsoda előmenetelre segíti Pétert az önvizsgálata! Ha elolvassuk első levelét, érezhetjük: ezt olyan valaki írta, aki megtanulta önmagát megfigyelni, és megtanult szent okosságban járni. Ebben a vonatkozásban különösen a levél ötödik fejezete érdekes. Az apostol, aki ezt írta, valóban józanná és éberré lett.

A szangvinikus alapvető gyengéi, amelyekre mindenekelőtt gondosan és éberen vigyáznia kell: a megbízhatatlanság, az elnéző magatartás önmagával szemben, és a gyenge akarat. Barátságaira különös figyelmet kell fordítania. Így elkerülheti, hogy hűtlenül és fennhéjázva viselkedjék. Vigyáznia kell, hogy munkájában és egyéb kapcsolataiban emlékezzék ígéreteire, amelyeket hajlamos könnyen elfelejteni. Végül, mielőtt egy munkához hozzálát, gondolja át a problémákat és a feladatokat, nehogy az megint félbemaradjon.

A küzdelem, amelybe ezen a téren belekezd, messze meghaladja saját erejét, mivel makacs és erőteljes természeti hajlamokkal kell szembenéznie. Csak akkor fog győzni, ha megtanulja, hogy hitben harcoljon gyengéi ellen. Ebben a harcban alighanem tapasztalni fog valamit abból a mély igazságból, amelyet Jézus komor szavai így fejeznek ki: „Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és böjtöléssel.” (Mk 9,29.)

A gyenge akarat és állhatatlanság ellen mindaddig rámenős harcot kell folytatnia, míg elegendő erő össze nem gyűlt benne arra, hogy önként olyan munkát vállaljon, amely különösen alkalmas arra, hogy akaraterejét gyakorolja, és legyőzze önmagával szemben oly elnéző természetét Még Pál is beismeri: „...megsanyargatom testemet és szolgává teszem, hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek” (1Kor 9,27.) Az így nevelt lélek örvendező, értékes kereszténnyé válik. Megnyerő üdeség veszi körül. Ha temperamentumának nemkívánatos vonásait legyőzte, szeretetreméltó, nyílt természetessége jobban láthatóvá lesz. Az ilyen szangvinikus otthonában felnőttnek, gyermeknek egyaránt napsugaras az élete. Nyíltsága, sok eleven tapasztalata, gazdag kedélye, ragyogó és spontán humora a figyelem természetes középpontjává teszik Ha nincs jelen, az üresség érzése lesz úrrá; ha hazaérkezik, az egész ház élettel telik meg.

Keresztény körökben értéke felbecsülhetetlen. Olyan, mint egy friss lélegzetvétel; szívélyes, őszinte, nyílt és kezdeményezésre kész. Vele együtt lenni valóságos jótétemény. Felüdíti a szomorkodókat, megeleveníti a közömbösöket. A körülötte szétáradó derűs atmoszférában a nyugtalan Márta-lelkeket békéhez segíti. Ennél a napsütésnél valóban mindenki megmelegszik.

A szangvinikus született optimista. Mint keresztény, telve van reménységgel. Őreá a kereszténység világos oldala van hatással. A kegyelem, a kiengesztelődés, a kereszt és a vér, a reménység és a menny megragadják érzékeny lelkületét. A keresztény élet csodálatos volta lebeg szeme előtt. Nem azt látja elsősorban, hogy miből, hanem inkább azt, hogy mi végre váltott meg minket Krisztus. A kereszténység győzelmét, jövőjét és célját látja. A szangvinikus Péter a reménység apostolává lett.

 

Szangvinikus alkat gyengéi

A szangvinikus többé-kevésbé bizonytalan és felületes.

Ő ugyanis a pillanat gyermeke – ezúttal hátrányára. Annyira a jelenben él, hogy gyakran elvesznek életének összefüggései. Minden új benyomás elkergeti a megelőzőt.

Amint a pillangó virágról virágra szállong, úgy kószál benyomásokat könnyen felvevő szelleme egyik szenzációról a másikra. Mindennek addig örül, amíg az tart; ha azonban új benyomások elkergetik a régieket, akkor azokat végleg el is felejti.

Hasonló vonást mutat barátságaiban is. Kedves, szívélyes, sőt áradozó, ha egy baráttal találkozik. Az ember azt gondolná, hogy nincs is neki másik, ezért önti rá egész szeretetét erre az egyre. A következő utcasarkon azonban egy másik baráttal találkozik – s vele éppoly túláradóan viselkedik Az előzőt – úgy tűnik – elfelejtette. „Ha nem látom: elfelejtem” – ez a mondás valóban a szangvinikus szájába illik. Barátságaiban általában nem hűséges, nem is kitartó.

Ez azonban semmiképp nem jelenti azt, hogy túláradó magatartása színlelés volt. Így érzett ő abban a pillanatban. De ha az elmúlt, ugyanolyan túlzóan érez másvalaki vagy valami iránt. Egy pillanat alatt elfelejti „barátját”, de a következő találkozáskor ismét a régi szívélyességgel üdvözli.

Ugyanilyen állhatatlan a vonzalmaiban is. Érdeklődését gyorsan és erőteljesen irányítja különböző dolgok felé, ezekről általában nagyon közlékeny, és igyekszik másokat is megnyerni az ügy érdekében. Ezért remek agitátor, kiváló propagandista. Azonban mindig nyitott az új benyomások felé. Hamarosan felmerül benne egy új gondolat, és ez ugyanolyan erősen megragadja. Ekkor az előző gondolat iránt korábban érzett lelkesedése teljesen elszáll. Mindannyian találkoztunk már ezzel a típussal. Szinte minden újabb találkozáskor valami új dologtól van elragadtatva. Mindig azt gondolja, hogy ezúttal valami igen jelentős dologról van szó.

A szangvinikus munkája körében is ilyen állhatatlan. Senkinek sincs annyi félig elvégzett dolga, mint neki. Fiókjában a befejezetlen munkák tömegét találhatjuk. Ha írói tevékenységet folytat, nagy számban hevernek nála a befejezetlen kéziratok. Minden munkát buzgalommal és lelkesen kezd, hamarosan azonban új terveket kovácsol, amelyek teljesen lekötik a figyelmét. A korábbi terveket ekkor elejti.

Különösen végzetes hatású ez az ingatagsága a szerelemben. Nagyon gyorsan hatások alá kerül, meleg és érzelmes természete azonnal a forrponton van. Minden más érdeket félretol. „Az egész világon nincs még egy olyan lány”, és amit ők ketten átélnek, az rendkívüli. Rendszerint azonban nem telik sok időbe, hogy őrületes szerelme elmúljon. Meglát egy másik nőt, beleszeret ugyanolyan intenzíven és az előzőt elejti.

Megbízhatatlan.

Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet komolyan venni, vagy hogy álszent lenne; még kevésbé, hogy hazudik Nem – ő nyíltszívű és jó szándékú. Állhatatlanságában és felületességében is őszinte és naiv. Szándékosság nélkül feledkezik meg mind ígéreteiről, mind kötelezettségeiről. Ígéreteket tesz jobbra és balra, és az első pillanatban szilárdan elhatározza, hogy ezeket be is tartja. De szinte azonnal el is felejti az egészet. Talán még emlékszik hébe-hóba, de az után hiúságból vagy gyengeségből kifogásokat keres, hogy bizonyítsa: ígéreteit valóban nem tudta megtartani. Elvárja, hogy a természetéért megbocsássanak neki. Nem volt elég, hogy olyan élénk érdeklődést mutatott, sőt még ígéretet is tett? Nem elvárhatná, hogy jóakaratát tettnek ismerjék el?

A lényeg az, hogy nem lehet megbízni benne. Soha nem tudhatjuk, hogy ígéretét megtartja-e, vagy nem. Ezért nehéz vele együtt dolgozni.

A szangvinikus gyengéi miatt messze nem lesz olyan sikeres az életben, amilyen tehetsége révén lehetne. Élete és életfeladatai valószínűleg elkopnak. Minden jó szándéka és fáradhatatlan tevékenysége ellenére sokszor viszonylag haszontalan életet él, amely csupa jó, de véghez nem vitt szándékkal telik el.

Útmutatás lelkészeknek és lelkigondozóknak

A szangvinikust könnyen befolyásolja a környezete. Nem okoz nehézséget számára, hogy mások érzéseibe vagy érdeklődésébe beleélje magát. Ha egy ilyen temperamentumú ember még nem tért meg, és valódi keresztényekkel kerül érintkezésbe, gyorsan hatásuk alá kerül. Életcéljuk és viselkedésük hamar hatással lesz rá, s készségesen beleilleszkedik a keresztény környezetbe. Nem jelent számára nehézséget az sem, hogy a hivők beszélgetéseiben részt vegyen. Az énekek és mindaz, ami az istentiszteleteket vonzóvá teszi, őreá különösen erős érzelmi hatást gyakorol. Ezeken az alkalmakon meg nem tért állapotában is részt tud venni anélkül, hogy az álszentség vétkébe esne. Itt is nyíltsága és egyenessége érvényesül.

A szangvinikus számára könnyű a lelki ébredés. Isten Igéjéből elsősorban az érzelmet érintő részek szólítják meg: Isten szeretete az emberek iránt, a bűn szörnyű következményei és büntetése, s legfőképpen Jézus szenvedése és halála.

Az evangélizáción mélyen meghatódik. Megtérése hamar megtörténik, gyakran heves sírás kíséretében. Mint általában, most is közlékeny és nem rejti el érzelmeit. Fájdalmát rendszerint hamar ujjongó öröm váltja fel. Minden gyorsan és nehézségek nélkül megy végbe. Minden úgy zajlik, mint a köves helyre esett mag esetében (Mt 13,5-6; 20-21). Hamar kikelt, de gyorsan el is száradt, mivel nem volt gyökere.

Nagy hatású evangélizációk alkalmával során a szangvinikusok hamar „bevetik” magukat: „örömmel fogadják az Igét” – mint ahogy Jézus mondja. Boldogok, lelkesek, beszédesek. Mivel sajátos képességük van arra, hogy felkeltsék mások érdeklődését tapasztalataik iránt, bizonyságtételük hiteles és magával ragadó.

A szangvinikus megtérése mégis rendkívül nehéz. Felébredése viszonylag könnyen megy, de a döntő lépés megtétele nehéz. A Lukács 9,57-62-ben találkozunk néhány szangvinikus emberrel, akiken Krisztus megpróbál segíteni. Látjuk jó szándékú buzgalmukat, ugyanakkor a végérvényes döntéstől való félelmüket is. Az ilyeneknek Jézus abban segít, hogy döntésre kényszeríti őket. Nem sürgeti őket arra, hogy kövessék őt, de arra igen, hogy válasszanak. A szangvinikusoknak erre van szükségük, mert hajlamosak arra, hogy elegendőnek tartsák buzgalmukat Krisztus és a kereszténység iránt, s így az utolsó lépés elől kitérjenek.

Ha betegség, gondok és fájdalmak közepette találkozunk a szangvinikussal, a legnagyobb reményeket kelti bennünk arra nézve, hogy valóságos megtérésen ment át. Szorgalmasan olvassa az Igét, imádkozik, nincs más vágya, mint hogy Istenről beszélgethessen. Istenfélelmében annyi a komolyság és az erő, hogy úgy tűnik, valóságos változáson ment át. Amint azonban a helyzet javul, gyakran azt látjuk, hogy ő ugyanolyan világi személyiség maradt, mint azelőtt. A megtérés virágait könnyen kibontja – de gyümölcsök nélkül.

A szangvinikust megtérése után is különös nehézségek és veszélyek érhetik. Állhatatlansága az ő gonosz ellensége. Nem esik nehezére, hogy vallásos összejöveteleken keresztény legyen. Éneklés, zene, őszinte bizonyságtétel, megható történetek hamar előhozzák a könnyeit. Teljes szívvel és lélekkel vesz részt mindenben. De otthon, a mindennapi életben a legnagyobb nehézségei támadnak. A mindennapos kitartás neki nehezebb, mint másnak. Minthogy természeténél fogva állhatatlan és változékony, könnyen környezetének hatása alá kerül, és nehezére esik imádság és bibliaolvasás által Istennel szoros kapcsolatban maradnia. A kísértések elleni mindennapos harc meghaladja erejét. A vallásos összejövetelekről magával hozott jó szándékok a mindennapok során hamar elpárolognak.

Mindig valami újra vágyik Temperamentumának az állandó boldogsághoz változatosságra, és örömre van szüksége. Vidámsága elmúlik, ha életében eluralkodik az egyhangúság. Mert ha valaki csak az örömnek él, annak állandóan új szenzációkra van szüksége. Így a szangvinikus hamar megelégeli az ismert igehirdetőt. Mást akar hallgatni; az ismert módszerek elfárasztják. Ha valami újdonságról hall, azt azonnal ki is akarja próbálni.

Lelkesen kap az új tennivalók után. Ehhez azért van kedve, mert változatossággal jár. Egy baráti körben valószínűleg a legfegyelmezetlenebbek közé számít, és a vezetőnek sok vesződséget okoz. Az biztos, hogy nincs szándékában a csoport felrobbantása, mint ahogy ez a kolerikus esetében gyakori. Nem, e tekintetben egyenes és nyílt. Mégis, ha egy ravasz kolerikus szakadást tervez, a szangvinikust gyakran eszközként használja, visszaél vele.

A szangvinikusnak a beszédhez és az igehirdetéshez rendkívüli adottsága van. Gazdag érzelmi életet él, jól és szívből beszél. Kertelés nélkül kifejezi pillanatnyi gondolatait és érzéseit, magával ragadja hallgatóit. Anélkül, hogy tudná vagy akarná, az egyik pillanatban sírásra, a másikban nevetésre fakasztja őket megható szavaival.

Hamarosan azonban tudatossá válik talentuma. Ekkor állhatatlansága és változatosság utáni igénye túlzásokra ragadják. Megerőltető számára, hogy imádsággal, bibliaolvasással, elmélkedéssel készüljön fel az igehirdetésre. Rábízza magát a beszélőképességére, amivel – ha belejön – hallgatóit magával tudja ragadni. Azonban ilyen prédikációkkal saját magát és hallgatóit is kiszárítja.