2022. 05. 31 missziós út

Dátum: 
2022. május 31. 00:00
Tevékenység: 

 Újabb 2 tonna segélyszállítmány ért célba támogatók jóvoltából

Egy újabb missziós út, újabb öröm a szállítmány leszállításánál.

Nagy örömünkre Melinda többször is becsatlakozott az adományok szállításánál egy másik mikróbusszal. Nagy segítség volt egy másik autó, amit jól meg lehet pakolni, de még nagyobb segítség volt a lelki - szellemi áldás, amit személyében kaptunk. 

Még szinte ki sem pakoltuk az autókat, amikor Melinda már a gyerekek között volt. Mint tyúkanyót a csibéi, úgy vették körül a gyerekek a korábban még nem látott vendégüket. Melinda kisugárzása elegendő volt ahhoz, hogy a gyerekek pár perc alatt megszeressék, bizalmukba fogadják. Tőle nagy örömmel fogadták a lurkók a bibliai történeteket, szívesen énekeltek együtt. 

Amikor elérkezett az étkezés ideje, jól fogadták, hogy Melinda segít megmosni a kezüket, arcukat. 

Ezek a gyerekek magyarországi szemmel nézve nagyon nagy hátránnyal indulnak az életbe. Ukrajnában az oktatás nem közelíti meg az európai szintet, lesz mit bepótolniuk. Az itteni gyerekek többsége pedig még Ukrán szemmel nézve is hátrányban van. Szegény környékről származnak, nemzetiséghez tartoznak, sokaknak menekülniük kellett. Az amúgy is nehéz körülményeket a háború tovább súlyosbította. Nem könnyű ma az élet Ukrajnában!

Ilyen örömöket, mint hogy van egy kg só végre a lakásunkban, nem tudjuk mi itthon értékelni. Vagy hogy cukor is kerül az asztalra. Vagy hogy van pár liter benzin elmenni a fontos ügyeket intézni. Egy picit belekóstoltunk a Covid idején ebbe. Egy kicsit érezhető, amikor nem a kedvenc márkánk kapható éppen a boltban, vagy korlátozva van a cukor vagy liszt megvásárolható mennyisége. De ez más. Itt valódi szükségben vannak az emberek. Itt valódi hiány van. Itt valóban éheznek emberek. 

Megnyugtató érzés, amikor az ember a nagy szükség közepette segítséget kap. Igazából csak akkor tudunk értékelni bármit, ha előtte komoly hiányt szenvedtünk. Talán éppen ezért van kevés hálás, megelégedett ember a világ szerencsésebb felén. 

Itt viszont tapasztaljuk az örömöt, hogy valakiknek fontosak az itteni emberek. Hogy gondolnak rájuk a nyomorúságukban, küldenek adományokat, jönnek vendégségbe hozzájuk. 

Még korábban, Tiszabecsen a menekülttáborban tapasztaltam meg, mennyire nagy szeretettel akartak adni valamit a menekültek. Semmijük nem volt. Más házában laktak, ruhát, élemet, mindent mások adtak nekik. De szerettek volna adni valamit. Mert adni jó, jobb, mint kapni.

Rájöttem, nem azzal teszek jót, ha kimegyek a boltba hogy ne terheljem őket, hanem azzal, ha az általunk szállított kávéval ha megkínálnak, örömmel és szeretettel elfogadom. Közöttük ülve, velük együtt kávézni, a közösség kifejezése volt. Így nem csak szállító munkás lehettem, hanem embertárs a szenvedésben, sőt, barát. Aki a nehéz időben szegődik barátnak.

Most Ukrajnában tapasztalom ezt a szeretetteljes hozzáállást. Hoznak egy kávét, egy pohár vizet, egy tál ételt. Mert szeretetből adni akarnak. Mi pedig szeretettel elfogadjuk - és közben barátságok születnek.