Képek az Ukrajnai misszió életéből
Ukrajnai missziónk keretében megközelitőleg 10 naponta segélyszállítmányt viszünk Kárpátaljára.
A feladat nem itt kezdődik, és ezzel nem ér véget. Múltkori írásomban beszámoltam az előkészületekről és a kijuttatás rejtelmeiről. Most a folytatásról néhány szót:
A helyi gyülekezetek a misszió fő motorjai. A helyi segítség nélkül a segélyszállítmányok nem biztos hogy eljutnának a leginkább rászorulókhoz. Sajnos sokszor hallani rossz híreket az elindított segélyekről, ami nem a célközönséghez jut el, hanem valahol a hosszú úton eltűnik. Az általunk lebonyolított segélyezés bizonyítottan mindig a rászorulókhoz jut el.
A kijuttatott élelmiszer, higiéniai termékek, mosószer, babáknak való cuccok, gyerekruhák, babakocsik, stb. Beregszászon a missziós központba kerülnek. Ott helyi önkéntesek szortírozzák, csomagolják a rászoruló családoknak megfelelően. Folyamatosan érkeznek újabb családok éhesen, minden nélkül. Az orosz rakéták nem kímélnek senkit és semmit. Ilyenkor minden szükséges dologgal el kell látni őket, hiszen semmilyük nincs.
Az adomány többi része a már helyben elszállásolt menekültek élelmezésére kerül. Ezt a feladatot is a helyi gyülekezetek végzik. A gyülekezetek tagjai szinte napi rendszerességgel üstökben főznek és osztják ki az éhes szájaknak.
A segélyezés további része szintén rendkívül fontos, bár talán kevés szó esik róla. A pszichés terhek feldolgozása csoportos vagy egyéni beszélgetésekben, gyülekezeti alkalmakon történik. Sok és nehéz lelki teher jön elő ezeken a beszélgetéseken. Nem a megoldást tudjuk nyújtani, de együttérző közösségünk gyógyító tud lenni.
A szellemi tartalom a harmadik eleme a segítségnyújtásnak. Gyülekezetekben hetente több istentisztelet van, ahol az Istennel való kapcsolatban tud igazán gyógyulni az emberi lélek. Több gyülekezeti alkalmon vettem már részt, sok menekülttel, rászorulóval találkoztam. Sajnos sokukkal nem tudtam közvetlenül, csak tolmácson keresztül kommunikálni, mivel ők csak ukránul, én meg magyarul tudunk.
Felemelő volt részemről megtapasztalni, hogy a gyülekezetekben Isten jelenlétében lenni milyen más dimenzióba emeli fel a legnagyobb nyomorúságban lévő embert is. Istent dicsőíteni, imádni azt jelenti, hogy fölül tudok emelkedni a legsúlyosabb nehézségeimen is, rá tudom bízni magam Teremtőmre, Megváltó Krisztusomra.
Van mit tanulni tőlük!
Végezetül néhány kép ez elmúlt hetek eseményeiből:
