Kincsvadász tábori beszámoló

Ez a tábor az életemben egy olyan esemény volt, amelyet nem fogok elfelejteni és a további életemet jobb irányba változtatta.
Egészen eddig a táborig úgy gondoltam, hogy én jó hívő vagyok, mert minden este imádkozom és próbálok jobb ember lenni. De ebben a táborban rájöttem, hogy ennél sokkal többet kell tennem, hogy Isten megkegyelmezzen és a mennyországban élhessem a világi élet után következő életemet. Azt hittem, én már megtértem, de hála azoknak a csodálatos bibliaóráknak és beszélgetéseknek, a tábor vége felé megváltozott a véleményem, megértettem a megtérés szó jelentését. Már a tábor első napján volt róla szó, hogy nem az a megtérés, amit én eddig gondoltam, hogy hébe-hóba elmondok egy rég betanult imát. Elkezdtem gondolkodni ezen, meg, hogy Jézust be kell hívnom a szívembe. Az elkövetkezendő napokban hallgattam a bibliaórákat és egyre inkább vágytam arra, hogy Jézussal a szívemben élhessek. Augusztus 3. a születésnapom és azon a csodás napon megtértem, behívtam Jézust a szívembe és átadtam Neki magamat. Életem legjobb napja volt, csodásabb születésnapom még nem volt. A balatonszemesi tábor is sokat segített, de itt Pencen született meg bennem, ez a helyes döntés. Ahogy ötödik osztályban átkerültem egy Egyházi iskolába kinőtt a fa, csak nőtt és nőtt. Elkerültem Balatonszemesre, ahol a fa már megteremte a gyümölcsét. Ott voltam Pencen és a fán megérett a gyümölcs. Ez a fa mutatja megtérésem folyamatát. Persze voltak kisebb-nagyobb szünetek, de ez volt az én történetem, amit a tábornak köszönhetek nagyrészt. A gyerekeknek, a felnőtteknek, akiktől sok mindent tanultam, köszönhetem Istennek is, hiszen nem volt véletlen, hogy ilyen közösségbe kerültem. Olyan változások kerültek az eddig elég szürke napjaimba (amiktől sokkal színesebbek lettek), hogy mindennap olvasom az Újszövetséget, elolvasom az aznapi igét, reggel, este, étkezéseknél imádkozok, nap mint nap hálát adok, Isten előtt már nem vagyok szégyenlős, mindent elmondok Neki, már észreveszem a sátán próbálkozásait és nem engedek a csábításának, illetve próbálok Jézus tanítása szerint élni.
A tábor nagyon élvezetes volt. Tudniillik, hogy az Igrényi-házban aludtam, az egész családdal és még két vendég lánnyal Annával és Diával. Nagyon kedvesek voltak, sok jót tanultam tőlük. Reggel, mikor bementünk az iskolába, akkor vagy Évivel segítettem Dalmának regisztrálni, vagy a két Virággal és Diával voltam. Délelőtt volt aerobic, éneklés a sátorban, bibliaóra és korcsoportonként történő beszélgetések. Ezeken a csoportos beszélgetéseken is mindig érdeklődve figyeltem, de volt, hogy nekem is sikerült valami tanulságost mondani. Délután csapatverseny és újabb éneklés következett. Mind ezek után hazamentünk, majd este 6 órára visszaértünk az iskolába, mert olyankor kezdődött egy-egy előadás. Minden nap más-más vendégek jöttek. Miután véget ért a produkció, következett a KIFI CAFÉ, ahol többféle forró italt fogyaszthattunk és beszélgethettünk. Ezek után hazamentünk és lassan lefeküdtünk aludni. Az utolsó előtti napon KIFI CAFÉ után éjszakai túrára mentünk egy penci hegyre. Nagyon jól éreztem ott is magam, láttam egy hullócsillagot, odafelé úton énekeltünk pár keresztény éneket, mikor felértünk a hegyre páran félrevonultunk és imádkoztunk. Az utolsó nap a bibliaóra után ki lehetett menni a mikrofonhoz és elmondani a táborral kapcsolatban az érzéseinket. A többiek nagyon megható, örömteli dolgokat mondtak, hogy örömömben sírtam. A vége felé Zsófi unszolt, hogy menjek én is ki, végül is csak kimentem. A mikrofonnál még jobban potyogtak a könnyeim, jó érzés volt kiállni, mert éreztem, hogy Jézus is ott van velem, a szívemben és maga a tábor is fantasztikus volt. Délután a hegyen volt csapatverseny, amit az a csapat nyert, melyben voltam én is. Jó volt még a táborba, hogy fiatalabbakkal és idősebbekkel is egyaránt tudtam jókat beszélgetni, mindenki mindenkinek segített, akinek csak tudott, kedves volt mindenki mindenkivel, nem tett senki különbséget két ember között, nem voltak kiközösítések, mindenki szeretett mindenkit.
Annyira megszerettem ezt a közösséget, hogy szükségem van időnként arra, hogy találkozzak velük és feltöltődjek. Három havonta járni fogok Pencre ifjúsági beszélgetésre és imaházba. A beszámolóm végére hagynám a köszöneteket: köszönök mindent mindenkinek, aki ott volta táborban.

Kovács Katinka