2022. 06. 15 missziós út

 Újabb létfontosságú szállítmány jutott célba ezen a napon.

Ahogy telnek a háború napjai, egyre kevésbé látszik, mi lesz mindennek a vége. Hová fog jutni ez a konfliktus? Mi lesz a világ éhezőivel? Az energiaválsággal? Meddig fognak még naponta százak meghalni teljesen értelmetlenül? Újabban néhány média elkezdte híresztelni, hogy jön a harmadik világháború. Borzalmak, rettegés, kilátástalanság. Az emberiség nem okul a történelemből. A sátán mindig talál olyan embert, akinek beköltözik a szívébe, és a mérhetetlen gonoszságot és szenvedést véghezviszi.

Kilátástalan a helyzet. Van értelme bármi jót tenni? Mi értelme megrakni az autót, kivinni az adományokat, hogy 100 ember egy hétig ehessen, mikor ennél többeket ölnek meg naponta? Van értelme jót tenni? 

Sokan ilyen gondolatmenet mentén oda jutottak, hogy ez nem a mi háborúnk, nem a mi ügyünk. Nekünk legyen jó, a többi nem számít. Legyen olcsó élelmiszer, energia, hogy mennyien halnak meg, nem a mi dolgunk. Az együttérzés hiányát vélem fölfedezni ilyenkor. Még keresztény emberek is vannak ilyen gondolkodással. De gondoljuk kicsit tovább: nem az én feladatom belavatkozni más szenvedésébe. És ha átjön a veszedelem, és a mi házunkat bombázzák szét? És ha az én feleségem erőszakolják meg? Ha az én gyerekem ég bent a házban mert lövik és felgyújtják a támadók? Ha a gyerekemet verik agyon az utcán, akkor is azt mondom, hogy másnak ehhez semmi köze, foglalkozzon mindenki a maga bajával? Akkor sem kérek segítséget? Talán kettős mércét alkalmazok? Gondolom, hogy akkor más eredményre jutunk.

Az Úr Jézus szavai most is aktuálisak. Amit "aranyszabály" néven ismerünk sokan, az így hangzik:  Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek bánjanak! (Mt.7.12) 

Igen, mennem kell. Most is. Mert Isten szava bíztat, bátorít. Ha a legkisebbnek csak egy pohár vizet adsz, olyan, mintha Jézust vendégelted volna meg, mondja maga Jézus Krisztus. 

És milyen jó, hogy nem egyedül kell menni, ott van ismét Melinda, aki nagyon nagy segítség. Sajnos, sok más feladata miatt egy ideig nem tud jönni. De az Úr ezt is tudja, és talán lesz olyan valaki, aki beáll a helyére.

És ott van a család, aki minden ilyen alkalommal nélkülöz. A feleségemnek helyettem is helyt kell állni, de vállalja. Ez az ő szolgálata, ami nem kevesebb, mint háborús övezetbe kijutni.

Élelmiszer, üzemanyag, higiéniai termékek kerültek megint az autóba, és sikerült eljuttatni a szükségben lévőknek.

A határátlépés most nem volt olyan gördülékeny mint megszoktuk. Várakozás, kipakolni az árut a vámon, megint várakozás, míg végül az Ukrán oldalra jutottunk. De Isten kegyelme velünk volt, és minden kiérkezett. 

A gyerekek már várták Melindát. Vagy 60 gyerek ült a teremben, hogy elkezdődhessen a gyerekóra. Meglepő talán, de figyeltek. Nem volt rendbontás, érdekelte őket Istenről az üzenet. De jó!!

Ebéd következett kb 80 gyerek számára. Józsi felesége, Ilonka ismét finomat főzött az adományba kapott alapanyagokból. Milyen megható látvány 80 éhes gyerek étkezését figyelni. Csillogó szemek, mosolygós tekintetek. 

Ebéd után a  helyi gyülekezetből 18 férfival leültünk beszélgetni. Életvitelbeli kérdésekről volt szó, hogy a Biblia ad-e iránymutatást, eligazitást, esetleg utasítást a ma embere számára. Be kell látnunk újra és újra, hogy a Biblia időszerűsége semmit nem csökkent! Ma is élő és ható!

Délután istentiszteleten voltunk vendegek a helyi gyülekezetben. Áldott alkalom volt ez is.

Este, még a hazaindulás előtt elmentünk egy településre, mivel gyerektábor számára keresünk táborhelyet. Istentől azt a vezetést kaptuk, hogy egy egyhetes gyerektábort tartsunk Kárpátalján. Talán soha nem volt ennyire szükség a gyerekek számára missziós tábort tartani, mint most, ebben a nehéz helyzetben. Nehéz jó helyet találni, sok helyen a menekültek vannak elszállásolva, nincsenek rendezett viszonyok. De ha Isten akarja, meg fog valósulni ez a tábor, Urunk mindent össze tud rendezni.

Hazafelé jövet még egy helyre el kellett este mennem út közben, így hajnali háromra értem haza. Alaposan elfáradva, de szellemileg feltöltődve!

Uram, köszönöm, hogy szolgálhatok Neked!