Áttörés Tábor

Áttörés Tábor

Avagy gyerektábor a rakéták árnyékában.

Ez az első gyerektábor Beregszászon. Pontosabban a roma telepen. Áttörés. Ez a tábor neve, és valóban áttörés történt. Kitörés a romák helyzetéből, áttörés a bűnökből Isten felé.
De először is nézzük a helyszínt.
A tábor – ahogy a helyiek nevezik a fallal körülzárt gettót – jó ötezer embert jelent. Lélekszámban egy városnyi ember, szűk helyen összezsúfolva. Van főutcája, de inkább csak szorosan egymás mellett épülnek a házak, kunyhók. Mert van igaz kicsi, de vakolt ház is a többnyire omladozó, vagy be sem fejezett sárkunyhó között. Szemétszállítás, takarítás viszont nincs. Por vagy sár az van, az időjárásnak megfelelően, és rengeteg ember sűrűn egymás mellett. Ülnek a földön, állnak, járkálnak céltalanul. Ezrével a rosszul öltözött gyerekek, csecsemők. Boltok, sőt pékség is van itt. Van saját bírója a telepnek. A rendőrautó is végiggördül néha az úton, de atrocitás nem jellemző.
Nem láttam még ehhez foghatót máshol.
És ebbe a telepbe (is) özönlött az orosz támadás után sok száz menekült. Elhagyott házakba, üres szobákba, és persze a helyi gyülekezet objektumába. Igen, itt működik az Élő Isten Egyházának a helyi gyülekezete.
Kulcsár Józseffel, a gyülekezet vezetőjével fél éve találkoztam először. Segélyszállítmányt vittünk Magyarországról Kárpátaljára. Már az első találkozáskor megfogott kiváló vezetői képessége, ahogy a többi gyülekezetben folyó missziót is összefogja. Figyeltem, hogyan viseli gondját a több száz menekültnek. Hallottam történetét, hogy amikor más elmenekült az országból, ő visszament, mert az Úr azt mondta neki. És azóta szolgálja népét, országát, Isten népét, a menekülteket. És persze hat fős családját.
Mély hite nagy hatást gyakorolt rám. Hamar barátok lettünk. Amikor megtudta, hogy táborokat szervezünk a KIFI csapatával, azon volt, hogy a náluk lévő fiatalokat eljuttassa hozzánk. Ez jelenleg nem megoldható. Viszont kaptunk egy látást: szervezzünk gyerektábort ott náluk!
Sok helyszínt megnéztünk, de szabad hely nem volt sehol. A háborúból menekültekkel van tele Kárpátalja. Így maradt a kézenfekvő: az imaház területén legyen a gyerektábor!
Persze ez nem olyan egyszerű. A telep több ezer gyereke nincs szokva az ilyen rendezvényhez. Nem tudni hányan rohanják meg a lehetőséget. Nincsenek szocializálva a közösségi élethez.
Viszont évek óta folyik egy misszió a telepen. Az éhező gyerekeknek főznek az erre épített konyhán, ami az imaház területén van. Száz gyereknek szoktak főzni naponta. Ehhez jött most a menekültek ellátása is. Nem kis munka, és mindezt fizetés nélkül végzik a gyülekezet tagjai.
Az itt megforduló gyerekek megtanultak kezet mosni, rendezetten étkezni, imádságban megköszönni mindezt. Ismerik a vezetőket, és hallgatnak is rájuk. Ez jó alap egy gyerektáborhoz.

2022. július 29-én pénteken indultunk családommal Beregszászra. Vittük magunkkal a négy gyerekünket is. Az autót adománnyal jól megtömtük, ha már megyünk. Feleségem és a lányok most jöttek először Ukrajnába, és volt egy kis izgalom: milyen lesz? Hogy illeszkednek be a lányok a nagy csapat cigány gyerek közé, leginkább persze a kerekesszékes kicsi Abégélünkért aggódtunk. És hogy ne felejtsük el, háborús országba megyünk, ahol a rakéták röpködnek… Időnként légiriadó van…
De hittel és Istenbe vetett teljes bizalommal mentünk. Békességgel.

Igyekeztünk szombaton már ott lenni, mert különleges meghívást kaptunk: Az Élő Isten Egyházának több gyülekezete bemerítést tart a Latorca patakban, fönt a Kárpátokban valahol.
270 gyülekezeti tag jelezte, hogy jön a bemerítési ünnepségre. Aztán a végén vagy hatszázan lettünk. Óriási ünnepség. Igazi roma tábor! Fantasztikus élmény volt! Két helyen hatalmas üstökben főztek. A gyülekezetek a fák alatt telepedtek le, beszélgettek, Istent dicsőítő énekeket énekeltek. A gyerekek a patakban fürödtek. És mindenki mosolyog, boldog.
Mivel már tíz alkalommal hoztam segélyszállítmányt és látogattam meg gyülekezeteket, rengeteg az ismerős. Boldogan öleltük meg egymást. Micsoda kegyelem, hogy a háború alatt egy ekkora bemerítési ünnepségben lehet részünk! Nem a félelem, a kilátástalanság volt az úr ezen a napon, hanem a Kegyelem Istene!
50 ember merítkezett be ezen a napon, miután megvallották hitüket. Ötven ember!
Közülük néhányan menekültként érkeztek a háború elől. Lebombázták a házukat, nincs hová menniük. És most boldogan vallják meg hitüket.

Gyima, belső Ukrajnából érkezett feleségével és felnőtt fiúkkal. Lebombázták a házukat, úgy menekültek el, hogy semmijük nem maradt. Gyima nehéz gyerekkor után 12 éves kora óta többször volt börtönben, mint kint. Gyilkosságért is elitélték. Most az imaházba fogadta be Józsi. Teltek a hetek, hónapok. Nem mozdulnak ki sehová. Teljes káosz az életük, teljes a kilátástalanság. Többször keresték már Istent, de csak valamelyik egyház istentelen papjával találkoztak. Rajtuk keresztül nem jutottak el Istenhez. Az elmúlt hónapokban mikor ott jártam, láttam szemükben a keménységet, a teljes bezárkózást. Reménytelenséget. Nem tudnak magyarul. Nem tudnak beszélni senkivel. Csak ülnek. Kulcsár Józsi, amikor ideje engedte, odaült közéjük, és beszélgetett velük.
És most mindhárman ott álltak fehér ruhában a bemerítkezők között. Mert volt egy hiteles ember, aki továbbadta Isten szeretetét.
Gyima szeme ragyog. Vége a bűn mardosásának, szabaddá tette őt is Jézus vére. Most már mosolyog. Boldog. És alig várja, hogy szolgálhasson Istennek. A gyerektábor alatt volt is rá alkalma, egész héten megállás nélkül végezte szolgálatát.
Ilyen az, amikor egy ember megtér.

Jó alap ez a gyerektáborhoz! Isten kegyelme működik ma is.
Vasárnap megérkezett Tóth Melinda is Miskolcról. Az ő személyében egy nagyszerű munkatársat ismerhettem meg. Az elmúlt hónapokban többször vittünk közösen segélyeket Ukrajnába, több gyülekezetben szolgáltunk már együtt. Ahol gyerek van, azonnal közöttük terem. Egy nyelvet beszélnek, ért hozzájuk. Mindegy, hogy mennyire szutykos, szereti őket. Vele együtt egy ütőképes csapatot alkotunk. Feladatunk, hogy tanácsokkal segítsük, támogassuk, vezessük a munkatársi csapatot. A cél, hogy minden tudásunkat átadjuk.
A gyülekezet kb. 20 tagja vesz részt a táborban. Mind nagyon lelkesen készülnek. Jó látni, hogy figyelnek a vezetőre, és amit Józsi mond megteszik. Szeretik az Urat, szeretik a gyerekeket, lelkesek. Mi kell még?
Hétfőn aztán elkezdődött a tábor. Reggel még nem tudtuk, mennyien lesznek. Másképp működik ott a meghívás, mint felénk. Nem tudtuk, hogy tíz gyerek jön el, vagy annyi, hogy mozdulni sem tudunk. A gyülekezet lelkes tagjai személyesen hívtak gyerekeket. De hogy ebből mennyi realizálódik, nem tudhattuk.
Józsi, a tábor vezetője 60 emberben határozta meg az ideális létszámot. Maximum 70 gyerek. A kb. 20 segítő ezt tudja jól ellátni. Az Úrra bíztuk ezt is.
Hétfő reggeli kalamajka után (persze hogy semmi sem megy simán egy tábor kezdésekor) megszámoltuk a gyerekeket: 59-en voltak. Aztán jött még egy. Pont 60 fő. Az ideális. Isten jobban tudta ezt, és pont ennyit küldött. Mi ez, ha nem csoda? A következő napokban jött még 10 gyerek, lettünk hetvenen. Mert addigra már ezt a létszámot is jól lehetett kezelni. És mindezt Isten rendezte így. Ugye vannak még csodák?
A gyerekek reggelivel kezdték a napot. Lelkes női csapat készített napi három étkezést számukra. Reggel szendvics, délben főtt étel, uzsonnára pedig hol szendvics, hol fánkot sütöttek, de volt pizza és csemegekukorica is. Igazán kitettek magukért, nagyon finom volt minden!
Reggeli után éneklés következett. Sajnos a gyülekezet zenészeinek egy része nem volt itthon. De a gyerekek csillogó szemmel tanulták meg az énekeket.
A bibliai tanítás következett, amit én tartottam. A hét témája Isten megismerése volt. Istent pedig Jézus Krisztuson tudjuk megismerni, ezért az Ő életéből vettünk minden nap egy történetet.
1. nap: Jézus a mindenség ura. A vihar lecsendesítése történet.
2. nap: Jézus, aki ismeri szükségleteinket, és törődik velünk. Gyógyítások, kenyérszaporítások.
3. nap: Jézus a jó Pásztor. A jó pásztor példázata.
4. nap: Jézus szemében értékes vagy. Értékesebb, mint egy veréb vagy virág, pedig róluk is gondot visel.
5. nap: Jézus a szabadító. A gadarai megszállott szabadítása.

A tanítást három korcsoportra bontott beszélgetés követte. A kisebbekkel Tóth Melinda foglalkozott, a közepesekkel feleségem, Zsuzsi, a nagyobbakkal én voltam.
Mind a gyerekek tanításában, mind a délutáni játékok vezetésében felségem Boldizsár – Dobisz Zsuzsanna a legnagyobb segítőm. Igazi társam, ebben is. Nemcsak tanulta a missziót, a tanítást mindenféle iskolában, teológián, hanem tudja is. Bármikor rá lehet bízni egy tábor vezetését. Most az éneklés vezetésében, a beszélgetésekben és a játékok vezetésében is volt feladata bőven. Amitől féltünk, hogy Abégél lányunk hogyan illeszkedik be a kerekesszékes életmódjával, nem következett be. Mindenki kedvence lett, boldogan volt együtt a sok gyerekkel. A másik három lányom is tökéletesen beilleszkedett.
Persze nem úgy alakultak a dolgok, ahogy megszoktuk otthon. Kiderült, hogy elvétve tud csak olvasni valaki. Pedig 9 -13 év közöttiek a táborozók. De az ottani oktatás… Idén a háború miatt maradt el, az elmúlt két évben a Covid miatt nem volt oktatás. Lesz mit bepótolniuk szegényeknek. És hát azt is látni kellett, hogy a helyi roma közösségekben az a különös, ha valaki nem analfabéta. A felnőttek között is.
Elnyomott, elmaradott nép a roma. De Isten őket is éppen úgy szereti, mint másokat. Mint minket. Az Úr Jézus értük is életét adta.
Koldusból királlyá tettél, mikor királyból kuldussá lettél… énekli teljes átéléssel Kulcsár Józsi újra és újra Pintér Béla dalát. Ő tudja. Józsi is királyi gyermek lett, mert Jézus érte is koldussá lett.
Isten meglátogatta a népemet! Mondja Józsi újra és újra. Van jövője a roma népnek! Van kegyelem, van kitörés! Áttörés.
És miközben látjuk az elmaradottságból fakadó korlátokat, az ige magjai hullanak. Szólunk Isten szeretetéről, ami Jézusban lett a mienk. És szeretjük ezeket a gyerekeket azzal a szeretettel, amit mi is csak kapunk Istentől. Agapé.
Az ebéd mindig finom és bőséges. Ilonka, Józsi felesége tudja a dolgát. És a segítői, akikkel egész nap dolgoznak értünk.
Ebéd után mozgás, játék következik. Négy csapat négy különböző színű pólókban. Adományba kaptuk ezt is. Isten erről is gondoskodott. Mint ahogy a többi anyagiakról is. Köszönjük a hívő testvéreink adományát, amiből fedezni tudtuk a tábor költségeit!
Féltünk, hogy káosz lesz a gyerekek mozgatásával. Nincsenek szokva iskolai rendhez, hogyan kezeljük őket?
Ahogy megkapták a csapatok különböző színű pólóit, valami megváltozott bennük. Ahogy levették a nem túl tiszta, ócska ruhát, és fölvették a szép újat, a viselkedésük is megváltozott. Táborozók lettek, nem egy cigány pulya már. Szép rendben közlekedtek, csapatban egymás vállát fogva, mint a kis katonák. Döbbenet volt látni a változást! Ezek szerint lehet kezdeni valamit ezekkel a gyerekekkel? Nem reménytelen a helyzet? Képesek megváltozni? Egyetlen tábor egy-két napja alatt? Mi lesz még itt?

Ahogy teltek a napok, a telep többi gyereke is vágyódott bejönni. Mindenkit nem tudtunk beengedni, nincs annyi hely. Oda ültek a kerítés tetejére, és onnan hallgatták az énekeket, a történeteket.
Szerettük volna beengedni őket is, de hogyan? Ha kinyitjuk a kapukat, és betódul bármennyi gyerek, el sem férünk, semmi sem lesz. Hitből döntöttünk: csütörtök délután kinyitjuk a kaput, lesz, ami lesz.
És lett is. Bejöttek, pont annyian, amennyi hely volt. Rend volt, figyeltek. És milyen kontraszt volt a szép pólós gyerekek, és a hiányosan öltözött piszkos „vendégek” között! Egy hete mind egyforma purdé volt, most mások lettek. Gyerekek.
Isten most is csodát tett. Rendezte a tábort, foglalkozott a gyerekekkel. Érdemes rábízni az életünket!
Volt még egy vágyunk: hívjuk be a szülőket is egy délután. Jusson el hozzájuk is az örömhír. Hogy lássák, mire képes Isten a gyerekeik életében.
A probléma most is ugyan ez volt: hogyan férnek be? Ha a fele nem fér be, nem lesz-e belőle probléma. Hitből döntöttünk: beengedjük őket is, Istenre bízzuk ezt is.
És a csoda most sem maradt el: minden rendben szépen megvalósult. Pont annyit küldött Isten, akik rendben elfértek. A szülők olyan szép ruhákba voltak, amit sohasem láttam rajtuk. Örömmel vették a gyerekek műsorát, amit számukra előadtak, hallgatták a rövid evangélizációt.

Az utolsó bibliai történet a szabadulásról szól. Hogy Jézus képes mindentől megszabadítani. A démonoktól is. Mindentől. Hittük, hogy igaz ez, hiszen mi segítők, munkatársak mindannyian ezért vagyunk ott, mert ezt megtapasztaltuk. De mit ért meg ebből egy gyerek? Egy hét mire elég? Mennyire tudjuk jól átadni nekik ezt a létfontosságú üzenetet?
És péntek délután olyan csodákat éltünk át, amit soha nem felejtünk el. Ami miatt öröm van a Mennyben! Elmondtuk, az Úr Jézus most is vár. Most is lehet hozzá jönni bűnbánattal. És ha akarja valaki, és kéri Tőle, akkor neki is új életet ad. Beköltözik a szívébe. És onnantól kezdve már Vele, Neki élhet.
És jött az első, aki meg akart térni. A saját lányom! Aztán Józsi gyereke. Imádkoztunk együtt sírva – boldogan.Délután jöttek a többiek. Egyik a másik után. Sírva adták át életüket az Úr Jézusnak! Vagy harmincan jöttek oda, imádkoztunk velük és áldottuk meg őket az Úr Jézus Nevében!
Vannak még csodák? Vannak!
Józsi álma az áttörés volt. És elkezdődött. Isten meglátogatta a roma népet, mondja. És meglátogatta a magyart, az ukránt, és mindazokat, akik átadják Neki az életüket.