Kis karácsony - nagy karácsony - NINCS karácsony

 Kis karácsony - nagy karácsony - NINCS karácsony

Ukrajnában missziós úton voltam az elmúlt hétvégén. Advent 2. vasárnapja lévén, többször kérdeztem: hogy telik az advent, hogy várjátok a karácsonyt? Karácsonyt? Kérdeznek vissza szomorúan. Idén nem lesz karácsony. Nem várjuk a karácsonyt. Nem várunk semmit. Csak a nyomornak legyen vége. Legyen áram, legyen víz, fűtés. Legyen betevő falat. Most ez a vágyunk, nem is gondolunk karácsonyra.
Ez jellemzi most Ukrajnát. Így készülnek 2022 karácsonyára.

De nézzük kicsit részletesebben ezt az utat.
Ezen a hétvégén tizenötödik alkalommal jártam Ukrajnában missziós úton, a háború kezdete óta. Korábban azt hittem, a nyomort, szenvedést, nélkülözést meg lehet szokni. Legalábbis a látványát, így látogatóként. De úgy tűnik, nem így van.
Kifelé menet a határon az ukrán vámos hölgy éppen elkezdte az ügyintézést, amikor áramszünet lett. Az oroszok újabb támadása tőrtént? Vagy a korábbi rongálás miatti tervezett leállás ez? Csak találgatni lehet, mint azt is, hogy mikor lesz vége, mikor indulhat újra az élet. Természetesen áram nélkül nincs ügyintézés, nincs világítás, és hamarosan fűtés sem volt. Teltek az órák, volt idő elgondolkodni a hallott történeteken, hogy milyen is az élet áram nélkül. A frontközeli városokban hetekig nincs áram. A panelházakban élők számára borzalmasak a körülmények. Nincs világítás, nincs víz, nincs fűtés. Több hete mosdási lehetőség nélkül élnek a fagyos lakásban. Ha van egy kis benzin, beülnek az autóba melegedni, hogy azután tovább fagyoskodjanak, vagy megfagyjanak. Több millióan.
Nekem csak négy óra volt, nekik napok, hetek, hónapok.

Ukrajnában az emberek köszönés helyett azt kérdezik: van áram? Ha van, kinyit a bolt, beindul a fűtés, mennek a gépek.
Ha nincs áram, nem tudnak működni az üzemek sem, Ha nincs munka, nincs fizetés. Ha nincs fizetés, nincs mit enni.
Ördögi terv a szenvedés fokozására.
Uram, mikor lesz vége ennek az őrült helyzetnek?

Lelkes csapat segített kipakolni az autót Beregszászon. Használt ruhákat, cipőket vittem, mindnek hamar gazdája lesz. Ami nálunk már nem nagy érték, ott aranyat ér. Élelmiszer vásárlással is segitjük az éhezőket.
„Mert éheztem és ennem adtatok, szomjúhoztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok engem. Amikor idegen voltam, behívtatok a házatokba és vendégül láttatok. Amikor nem volt mibe öltöznöm, ruhát adtatok nekem. Amikor beteg voltam, gondoskodtatok rólam.” Máté 25,35-36

Délután egy nagyon jó csapattal a Bibliát tanulmányoztuk. 15, Isten követésére elszánt fiatal férfi. Fantasztikus élmény a velük töltött idő. Nem panaszkodnak, nem háborognak. Istent keresik. És Isten közel jön hozzájuk.

A gyerekkonyha most is működött: Ilonka vezetésével egy nagy csapat gyerek ismét főtt ételhez jutott. Isten áldja meg őket ezért a szolgálatukért, amiért semmilyen fizetséget nem kapnak.

Este jót beszélgettünk Józsival, a házigazdámmal, aminek az áramszünet vetett véget.

Vasárnap Kaszonyban, egy kis falu melleti roma telepre látogatunk el. Néhány hete van gyülekezeti együttlét itt. Nagy a nyomor, kézzel fogható a szegénység, de vágyódnak Isten után. Megtért hívő emberek viszik nekik Isten üzenetét hetente. Nincs templomuk, még egy kis termük sem, a házaikban gyűlnek össze. Mint az első keresztyének is tették. 10 - 15 ember jön össze ilyenkor, de egyre többen érdeklődnek.

Az együttlét után siettünk vissza Beregszászra, mert kezdődött az istentisztelet. És már megint az áramszünet. Mivel éppen volt áram, befűtötték a kazánt. Jól be is melegedett, amikor egyszer csak váratlanul elment az áram, és hirtelen mindenki kapkodni kezdett: a kazán a keringető szivattyú nélkül hamar túlmelegszik. Ha felforr a víz, szétvetheti a rendszert. Gyorsan hűteni, kapkodni… De amikor Jézus Krisztus visszajön a Földre, az milyen lesz? Váratlanul fog jönni, azt tudjuk. De készen leszel-e a vele való találkozásra? Utána már nem lehet kapkodni. Már nem. De most még lehet keresni a Vele való kapcsolatot. Még lehet megtérni.
Mire is jó az áramszünet? Elgondolkodtat az ember az élet legfontosabb dolgairól.

A kazán nem robbant fel, az alkalom elkezdődött. Az Úr Jézus várásáról beszéltem. Legyünk bőlcsek, és úgy éljük az életünket, hogy az Úrral való találkozás ne félelmetes legyen, hanem örömteli. Ha a kegyelmét elfogadjuk, ez utóbbi a lehetőségünk.

16 óra volt, mire elindultam haza. Fáradtan, de tele örömmel, mert a hívő emberekkel való közösség valóban felüdítő.
Mondanám, hogy a hazafelé vezető út eseménytelen volt, de ez nem lenne igaz.
Az ukrán határon megint épp akkor ment el az áram, mikor sorra kerültem. Hála Istennek, most hamar visszajött az áram, és amikor a szerver is újraéledt, utána már gyorsan ment az ügyintézés.
Nem így a magyar határon. Valami megmagyarázhatatlan okból forgalomlassítás volt megint. Két órát álltunk és vártunk, mire mozdult valami.
Éjfél előtt hazaértem, innen már tényleg minden baj nélkül. Bár az utazás, és főleg a várakozás teljesen megemészti az ember energiáját, már szervezzük az újabb utat. Isten kegyelméből szeretnék karácsonyi ajándékokat eljuttatni az ukrajnában élő gyerekeknek. Legyen mégis karácsonyuk! December 30-án gyerekeknek egy alkalmat szeretnék tartani, amikor sok sok ajándékot tudok átadni nekik. Ha te is így érzel, szívesen elviszem a te ajándékodat is nekik.