Ukrajnai gyerektábor Frigyesfalván

Ukrajnai gyerektábor Frigyesfalván, junius 26 - 30 között

Hosszú tervezés után megvalósult az idei több gyülekezet közös tábora. 

Az elmúlt évben Beregszászon tartottunk gyerektábort (akkor ‘csak’ 80 gyerek részvételével), amelyik olyan sikeresen zajlott le, hogy azóta tervezzük a többi gyülekezet számára is a lehetőséget egy közös táborozásra.

Hosszasan kerestük a megfelelő táborhelyet, több elutasításban volt részünk, míg a Frigyesfalvai keresztyén táborhelyet megtaláltuk. A falu végén, szép környezetben a Kárpátok lábánál, egy kifejezetten gyerektábor tartására alkalmas objektum ez.

A táborban 103 férőhely van, erre a létszámra készültünk.

Saját konyhájuk is van, amit szintén kibéreltünk, azzal a szándékkal, hogy saját magunknak fogunk főzni ezen a héten. 

Magyarországról három házaspár alkotta a munkatársi csapatot: az Everling házaspár Dunakesziről, Fóris és Boldizsár család 

Pencről. Mi a négy gyerekünkkel együtt mentünk.

Istennek hála, végig teljes egyetértésben és egymás maximális támogatásával tudtunk együtt szolgálni.

Minden gyülekezetből, ahonnan gyerekek érkeztek, jöttek a gyülekezet vezetői, elöljárói is. A csapatot Kulcsár Józsi fogta össze. Minden jól működött.

Az előkészületek rendben lezajlottak. Bár az ördög már itt próbálkozott, nem tudta összezavarni a készülést. Amit lehetett, helyben vásároltunk meg, más dolgokat itthonról, autóval vittünk ki.

Három autóval mentünk, minden rendben volt a határon, az úton. 

A helyszínen elő tudtunk mindent készíteni mire a csapat megérkezett. Az egész hétvége ezzel telt. Sokat kellett takarítani, pakolni, de mindennel elkészültünk.

A tábor első napja - szokás szerint - kaotikus volt. Mivel más kultúrából érkező táborozókról volt szó, ez fokozottan jelentkezett. Semmi nem működött. Kezdett kétségbeejtővé válni a helyzet, aminek az orvoslására egy megbeszélést tartottunk a kiterjedt munkatársi csapattal, ami után megváltozott minden. 

Három pontban összegezhető a megoldás:

1. Fontos a szoros közösség egy munkatársi csapatban. Mindenkinek tudnia kell a helyét, a feladatát a csapatban.

2. Imaközösség. Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek fontosságát, hiszen táborunk szellemi harcot jelent. Az ördög nem akarja hagyni, hogy emberek kitörjenek, megtérjenek hatalmából, márpedig mi pontosan erre készülünk

3. Fontos volt, hogy felvegyék a gyerekek a tábori pólót, amit számukra vittünk. 

Ezek színes pólók, amivel a csapatokat tudtuk megkülönböztetni. 

A táborozók számára a póló felvétele viszont egyfajta szerződéskötést jelentett, hogy ezután táborozók lesznek. Alávetik magukat, engedelmesek lesznek a munkatársaknak. Ez működött. Onnantól kezdve mintha kicserélték volna a gyerekeket, minden rendben zajlott végig. 

103 férőhely van a táborban, amit a terv szerint mind a táborozó gyerekek foglalták el. Mi segítők autókban, sátrakban aludtunk. 

Az első napon meglepődve tapasztaltam, hogy a 103 gyereken kívül további kisgyerekes családok és felnőttek is érkeztek. Nem kevesen. A terv az volt, hogy 9-13 év közötti gyerekek jönnek.  Nagyon örülök, ha sokan vagyunk, de ez egy ottalvós tábor, és nincs megoldva a szállás ennyi embernek. Kezdtem frusztrálttá válni. De Isten kegyelméből erre is volt megoldás: este, a programok végén a nagy előadóteremben matracokon mindenki számára volt fekhely. Jó volt hallani tőlük, hogy szeretnék ezt a lehetőséget is megragadni, hogy Isten üzenetét hallgassák.

Bár féltem tőle, de semmi problémát nem okozott, hogy összességében végül kb. 150-en voltunk a táborban. Szeretetteljes testvéri légkör jellemezte végig a tábort.

A napirend a következőképpen alakult:

Reggel ébresztő, mosdás, majd közös, kötelező reggeli torna volt. Zenére mozogtunk, nagyon vicces volt, mindenki élvezte, a legidősebbek is.                                                  

Minden délelőtt egy fergeteges dicsőítéssel kezdtük az alkalmat, majd közösen József történetét vettük. A tanítást Boldizsár Attila tartotta. Utána korcsoportokban beszélgettünk ebédig. A Magyarországról jött hat munkatárs vezettek egy-egy csoportot.

Magyarországról vittünk saját készítésű, külön erre a táborra készített munkafüzetet is, de sajnos a táborozók nagy része nem tudott írni - olvasni. Ez külön nehézséget jelentett.

Délután csoportos játékok voltak. Foci, méta, váltóversenyek minden mennyiségben. Közben a konyhás nénik folyamatosan etették a népet finomabbnál finomabb ételekkel. 

A konyhába bemenni külön élmény volt nekem. Nem csak a finomságok miatt, hanem mert olyan jó légkörben dolgoztak a nénik. 

A felnőttek jól szerepeltek a játékokban is. Külön kérték, hogy legyen olyan játék, amiben ők is részt vehetnek. Hát tényleg nagyon élvezték! Sajnos nekik kevés lehetőségük volt gyerekként játszani. Hamar felnőtté válnak. Már tizenévesként gyereket szülnek, gondoznak, eltartanak. Jó volt ebből kicsit kilépni itt.

Minden este záró alkalom volt énekléssel, történettel, bizonyságtétellel. Igazi megváltozott élettörténeteket lehetett hallani. Olyan változásokról hallunk itt a megtérések kapcsán, ami a bibliai történeteket juttatja eszünkbe. Vannak még csodák!

Kellett kis idő, mire minden elcsendesedett takarodó után is. Nem egyszerű ez sem. Ukrajnában most sok embernek nincs kötött programja:  nem járnak iskolába, nem dolgoznak munkahelyen (esetleg alkalmi munka van csak), furcsa volt számukra ez a nagy rend.

Amikor a tábor végefelé rendeztük az anyagiakat a gondnokkal, többször elmondta, hogy mennyire hálás, hogy ez a tábor ilyen szépen és jól megvalósult. Hogy jól működtek a programok, jó volt a szervezés, a lebonyolítás. Ekkor tudtam meg, hogy miért fűtötte be a szaunát esténként, és miért hívta meg ingyen szaunázásra a felnőtt segítőket: ezzel akarta kifejezni nagyrabecsülését a roma segitőknek, hogy ilyen jól helytállnak a táborban. Hogy bár voltak félelmei, de ebből semmi nem valósult meg, minden jó rendben történt.

A házigazda külön köszönetet mondott, amit Ukrajnáért, Krisztus ügyéért, a Roma népért teszünk.

A záró alkalom egyértelműen Isten győzelme volt a sátán világa felett. Harminc gyerek jött előre, hogy át akarja adni az életét az Úr Jézusnak. Egy új életet kezdenek Vele.

Dicsőség érte Istennek!

A hazamenetel rendben lezajlott. Péntek estére kiürült a tábor, csend lett egy hét után. 

Mi másnap reggel indultunk haza. Hulla fáradtan, de tele örömmel, hálával, hogy Urunk ezen a héten is megdicsőitette magát!

Működött a krisztusi egység, bőrszín, kultúra, és minden más kölönbség fölött.

Lehet foglalkozni a roma néppel. Van készség bennük a változásra. 

ort.